Valamikor 1993–94 tájékán:

– És akkor rámarkol az Élienre, miközben esik le az olvadt lávába, és azt mondja neki: Velem maradsz. És meghal!

– Hmmm... tényleg rámarkol?

– Hát, hogy nehogy elszökjön.

– És azt mondja: Velem maradsz?

– Azt!

– Oké megnézem, kösz a kazit!

Utólag belegondolva, hihetetlen micsoda baromságokkal színezték ki filmes beszámolóikat az osztálytársaim...

Előre szólok, hogy az ismertető SPOILER FILLED, csak akkor kattints, HA már láttad a filmet!

Bevezetés 

Köszöntök mindenkit az Alien 3 ismertetőjében! A végső megoldás: Halál a filmtörténet egyik legnehezebb forgatása volt. Emiatt úgy gondoltam, beleillik nemcsak az Alien-filmeket bemutató cikksorozatunkba, hanem új rovatomba is, amelyben különösen gyötrelmesen kiizzadt filmeket mutatok be. A bolygó neve: Halál azzal ért véget, hogy Ripley-n kívül csak hárman ússzák meg a kalandot; Newt, a nyolcéves telepeslány, a Michael Biehn által játszott Hicks tizedes és Bishop, a fejlett generációs android, akit Lance Henriksen keltett életre. Miért fekete bárány az Alien 3. része? Miért utálja mindenki? Beleértve rajongókat, kritikusokat, szereplőket és magát David Finchert, a rendezőt is? Mert fogták ezeket a megszeretett karaktereket, és lehúzták a WC-n már a kezdő képsorokban.

Én viszont imádom ezt a filmet! A hangulata briliáns, nyomasztó a bezártságból eredő atmoszférája, az akciójeleneteknél a szék karfáját szorítod, és közben a horrorelemeket sem hanyagolja el. Ez a rész mert újítani. A négy film közül ez az egyetlen, ahol nem azzal lesz vége a filmnek, hogy Ripley-nek menekülni kell valahonnét, ahol a visszaszámlálás után minden felrobban, és ahol az Idegent nem úgy pusztítják el, hogy kilökik a világűrbe! Itt láthatjuk először enni az idegent, megismerjük hogyan lát, és végre nem emberből kel ki!

A producerek azt kérték Finchertől, hogy rengeteg suspense-elemet építsen a filmbe, és ennek a rendező eleget is tett. Sok jelenetnél csak mi tudjuk, mi vár az áldozatra. Ezekkel valóban sikerült 180 fokot fordítani az Idegen felbukkanásán. Az első részben még az volt a nyomasztó, hogy nem tudtuk, mitől kell félni. Itt viszont az, hogy mi tudjuk csak igazán. Ez logikus is, hiszen a néző már kétszer találkozott a szörnnyel, és nem hatott volna meglepetésként.

A film 

2179-ben, mindössze napokkal az Aliens eseményei után a Sulaco fedélzetén tűz üt ki a hibernálókamrában. Emiatt egy mentőkabin hagyja el a hajót, és becsapódik a Fiorina Fury–161-es börtönbolygóra, amely a Weyland-Yutani által fenntartott ólomöntöde volt, de mára csak 22 elítélt és 3 biztonsági ember maradt ott őrizni a takaréklángot. Landoláskor mindenki meghal, kivéve Ripley-t. Ez az egyetlen Alien-film, amelyben Sigourney Weaver az egyetlen női szereplő. Mindenki más rossz arcú, kopaszra borotvált, dupla Y-kromoszómás, vagyis különösen kegyetlen, rab vagy fegyőr.

A dupla Y-kromoszóma egy valóban létező, ritka mutáció, minden 1 000 000 emberből születik így valaki. S minthogy ilyesmit gyakrabban találtak olyanoknál, akik éppen börtönbüntetésüket töltötték, elterjedt az a nézet, hogy a dupla Y-kromoszóma fokozza az agresszíót. De nem ez a legjellemzőbb rá, hanem a szellemi visszamaradottság és a korai halálozás.

A rabok legtöbbje eszméletlen karakterrel bír, ami miatt megszeretjük őket, noha mindegyik egy rohadék. Newt halála azért került a filmbe, mert a rabok legtöbbje gyilkos vagy gyerekmolesztáló, és ez olyan jelenethez vezetett volna, amit a Fox el akart kerülni. Helyette Ripley-val erőszakoskodik pár rab. A másik ok sokkal prózaibb. Az eltelt öt év alatt a Newtot eredetileg alakító Carrie Henn megnőtt, ezért felváltva láthatjuk Danielle Edmond testét és egy gumireplikát Henn arcáról. A film finoman hangolja rá a nézőt az eseményekre. Fincher kézjegye a klausztrofóbiás hangulatban, az eltorzult képekben, a naturális közeli kivégzésekben ismerhető fel. Amikor Ripley-t a rabok beszállítják a központi telepre, láthatunk egy snittet, ahogy a bolygó sötétségbe borul, előrevetítve a lakókra váró borzalmakat.

A bolygó főbb szereplői: Mr. Clemenst, a telep orvosát – akinek múltjában található egy sötét titok – Charles Dance alakítja, akinek a Trónok harcáig az egyetlen jelentősebb szerepe Schwarzenegger oldalán volt Az utolsó akcióhősben. Mr. Andrews a telep vezetője, Mr. Aaron a segédje – akit mindenki csak 85-ösnek gúnyol az IQ-jára utalva –, és Dillon „tiszteletes”, aki a rabok szellemi vezetője és egyfajta híd a vezetőség felé. Charles S. Dutton soha többé nem játszott hasonló filmben, talán csak a Mimic és A titkos ablak jelent kivételt, valamint Fincher visszahozta egy cameoszerep erejéig a Hetedikben. Egyébiránt ő a valós életben tényleg elítélt is volt, mielőtt színészi lett.

A telepen béke honol. Mindenki örül a „szabadság” illúziójának, végzi hasztalan munkáját, és keresi a megváltást. Senki nem akar szökni, az egész bolygón ez az egyetlen telephely, ahol élni lehet. No persze Ripley egy nő, és kopaszon is vonzó. Így hamarosan fellángol az a dupla Y néhány rabban. Noha szexjelenet nincs filmben, újdonság a sorozatban, hogy Ripley és Clemens lefekszenek egymással.

Ripley nem hiszi, hogy társai a becsapódástól haltak volna meg. A kislány felboncolása durva jelenet, Clemens is csak azért végzi el, mert szimpatikus neki a nő. Andrewsszal is szembeszáll miatta, pedig Ripley ordító hazugságot – kolerajárvány! – talál ki, csakhogy megtörténjen a boncolás. Az első perctől hazudik, és az orvos tudja ezt. Megfigyelhető, ahogy tipikus férfi-női hülyítés zajlik le kettejük kapcsolatában. Mindkettő őriz egy titkot, miközben igyekszik megtudni a másikét. Végül Clemens előbb fedi fel titkát, meglehet, ha fordítva történik, életben marad.

Ripley helyzete egyáltalán nem könnyű. Nem mondhatja el, miket élt át. Ki hinne a szavának? Az idegenek létezése csak a néző számára tény, a szereplők bolondnak néznék, ha előállna egy ilyen mesével. Ahogy az meg is történik, amikor az Idegen lassan szedni kezdi az áldozatait. Először Murphy hal meg, akit látszólag bedarál az egyik szellőzőjárat ventilátora. Később egy hármast támad meg, amelynek egyetlen túlélője, a Paul McGann alakította Golic teljesen bekattan, és senki nem ad a szavára, csak Ripley. Weaver itt egy harmadik Ripley-t játszik, aki már belefáradt a harcba, cinikus, az idegen létforma élő enciklopédiája.

