Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Syberia (2002) - kaland a panoptikumban

2015. május 17. - scal

- Hello Oscar, induljunk el Barrockstadtba, kérlek!

- Legna-gyobb örö-mmel... Két Vóker... az-onban... nincs a von-at felh-úzva...

- De igen Oscar! Épp az elébb csináltam meg.

- Öööö... val-óban... az én hi-bám Két Vóker. Vicces do-log, mert az es-etek többsé-gében nem szok-ásom. Hogy úgy-mondjam nem tar-tozik az ala-pvető fun-kcióimhoz. Nem mintha bárm-ilyen masi-niszta munka-körébe bele kellene tartoznia a hibázá-snak.

- Akkor indulhatunk... Oscar?

- Ugya-nakkor... Két Vóker néhány ele-mnek a fülké-ben kell lenni-e. Addi-g sajnos nem indulhatunk.

- Igen, egy kibaszott játékmamutnak, és egy zenedoboznak... megvan minden. Indulás.

- De... de ... de nem lehet Két Vóker. Ameny-nyiben nincs hitel-esítve, hogy ez a v-onat az Ön tulj-dona, addig nem áll-hatok a rendelk-ezésére... bármeny-nyire is szer-etnék.

- Itt van a rohadt szerződés, ott van a pecsét, meg az aláírás. A vonat az enyém. NYOMÁS OSCAR!

- Lát-hatnám a jegyét?

- A mit?

- De Két Vóker... ugye nem gond-olta, hogy jegy nélkül fog uta-zni egé-szen Szibé-riáig? Ha bár-ki jegy nélkül ut-azh-atna... hová vezetne ez? Nyilv-án ez-el ön is egyet ért... Két... Vóker.

- Hát persze Oscar. Mi sem természetesebb. Hiszen nem elég, hogy összeraktalak, hogy tudd vezetni a vonatot, és nem elég, hogy a tulajdonomba került, mindjárt megyek veszek jegyet is a saját vonatomra.

PICK UP szívlapát... USE szívlapát ON Oscar

Uninstall Syberia.

syberia.jpg

Nem szeretem ezt a játékot, és most már azt hiszem kijelenthetem, hogy én megtettem mindent, ugyanis ez már elsőre is így volt... de elolvasva pár éve írt ismertetőmet arra jutottam, hogy feleslegesen vagyok a játékkal szemét és "geci". Úgyhogy arra az idióta elhatározásra jutottam, hogy adok neki még egy esélyt, és újra végigtolom, lassan tíz évvel azután, hogy először tettem. Az emlékek bizonyára megfakultak, én is idősebb lettem, talán majd most. Úgyis van miértje, hiszen végre készül a harmadik rész - amit 2009 óta lebegtetnek folyamatosan most már. És ugyan idén kellett volna napvilágot látnia, azóta már 2016-ra tolták a megjelenést. Persze a folytatással együtt, az új idők szavára hallgatván ezt is kiadták telefonokra 2013 végén, minden különösebb remasterelés nélkül.

Van egy rossz hírem srácok lányok. Ahogy haladtam előre a történet folyamán - hiába emlékeztem bizonyos dolgokra, és így elvileg könnyebb volt a végigjátszás - ugyanazokon a dolgokon kúrtam fel az agyam mint anno, és így a végére az lett, hogy alig kellett átírjak bármit is az egykori ismertetőn, szóval ezt olvashatjátok az elkövetkezőkben. Eredetileg ez is a téli szezonban jött volna ki, még úgy is, hogy havat csupán a játék utolsó perceiben láthatunk, de mint azt írtam a Max Payne ismertetőnél is, a tél nem igazán akart jönni. Ellenben a szibériai telek híresen fagyosak. Tél tábornok már térdre kényszerített sok-sok botor hadvezért Napóleontól egészen Hitlerig. Szerencsére róluk egy árva szó sem fog esni a továbbiakban, de a játék palettáján a fehér kiemelkedő fontosságot kapott, már ha az üresség szinonimájaként fogjuk fel. 

