9... 8... 7... 6... 5... 4... 3... 2... 1... (2009)

2026. március 25. - scal

Igyekezni kell, aki be akarja zárni a kört, mert annak csak Federico Fellini-féle 8 és felek maradnak. És most anélkül, hogy mélyebben utánanéznék, ott van még David Fincher Hetedikje, meg a legutóbbi magyar sci-fi az 1. Ez a számmal ellátott film azonban végre más, egy animációs vízió, és nem igazán gyerekeknek.

99.jpg

Szembesülni ugyanis azzal, hogy a világunk elhamvasztásra ítéltetett, nem könnyű tudat, és tegye a kezét a szívére, akinek nem szorult el a torka, amikor a Vogonok szanálták a Földet! Pedig Douglas Adams leginkább a humoráról ismert. Hogy Shane Acker miről lesz, az még kérdéses, lévén ez az első alkotása, ami átlépte az 11 percet – 2005-ben ugyanis már készített egy rövidített változatot, szintén 9 címmel –, de ha meg tudta győzni a szőrös szívű producereket – többek között a szintén elvont és szürreális filmjeiről ismert Tim Burtont –, akkor már tud valamit.

Stop-Motion animációval utoljára a Coraline és a titkos ajtó-ban találkozhattunk egy éve, és összességében sem leányálom ezzel a technológiával egy 79 perces filmet letenni az asztalra, hát még ha CGI-vel keverjük. Még akkor sem, ha az amerikai színészek csak áradoznak, amikor megszólaltatnak egy-egy animált szereplőt. Tekintve, hogy olyan kaliberű ászok szerepelnek a pakliban, mint Christopher Plummer, Elijah Wood, Jennifer Connelly, John C. Reilly vagy Crispin Glover, vaktában is borítékolhatjuk a megfelelő hangulatot.

land_16_9_1.jpg

Azonban a történet ennél kicsikét komplexebb. Ha lebontjuk a lusta emberiséget elpusztító robotok – mint a saját találmány és a mester harca – Mátrix óta milliószor elővett felületét, megkapjuk a 9 lényegét. Ki hinné, hogy az emberiség utolsó védőbástyája 9 kicsiny rongybaba, amibe egy nagy tehetségű tudós mentette lelkének darabjait, ily módon 9 fő motívumra boncolva az emberi pszichét. Mindegyik baba egy-egy alaptulajdonságot foglal magában AZ emberből. Közülük is kiemelkedik 9 a maga szabadságvágyával.

Sajnos amilyen gyönyörű a képi világ, amilyen szívbemarkoló Danny Elfman és Deborah Lurie dallamai, olyannyira bizonytalan vagyok, mi is lesz a 9 sorsa. Tipikusan olyan mondanivaló, amit pontosan az a közeg nem tud, befogadni, akiknek a tálalás alapján szólna. Odaát az USA-ban már bemutatták egy féléve, és elég gyengén teljesített, azonban mi európaiak kicsit nyitottabban állunk az ilyesfajta megvalósításokkal szemben. Úgyhogy öveket becsatolni, a számolás megkezdődött.

A kritika tizenhat éve jelent meg először az ELTE hallgatói lapjában.

Lájkolj minket a Facebook-oldalunkon!

Kövess minket Twitteren: 

Hallgass minket YouTube-on: www.youtube.com/@filmbook_podcast

vagy Spotify-on: https://open.spotify.com/show/5YBaIxW97mIJ1Er7UQitHL

Kapcsolat: filmbook.blog@gmail.com

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2026.03.25. 19:48:42

Ismételten csak megköszönni tudom... .... ezt a kései ajánlót.

Az a helyzet, hogy ráadásul különösen időszerű lett.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2026.03.26. 00:22:37

@gigabursch: köszi szépen, megtisztelsz, ez volt az egyik legelső valaha írt kritikám, és gondoltam, most az Anilouge miatt időszerű, mert igazából sokat vacilláltam kitegyem e egyáltalán
süti beállítások módosítása