Üdvözítő jelenet Bishop bekapcsolása, végre valaki ismerős is megszólal, akivel Ripley a történtek ismeretében társaloghat. Ekkor bizonyosodik meg addig csak baljós sejtelméről: valóban egy Idegen garázdálkodik a bolygón. A jelenet nem tart soká, Bishop hamarosan azt kéri, kapcsolják ki. Erre azért volt szükség, mert annyira sérült az android az előző részben, hogy Henriksen nem tudott semmi alá bebújni, így helyette ezt a részt egy robotbábuval vették fel, és így a jelenetnek rövidnek kellett lennie, hogy hihető maradjon. Henriksen csak azért jött vissza, mert barátság fűzte az egyik producerhez, Walter Hillhez, és mert azt hitte pár nap alatt felveszik a jeleneteit. A kész filmet ő is utálja annak nihilista tónusa miatt, szerinte senkivel nem lehet azonosulni, hiszen a szörny csak gyilkosokat, és erőszaktevőket öldös. Ripley pedig lefeküdt a dokival, aki embereket mérgezett meg.

A film itt kezd felgyorsulni – 50 perc telt el eddig! Meghal Clemens, akit a film előtérbe helyezett minden hibájával együtt. Ez egy tipikus hitchcocki red herring, vagyis félrevezetés. Ennek a merényletnek csak Ripley a szemtanúja, és az ebédlőben összegyűlt rabok nem hiszik el egy szavát sem. Fincher váratlanul – két gyilkosság között illene időt hagyni a megnyugvásra – újra beveti az Idegent. A lehető legjobb pillanatban kapja el az akadékoskodó Mr. Andrewst. Az ő halála talán az egyetlen, aminek örülünk, mert rendkívül ellenszenves figura: foggal-körömmel védi saját és terrorizálja Clemenst és Aaront. Összességében végtelenül hitvány alak.

Pusztulása több szempontból is jelentős. Egyrészt feloldozza Ripley-t, hiszen mindenki első kézből tapasztalhatja meg, milyen halálos az ellenfél. Továbbá, vezető nélkül maradnak a többiek. Az Idegen rövid időn belül két alkalmazottat is kiiktatott, és csak rabok maradnak, akik nem ahhoz szoktak, hogy ők irányítsák a sorsukat. Azt sem tudják eldönteni, hol lennének biztonságban a lénytől. Fincher beteg humora ismét felvillan, amikor visszapottyan a kis gumilabda, amellyel Andrews mindig játszott.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha az előző részben az Idegenek tömeges halálozásának lehettünk szemtanúi, mégis, miért annyira idegesítő most egyetlen lény? A film egyik zseniális húzása miatt, amikor rádöbbenti a nézőt, hogy a telepen nincs egyetlen lőfegyver sem. Kések, balták, hentesbárdok kivételével semmi nincs, amivel megvédhetnék magukat. Ez a beszélgetés az egyik legsúlyosabb az egész filmben.

Azt írtam, vezető nélkül maradt a maradék húsz szereplő? Nos, itt van Dillon, az egyetlen, akinek több esze van a többinél, hogy tudja, szükség van Ripley-re, mert ő már legyőzött pár Idegent. A rabok hallgatnak rá. Na és persze itt a 85-ös, aki eddig csak lógott a levegőben, ezután végképp talajt veszt. 85-ös egyébként hihetetlenül nevetséges figura, figyeljétek meg, szinte nincs olyan mondat, amikor nem Andrews sorait ismételné, esetleg azt szajkózná: „Most mit tegyünk?” Ralph Brown elmondása szerint figuráját egyik percről a másikra változtatták meg ennyire pipogyára, új sorokat írtak neki, és hirtelen azt sem tudta, hogyan is játssza a karaktert. Ugyanakkor ő az egyetlen, akinek maradt vesztenivalója, mert a következő fordulóval mehet haza a családjához. Ostobaságáért, azonban lakolnia kell, de a film végére megkapja a maga feloldozását.

Az első terv kudarcba fullad: nyilvánvaló dramaturgiai funkciója az életben maradt rabok számának leredukálása tízre. A felvillantott remény után kiderül: nincs menekvés. Fincher bedob még egy suspense-t. Hiába kapja el az egyik rab a gyutacsot, egy villanásig látjuk a háta mögött lecsapni készülődő Idegent. Emiatt a csapda visszafelé sül el, és berobban a kvinitricetilin.

Újabb fordulatként kiderül Ripleyben is van egy embrió, amelynek lassú kikelését azzal magyarázza a film, hogy ez egy királynő. Ripley ezt onnét tudja, hogy a szkennelés során apró fehér pöttyöket lát az embrióban, amelyek már a jövendő tojásokat jelzik. Innentől kezdve a filmből az utolsó morzsák is elvesznek, amelyekbe kapaszkodni lehetne. Világossá válik a néző számára, amit addig csak sejtett: Ripley ezt a kalandot bizony nem élheti túl. A szkenner azonnal továbbítja a képeket a Weyland-Yutani központjába, és elindul egy hajó, hogy kiirtsanak minden rabot, és Ripley-t még élve elfogják.

Milyen lehetőségek maradnak a szereplőknek? El kell pusztítani a lényt, megölni Ripley-t, akkor talán életben maradhatnak. Vagy az Idegen, vagy a Cég gyilkolja le őket. Ekkor kezdődik a film iszonyatosan erős fináléja. Egy több mint negyedórás macska-egér harc, melynek során a rabok az öntőformába akarják terelni a lényt. Ezek a jelenetek a legjobbak az egész filmben. Minden benne van; a bezártság, a reményvesztettség, a torz képi megvalósítások. Gondoljunk csak bele, élő csalit játszunk egy labirintusban, ahol bármikor eltévedhetünk, nem záródnak az ajtók, és a legnagyobb fegyverünk egy rozsdás olló a savat köpő rém ellen!

Szemtanúi leszünk, ahogy ez a terv is lassan dugába dől, és egyre kevesebb rab marad a fogócskában. Az egyik leggenyóbb halál a David nevű rossz arcúé, akit Pete Posthlethwaite alakít. Jellegzetes arca visszaköszönt még jó pár filmből, pl.: Az utolsó mohikán, Közönséges bűnözők, Sárkányszív, Eredet. A fogócskát talán csak egy picit oldja Fincher sötét humora. Amikor egyik pillanatban nevetünk, a következőben tuti arcunkra fagy a mosoly. De erre szükség is van, hiszen egy szörnyű alaphelyzetből a film lassan a totális kilátástalanság felé tart.

Végül Dillon is feláldozza magát, mert valakinek az öntőformában kell tartania az Idegent, és Ripley elől menekül. A főszereplőn kívül eddigre csak a 85-ös és Morse maradtak életben. Utóbbi személyes kedvencem az idióta beszólásaival, elmebeteg nézésével és lázadó természetével. Sajnos az őt játszó Danny Webb többé nem került hasonló kaliberű film közelébe. Ha valaki azt hinné, a történet kifulladt a végére a szemétkedésből, ékes bizonyítéka, hogy két másodperc sem telik el, ahogy elpusztul az Idegen, megjelenik a másik ellenség. A Cég.

