Lehetne, bár inkább fordítva igaz, ugyanis Dönciéket majdnem öt évig generálták. Plusz még pár év ha a tervezési fázist is beleszámoljuk. És mindezt magyarok - igen magyarok - csinálták szépen suttyomban.

Azért gondoltam, hogy jó lesz ha írok róla egy kicsit, mert még éppen csak lecsengett a filmszemle, és akármilyen banális Egonék története, még mindig sokkal inkább szavaznék ilyen filmeknek bizalmat, mint élő-szereplős társaiknak. És az Egon és Dönci nagyon kevés ideig volt moziban, szinte semmi támogatást nem kapott, és annyira nulla reklámra maradt pénze a garázsfejlesztő Magyar családnak, hogy még engem is megleptek vele. Lehet nagyképűen hangzik, de nagyon kevés film készül, ami elkerüli a figyelmem. Ennek okán arra gondoltam, hogy mivel számomra is az újdonság erejével hatott, meglehet sokan nem ismerik, és egy ilyen korrekt alkotás - tekintve, hogy van nekünk egy Kis Vuk szörnyünk - minden reklámot megérdemel, még ha csak annyit is kap, amit a blogunk tud adni.

De elég a felvezetőből, nézzük miből is élünk. Az Egon és Dönci bizonyos szempontból nagyon pozitív élmény. Bizonyos szempontból pedig nem tudta levetkőzni ordító gyermekbetegségeit. Bemutatja, mi az, amire mi magyarok képesek vagyunk - megjegyzem néhány magyar csapat, akikre oda sem figyel a filmszakma iszonyat gyorsan hagyták el az országot, és már tíz éve is olyan CGI animációkat rittyentettek, hogy az államat kapargattam néha. Képesek vagyunk - ha nem is Pixar - de Disney szintű animációra, korrekt beállításokra, nagyszerű kameramozgatásra, remek vágásokra. Mindezt 72 percen keresztül, ami azért hellyel-közzel belefér az egész estés animációba. De azért megjegyezném, hogy a Toy Story is csak 5 perccel volt hosszabb.

Ki lehetne használni. Szerintem Magyar Ádámék is erre gondoltak, mert leginkább az Egon és Dönci - és ha valaki látta már a Wall-E-t az szinte ismeri is a történetet - engem a régi demókra emlékeztetett amikkel a fejlesztőcsapatok kápráztattál el egymást. Főleg a direkt jelenetek erősítették ezt az érzést, - pl. Egon megfog egy csavarkulcsot, de nem hagyományos módon, hogy lehessen látni a csavarkulcs aztán rendesen ott van - amik már halmozottan bizony növelik a film üresjáratait, és tekintve, hogy a történet sajnos egy hétperces mesébe is elfért volna, néhol kifejezetten idegesítő volt az efféle időhúzás. A másik, hogy a szereplők nem beszélnek. Maximum hümmögnek - megint csak Wall-E -, bár a történet és a mondanivaló így is tökéletesen érthető, de ha egy okos forgatókönyvvel megtámogatták volna ezt a filmet, akkor bizony több lehetett volna, mint egy igen látványos CGI bomba.

Maga a világ is sugallja, hogy alig volt pénz. Összesen három szereplője van a történetnek, s ebből egy mindössze öt percet látszik. A kis bolygó, ahol Egonék élnek bizony elképzelhető, hogy nem véletlenül kicsi. A történetről ezúttal nem árulok el semmit, akármilyen keveset mondanék, az is túl sok lenne. Mindegy, első film lévén akkor is le a kalappal. A figurák szerethetők, különösen Dönci, a nagyra nőtt macska. De Egon is egy kis aranyos emberke. És remélem, hogy a következő alkotásra nem kell ennyit várni. Ha lesz valami értelmes története már készíthetik is az Oscart.

A DVD kiadásról - A kiadás rém fapados, de persze az a jó hogy van. Kapunk 5.1 illetve 2.0 hangot, 16:9-es képet, ami gyönyörű, valamint extraként négy rövidke werk-szerűséget. Egy audiokommentárra nagyon kíváncsi lettem volna. Technikai oldalról rengeteg furmányosságot lehetett volna mesélni. A borító szép, maga a film huszonhat jelenetre oszlik, úgyhogy extrákon kívül tökéletes kiadás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Németországban is ugyanúgy érteni fogják, mint Izlandon.

A kritika tizennégy éve jelent meg először a Fatum Portálon.

Ha tetszett az ismertető, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4