Elkezdjük Luc Besson rovatunkat, a mikrofonok mögött Kasza Magdolna, Magyar Tibor és Varga Richárd. Áttekintettük Luc Besson rendezői és produceri pályafutását, Tibi megosztotta velünk egy ismeretlen költő versét illetve megtudtuk miért készült olyan temérdek sok francia filmnek hollywoodi verziója.…

Luc Bessont mostanában legalább olyan divat fenyíteni, mint Guy Ritchiet, és állandóan visszamenni Az ötödik eleming, mint az utolsó nézhető filmjéig. Inkább annak kellene örülni, hogy a mester befejezte a CGI bohóckodást, és egy igazi tökös kalandfilmet hozott a vászonra még akkor is, ha a…

A Filmbook podcast harmadik adásában minden idők egyik legjobb folytatásáról és legjobb filmjéről beszélgetett Magyar Tibor és Varga Richárd. Az adásból kiderül, melyikünk csempészte haza a gatyájába rejtve a filmet videókazettán, de kitértünk arra is, hogyan lázadt fel James Cameron ellen az angol…

You see nothing out of the ordinary...

Az újraindult Filmbook podcast első adásában John Woo és Chow Yun Fat közös akciófilmjeiről beszélgettünk. Szóba került a korabeli hongkongi filmgyártás, A bérgyilkos kapcsán a barátság és a szerelem témaköre, és azt is megtudhatjátok hány statisztát lőtt szitává A fegyverek istene. Jó…

Nem mondom, hogy nem vert le a víz, amikor megtudtam, hogy az Amazon Prime készít sorozatot az egyik legemblematikusabb rpg játékból, amely valaha csak készült. Ugyanők csinálták a totálisan félreértelmezett Prédikátor szériát, meg persze a Hatalom gyűrűit, mely utóbbi kétségbeesetten igyekezett…

A film megtekintése után igazából csak egyetlen dolgot kérdeznék meg a rendezőtől, Deák Kristóftól. Látott már életében magyar nyugdíjast?

A '80-as évek csak nem akar véget érni. Ki gondolta volna, hogy negyven évvel később is ugyanazokat a hősöket fogjuk nézni? A Beverly Hills-i zsaru első két része után Eddie Murphy volt a király, azonban a harmadik filmre már nem ült olyan magabiztosan a trónján. Visszatekintve neki is ciki lett…

Hát akkó' BAKFITTY!

A következő kritika szintén egy régebbi, még Szegeden írtam, egyike volt első filmkritikáimnak. Tessék így olvasni tehát, amúgy is akarok majd erről a filmről egy hosszabb lélegzetvételű írást, de az nem a közeljövőben lesz. (És ahogy az első újraközléstől eltelt 15 év mutatja ezúttal könnyen álltam…

"Valaki az én házamban eszi az én tortámat, az én családommal, aki nem én vagyok!"

- Na milyen vót a Dűne? - Őszintén? - Csakis! - A film elején Atreideseket lángszóróznak, a film végén meg Harkonneneket. - Így megy ez.

Az idő 2010 január 2, este fél nyolc. Westend. Premier előtti vetítés. Ki hinné, hogy ennyi ember kíváncsi erre a filmre? Előttem kábé harmincan állnak, a kijelző szerint meg a szabad férő helyek száma a Sherlock Holmes-ra -2. Ilyet se láttam még. Az egyedüli ok, hogy nem vagyok sík ideg, az az hogy…

"- Ezt hallgassák meg kérném szépen! Tudják kérném szépen, hogy ki volt kérném szépen a történelem legnagyobb kanja kérném szépen? - Na ki vót, ki vót? - Hát a Napóleon kérném szépen. - Mér? - Mert két évig feküdt Korzikán, kérném szépen! - Nem Szent Ilonán? ... - De lehet."

Na úgy történt, hogy sikerült nem lekésnünk a kezdést. Pedig olyan hosszú sor várakozott a Westend Palace mozija előtt, mintha legalábbis kenyeret osztanának. A pop-corn mellett egyre nagyobb teret hódító nachost kezdem megkedvelni, bár az tény, hogy sötétben marha körülményes úgy enni, hogy a ruhád…