Kedvem lenne ezt a kritikát amolyan jó hím soviniszta, szexista, meg hasonló módon megírni, mert a feminizmus egyre nagyobb térnyerésével már lassan tényleg nem tudom mikor vagyok nagyobb fasz: ha kinyitom egy nő előtt az ajtót, vagy ha szépen bemasírozok az orra előtt, mondván egyenlők vagyunk, én értem oda előbb - valószínűleg a sokkal jobban felépített izomrendszeremnek köszönhetően. De maradjunk a filmnél, ami engem, mint történészt érdekelt, de az emberiség nagyobb része nyilván nem így gondolta, ezért lehetett az, hogy hárman néztük az ötvenfős teremben a Sugár moziban moziünnep alkalmával.

A környezetem - meg magam - szerint is hedonista vagyok, szeretem két végéről égetni a gyertyát, és ehhez hozzátartozik, hogy imádok enni is, szeretem olykor megadni a módját, szeretek étteremben enni, szeretem a street-foodot, szeretem a különlegességeket, és bár a junk-fooddal sincs semmi bajom, egy elcseszettül finnyás ínyencnek tartom magam. Anno a rokonságot azzal készítettem ki, hogy rendre megmondtam az őszinte véleményem a kajáról, amivel traktáltak, akkor is, ha a belem kifordult tőle. Miért? Ők kérdezték, gondoltam az igazságra vágynak. Biztos mindenkinek ismerős a szituáció, amikor Náncsi néni kiszedi a túrós csuszát, aztán hatvanszor elmondja, hogy de csak egy falatot. Az egyetlen baj, hogy úszik a zsírban, és még el is van sózva. De persze a legtöbb ember ilyenkor még meg is dicséri, amivel a hazugságon kívül egyetlen dolgot érnek el, Náncsi néni legközelebb is pontosan így fogja elkészíteni a túrós csuszát... hiszen azt mondta a kedves vendég, nem győzött betelni vele. Miért meséltem el mindezt? Mert Bradley Cooperrel nagyon egymásra találtunk mi ketten az alábbi filmben.

No hát máris visszatértünk, tegnap eljutottunk eme csodálatos film első harmadáig, ma pedig folytatjuk utazásunkat Lara Croftban... akarom mondani a Lara Croft - Tomb Raiderben. Így mégis csak szebben hangzik, vagy nem?

Két okom is volt rá, hogy tetsszen ez a film... két NAGYon jó okom...

Jason Statham 2011-es tömegmészárlása, A mestergyilkos szolid bukás volt a mozikban, ám a leárazott DVD-t elég sokan megvehették, ha a producerek azt gondolták, jó ötlet a folytatás. Statham részéről meglehet a kétségbeesés szava diktálta a második részt.  A feláldozhatók-sorozat kifújásával úgy tűnik, hogy csak a mellékszereplés maradt neki járható útként. Karrierjében hűen követi a '90-es évek lecsúszó bunyós sztárjainak pályáját, vagyis mindössze egy lépés választja el őt attól, hogy a filmjei kihagyják a mozikat és egyből DVD-n vagy VOD-on keresztül jussanak el a nagyérdeműhöz. A mestergyilkos: Feltámadás könnyen lehet Stathamnek az a film, ami Van Damme-nak a Tökéletes katona: A visszatérés volt. Nem más, mint a vég kezdete.

Nem is olyan régen meghívást kaptam egy nem mindennapi vetítésre, amit a Lurdy moziban rendeztek filmszerető emberkék, akik fejükbe vették, hogy a teljes Jean-Louis Trintignant életművet átültetik magyar nyelvre, ugyanis az úriembernek egyetlen filmje se volt elérhető se szinkronosan, se felirattal kis hazánkban. Ez kérem orvosolva lett, ugyanis mindkét filmje, amit rendezett kapott egy professzionális magyar feliratot. Jól olvastátok, direktori életműve mindössze két filmet takar, ebből Az úszómester volt a második. Trintignant ugyanis inkább színész volt, majdnem 150 különböző filmben tűnt fel, és leginkább a 60-as 70-es években volt sikeres Franciaországban.

Megint egy ismeretterjesztő film, amely a Vad Kunsággal ellentétben nem természetfilm, hanem egy nagyobb sorozat része, amit még tavaly kezdett vetíteni az Uránia Nemzetei Filmszínház. Elöljáróban megint csak annyit tudok mondani, hogy nagyon szép filmet kapunk, egy több szempontból is jó dokumentumfilmet, ami alaposan körbejárja ezt a méltán híres intézményt, de mégis miért gondolja bárki, hogy erre a filmre jegyet fognak váltani az emberek, és megnézik, sőt, egyáltalán elzarándokolnak érte moziba? Ezek a filmek nem moziba valók. Vagy valami hatalmas támogatást kaphatnak, amitől okafogyottá válik a sikert várni, és akkor is megéri nekik moziban vetíteni újra és újra, ha hárman ülnek rajta.

Tegnap átvettük eredeti és hamisítatlan Outcastot, a világ egyik legjobb játékát, amit valaha csak emberi kéz alkotott. Viszont az elmúlt 17 évben folyamatosan történtek próbálkozások ilyen, vagy olyan irányból, amik megpróbálták ismét a köztudatba hozni a játékot. Ám ezek mind sorra elbuktak. És minthogy úgy ítéltem meg, hogy a témához tartozik, de kilógna a játék ismertetőjéből így ezekre most kerítünk sort.

"WARNING! High level energy sources... detected"