Vezetőjük egy másik Bishop, akit szintén Henriksen alakít, és akiről nem lehet tudni, android-e, avagy valóban a tervező, akinek mondja magát. Bishop képtelen hazugságokat ömleszt Ripley-re, a 85-öst pedig szitává lövik, amikor fejbecsűri Bishopot egy csavarkulccsal. Morse is kap egyet a lábába, de szerencsére még tud segíteni Ripley-nek, aki a mélybe veti magát, a mindent felemésztő, forró ólomba. Hihetetlenül szép ez a jelenet. Máshogy nem lehetett volna lezárni a sorozatot. Az utolsó párbeszédből Morse és Ripley között süt az elhivatottság. Mindegy, mi történik, a lénynek el kell pusztulnia! Jellemző, hogy a Cég emberei az utolsó pillanatig reménykednek. Bishop leplezetlenül ontja eszméit az Idegen felhasználhatóságáról, a kamerás pedig minden mozzanatot filmre vesz.

Ripley ezt már nem hallja. Beleveti magát a halálba afféle keresztényi szimbólumként, mindezt lassítva. Bár meg kell halnia, a morális győzelem az övé a kapzsi Cég felett. A tűz megtisztítja összes bűnétől a szereplőt a másvilágra érkezés előtt. Pár másodpercre látjuk, ahogy a mellkasrobbantó előtör Ripley mellkasából, de csak hogy egy lobbanással ő is örökre eltűnjön.

Az utolsó jelenetek mesteriek. Az egyedüli túlélő Morse-ot elviszik a Cég emberei. Hogy ő életben maradt, igazi kis fricska, mivel a filmben még utalnak is rá, hogy ő egyezséget kötött az Istennel, miszerint örökké fog élni. Ahogy utoljára végignéz egykori lakhelyén, az mindent elárul. Az ebédlő üresen áll, az ajtókat lelakatolják, az őrlángot elzárják, a pársoros közleményből megtudjuk, hogy a Cég ügyesen eltüntette a kudarcra utaló összes nyomot. A bolygó mögül felbukkanó nap mégis ad egyfajta feloldozást. Zárásként Ripley utolsó üzenetét hallhatjuk újra, amit az első rész végén mondott, mintegy keretbe foglalva a trilógiát. Azonban itt már teljesen más hangsúlyt kap, mint 1979-ben.

Előkészületek 

A bolygó neve: Halál sikere után a 20th Century Fox szinte azonnal tárgyalásokat kezdeményezett az Alien jogait birtokló Brandywine Productionsszel, így azok tulajdonosai, a már fentebb említett Walter Hill, David Giler és Gordon Carroll, nekilátott az ötletelésnek. Valójában egyáltalán nem lelkesedtek egy folytatásért, amelyben csak felmelegítik az előző két film receptjét, így új irányba akarták terelni a sorozatot. Felmerült egy börtöntelep ötlete a világűrben, amit úgy képzeltek el, mint az Alcatrazt. Egy másik ötletben a Weyland-Yutani vállalatot akarták kibontani, honnan ered a kettőssége, és hogyan vívják harcukat más csoportokkal, ami megmagyarázta volna, miért akarják bevetni az Idegent biológiai fegyverként. Mindezt két önálló filmben képzelték el, melyek egymásra épülnek, és végleg lezárják a történetet.

Itt Ripley csak egy cameo erejéig szerepelt volna, a fő hangsúlyt Hicksre helyezték. A folytatásban már Ripley-é lett volna a főszerep, és azt láttuk volna, ahogy megszervezi a földi ellenállást. Weavernek tetszett az ötlet, hogy alig kell szerepelnie. Úgy vélte, jó fricska lesz a Foxnak, amiért számos jelenetet kivágtak az előző részből, amelyek Ripley személyiségét jobban elmélyítették volna. A Fox szkeptikusan fogadta az elképzelést, de két feltétellel még így is vállalta a finanszírozást; Ridley Scott rendezze a filmeket, és mindkettőt egyszerre vegyék fel, költséghatékonysági szempontból, lásd Vissza a jövőbe 2-3. Scott, bár érdeklődött a munka iránt, nem tudta vállalni a rendezést, mert egyéb projektek foglalták le.

Az első forgatókönyv megírására William Gibsont kérték fel, 1987 szeptemberében. Gibson első regénye, a Neurománc 1984-ben jelent meg, és mivel bevallottan hatott rá az Alien, ezért elvállalta a feladatot. Hill és Giler annyit kért csak tőle, decemberre írja meg szkriptet, ugyanis küszöbön állt az 1988-as írósztrájk. Gibson érdekesnek találta Hill és Giler vázlatát, és sok mindent átemelt tőlük. Időközben a Fox megtalálta a rendezőt is a finn Renny Harlin személyében, aki épp akkor készült el a Rémálom az Elm utcában negyedik részével. Harlin is új irányba akarta terelni az Alien-sorozatot, érdekesnek tartotta volna, ha a filmben meglátogatják az Idegenek szülőbolygóját, de egy földi idegeninvázió gondolata is foglalkoztatta. Ezzel kapcsolatban el is készítettek egy teasert, amelyben elhintették, hogy a film a Földön játszódik majd.

Gibson verziója Hicks és Bishop harcára fókuszált, Ripley-t kómába helyezte. A történet egy Anchorpoint nevű űr-bevásárlóközpontban játszódott volna, ahol a Weyland-Yutani az Idegenekkel kísérletezik. Elérik, hogy az Idegenek spórafelhő segítségével fertőzni is tudjanak, így az emberek közvetlenül átalakulnak Idegenekké. Velük párhuzamosan egy másik, szélsőségesen szocialisa militarista csoport is kísérletekbe fog, amely még a Sulacóról szerzett Idegen DNS-t, és közben megjavították Bishopot is. A kifejlesztett Idegenek persze elszabadulnak, és mindkét űrállomást ellepik. Hicks és Bishop a kevés túlélővel keresik a kiutat, és harcolnak az Idegenekkel. A film azzal ért volna véget, hogy a Sulaco a Föld felé tart. A folytatásban eljutottak volna az anyabolygójukra, hogy az írmagjukat is kiirtsák. De erre csak utalás történik Bishop által, vagyis nincs konkrét lezárás.

"Komcsik az űrben, nagy ügy!" mondta lefitymálóan Harlin, és a producerek tetszését se nyerte el, mert Gibson alig tért el az általuk lefektetett alapoktól, hiányzott belőle az emberi tényező, nem találták eléggé cyberpunkosnak, hemzsegett az akciótól, és kivitelezhetetlenül drága lett volna. Ki a fene kíváncsi az Idegenek szülőbolygójára? Kérdezték ők, és elég gyorsan kiderült a Prometheus kapcsán, hogy nagyon is sokan. Érdekesnek ítélték viszont az Idegenek és a HIV allegóriáját. Ezért ahogy véget ért a írósztrájk – ez volt az USA történetének leghosszabbja, 1988. március 7. és augusztus 7. között – megkérték Gibsont, hogy Harlinnal közösen írja át művét. Az író erre nem volt hajlandó, de készített egy másik változatot, ahol drasztikusan leredukálta az akciórészeket, és az Idegenek számát is lecsökkentette háromra, a stúdiónak azonban ez sem tetszett.

