And THIS was the latest weather report!
Valami egészen elképesztő, hogy egy ennyire régi játék, amivel először nagyjából húsz éve játszottam, aztán tíz éve újráztam, - tehát egy kalandjáték, amit betéve kellene ismerjek, mit hol kell csinálni - még mindig ennyire szétszivassa az agyamat. Majdnem egy hónapba telt, mire pontot tudtam tenni a végére, és mindez miért? Na miért? Mert azt hittem az egyik eleve panoráma háttérre, hogy már nem tudok tovább sétálni benne jobbra, közben meg DE.
Alapvető sarkalatos pont egy kalandjáték esetében, hogyha elakadunk benne, akkor 1. valamit nem vettünk észre, ergo nem vettük fel, hogy azt máshol használjuk, 2. valami már rég nálunk van, csak éppen nem tudjuk hol vagy kin kellene azt használni, 3. BUG. Ez utóbbi persze rengetegszer előjött, ez a játék is hemzseg tőlük, de csak egy maradt benne, ami játszhatatlanná teszi, szóval többnyire az első kettőről van szó. Úgyhogy jelentem sikerült derekasan végig verekednem magam rajta, pedig gyengébb pillanataimban már majdnem Walkthroughhoz nyúltam. Ez annak tükrében, hogy már kétszer is végigjátszottam, természetesen extra szégyen lett volna.
Mindezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy ha egy kalandjáték, aminek legtöbb egyébként is extra nehéz feladványára emlékszik az ember, és még így is hónapokig meggátolja, hogy végigjátsszák, akkor teljesen nyugodtan állíthatom, hogy emiatt a Woodruff and the Schnibble of Azimuth a VILÁG LEGNEHEZEBB KALANDJÁTÉKA. Na most, ez volt az egyik első kalandjáték, amivel életemben összefutottam.
Sokáig gondolkodtam mi is az én kapcsolatom ezzel a groteszk, sehova sem tehető, semmihez sem hasonlító játékkal, és eljutottam oda, hogy le se tagadhatnám, hogy mennyire szeretem ezt a játékot. Ezalatt a cirka 25 év alatt, azért kijátszottam egy párat, és tényleg egyike volt a legnehezebb játékoknak, amikkel csak találkoztam. A LucasArts teljes repertoárját megeszi ebédre, a 2000 után készültek pedig labdába se rúghatnak mellette. Itt a készítők a Coktel Vision-ös Pierre Gilhodes, és főképp Muriel Tramis - akiknek köszönhető a zseniális Gobliiins sorozat is - elhatározták, hogy a játékost az őrületbe kergetik, mert a játék alapjáraton eszméletlen nehéz. Több, mint harminc különböző helyszínből áll, ahol MINDEN centimétert kihasználtak, szóval nem az van, mint a Neverhoodban vagy a Syberiában, hogy a főhős átgyalogol 10-20 panelt, anélkül, hogy bármit is kellene csinálnia, mert az olyan szép... vagy vicces.
És bár lassan adagolták hősünk mennyi helyszínre juthat el, még így is a játék egy negyedére már megnyílik előttünk harminc, ami aztán egy végtelen - értsd kétségbeesett - rohangálásba torkollik, és kereshetjük mit felejtettünk el felvenni, kivel nem beszéltünk még, mit kellene hol használni és így tovább! Ha csak ennyiből állna a játék, már nehéznek lehetne nyilvánítani. De így sokadik végigjátszásra azt is észrevettem, hogy a különböző karakterekkel több mindent is kezdhetünk. Pl. rögtön ott van a részeg az első szinten, először ki kell józanítani, hogy egyáltalán tudjunk vele csevegni, aztán ki kell tisztítsuk a memóriáját, végül szívességet kell tennünk neki, hogy megkapjunk egy tárgyat. Ki a fene gondol erre, ha hozzászokott, hogy a legtöbb kalandjátékban egy karakter egy funkciót tölt be?
