"Mehetünk vissza a balettbe!"

Félreértés ne essék, nem most láttam ezt a filmet először, csak ideje volt újranéznem. Pont a legrosszabb életkorban volt hozzá szerencsém, olyan 12 évesen, amikor már a mesék iránti rajongás elmúlt, de a poénok java részét még nem értettem.

Most be kell ismernem, hogy ez a film nem véletlenül örvend olyan nagy kultusznak errefelé. Rengeteg poén van benne, és mindenféle a tipikus rajzfilmes burleszktől, a monty phyton szerű abszurdon és a paródián át egészen a finom szellemességig és iróniáig. A cselekmény pedig nagyon nem a hollywood forgatókönyv sablon szerint bonyolódik. Illetve az alaptörténet, az persze igen, de a történet ide-oda csapong, gyakorlatilag 15-20 percenként más a főszereplője a történetnek, ami tulajdonképpen csak egyfajta ürügy a jelenetekhez és poénokhoz. És az az érdekes, hogy mindez működik, pedig nem próbáltak a készítők majmolni senkit, talán a kiváló karakterek miatt van e így. Mr. Teifel és Safranek viszonya, vagy a patkányok szerencsétlenkedése, vagy Lusta Dick kalandjai, mind-mind nagyon emlékezetesek. A szinkronhangok szintén frenetikusan jók, a rajzok pedig nem különben elsőrangúak. Egyedül a musicalbetétek voltak azok, amik nem tetszettek, de azok nagyon nem, kifejezetten idegesítőek voltak, de szerencsére csak 2-t kellett végigszenvednem.