Harlin ekkor egy hivatásos forgatókönyvírót ajánlott, Az országút fantomja alkotóját, Eric Redet. Red kevesebb mint két hónap alatt, 1989 februárjára készített egy vázlatot. A Sulacóra érkező katonák már úgy találják a túlélőket, hogy az idegenek beléjük petéztek. A történet itt is egy űrállomáson játszódott volna, ahol a felszínen egy városkában élnek az emberek, miközben a föld alatt a katonaság titkos kísérleteket folytat az Idegenekkel – Kaptár? Az Idegenek persze itt is kiszabadulnak, és megölnek minden katonát és tudóst, ezért a városiaknak kell felvenniük a harcot a lényekkel.

A lények Rednél is képesek lettek volna a fertőzésre, akármilyen érintkezéssel, és nem csak szerves anyagokkal! Ennek következtében a film végére az űrállomás is átváltozott volna egy hatalmas biomechanikus lénnyé. Ezt a forgatókönyvet mindenki botrányosnak bélyegezte, mert túl messzire ment az alapötlettől. Red utólag úgy nyilatkozott, azért lett csapnivaló, amit írt, mert nem hagytak neki időt, és folyamatosan a nyakán lógtak, kérdezvén, hogy hol tart már. A Brandywine ezután elvetette a két film ötletét, és csak egyre fókuszáltak.

Ezután jött David Twohy, aki visszanyúlt Gibson művéhez, de közben összedőlt a kommunizmus, és a hidegháború hirtelen idejétmúlttá vált. Emiatt teljesen új történetet írt. Nála Ripley-t mindössze egy fotón mutatják, miközben kiírják: HALOTT. A cselekmény a Föld körül keringő szigorúan őrzött börtönben, a Moloch-szigeten játszódik, ahol a Weyland-Yutani szaporítási kísérleteket végez a lényekkel, a halálraítélteket is felhasználva. Az Idegenek kiszabadulása után a rabok harcára helyezte a hangsúlyt, főhősnek egy szabadulóművészt tett meg. Harlin ezt túlságosan hasonlónak találta az előző filmekhez, és nem akarta ugyanazt harmadjára is leforgatni. Szerinte egy űrállomás ismét belekényszerítette volna a filmet, hogy a végén aztán szűk térben meneküljenek az Idegenek elől a szereplők, és ezt már kétszer látták a nézők. Az eltelt egy év alatt belefáradt a várakozásba, és otthagyta az Alien projektet, hogy helyette leforgassa a Még drágább az életedet.

A Fox elnökének, Joe Rothnak egyáltalán nem tetszett az ötlet, hogy Ripley ne szerepeljen a filmben. Weaver a lelke a sorozatnak, és Ripley az egyetlen női hőse a 20th Century Foxnak, mondta, rajta múlik a film sikere, a filmen pedig a Fox életben maradása! A színésznő ötmilliót kapott a szerepért, részesedést a bevételből – emiatt megtették társproducernek is. Weaver kikötötte, hogy a forgatókönyv legyen eredeti, nyűgözze le, és – mivel magánéletében ellenzi a fegyvertartást – ne szerepeljenek benne fegyverek. Szerette volna még elérni, hogy Ripley közösüljön egy Idegennel. Ez utóbbi vágya volt az egyetlen, ami nem került a filmbe. Twohy ezt követően visszaírta Ripley-t a forgatókönyvbe.

Hill és Giler időközben egy vetítésen megnézte A navigátor című filmet Vincent Ward új-zélandi rendezőtől, és úgy döntöttek, felkérik rendezőnek. Ward épp Londonban ügyködött következő filmjén, és csak a harmadik hívásra válaszolt, mert amint megtudta, hogy egy folytatáson kellene dolgoznia, már nem is érdekelte a dolog. Twohy forgatókönyvét egyáltalán nem tartotta jónak, szokványos klisés sci-finek látta, és míg Los Angelesbe repült, leírta a saját ötletit, melyek annyira tetszettek a producereknek, – Weaver egyenesen lebilincselőnek, és forradalminak tartotta – hogy azonnal megbízták a rendezéssel. Amikor Twohy egy újságíró barátjától tudta meg, hogy a Fox már nem is foglalkozik az ő irományával, ő is elhagyta a projektet. 2000-re átdolgozta az ötletét, és megcsinálta belőle a Pitch Blacket.

1990 március végére, Ward John Fasano forgatókönyvíró közreműködésével elkészült a saját verziójával. A történet egy fém magvas, fából készült bolygón/aszteroidán, az Arceonon játszódik, ahol különös szerzetesek élnek. Ezek az emberek elutasítják a technológiát, szüzességet fogadva élik mindennapjaikat, és az építményen belüli búzamezőkön gazdálkodnak, amely az élelem mellett a levegőt is biztosítja, így a bolygó csupán pár méteres atmoszférával rendelkezik. Az Arceon aprólékosan meg lett tervezve, 16 elkülöníthető szinttel, könyvtárral, étkezdével, és egy technológiai teremmel, amely a szatellit gravitációjáért felelt. A több száz méter magas építményt létrák szőtték át melyek biztosították a zavartalan közlekedést. A bolygó tetején egy mesterséges tó is helyett kapott.

Ebben landol Ripley mentőkabinja, és a becsapódást csak a nő éli túl. Vagyis Ward sem tartotta fontosnak a többi szereplőt a történet szempontjából. Elmondása szerint Newt megölése volt az első amit leírt, mert idegesítette a karakter. Ripleyt hullócsillagnak, és így először a jó szerencse hozójának vélik, aztán bebörtönzik, amikor kiderül, valójában az „ördög”-öt hozta el közéjük. Az Idegen itt egy bárányból, vagy lóból kel ki, majd a pottyantós WC-n keresztül bejut a kolostorbolygóba. Lett volna egy jelenet a búzamezőn is, ahol a békésen dolgozó szerzeteseket sorban elkapkodja a takarásban osonó Idegen, akiknek védekezésül csupán kerti szerszámok álltak rendelkezésre. Ez a jelenet később számos filmet megihletett, így a Jurassic Park 2 - Elveszett világot, a Jeleket, és az Alien - Covenantot is.

Ripley végül a mellette folyvást kiálló John testvér és egy Anthony nevű android segítségével megszökik. Az Idegent egy üveggyárban ölik meg, ahol a szerzetesek készítik a mindennapjaikhoz szükséges poharakat. Belelökik a forró üvegbe, és hideg vizet eresztve rá, szétrobbantják a koponyáját. Mivel azonban eddigre a lény kiirtotta a lakókat, és az Arceon is felgyulladt menekülniük kell. Ripley ekkor rádöbben benne is van egy embrió – Ward víziójában Ripley közösülés által termékenyül meg az Idegentől, így a lény jobban hasonlított volna az emberre – emiatt belegyalogol az égő búzamezőbe. A Fox azt kérte, írjanak egy alternatív változatot, ahol Ripley életben marad. Ward ekkor írt egy újabb jelenetet, ahol John eltávolítja az embriót a nő testéből, de mivel annak hordozó kell, átmászik a szerzetesbe, és így ő lesz az, aki belegyalogol a tűzbe.