A játék tele van elképesztő ötletekkel, pl. Woodruff egyik alkalommal a múltba utazik, és megváltoztatva azt kihatással lesz a jelenünkre, megjelenik egy új karakter, és több helyszín is megváltozik emiatt, amiket ismét be kell járnunk. Másik alkalommal a virtuális térbe kell elkalandoznunk, ahol, ha nem tudjuk mit keressünk csak egy jópofa Doom utalást kapunk, de az se kutya, amikor hősünk kigyalogol a játék főcíme alá, ahol szintén több dolgot is használhat. Mai szemmel nézve még a Tobozon a leghétköznapibb dolog, ami 25 éve persze még nem így volt, mert lényegében egy mobiltelefont kapunk, ahol különböző műsorokat nézhetünk, elfaxolhatunk dokumentumokat, vagy felhívhatunk embereket.
Nagyon érdekes, hogy régen mennyire futurisztikus ketyerének tűnt, manapság pedig már inkább elavultnak, elvégre a modern telefonok ezerszer több dolgot tudnak. Már a megtalálása is emlékezetes, ahogy a játék áttöri a negyedik falat, mindig azt hittem egy játékos értetlenkedik, aki kétségbeesésében már egy leírást olvas, mit is kell csinálni, közben meg az egyik fejlesztőt rajzolták meg, akinek fogalma sincs mi az a Tobozon. Nagyon jó ötlet - és külön nehézség a játékban - az időjárásjelentés, amiről először azt lehet hinni, csak egy jópofa humorforrás, ahogy a meteorológus azon röhögi magát halálra, a város területén milyen természeti katasztrófa várható. Azonban a játék egy pontján kiderül, hogy mindez szerves része a továbbjutásnak, mert ezeket a természeti jelenségeket egytől-egyig az előnyünkre fordíthatjuk.
No de persze, a játék legnagyobb nehézségét az adja, hogy a fejlesztők valamiért jó ötletnek tartották, hogy nincs feliratozva a játék, márpedig ez igen nagy mínusz minden esetben, de különösen itt, ahol az összes megszólítható karakter hangját, nagyjából öten produkálják. Emiatt a legtöbbször elváltoztatták a hangjukat, és ami minderre rátesz egy lapáttal, a játékban létezik egy mutáns faj a Bouzouks - sőt, hát köréjük épül az egész történet -, akik mind orrhangon beszélnek, emiatt minden M betűből B betű lesz, és így tovább. Talán mondanom se kell, hogy kalandjátékokkal ismerkedő zöldfülűként, aki még az angollal is hadilábon állt, annyiszor kellett meghallgatnom egyik másik mondatot, hogy kihámozzam mire gondolt a költő, és ezek annyira belém égtek, hogy a mostani végigjátszás során ez egy újabb élményfaktorrá vált. Jééé, hát emlékszem erre is, hogy ezt mondta!
A dologhoz hozzátartozik, hogy bizonyos videókon láttam feliratot, legalábbis a játék egy bizonyos részéig, de sehol nem találtam nyomát, hogy ezt hol is lehetne bekapcsolni, melyik verziója ez a játéknak. Úgyhogy lehet fanok által buherált verzió, amit a játék filejaiból szedtek elő. Vagy Magát Ms. Tramist kellene megkérdezni hová sinkofálta el őket, ugyanis ő volt a felelős a játék felirataiért. Mindenesetre nagyon nagy mínusz, hogy nincs bekapcsolható felirat. Ez nyilván az egyik fő oka volt, hogy a játék annak idején megbukott, és villámgyorsan a buged kategóriába esett, a PC Guru rátehette az újság mellé adott korongra, én meg kijátszhattam 1998-ban.