Azért is beszélek össze-vissza, mert maga a játék hihetetlenül steril. Egy afféle lightos kaland. Nem túl bonyolult, nem túl nehéz, ráadásul rövid is, végtelenül egyszerű a történetvezetése, a legtöbb szereplő antipatikus és a készítőknek volt képük kettőben kiadni. Az agytröszt Benoit Sokal azóta már beismerte eredetileg egyben akartál kiadnia  két részt, de túl hosszúnak találták - pedig nagyon nem az. Így lett a Syberia a világ első két részletben kiadott játéka. Lényegében nincs normális befejezése, ami így, hogy bármikor elkezdhetjük a második részt már nem tűnik olyan nagy véteknek. Pedig az. 

A játékot a francia Microids fejlesztette Montrealban - a párizsi Montreealban -, 35 fős brigáddal, és bár meglepő, de igen, a The Adventure Company adta ki. Nagyjából két milliót költöttek rá, és azt kell mondjam ez az utolsó centig látszódik a végeredményen, mert a Syberia nagyon szép körítést kapott, viszonylag érdekes belbecset. Ezelőtt már volt egy játékuk, a szintén ebben a párhuzamos univerzumban játszódó Amerzone, ami viszont egy belső nézetes akármi volt, és a nagy hírnevet ezzel a játékukkal érték el. Az összes létező platformra átportolták, GOTY lett belőle, és 80% felett szinte nem is értékelték sehol, amivel megszületett a világ talán létező legtúlértékeltebb játéka. mert ugyan nem rossz a játék, de ennyire azért nem is jó. Egyedül az általam nem preferált 576 Konzol adott rá 4 pontot a 10-ből, ami azért erős túlzás, - meg hát a konzolosok kb. annyira értenek egy kalandjátékhoz mint a stratégiákhoz...

A játék elsőre - ha a képeket nézitek - teljesen rendben van. Az egyik első hibrid kalandjáték! Vagyis a 2D-s hátterek gyönyörűek, a szereplők azonban már 3D-vel generáltak. A megjelenésekor nem volt párja a szépségének. Hasonlítsd össze a hasonló technikával operáló The Longest Journeyt ezzel, és az ottani poligon szereplők ma már sírva könyörögnek elnéző mosolyodért. Még manapság nagy monitorokon sem csúnyák közelről, kicsit ugyan recések helyenként, de abszolút nincs gond a grafikával, ami az egyik legnagyobb pozitívuma a játéknak. No de párszor már elmondtam, hogy a KALAND szó mögött egy komplex történetet kell érteni.

A kezdeti képsorok egy elég fajsúlyos alkotásra készítenek fel: gyászmenet kísér a temetőbe egy koporsót. Azonban az összes szereplő - a koporsóvivők, a pap, a zenészek, a szertartáson résztvevő sisere had - mind robot... akarom mondani, - szórok hamut a fejemre - AUTOMATON. Kate Walker a játék főszereplője ugyanis azzal a céllal jött Valadilene-be, a francia Alpokban fekvő, apró városkába, hogy nyélbe üssön egy üzletet, és jogi képviselőként aláírasson egy szerződést a nagy múltú Voralberg játékgyár eladásáról. De legalább egy napot késett, ugyanis a halott nem volt más, mint a gyár tulajdonosa, Anna Voralberg, aki utód nélkül hunyt el. Püff neki, érdemes volt New Yorkból eljönni idáig.

Kate aki - Mr. Stobbarthoz hasonlóan - ügyvéd úgy dönt marad egy napot és megnézi mit tehetne az ügy érdekében. Hamarosan kideríti, hogy az idős asszonynak még életben lehet az öccse, Hans Voralberg, a zseniális feltaláló, aki kifejlesztette az automatonok működési elvét, és elindul kideríteni hol is található jelenleg. Ekkor kezdődik Kate utazása egy szürreális világban. Itt még magam is azt mondtam, csöppet furcsa, csöppet bizarr, csöppet komor, de rendkívül jó felütés.