Weaver elolvasta mindkét változatot, és azt mondta, elege van már Ripleyből, alig várja, hogy meghaljon, és csak akkor vállalja a forgatást, ha a karaktere meghal, így maradtak az eredeti ötletnél. Ez a verzió általános tetszést aratott, csak a producerek húzták a szájukat. Weaver úgy vélte Ward nem tud mihez kezdeni Ripley-val, és a történet se túl eredeti. A Brandywine producerei pedig egy az egyben baromságnak tartották, mert egy fából készült tákolmány nem marad egyben az űrben. És habár sci-fi-t készítenek, az mindig logikus, itt azonban túl sok a varázslatos, mágikus dolog, ami megmagyarázhatatlan, és egyáltalán nem illik az Alien univerzumába. Jon Landau, a Fox ügyvezető igazgatója is úgy nyilatkozott Ward nem igazán tudja, mi fán terem a közönségsiker.

Az Alien többé már nem egy neve nincs projekt volt, amellyel szabadon kísérletezhetett bárki, és a Fox félt, hogy nem kapja vissza a belepumpált pénzt. Ezért először csupán apróbb javaslatokat tettek: csináljon a kolostorból bányatelepet, a szerzetesekből fegyenceket, majd a rendező orra alá toltak egy listát a szükséges változtatásokról. Amikor ezt Ward megtagadta, kirúgták. Mindenesetre nem járt rosszul, a Fox által fizetett összegből elkészítette következő filmjét, Az emberi szív térképét, valamint annyi minden maradt az elgondolásából a leforgatott anyagban, hogy íróként muszáj volt feltüntetni a stáblistán. Úgy tűnt, a rendező nélkül maradt projektet Hill fogja leforgatni. A Ward/Fasano munkájának átírásához két újabb írót béreltek fel Greg Pruss és Larry Ferguson személyében.

Ferguson munkáját amiben a szerzeteseket afféle hét törpe allegóriával ruházta volna fel, különösen sokan bírálták, leginkább Weaver, aki szerint az író teljesen félreérti Ripley-t, és egy tornatanár arroganciájával ruházta fel. Ezenfelül hivatkozott egy záradékra a szerződésében amiben kikötötte, hogy a végső verziót a Hill és Giler duónak kell írnia, mert James Cameronon kívül csak ők tudják, milyen az igazi Ripley. A páros ezután ismét nekiesett az írásnak: meghagyták Ward elképzelésének gerincét, de erősen átírták azt, és visszaemeltek sok mindent Twohy szkriptjéből is. Giler – akit Fincher csak kufárként emlegetett a Foxnak – később megbánta, hogy belenyúlt a forgatókönyvbe, mert szerinte ez okozta a legtöbb feszültséget köztük.

A forgatás

A fiaskó után a Fox olyasvalakit keresett, akit a markukban tarthatnak, akire rákényszeríthetik saját elképzeléseiket, aki tehetséges, de nem fog kiugrással fenyegetőzni, mert szüksége van egy igazi mozifilmre. A klipfilmes Fincher ebből a szempontból tökéletes választás volt, kellett neki a siker, így belement a dologba, de nem akarta leforgatni Ward ötletét. A Fox megnyugtatta, nem is kell, mert a producerek már dolgoznak a végső anyagon. Miután a producerek végeztek az írással, Fincher egy újabb íróval, Rex Pickett-tel átdolgozta Hill és Giler művét, különösen a forgatókönyv második felét. Pickettet később kirúgták, mert Finchert támogatta milyen irányba haladjon a film, de írásából számottevő rész maradt a végső változatban, például, hogy a rabok sose káromkodnak, és nem beszélnek csúnyán.

Az elhúzódó munkálatok miatt később nyolcan is maguknak követelték a forgatókönyvírói titulust. További négyen is szóba jöttek, de hárman – Gibson, Pickett és Red – már egyáltalán nem érezték magukénak a filmet. Prussnak másik munkát ajánlottak, ha cserébe lemond nevének feltüntetéséről. A Fox összesen csak a különböző forgatókönyvekre TIZENHÁROM millió dollárt költött. Az írás időtartama alatt, javában zajlott a háttérmunka mert a forgatást tovább már nem lehetett halogatni, 1991. január 17-én el kellett kezdeni. A köztes időben a maketteket, bábukat készítettek, díszleteket ácsoltak, de ezek közül se lehetett mindent, mert senki nem tudta, milyen lesz az új forgatókönyv, és mik is kellenek ahhoz pontosan.

A lény újratervezéséhez 1990 augusztusában felkeresték H. R. Giger svájci szürrealista grafikust. Fincher ugyanis azt akarta, ezúttal az Idegen sokkal inkább valami állatra hasonlítson, legyen pumaszerű a mozgása, és kapjon szexuális kisugárzást. Giger nem volt hajlandó Londonba utazni, Zürichben készítette szkeccseit, majd átfaxolta őket a forgatásra. Rajzain az Idegen szinte mindig négy lábon helyezkedik el, vékonyabbak a végtagjai, és a légcsöveket is leszedte a hátáról, így végül a szörny inkább jaguárra hasonlított. Rajzolt egy érzéki ajkat is a pofájára, a második állkapocsba pedig lándzsás nyelvet helyezett. Még egy gazdagon illusztrált csókot is felskiccelt az egyik szerzetessel, ahogy a lény meglékeli annak agyát, és kihúzza a nyelvével az összes belsőséget a férfi torkából. Ezen ötlete dobozban maradt 1995-ig, amikor A lény című filmnél felhasználták.

Giger még szerzetesekről tudott, és nála az Idegen egy ökörből kel ki. Végül csak egy hónapot dolgozott a filmen, mert elmaradoztak a telefonok, és rá kellett ébrednie, hogy feleslegesen rajzol, a stáb a forgatás kezdetéig már nem tudta megvalósítani azokat. Kevés elképzelése került be a filmbe, egyik ilyen volt a módosult mellkasrobbantó, vagy ahogy Fincher nevezte, a Bambi-burster. Az elképzelés szerint az Idegen felveszi a gazdatest tulajdonságait, és amíg a koncepció szerint ökörből született volna meg, a lábai lettek volna hangsúlyosak. És minthogy patákat kapott volna, ezért Bambinak nevezték el. De ez az ötlet is csupán a Speciális Változatban látható. Mindezek miatt Giger is csatlakozott a film gyűlölőihez, és egy életre elege lett a Foxból.

Bár a fő munkálatok a londoni Pinewood Studiosban zajlottak, néhány külső felvételhez elutaztak az észak-angliai Blyth erőműhöz. A tervezett 45 millióból már 7-et elköltöttek olyan helyszínek elkészítésére, amelyeket az örökké változtatott forgatókönyvnek hála, sosem vettek igénybe. Norman Reynolds produkciós vezető a díszletek építésekor nagy figyelmet fordított arra, hogy a helyszínek futurisztikusak legyenek, de utaljanak a múltra is. Ezért az étkezde ablakai art nouveau stílusban épültek, a rabok pedig unalmukban összefirkálták az asztalokat.

A telepen Reynolds sok helyen kandzsi feliratokat helyezett el: ezek valódi szavak, amelyek a Társaság ázsiai ágára utalnak. Ezeket nem figyeljük a filmben, de ott vannak, és mélységgel töltik meg azt. A legnagyobb díszlet az ólomöntöde volt, amin három hónapig dolgoztak, heti hat napot, napi 14 órában, de még így sem lettek vele kész időre. A forgatókönyv még ekkor SEM volt befejezve, Finchernek gyakran faxolták át az újabb jeleneteket, hogy legkésőbb másnap forgassa le. Máskor átírták a helyszíneket, hogy a már legyártott díszleteket minimális átalakítással tudják hasznosítani. Fincher maga is gyakran nyúlt bele, bizonyos jeleneteket átírt, a szereplők mondatait megváltoztatta.