No de persze ezektől a játék még játszható nem igaz? Sajnos maradt a kész termékben egy olyan BUG amibe ha belesétálunk és nem tudunk a létezéséről, akkor csak a LOAD GAME marad - úgyhogy itt is gyorsan felhívnám a figyelmet a ments gyakran szabályra. Nevezetesen a Bolondok Háza BUG-ról beszélek, ahova be lehet jutni a hátsó kijáraton is, mivel viszont ekkor még nem lesz nálunk egy bizonyos tárgy, amivel kijuthatunk, ott ragadunk örökre, miután kikalandoztuk magunkat nagy örömünkben, hogy háhá továbbjutottunk, van itt pár újabb helyszín. A Bolondok Házába teljesen más módon kell bekerüljünk, konkrétan az első harmada a játéknak szinte csak erre épít, rengeteg mindent be kell hozzá szerezzünk, úgyhogy a könnyebb út itt sem célravezető. Hovatovább a Home of Happiness egy easter egg, ahol a játék összes készítője kényszerzubbonyban nyáladzik.
Aztán vannak apróbb hülyeségei a játéknak, mint karakterek, akik beragadnak egy adott pozícióba és többet nem beszélhetünk velük, eltűnő pixelek, és egyéb nyalánkságok. És persze a játék különböző verziói, - európai, amerikai, francia, német - mind tartalmaznak egy csak rájuk jellemző bugot, de mivel én kizárólag az európai angol verzióval játszottam mindhárom esetben így a többivel szerencsére nem kell foglalkoznom. Higgyétek el, ennyi is elég. Mindezek ellenére a játék csodálatos módon végig vihető, és jó pár helyen - különösen a vége felé - meg is halhatunk, szóval lehetőleg mentsünk minél többet, és ne csak ugyanarra a helyre. Ennyi elrettentés után kicsit beszélnék a történetről is, mert talán az a játék egyik legnagyobb erőssége.
Valamikor a távoli jövőben vagyunk, amikor az emberiség a legutolsó atomháborút megvívta - vagyis volt előtte még egy kettő -, és a sugárzás elől a föld alá menekült. Azok az emberek, akik nem így tettek mutálódtak, belőlük lettek a bouzoukok, de végeredményben békésebben fejlődtek tovább, mint sugárzástól megmenekült társaik. Amikor az emberiség újra felmerészkedett a felszínre, első dolga volt ezeket a lényeket leigázni és rabszolgasorba dönteni. Az egyetlen nagyobb település jelenleg a kimondhatatlan nevű Vlurxtrznbnaxl, ahol a település alján élnek a szolgák, a tetején pedig a fényűző gazdagok. A szegény lakosságot számtalan adó sújtja - ez is egy visszatérő geg a játékban -, ahol még az árnyék, és a kilégzés után is fizetni kell, mert szennyezed vele a környezeted.
Az irányítást egy diktátor ragadta magához, a BigWig aki egy afféle Orwelli társadalmat hozott létre, minden a fogyasztásról szól, minden adón a báb miniszterelnök beszél, - külön érdemes megfigyelni, hogy kik ellenőrzik milyen festmények, zenei és irodalmi művek jelenhetnek meg. A fiatalok drogoznak, vagy prostituálják magukat, és úgy általánosságban teljes a letargia. A bouzoukok szellemi vezetői elfelejtették az erőt adó igéiket, a királyukat pedig megfosztották minden hatalmától. Szerencsére azonban létezik egy legenda a megváltó Schnibble eljöveteléről, aki majd rendet tesz, de természetesen vannak, akik csak arra használják ezt a mítoszt is, hogy még jobban kordában tartsák vele a népet, és szektát alapítottak.
Ebben a káoszban egyetlen embernek van helyén az esze, Azimuth professzornak, aki renegát eszméket vall, több bouzoukkal is barátkozik, neveli fogadott fiacskáját Woodruffot, miközben ő is a titokzatos Schibble után kutat úgy, hogy különböző kísérleteket végez az idő szövedékén. A játék azzal kezdődik, hogy a BigWig és TEKesei rátörik az ajtót a professzorra és elviszik, hogy bebörtönözzék, mint politikailag nem kívánt személyt. Azimuthnak annyi ideje maradt csupán, hogy elrejtse Woodruffot, és a fejére helyezze a Wiblefrotzert, ami felgyorsítja növekedését, így hat évesből egy éjszaka alatt tizennyolc lesz, nem tud semmit, fáj a feje, és egyetlen szó izzik benne fájón: SCHNIBBLE.