Azonban Valadilene az még hagyján, hogy borús, meg melankolikus, de hihetetlenül idegesítő városka. Mindig akad valami, ami miatt úgy tűnik, soha nem tudjuk utazásunkat megkezdeni. Kezdetnek itt van Oscar a robot... automaton, akit nekünk kell összeszerelni. Oscar afféle új fejlesztése volt Hansnak, - a hangdobozokra felmondott tervei alapján készítette a nővére - és a halál eset miatt arra vár, hogy valaki felcsavarozzon rá két megfelelő lábat. Ennyit a nagy szerelési ambíciókról. Ettől fogva le se szakad rólunk idegesítő, affektáló stílusával folyton hátráltatja hősnőnket, akadékoskodik holott azért készült, hogy segítsen. Tisztára, mintha csak valami számítógép lenne. Meglehet eredetileg hangulati elemként került a dolgok folyásába, de talán nincs olyan szereplője a játéktörténelemnek, akit Oscarnál jobban utálnának az emberek. Hogy gyorsan az is értse, aki nem játszott a játékkal Oscar = Jar Jar Binks.

Valadilene-ben az is idegesítő, hogy míg nagyon sok háttéren keresztül kell bandukolnunk, ami szó se róla rendkívül szép ecsetkezeléssel készült, körülbelül öt megszólítható karakterrel találkozunk, - amiből egyik a jó napot kívánó pék - kevés a felvehető tárgy, ellenben sok a logikai kirakó, amik szemmel láthatóan az idő kitolása végett kerültek a játékba. Legtöbbjük csupán a játékos hergelésére jók. És jóformán ez ismétlődik a játék további részében is.

syberia2.jpg

A menetrend a következő: adva vagyon két logikai rejtvény és amíg az egyiktől eljutunk a másikig, addig afféle hagyományos kalandot élhetünk át. Ez a másik három - igen jól olvastátok - helyszínre fokozottan igaz. A legnagyobb baj, hogy a játékos egyre csak remél. Majd a következő helyszín jobb és színesebb lesz, de közben éppen fordítva, még Valadilene talán a legizgalmasabb.

Pedig ezért a játékért nekem élnem, halnom kéne, hiszen a világ egyik legötletesebb vonatja szerepel benne. Amikor megtudtam, hogy a városkában van egy vasútállomás, amit szintén Hans tervei alapján építettek, egy frankó vonattal rögvest felvillanyozódtam, hogy magam mögött hagyjam az álmatag kisvárost. A vonat nem csupán a játék MacGuffinja, egyértelműen a leghangulatosabb eleme is. Nem frankó, hogy van egy különbejáratú vonatunk, ami átszeli a vén Európát? Még akkor is, ha a mozdonyvezető Oscar. Még akkor is, ha mindössze két kocsiból áll?

Nem használ sem villanyáramot, sem szenet, ellenben nagyon környezetbarát. Egy hatalmas rugó helyezkedik el a mozdonyban, ezt kell megfelelő módon felhúznunk, és már száguldhatunk is kelet felé. Igazság szerint nem is a Microids lenne, ha nem cseszte volna el ezt is. Mert az még oké, hogy ezt egyszer eljátsszák Valadileneben. De hogy az összes helyszínen az legyen a fő probléma, hogy ez a tetves vonat öt méterre állt meg a következő felhúzó masinériától, és hogyan fogjuk megoldani a továbbjutást az azért már kicsit sok! Na ezért mondtam, hogy a vonat a játék fő hajtóereje.

syberia3.jpg

Második állomásunk, Barrockstadt még annyira nem is vészes, németes hangzásából arra enged következtetni, hogy jó sokáig bírja egy csévéléssel a rézdrót, és valahol az osztrák határ mentén képzelhetjük el a városkát. Ami ugyan nagyobb, mint Valadilene - legalábbis van itt egy egyetem vagy mi fene - de ugyanolyan kihalt, talán csak a madárház ad valami életet az összképbe. Nem árulok el nagy titkot, hogy Hansot itt sem fogjuk megtalálni, mert már régen tovább állt, - és a régen azt jelenti esetünkben, hogy évtizedek óta - viszont hátrahagyott pár fejlesztést. Egyébként ezek az automatonok szintén tetszetősek, jópofa, ahogy látszólag egyszerű feladatokat milyen bonyolultan oldanak meg a maguk kis steampunk módján. Ráadásul majdnem mindegyik megrongálódott az idő folyamán, és rendre nekünk kell bevetni a mechanikai érzékünket. Hiszen amit egy zseni gyártott, és SENKI évek alatt nem tudott helyrehozni, azt egy ügyvéd pár óra alatt helyrehozza. 