A producerek és Fincher közt emiatt állandósult a feszültség, de az általános vélekedéssel ellentétben a végső változaton mégis Fincher sötét látásmódja tükröződik. Ward a fára helyezte a hangsúlyt, Finchernek ehelyett a fémre. Az egész telepet elhagyatottnak, leharcoltnak, rozsdásnak, élettelennek ábrázolta, ahol a legtöbb színt a fekete és a szürke árnyalatai adják. Egyfajta örökké klausztrofóbiás környezetet teremtett, ahol nem jó élni. „Nincs itt más, csak szemét!” De az ő ötlete volt, hogy a rabok mind kopaszak legyenek, és mindegyik tarkóján egy vonalkód legyen található – az Io Interactive nyilván innen vette a Hitman ötletét –,  és ő beszélte rá Weavert is, hogy borotválja le a haját. A színésznőt ez győzte meg, hogy Fincher egy jó rendező, aki érti a dolgát.

Amikor Ripley az Idegent keresi az alagsorban, hogy az megölje, szintén a producerek vétója ellenére készült. Fincher saját maga vette fel egy kamerával, s a jelenet benne maradt a moziverzióban is. Finchert nemcsak a producerek nem szerették: a jelmeztervező Bob Ringwood – Batman – az első hetekben lelécelt a direktor miatt. Hamarosan csatlakozott a projekthez Ezra Swerdlow line producer, mert az előző nem bírta már a feszültséget, és felmondott. A line producer egyfajta problémamegoldó, aki biztosítja, hogy minden simán menjen a forgatáson, hogy nem lépik túl a tervezett költségeket, és aki eldönti, ki alkalmas az adott feladatra. Neki kellett volna kibékíteni a feleket egymással, ehelyett első dolga Jordan Cronenweth operatőr kirúgása volt.

Cronenweth kezdődő Parkinson-kórban szenvedett, és bár azt mondta, ezt a filmet még meg tudja csinálni, Swerdlow lecserélte Alex Thompsonra, mert az ő apja is ebben a kórban halt meg, és pontosan tudta, hogy az operatőr hamarosan alkalmatlan lesz bármiféle munkára. Cronenweth volt az egyetlen, akit Fincher tisztelt a stábból, mert többek között a Szárnyas fejvadászt is ő fényképezte. Cronenweth 1996-ban bekövetkezett haláláig nem is csinált már több filmet. Tehát az az ember, aki azért jött, hogy megoldja a problémákat, rögvest azzal kezdte, hogy beledobta a sajátját is a közösbe.

A film vizuális effektjei 

Mielőtt a forgatás elkezdődött, felkeresték Stan Winston maszkmestert, ő azonban nem ért rá, így két egykori munkatársát, Alec Gillist és Tom Woodruff Jr.-t ajánlotta, akik nemrég indították el saját cégüket, az Amalgamated Dynamics Incorporatedet, röviden az ADI-t. 1990 őszén munkához fogtak. Ők csináltak mindent a filmben, amihez maszk, bábu, kosztüm vagy valami effekt kellett. Pl. a szkennelős részt, a preparált replikákat az áldozatokról. Tartották a kapcsolatot Gigerrel, és amit tudtak megvalósítottak az ötleteiből.

Az Idegen hacukáját maga Woodruff öltötte magára, és a legtöbb jelenetben ő látható. A kosztümöt átalakították, hogy négykézláb is tudjon benne mozogni. Woodruff feje a kosztüm nyakában volt, mert az Idegen fejét elfoglalták a szerkezetek, amelyekkel a száját mozgatták. Emiatt nem látott, és a stábtagok irányították vakon kis walkie-talkie-k segítségével. A közeli felvételekhez mechanikusan mozgatható Idegen-fejet készítettek, amelynek még az ajkai is élethűen mozogtak. Ez látható abban a jelenetben, amikor az Idegen közel hajol Ripleyhez, és megérzi benne a királynő embrióját. De a filmben egyszerűbb fejeket is használtak, amelyek csak jól néztek ki messziről. Fincher eredetileg egy angol agárt akart az Idegen jelmezébe bújtatni, hogy azokban a jelenetekben használja, amikor a lény négykézláb mozog. A kutyát idegesítette a fejére húzott Alien-sisak, és hogy lásson, az elejét ki kellett vágni, így csak hátulról lehetett hihetően felvenni. Emiatt az ötletet elvetették.

Minden bonyolultabb mozgáshoz bábokat kellett készíteni. Emiatt a producerek felbérelték a Boss Film Studiostól Richard Endlund trükkmestert, aki többek között a Csillagok háborúja és Az elveszett frigyláda fosztogatói effektusain is dolgozott, hogy segítsen hihetővé tenni a bábos részeket. Közülük a bunraku – belebújós – jeleneteket kivágták a mozis verzióból, mert ekkoriban még nem lehetett megoldani, hogy a bábost nyom nélkül kitakarják a filmből, de A Speciális Változatba ezekből sok visszakerült. Azoknál a jeleneteknél, amelyeket jelmezben képtelenség lett volna kivitelezni, pálcával mozgatott bábut használtak. Ezután felvették a bábot blue-screen előtt, majd ezt kompozit felvételek segítségével behelyezték az élőszereplős jelenetekbe, végül rotoszkopikus technológiával eltüntették az árulkodó pálcát.

Az Alien-bábok nagyjából egyméteresek voltak, gumiból készültek, és a jelenet komplexitásától függően 4-6 embert is igényeltek. A stop motion technikát ennél a filmnél elvetették, mert nem lett volna hiteles az Idegen gyors mozgásához. Így az Idegen mindig gyorsan mozog azokban a jelenetekben, ahol nem Woodruff szerepel. Erre azért is volt szükség, hogy takarják vele az Idegen báb mivoltát, és hogy karaktert adjanak neki. Egy-egy ilyen jelenetet akár 60-70 felvétellel is rögzítettek, és a bicikliláncnak köszönhetően, amellyel gyorsan tudták gördíteni, bármely irányból fel lehetett venni a mozgását. Az Idegen szörcsögő hangjának kialakításához a hangmérnök elugrott a kínai piacra, és állati belsőségeket hozott. Nézőpontját steadycammel oldották meg, ahogy rohanás közben az operátor 180 fokban megdöntötte a kamerát.

Eredetileg mutatták volna Hicks tizedes tetemét is, ahogy egy mellkasrobbantó tör ki a felsőtestéből. Már el is készítették a replikát, amikor Biehnt értesítette erről a forgatásra bekukkantó Raffaella De Laurentiis. Biehn méltánytalannak találta, hogy megannyi harc után ilyen halált haljon, és perrel fenyegette meg a produkciót, mert az engedélye nélkül akarják felhasználni a külsejét. Biehn azóta beismerte, ha lett volna fogalma arról, hogy Fincher mekkora karrier előtt áll, akkor sokkal együttműködőbb lett volna. Vérig sértődött, amikor megtudta, hogy a karakterét a film kezdetekor megölik. Végül pár másodperces szerepéért – a számítógépen mutatják az arcképét – majdnem annyit kapott, mint az Aliensért.