Talán ennyiből is látszik, hogy ez a játék komoly problémákkal küzd. Rétegeit csakis a hozzánk hasonlóan tudatlan Woodruffal együtt tudjuk csak felfedezni. Szándékosan erőltettem a gyakran használt nonszensz szavakat, amik egészen odáig vezettek, hogy az USA kiadásnál, már a címet is lecserélték The Bizarre Adventures of Woodruff and the Schnibble-ra, de ez sem segítette túlságosan az eladásokat. Ilyen egyébként gyakran megesik, ugyanez történt a Broken Sword - The Shadow of the Templars és a Shadow of Memories esetében is. Egyesek szerint a játék bukása egyenesen ebben keresendő, hogy túlságosan furcsa, túl bizarr volt, ahol minden második szó egy értelmetlenség, amit orrhangon közöl velünk valaki, ami érthetetlen és még feliratozva sincs. De azért találjuk ki mire jó, és hol kell majd használnunk. Hát... lehet benne valami.
Woodruffal aztán elég sok mindent meg kell tanulnunk, először is azt, hogy ne bízzunk emberekben, hogy egyáltalán ki az az Azimuth - akiről maga J. F. Sebastian tart előadást, ne kérdezzétek miért, nyilván a Szárnyas Fejvadász volt a készítők kedvence -, olvasni meg írni, munkát szerezni, elmenni a piros lámpás negyedbe, pénzt szerezni, megtalálni az összes Bölcset, helyreállítani a memóriájukat, visszaadni az erejüket, időt utazni, kiszökni a bolondok házából, megtalálni az igaz szerelmet, kiszabadítani az apánkat, legyőzni a gonoszt, és helyreállítani a békét és harmóniát. Kellemes délutáni tevékenység kettő és hat között.
A játék irányítása rendkívül letisztult, kapunk egyetlen kurzort, jobb egérgombbal véleményezünk, ballal pedig interakcióba lépünk - felveszünk, használunk, beszélünk, mindig az adott helyzettől függően. A beszélgetések automatikusak, mindig csak egy dolgot mondanak a szereplők, nem lehet különböző kérdések közt választani, ami leginkább azért idegesítő, mert sosem tudjuk mikor értünk egy beszélgetés végére, leginkább csak úgy, ha elkezdik a karakterek ismételni önmagukat. Ha új tárgy kerül birtokunkba és azt tudjuk használni, akkor az egy újabb beszélgetést fog beindítani, de ezt maximum az agyunk tudja sejtetni, mert az információ amit kapunk, az nagyon esetleges. Hogy úgy mondjam kell hozzá kalandjátékos rutin.
Az inventory az elején nagyon szűkösnek tűnik, de hamar megteleik mindenféle kacatnak látszó holmival. Sőt al-inventoryk is nyílnak majd idővel, amik egy idő után nagyon megbonyolítják a játékmenetet. Szerencsére a legtöbb esetben ezeket a tárgyakat nem kell egymással kombinálnunk, legtöbbször egy dolgot csak egy helyen kell, és utána el is tűnik, de mint mondtam itt is vannak esetlegességek, főleg a játék vége felé nem figyeltek erre a készítők.
A legnagyobb pozitívuma a játéknak, hogy mindenhez kapunk egy kis plusz animációt. Woodruff nem csak úgy felveszi a cuccokat, de mindegyiknek egyéni gegje van, mindenhez kommentel valamit, ha a játékos pedig kínjában próbálkozik pofátlanul kiröhögi, vagy értetlenkedik egy sort - igaz ezek már a régi Goblins játékokban is megvoltak. Ezek roppantmód ötletesen használják a teljes játékfelületet. Van, hogyha egy új helyszínre érkezünk, nem új területet kapunk csak az azt addig takaró fal eltűnik, és a játéktér újabb rétege válik bejárhatóvá. Kedvencem, amikor Woodruff úgy beszél az apjával, hogy egy tükörből látjuk egymásnak háttal a két szereplő arcát. Érdekes, hogy ezt gyerekként az olcsóság számlájára írtam, ma pedig már egyértelműen a kreativitáséra.
