Szenvedélyes nők a 45. Magyar Filmszemlén

2026. február 10. - Filmbook

A 45. Magyar Filmszemle egyik kiemelt alkotása volt a 2025-ben bemutatott Szenvedélyes nők című film, amelyet hamarosan a Netflixen is elérhet majd a hazai közönség. A filmet romantikus vígjátékként aposztrofálták, de ennél több, hiszen bár valóban tartalmaz humoros jeleneteket, az alaptörténet egyfajta lélektani utazás a női szerepek, a vágy, a társadalmi elvárás, a kísértés és az önazonosság között lavírozva.

Az alapsztori szerint a negyvenes éveiben járó Lilla (Balsai Móni), aki párterapeutaként dolgozik, meg van győződve róla, hogy a nő legfőbb életcélja, hogy a férjét kiszolgálja. Így szakmailag és magánéletileg is óriási kudarcként éli meg, mikor férje (Scherer Péter) elhagyja egy jóval fiatalabb nőért. Azonban a lánya, Zsófi (Varga-Járó Sára) és az anyja, Vilma (Básti Juli) elhatározzák, hogy nem hagyják őt önsajnálatba merülni, és juszt is ki rángatják a sötét verem mélyéről: összehozzák valami új pasival. Vilma az életrajzi könyvén dolgozó újságíróval (Bányai Kelemen Barna) igyekszik összeboronálni Lillát, míg Zsófi barátja, Jakab (Lengyel Benjámin) egy nőfaló zenészkollégáját (Lengyel Tamás) fűzi, hogy csábítsa el az asszonyt. A bonyodalmak Vilma házában kezdődnek, ahol a szereplők mind egyszerre szállnak meg, s kezdődhet is a bohózatba illő helyzetkomikumok sora.

A film egyik legnagyobb erőssége, hogy az ember úgy érzi, mintha a szereplők pontosan arra a figurára születtek volna, akit alakítanak. Balsai finom játéka végigköveti az elhanyagolt feleségből csinos, öntudatos nővé válás folyamatát. Hitelesen adja át, ahogy az esendő, néha bukdácsoló, addigi életét újrarendező és átalakító nő a történet közben megszépül, szabaddá válik és végre megéli önmagát. Varga-Járó szókimondó, vad, de szerethető fiatal nőt alakít, aki persze elkövet pár baklövést is, mert hát erre való a fiatalság. Básti a vagány nagymama szerepében lehengerlő: egyszerre humoros, elegáns és nőies. Ha megjelenik a vásznon, muszáj rá figyelni, és várni, hogy vajon valami életbölcsességgel vagy poénnal rukkol éppen elő. Lengyel T. rockzenész figurájáról önkéntelenül is Johnny Depp ugrott be, főképp a Csokoládé című filmből, de Lengyel B. is erősen emlékeztet Paul Mescalra, talán ezek sem véletlenek, hiszen minden nő megkapja a maga hollywoodi sztárját.

A filmet, ahogyan Herendi Gábor rendező korábbi alkotásait is (Valami Amerika, Magyar vándor, Futni mentem), precízen időzített poénokkal tűzdelték, amelyek oldják a drámai pillanatokat, ha nagyon elmerülnénk bennük. Így egyszerre ríkat és nevettet, sodor és int józan észre, egyfajta szeretetteljes káoszt teremt a vásznon. A film igazi főszereplői – ahogyan a film címe is sugallja – a nők, vagyis a három generáció: nagymama, anya és lánya, akik egyszerre segítik egymást vagy harcolnak egymás ellen, de ezek a hullámhegyek és -völgyek nem eltávolítják őket, hanem elmélyítik köztük a kapcsolatot.

A Szenvedélyes nők még a Futni mentemnél is többet foglalkozik a női individuummal. Végül levonja a tanulságot, hogy nincs recept rá, hogy kinek milyennek kell lennie, csak az a biztos, hogy mindenki önmaga legyen, ne hazudjon saját magának, így találhatja meg az igazi boldogságot. Mindenesetre a rendező, férfi létére is érzékenyen nyúl a témához, nem karikírozza, nem teszi nevetségessé a szereplőket, bármilyen szokatlan dolgot is műveljenek. Azt mondja: nézd, ők ilyenek, fogadd el őket úgy, ahogyan vannak, és fogadd el magadat is. Persze a női témában ismét segítségére volt Divinyi Réka, aki a film eredetijéül szolgáló A nők megkísértése című cseh alkotás alapján megírta a magyar forgatókönyvet.

A 2010-es eredeti film és a magyar remake jobban hasonlít egymásra, mint a Futni mentem és a Nők, ha futnak. Szinte azonos jelenetek is fellelhetők bennük. Ugyanakkor mégis más a két film stílusa. Míg a cseh alkotás realista szemléletű, természetes fényekkel és hétköznapi karakterábrázolással dolgozik, a magyar változat színesebb, több benne a szimbolika – elég csak a hangsúlyos színekre, a szűk terekre vagy a szűk képkivágásokra gondolni – ezzel színpadiasabbnak hatnak ugyan a jelenetek, de a nők ábrázolása szenvedélyesebb, karakteresebb, inkább archetípusokat mutat be, mint átlagos figurákat. Így végül eltér némileg az eredetitől, bár pont az eltérés miatt, számomra a magyar verzió befejezése hitelesebb is. Ugyanakkor másképp jelenik meg a szürreális jelenet, amikor Lilla önmagával szembenéz, mert a cseh eredetiben valóban magával cseveg, mintha saját terapeutája lenne, míg a magyar változatban hasonló fantáziaszülemény, mikor az utcán szembejövő emberek megvető és kritikus megjegyzéseit hallja a fejében. Az egyik az önmagával viaskodás, az önvád, a másik a világ megítélésével, az elvárásokkal szembeni szégyenérzet és a saját döntésének felvállalása közti küzdelem. Habár mindkét dolog ugyanarról a tőről fakad: szabad ezt nekem? Szabad szembe mennem a konvenciókkal és korábbi meggyőződésemmel? Szabad boldognak lennem?

Persze felmerülhet a nézőben, hogy miért is forgatnak remake-eket, és erre már maga a rendező, Herendi Gábor, és a producer, Kárpáti György válaszoltak a vetítés utáni beszélgetésen, amelyet Gyárfás Dorka vezetett. A remake készítésének megvan az a megnyugtató oldala, hogy ez egyszer már működött egy másik országban, hogy bevált recept alapján lehet megfőzni, persze magyaros fűszerezéssel és hazai ízléshez igazítva, a saját konyhánkban. A forgatás a Futni mentemhez hasonlóan csupán három hetet vett igénybe, ami megköveteli, hogy a jeleneteket szinte azonnal úgy csinálják meg a színészek, ahogyan azt kell, és mindenki maximális munkafegyelmet tartson a stábból is. Ahogyan a producer fogalmazott, az első csapótól számítva hét hónappal később már mozikban volt a film, vagyis elképesztő rohamtempóban készült, hogy a költségvetést ne lépjék túl. A beszélgetés során azt is elárulták, hogy következő filmjük főszereplője a Szenvedélyes nőkben cameószerepben feltűnt Csányi Sándor lesz, akit sikerült újra visszavonzani a romkomok világába. Az a film is remake lesz, de nem cseh, ugyanakkor egyelőre titkos az eredeti recept nemzetisége. Annyit biztosra ígértek, hogy az új filmet a tervek szerint karácsonykor láthatja a széles közönség, s hogy várhatóan 2027-ben, a 46. Magyar Filmszemle kínálatában is szerepelni fog.