Rajta kívül csak Meryl Streep játszik kevesebbet a filmben, akinek az arcát vették mintául a neutronszkenner lemodellezésekor. Streep volt az egyik lehetséges jelölt A nyolcadik utas a halál főszerepére. A filmben Ripley sokat panaszkodik arra, hogy fáj a torka: ez azért van, mert eredetileg a királynő arctámadója Newtot szemelte ki, de a landolás során a kislány felébredt, és így az arctámadó megfojtotta. Ezután az embriónak másik gazdatest után kellett néznie, ezért átmászott a másik hibernálóágyba, és beleerőszakolta magát Ripleybe. Az ötletet nem használták, mert nem tudták volna az embrió mozgását élethűen lemodellezni.

Az Alien 3 az egyik utolsó nagy költségvetésű film, ahol régimódi trükköket alkalmaztak. Optikai kameratrükköket, miniatűröket – ilyen a Ripley-éket szállító mentőhajó. A hibernálókapszuláknál Fincher visszatért a Scott-féle elegáns külalakhoz, mert jobban tetszett neki, mint a Cameron filmjében látható robusztus verzió. A finomító makettjét kartonpapírból készítették el! Bishop megtépázott androidfejét szintén mechanikus bábuval modellezték le, és a valósághűség miatt Henriksen mondatait magnókazettáról játszották le Weavernek. Egyetlen jelenetnél látható jelentzősebb CGI, amikor az Idegen feje repedezni kezd a hideg víz hatására. CGI-t ezenkívül csupán árnyékok és törmelékek beillesztésére használtak a film során.

Utómunkálatok 

A sorozatos bonyodalmak miatt a Fox leállította a munkálatokat a Pinewoodban, és hazarendelte a stábot a saját stúdiójába Los Angelesbe. Hat hónap alatt Terry Rawlings vágó elkészítette a film három órás nyersvágását Fincher felügyeletével. Sokan szidják az agyatlan vágást a filmben: szerintem ez sincs így, a temetés és az Idegen megszületése az egyik legmesteribben összehangolt jelenet az egész sorozatban. Rawlings vágta többek közt az Alient és később a Goldeneye-t is. A Fox vezetőinek tartott előzetes vetítés során behatárolták, melyek azok a részek, amelyeket mindenképpen le kell még forgatni. Minderre hat újabb hetet adtak Finchernek.

Ezek között volt az Idegen végső legyőzése is az öntödében. Ekkoriban készítették a Terminátor 2-t is, és a producerek úgy hallották, Arnold is ezt a halált választja. Így ezt a részt is újraforgatták, és a nézők megnyugtatása miatt immáron előtört a királynő Ripley mellkasából. Időközben Weaver haja visszanőtt, és megállapodása szerint 40 000 dollár bónusz illette, ha ismét le kell vágnia. A stúdió ezért inkább készíttetett egy kopasz skalpot, ami az apró hajtövek beültetése miatt – 8 napos meló 12 órában – 16 000 dollárt kóstált. Greg Cannon maszkmester élete legszörnyűbb munkájának tartja, annyira sokat kellett vele pepecselni.

Fincher újraforgatta Ripley és Bishop beszélgetését is egy sokkal élethűbb bábuval. A film azonban túl hosszú volt, mert fontos, hogy a film jó legyen de fontosabb, hogy hányszor lehet bemutatni egy nap, és mennyi popcornt lehet eladni vele. A producerek ezért eltávolíttatták a filmből, ahogy Clemens megtalálja Ripley-t, behozza a telepre, és megfürdeti. Az Idegen megszületését is lecserélték kutyára ökör helyett. Emiatt kellett egy rakás kutyás jelenet, mint amikor megtalálják Ripleyt a rabok. A választás egy rotweilerre esett, aminek a pofáját le kellett borotválni, hogy el tudják rajta helyezni az arctámadó nyomait. Szerintem a kutya egyébként sokkal jobb ötlet, mert vele az emberek törődnek, azokat akik bántanak egy kutyát, vagy macskát megveti a társadalom, míg az ökröt megesszük. Egyszerűen egy ökör elpusztulásában nincs ez az érzelmi lökés. A kutya jól reflektál az első rész macskájára is. 

A tesztvetítés közönsége felháborítóan véresnek találta a filmet, így további jeleneteket kellett kivágni, nehogy a film a legmagasabb, vagyis az NC-17-es, besorolást kapja meg az MPAA-tól. Ekkor végezte a vágóasztalon Newt hosszabb és mélyrehatóbb boncolása, egy közeli felvétel Murphy arcáról, ahogy éppen megolvasztja a sav. Az is durvább volt eredetileg, ahogy a ventilátor bedarálja. Clemens halála is sokkal véresebb volt, és jó pár rab is rusnyábban halt meg eredetileg a film végi fogócska során. Kevesebbet kellett mutatni az Idegen megszületésénél is a rottweileres résznél. Eltávolították a Golic-féle mellékszálat is, és amikor az Idegent csapdába ejtik, mert a közönség ezekre nem reagált jól. Miután ez a jelenet is a kukában végezte, Fincher otthagyta a projektet, és megtagadta a filmet. Mondván ő nem csak akció- és horrorfilmet akart forgatni, hanem szerette volna, ha egyfajta mélyebb spiritualitás is áthatja a művet.

Elliot Goldenthal szerzeménye mesteri munka. Egyike első igazán markáns alkotásainak. Szinte hallani a csontig hatoló feszültséget. Goldenthal közel egy éven keresztül dolgozott Fincherrel szorosan együttműködve, hogy zenéje kifejezze a film környezetét és atmoszféráját. Amikor kiderült, hogy újraforgatják a film befejezését, egyetlen éjszaka kellett zenét komponálnia hozzá. A felvételek az 1992-es Los Angeles-i zavargások alatt készültek, amelyek kihatással voltak a zeneszerző közérzetére, ezért lett a végleges anyag ennyire nyugtalanító.

Hat év ötletelést követően, közel másfél évvel a forgatás megkezdése és három héttel a vágás befejezése után, 1992. május 22-én bemutatták a filmet az USA-ban, egyszerre 2227 moziban. A nyitó hétvégén a Halálos fegyver 3 maga mögé utasította. A kritikusok a földbe döngölték a művet, a rajongók utálták az első perctől fogva. A film Észak-Amerikában megbukott, de Európában lassan nyereséges lett, és 160 milliót hozott a konyhára összesen, amivel a második legjobb bevételt produkálta az Alien-filmek közül. Cameront és az Alien-filmek íróját, Alan Dean Fostert különösen felháborította a film, mert megölték a második rész túlélőit. Foster a könyvverziójában ezért életben hagyta Hickset és Newtot is, de a Fox később kikényszerített egy újra kiadást, ahol már ismét halottak voltak, Fostertől pedig elvették a jogot, hogy több Alien-könyvet írhasson.

A Speciális Változatról 

A 2003-as DVD-kiadáshoz a Fox felajánlotta Finchernek, hogy készítse el a saját verzióját, és beszéljen róla szabadon egy audiokommentárban. Mivel hajthatatlan maradt ezért nem rendezői, hanem Assembly, azaz Összeállított verziónak hívják. Szerintem sokkal rosszabb lett, de tanulságos abból a szempontból, hogy mire is megy el a pénz egy ilyen fogatáson. Az eredeti film 110 perc, a bővített ezt 28 perccel egészíti ki, vagyis közel két és fél óra! A betoldott jeleneteknél a hang borzalmasan nyers, amit úgy oldottak meg, hogy feliratozták őket – idő hiányában ezt máshogy nem tudták már megoldani, hiszen újra fel kellett volna vegyék a színészekkel, és így csak a 2010-es blu-ray kiadásnál javították ezt a hibát.