A Woodruff grafikája - Gilhodes groteszk kézjegye annyira meghatározó, hogy a fanok sokáig csak Goblins 4-ként hivatkoztak a játékra - szintén egy olyan aspektusa a játéknak, ami régen nem tetszett - túlságosan bizarr volt - manapság viszont már el se tudnék képzelni másféle megjelenítést. Külön üdvözlendő, hogy rendkívül jól öregedett, és nagyon frankón néz ki nagyfelbontású monitorokon. Egyáltalán nem látszik, hogy negyed évszázada készült, minimálisan pixeleződik, de összességében nagyobb túlélő, mint az egy évvel későbbi Curse of Monkey Island. Lehet ez annak is köszönhető, hogy a Woodruff egyike a kevés kifejezetten Windows 3.1-re készített játékoknak, és nem a DOS volt a fő platform.
Hangzás terén már nem ennyire jó a helyzet, mert a Woodruffnak nincs kimondottan zenéje, önismétlődő dallamokat kapunk legtöbbször, és inkább afféle háttérmuzsikaként funkcionálnak ezek a zörejek, és zajok. De azt kell mondjam, hogy ettől eltekintve képes arra, hogy egy folyamatosan kényelmetlen... bizarr atmoszférát adjon a játéknak, és ha így tekintek rá, akkor Charles Callet elsőrangú munkát végzett.
A játékot hiába dicsérték a kritikusok, viszonylag gyorsan elhasalt a kasszáknál - lehet találgatni a sok minden közül, amiket felhoztam, mi miatt -, leginkább mert egyáltalán nem volt játékosbarát, túl sok kompromisszumot követel. Van benne pár poén, amit inkább csak a felnőttek értenek, de eleve a Piros Lámpás Negyed behozatala, mint játszható terep még szerintem is problémás. Arról nem is beszélve, hogy a játék folyamatosan hülyére veszi a játékost. Pl. kiderül csak azért, mert Woodruff a játék elején eltörte a kőhalat, a játék háromnegyedében nem tudjuk használni a Transportozont, amivel sokkal könnyebben közlekedhetünk a különböző helyszínek között.
Szóval ez a játék volt az utolsó előtti szög a Coktail Vison koporsójában, de még egy év haladékot kaptak, akkor jött ugyanis az Urban Runner, meg a depó. Mindenesetre nekem nagyon kellemes csalódás volt újra végigvinni ezt a játékot, és ilyenkor ébredek rá, mennyire jól választottam meg a sorozat címét, mert ezek a játékok lehet nem a legjobbak, nem is a legtökéletesebbek, de számomra mindenképpen a legkedvesebbek. És azt hiszem ez számít egyedül.
A sorozat további részei:
1 - Broken Sword - The Shadow of the Templar (1996)
7 - Condemned - Criminal Origins (2006)
8 - The Longest Journey (1999)
9 - Giants - Citizen Kabuto (2000)
10 - American McGee's Alice (2000)
11 - Call of Cthulhu - Dark Corners of the Earth (2006)
16 - Mercenaries 2 - World in Flames (2008)
17 - Prince of Persia - The Sands of Time (2003)
18 - Hitman 2 - Silent Assassin (2002)
20 - Shadow of Memories (2001)
22 - Beyond Good and Evil (2003)
28 - Centurion - Defender of Rome (1990)
29 - Indiana Jones and the Fate of Atlantis (1992)
Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!
Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4
kistroglodita 2022.09.25. 11:18:12
Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.09.26. 15:06:31
Én ismerem azt az oldalt, merthogy én írom. :)
Nem azért lettél tiltva, mert kifogásoltad a „homoszexuális” tartalmakat. Ez a kommented azóta is olvasható ott, ahová írtad. Szerintem udvarias választ és magyarázatot is adtam rá. Most megismétlem, hátha egy idegen blogban jobban megérted: a MovieCops alapjáraton 18 éven felülieknek ajánlott blog, vagyis ott mindig lehet felnőtt tartalomra számítani. Ennek ellenére a kényes témákra a posztok elején vastag betűs szöveggel is figyelmeztetem az olvasókat. A meztelenség is ezek közé a témák közé tartozik, de ez nemcsak női, hanem férfi meztelenséget is jelenthet, mikor mit indokol a fő téma.