Ha ez meg van, és megtaláljuk a módját, hogy a több tonnás vonatot odatoljuk a csévélőgéphez, és máris száguldhatunk ész nélkül a következő helyszínre. Ennél a pontnál már azon gondolkodtam, hogy ez az egész vonat több dolgot is felvet. Egyrészt több ezer kilométer hosszan lefektettek egy sínpárt, amit később sosem használtak. A vonat évek óta pihent Valadileneben - azonkívül, hogy Oscar tudja egyedül irányítani, akit mi férceltünk össze - a síneket mégsem szedték fől, mégsem rozsdásodtak el, azokat nem sajátította ki egyetlen másik társaság sem. Igaz, lehet a sínek csak becsatlakoztak egy létező viszonylathoz, de ebben az esetben meg legalább egy másik vonattal kellett volna találkoznunk.

Másrészt a vonat hajtómechanizmusa akármilyen ötletes ezer sebből vérzik. Hans úgy számította ki, hogy egy felhúzás elég legyen két városka között, ahol ismét fel lehet húzni a vonatot. De mégis elszámította magát, mert néhány helyen a vonat nem ott áll meg ahol kellene. Isteni csoda, hogy ez egy kalandjáték és nem a valós élet, és ilyen dolgok mit sem számítanak. Magam már azon is meglepődtem, amikor a Broken Swordban mindenféle baromságot hánytak egymásra a Templomosokról, de az nem a technikán alapszik, hanem egy legendán, amit mindenki saját szája íze szerint értelmezhet. Másrészt nekem a Brokenben leginkább az egyszerű megoldások, a valós helyzetek tetszettek. Ezeknek a Syberiában nyoma sincs.

us-ipad-4-syberia-full.jpeg

Harmadik állomásunk Komkolzgrad, már orosz területen fekszik. Igazi bányászfalu, az orosz építészet minden remekével együtt. Van itt sarló, kalapács, munkást ábrázoló szobor, és két, azaz kettő darab megszólítható karakter. Valamint fel kell húzni a mozdonyt ha elfelejtenénk. Ennyi. Az utolsó állomás valahol már mélyen az orosz tengerparton fekszik, és itt már hullik a hó. Aralbad egy mesés öregek otthona. Kicsit a kallódó Grand Budapest Hotelre emlékeztetett. De itt legalább érthető a búskomor környezet, és, hogy miért nincs sok szereplő. Majd ekkor a játék vége vasfüggönyként zuhan a játékosra.

Tipikus tíz órás kaland, amit csak azért játszunk kb. húsz órán át, mert a helyenként logikátlan feladványok, és a hajtépés még ugyanennyi időt elrabol a játékos életéből. Olyan az egész játék mint egy ezüsttálcán felszolgált zsíros kenyér. Szép, szép, de minek? Minek rajzoltatnak harminc hátteret, amikor négy is elég lenne? Erre ment el a pénzt? Gyönyörűek, de inkább egy képeslapot, vagy múzeumot idéznek, semmint egy izgalmas, vagy elgondolkodtató játékot. Lehet ha nem erre koncentrálnak a készítők, sokkal több minden belefért volna ebbe a játékba, aminek a vége ráadásul kicsit össze is lett csapva. Az meg, hogy három helyszínen azért kell átkutyagolni, hogy a negyediken felvehessünk egyetlen tárgyat - ami néha, csak bizonyos dolgok után jelenik meg -, amit vissza cígölhetünk az elsőre... hát nem is tudom. Én nem így képzelem el a kreativitást. 