Ebbe a verzióba visszatettek minden jelenetet, amit a producerek kivágattak. Így a film azzal kezdődik, hogy Ripley-t a partra sodorják a hullámok, Clemens találja meg és fürdeti le. A rabok a mentőkabint ökrökkel vontatják be a telepre, az egyik kimúlik, amit feldolgozás céljából két rab behoz. Az elszáradt szuper-arctámadót egyikük meg is találja. Golic fegyenc kulcsfontosságú lesz, karaktere rengeteg új jelenettel bővült. Bemutatják, hogy még a rabok között is kívülálló, kissé flepnis, és teljesen az Idegen rabjává válik, amikor az megöli a dokit. Kiderül a gyertyákat Murphy halála miatt gyújtották.

A rabok itt sikeresen becsalják a veszélyeshulladék-tárolóba a lényt, úgy, hogy Junior – aki meg akarta erőszakolni Ripleyt! – maga után csalja, és feláldozza magát. Úgy szabadul ki, hogy Golic kinyitja neki az ajtót, miután Morse leszedte róla a kényszerzubbonyt. Golic leüti Morset – utóbbi fején ezért lesz seb a film hátralévő részében – majd megöli az őrt, és kiszabadítja a "Sárkányt." Az Idegen ezután hálából megöli Golicot. A film végi fogócskát is teljesen újravágták, ezzel az egyetlen olyan részt is unalmassá téve, amely tempót diktált.

Amikor Aaron fejbe vágja Bishopot, ő így üvölt fel: „Nem vagyok robot!” és a kamerázást is leállíttatja. Ripley mellkasából nem tör elő a királynő. Ezenfelül többször láthatjuk a rabokat imádkozni, és kapunk rengeteg plusz mondatot, és pár másodperccel meghosszabbított jelenetet. A vágás nekem sokkal következetlenebbnek tűnik, mint a '92-es verzióban, szinte csak bevillannak az itt-ott ismerős részek, és a sok pluszjelenet széthúzza az egészet, tönkre vágva a feszültséget.

A DVD-kiadásról 

Az Alien Quadrilogy 2003-ban jelent meg. DVD-n ez az elérhető legteljesebb kiadása az Alien sorozatnak. Fincher filmje kétféleképpen szerepel, kapott extra korongot, és egy bónusz kilencedik lemezt. A doboz gyönyörűséges, dombornyomott, a lemezek szitázása stílusos. A menü ízléses, barnás árnyalatban úszik. A film 32 jelenetre oszlik. Az Alien 3 formátuma 2:35:1-es, képe meglepően szép. A hang 5.1-es eredeti, valamint 2.0-ás magyar és cseh szinkron, és egy lengyel hangalámondásos verzió. A Speciális Változat 44 jelenetes, és csak eredeti nyelven, felirattal indítható. Magyaron kívül van még angol, cseh, lengyel, arab, török, héber és portugál is.

A moziverzió a klasszikus '92-es Menszátor Magdolna-féle szinkront kapta. Ez a rész volt az első, ahol ő szinkronizálta Ripley-t, és nem Farkas Zsuzsa, így itt kellő beleéléssel adja a hangját Weavernek. Ripley fejlődése miatt ennél a résznél jobban is illik hozzá Menszátor markánsabb orgánuma. Az egyetlen bibit Reviczky Gábor okozza, akit gondolom, megkértek, adja hangját Morse-nak egy jelenetben, egyébként David szinkronja, biztos Kristóf Tibor éppen nem ért rá. Hallhatjuk továbbá Grúber Hugó, Helyey László, Szersén Gyula és további kiváló színészek hangját, tökéletes audioélményt nyújtva. A magyar címet már nem tartom ilyen jónak, mert elspoilerezi mi vár Ripley-re.

A második korongon találjuk a 157 perces Az Alien 3 forgatása című dokumentumfilmet, amelyet megnézhetünk akár egyben is, de mivel 11 fejezetből áll, így akár egyenként is. Eredetileg a zeneszerző egyik témájára utalva a Wreckage and Rape címet akarták neki adni, de a Fox ezt túlzásnak érezte. Sőt kiadás előtt követelte, hogy vágják meg az anyagot, így 21 perc hiányzik belőle, leginkább olyan forgatási pillanatok, amikor Fincher beszól valamit. A 2010-es blu-ray kiadásnál, az Alien Anthologyhoz viszont ezt visszaállították és átnevezték Wreckage and Rage-re, ami egy picit mást jelent. A dokumentumfilm leginkább az előkészületekkel és a tervekkel foglalkozik sokat, megszólal Ward, Harlin, sőt maga Giger is tíz perc erejéig. A tényleges forgatásról nem kapunk sok anyagot, mivel Fincher és Hill nem szólalnak meg. Giler, Swerdlow, Weaver és Landau beszélnek, vagyis azok, akik azonos oldalon álltak. Próbálják objektíven kezelni Finchert, persze ne felejtsük el, hogy 2003-ra a rendező befutott.

Emiatt a Productions fejezet hamar rátér a vágásra. Az utómunkálatok szekció elsősorban a vizuális effektusokat, a zenét és a bábokat járja körül, valamint azt, hogyan fogadta a közönség a filmet. Itt a legtöbbet Woodruff, Gillis és Goldenthal mesél, de pár mondatig mindenki megszólal. Helyet kapott a korongon még egy több perspektívájú jelenetet, amiből megtudhatjuk, hogyan érték el a 3D hatást a neutronszkennernél, és egy négy és fél perces time-lapse az ólomöntöde felépítéséről, ami a valóságban a három hónapig tartott. Szinte a teljes storyboardot végiglapozhatjuk, és töménytelen mennyiségű rajzot, forgatási fotót, közeliket a makettekről, bábokról. Magyar felirata egyiknek sincs, és az is érdekes, hogy az angol mellett itt holland, francia, német, olasz és spanyol közül választhatunk.

A mozis verzió audiokommentárt is kapott, ahol Thompson, Rawlings, Gillis, Woodruff Jr., Edlund, Henriksen, és McGann beszélgetnek. Sajnos a kommentár még angol feliratot sem kapott, de ennél is nagyobb baj, hogy nem jó. Túlságosan technikai oldalról közelítik meg a kérdést, és a forgatásról semmi konkrétumot nem tudnak, kivéve a saját munkakörüket. Nagyjából ugyanazt mondják el, amiket a dokumentumfilmben, szóval kihagyható. Pár érdekesség hangzik el csupán, azokat is Henriksen meséli, aki összesen öt percet se beszél. Igazán kár érte, ide egyértelműen Weavert kellett volna felkérni, ha már Fincher nem vállalta, esetleg Dancet és Duttont. Joggal merülhet fel a kérdés, de hát hova tűntek a trailerek? Nos ezek a Quadrology 9. korongjára kerültek; vagyis öt trailer, hét tévészpot és egy háromperces korabeli anyag, ami gondolom kedvcsináló akart lenni a filmhez.

Mindent egybevetve azzal zárnám soraimat, hogy Fincher 1992-es filmje számomra egy nyomasztó, eszméletlen hangulattal bíró remekmű, ami elképzelhető, hogy helyenként unalmas, de szeretek unatkozni rajta. A Speciális Változat kuriózumnak elmegy, de minden szempontból rosszabb, mint az eredeti.

Amennyiben tetszett a cikk, ajánlom még:

Pokoli forgatások 1. - DŰNE

Ha tetszett az ismertető, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!