Figyelmeztettelek arra is, hogy bár tudomásul veszem a véleményedet, a saját blogomat a saját elképzeléseim szerint vezetem, így a meztelenséggel továbbra is számolnod kell. Arról nem én tehetek, hogy téged hidegen hagyott például a Danutáról vagy a Tatjanáról szóló poszt a közelmúltból, amelyek tele vannak gigászi csöcsökkel, sehol egy pasi még felöltözve se, viszont más posztokban Van Damme, Stallone vagy Billy Idol alfele annyira lázba hozott, hogy ez ügyben immár idegen blogban is kommentelsz. Pedig a három kifogásolt tartalomból kettő a poszt legvégén van, így a bevezetőben elhelyezett figyelmeztetés hatására simán ki is hagyható lenne. Ha olyan blogot szeretnél olvasni, ami 100%-ig a te igényeidet és ízlésedet tükrözi, azt neked kell elindítanod és írnod.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy szerinted miféle „homoszexuális tartalmak” voltak a MovieCops olyan cikkeiben, mint például a Boney M., a Csárdáskirálynő, A jégsziget foglyai, a Száguldás gyilkosságokkal, a Hálószobaablak, a Szindbád, a Törzsvendég, a Halál a Níluson, a Waterloo, Bartók Éva, A testőrök visszatérnek, a Péntek 13., Az erőd, A kaland, a Psycho, A Keselyű három napja, a Kínai negyed, a Hyppolit, a lakáj, az Aranyláz, a Hé, barátom, itt van Sabata!, és a sor még jócskán folytatható lenne.
A MovieCops politikai meggyőződés, szexuális irányultság és bármilyen más szempontú szelektálás nélkül szívesen lát mindenkit, aki kulturáltan tud megnyilatkozni a témákról és kommunikálni a többiekkel. Megírtam ott, hogy elutasító véleményed ellenére rád is úgy tekintek, mint lehetséges online barátra. Te döntöttél úgy, hogy ezentúl inkább más blogokat olvasol, és immár én is ezt tanácsolnám neked a lehető legnagyobb jóindulatból. Az olyasfajta kirekesztő kiszólások, mint az, hogy „nem értem, miért homoszexuális tartalmak vannak kirakva. Bár úgy tűnik, néhány hozzászóló is ebbe a kategóriába esik” arról győznek meg, hogy jól döntöttem, amikor ugyanazon a témán rugózó sokadik kommented után kizártalak abból a közösségből. Őszintén remélem, hogy megtalálod azt a webhelyet, ahol majd otthon érzed magad.
kistroglodita 2022.09.26. 17:22:49
Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.09.26. 18:04:00
Csak magamat tudom ismételni. Nincs egyetlen üdvözítő módszer arra, hogyan kell blogot csinálni. Én így csinálom, te másképp csinálnád. Ennyi. Hidd el, ha te csinálsz majd egy filmes blogot, én nem fogom ott verni az asztalt, hogy hol vannak a „homoszexuális tartalmak”. :) Semmi bajom nincs azzal, hogy mások az igényeid, de értsd meg végre, hogy ezeket az igényeket nem a MovieCops fogja kielégíteni.
A kommentelők többsége szerintem helyesen viszonyul az egészhez, úgy az illusztrációkat, mint a többi kommentet illetően: ami tetszik, megnézi, ami nem, azt továbbpörgeti. Ha meg az egész blog túlmegy a toleranciáján, akkor lelép. Nem kell ezt úgy túlbonyolítani, mint te.
A blog már hároméves, és még most is egész jó látogatószámai vannak, ahogyan régen is elég jól futottak a posztjaim, amikor még a MovieCopsra írogattam. Szerintem még korai temetni a blogot, de ha indokoltnak érzem, majd felülvizsgálom az eddigi irányt. Nem lehet mindenki ízlésének megfelelni, és nem is akarok.
Kit rekesztettél ki? Szerinted nem kirekesztés egy olyan megjegyzés, hogy a kommentelők némelyike valószínűleg homoszexuális? És ha az, akkor mi van? Mi közöd hozzá? Én tettem egy szmájlit a srác Billy Idol-kommentjére, és kész. Már rég mindenki túllépett rajta, aki netán fennakadt ezen, és veled ellentétben a srác nagyon jó és témába vágó kommenteket szokott írni.
„nem melegek, biszexek, vagy akár heterók ömlengését akarja olvasni a nagyérdemű”: ha te ezeket olvastad ki a posztokból, akkor valamit nagyon nem értesz, vagy nagyon rá vagy kattanva a 18+-os tartalmakra, ha mást nem veszel észre, és azt sugallod, hogy úgy a posztok, mint a kommentek kizárólag a szexről szólnak.
Annyit megjegyeznék, hogy AZUTÁN tiltottalak ki, miután bejelentetted, hogy te már nem jössz a blogomba. Márpedig, ha valóban nem jöttél volna, nem tudnál a kitiltásról. :) Beláttam, hogy te le vagy ragadva a férfiaktok témájánál, én meg úgy gondolom, ezt a témát már kellőképpen túltárgyaltuk, és ebből már nem hiányzik további kommenthalom, másra viszont semmi reményt nem láttam.
Befejezésként kérlek, hogy ezt fejezzük be, mert úgysem győzzük meg egymást. Scal barátom egyikünktől sem azt érdemli, hogy szétoffoljuk a posztját. Köszönöm a blogom iránti aggodalmadat, de nagyon eltúlzottnak érzem. Én járom továbbra is a magam útját, te pedig járd a tiédet. Nem rajtam múlt, hogy nem lesznek találkozási pontok.
kistroglodita 2022.09.26. 18:17:48
"Szerinted nem kirekesztés egy olyan megjegyzés, hogy a kommentelők némelyike valószínűleg homoszexuális? És ha az, akkor mi van? Mi közöd hozzá?"
Nem. Tényközlés. De szomorú, ha leírom, hogy semmi bajom velük, még az sem elég. Mi közöm hozzá? Ha valaki kiteregeti a szexualitását nem túl ízlésesen, akkor ne csodálkozzon, ha nem marad szó nélkül. Vannak, akik egy rövidebb jelzővel illeték volna, aztán meg lehet sértődni. De ha valaki hülyén viselkedik, akkor nem arra kell haragudni, aki ezt szóvá teszi, szerintem.
"Én járom továbbra is a magam útját, te pedig járd a tiédet. Nem rajtam múlt, hogy nem lesznek találkozási pontok."
Ebben azért nem vagyok biztos.
Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.09.26. 19:26:08
Az első hozzászólásaidat a személyeskedés miatt nem engedtem ki. Amint erről lemondtál, mehetett, amit írtál, még akkor is, ha nem értettem egyet a mondandóddal. Próbáltam megértetni veled a szempontjaimat, de nem sikerült. Az pedig, ugye, teljesen egyértelmű, hogy tartós véleménykülönbség esetén nem én megyek el a blogomból.
Ha téged valóban nem zavarnak a melegek, nem ragadnál le ennyire ennél a témánál. Nyilván ezért kerülte el a figyelmedet, hogy a színész életrajzokban elég alapos pályaképeket kaphatsz, melyek a magyar nyelvű netre nem igazán jellemzők. Ezek az életrajzok korántsem csak a szexuális dolgokat taglalják, bár el se hallgatják. A konkrét filmekről szóló alapos posztok meg kitérnek az irodalmi és a történelmi háttérre is, a rendező és a színészek mini életrajzát is általában megkapod bennük, ahogy az adott film keletkezéstörténetét is az ötlettől a bemutatóig. Ez sem annyira elterjedt még a magyar neten.
Ezeket a nem csekély infótartalmakat egyetlen mozdulattal söpröd félre, hogy leragadjál annál, hogy egyes posztokban a 25-30 illusztráció között olykor akár 4-5 aktkép is van, és (mea maxima culpa!) olykor férfiaké is. Sokadjára írom le: ezekre a poszt elején külön is figyelmeztetem az olvasókat, szóval ha erkölcsi kifogásaid vannak, nem kell rájuk kattintani. Ha mégis megteszed, ne nekem tegyél szemrehányásokat, hogy nem bírtál ellenállni a bűnös kíváncsiságodnak. :) Mint már írtam, bőven vannak korhatár nélküli posztok is, mindenfajta meztelenkedés nélkül, noha maga a blog eleve 18 éven felülieknek szól, épp az érzékeny lelkivilágú olvasók távol tartása érdekében.
„Tényközlés.” Annak meg mi keresnivalója van egy filmes blogban? Én nem címkézek senkit, semmilyen alapon se, és a blogomban se engedem meg ezt. Rád se mondom azt, hogy homofób vagy, egyszerűen csak azt, hogy ugyanarról nem ugyanúgy gondoikodunk. Egy kommentben lehet hülyéskedni is, nem kell úgy tenni, mintha csak az örökkévalóságnak szóló gondolatoknak van helyük. Te ízléstelennek tartottad a srác Idol-kommentjét, én meg egy poénnak, amit egy szmájlival el is intéztem, és egyértelműsítettem, hogy én mire gondoltam. A blogban egyébként is azért van előmoderáció, hogy ott senki ne érezze rosszul magát, mert hite (vagy annak hiánya), politikai meggyőződése vagy szexuális irányultsága vagy bármi egyebe más, mint a hangadóké. Ne érezzél kényszert arra, hogy mindenkit kioktassál például az ízlés dolgában. Neki lehet, hogy az az ízléstelen, amiért te rajongsz, de tudom, hogy ő erre sose tenne negatív megjegyzést. De ha mégis, akkor ő lenne cenzúrázva, mert az inzultusok elől te is védelmet élveznél a MovieCopson.
Semmi kétségem afelől, hogy te éppúgy értékes ember vagy, mint bárki más, de minél többet beszélgetünk, annál valószínűtlenebb számomra, hogy mi valaha is egy hullámhosszra kerülhetnénk.
P. S.: Majd méltósággal viselem a leb@szásokat, amiket Scal komától kapok privátban az offolás miatt. :)
kistroglodita 2022.09.26. 19:35:18
Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.09.26. 20:37:38
Egyetlen poszt, egyetlen komment sem azért született, hogy személyesen téged (vagy bárki mást) provokáljon. A szólásszabadság meg azoknak is kijár, akik nem azt kommentelik, amit te olvasni szeretnél. A szólásszabadság jegyében vannak olyan posztok is, amelyek a te értékrendedbe nem férnek bele. Az enyémbe viszont az nem fér bele, hogy a kommentszekcióban teret adjak a másság miatti személyeskedésnek. Őszintén kívánom, hogy találj egy olyan on-line közösséget, amely megfelel az elvárásaidnak.
kistroglodita 2022.09.26. 20:40:56
Pontosabban csak azoknak jár ki, nekem nem.
Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2022.09.26. 21:48:08
Neked is kijárt: amikor nem személyeskedtél, minden kommented szabad utat kapott. Őszintén írtam azt, miután kifejtettem neked a meztelenséggel kapcsolatos álláspontomat, hogy lehetséges on-line barátként tekintek rád, de elfogadom azt is, ha úgy döntesz, hogy a blogom meghaladja a tűréshatárodat. Úgy döntöttél, én meg elfogadom ezt a döntést. Annak mi értelme lenne, hogy egyrészt magadat gyötörd olyasmivel, amit elutasítasz, másrészt minket azzal, hogy ezt lépten-nyomon kommentben megírod? Tiszteletben tartom a véleményedet, de nem hiszem, hogy ahhoz jobban kéne igazodnom, mint azokéhoz, akik viszont elégedettek a bloggal.
kistroglodita 2022.09.26. 21:58:52