A szinkron ugyan remek, de mivel alig vannak karakterek, alig fogunk beszélgetni, ráadásul gyakran ugyanaz a hang szinkronizál több karaktert is. Kérdezni bizonyos témák alapján tudunk, melyek a noteszunkba beíródnak. Sajnos ugyanebbe a noteszba Kate nem jegyzetel semmit, pedig néha jó lenne elolvasni mit is kéne csinálni, mi az ami miatt még mindig egyhelyben toporgunk, és azért 2002-ben ez már nem lett volna olyan nagy truváj. Ezenkívül sok írott anyagot felvehetünk, amelyekben néha a megoldás bújik meg, néha pedig csupán egyfajta plusz információval szolgálnak egyik másik karakterről, vagy helyszínről. A tárgyhasználat ellentétben egyértelmű, egy X jelzi ha az adott cuccost nem adhatjuk oda valakinek, vagy nincs értelme valahol kipróbálni. Ezekből nagyon kevés lesz, így legtöbbször még csak kombinálni sem tudunk semmit egymással.

syberia-pc-cover.jpg

Minthogy újkori kalandról beszélünk, Katenek van egy mobiltelefonja is, ami inkább azért került a játékba, hogy Kate személyiségét és jellemfejlődését domborítsák ki. Mert sajnos segítséget csak ritkán kérhetünk rajta, sőt, a megadott telefonszámokat se hívhatjuk hacsak nem az üzenetrögzítőt szeretnénk hallgatni, majd ők hívnak minket. Ezek az emberek a következők: a köcsög főnökünk, a felelőtlen anyánk, az önző pasink, és az idióta barátnőnk. A játék bizonyos pontjain megszólal a telefon és az ad egy kis bepillantást milyen életet is él(t) Kate New Yorkban.

Kate egyébként korántsem olyan csinos darab, mint a borítón. A játékban már valahogy elnagyolt az egész. Lehet nem számít, de jobban szeretek kedves, csinos lánykaraktereket irányítani, mint arcos, csúnya nőket. Pár fokkal elviselhetőbb a természete mint Oscarnak. De igazság szerint, zsák a foltja esete. A játékban szerencsére legalább Kate természete változik, ahogy közeledik Syberia felé, úgy távolodik régi, kispolgári életétől. 

Mert ez már sokkal többről szól, semmint egy szaros szerződés aláírásáról. Kate önmagát keresi, saját magának fontos, hogy megtalálja, megértse Hans Voralberget, és végre elkezdjen élni. És mikor ezt realizálja egykori környezete, azok egyemberként megharagszanak rá, hiszen nincs ott velük, nem áll a rendelkezésükre, ahogy azt eddig tette. Arról beszélnek, hogy Kate változik, furcsán viselkedik, holott csupán fejlődik, és felébrednek azon tulajdonságai, melyek mindig is ott szunnyadtak. Hogy ehhez el kellett mennie az istenháta mögé, és kiszakadni a mindennapok taposómalmából, az csupán egy dolog.

2170254819_9315971acb_b.jpg

A gyönyörű körítést megkoronázandó tizenhat videót is kapunk, ezek mindegyike nagyon jó lett. Igazán kár, hogy a legtöbb átvezető azt mutatja, hogy robog a vonat, amikor jó lett volna pár olyan pálya is, ahol Katenek esetleg menet közben kell valami akadályt elhárítani, a'la The Last Express, de hát ez nagyon nem az a játék. A zene különösen szívbemarkoló, bár csak ritkán csendül fel, de végig ott van a háttérben, megfesti milyen harcok dúlnak Kate lelkében, ahogy egyre mélyebbre hatol Oroszország szívébe. Nagyon szép, nagyon melankolikus, minden szempontból a játék jobb tulajdonságai közé tartozik.

De mit sem ér a ragyogó körítés, ha az akadozó játékmenet, és a agykaparós feladványok elveszik a kedvét a játékosoknak. És ahol már én nem vagyok elég kitartó, ott bizony komoly gondok vannak. Ugyanígy a hangulat sem való mindenkinek, mert hosszútávon nem hogy mélabús, de egyenesen depresszív lesz, ahogy Kate lába alól kicsúszik a talaj, és egy időre úgy tűnik minden elveszett. De nem lennék ennyire kemény, ha legalább a második részt is ezzel együtt adták volna ki, mert akkor kellően hosszú játékélményt nyújtana, de a második részbe bele se gondolok egyelőre, mert az sajnos ennél is üresebb.

Úgyhogy végszóként annyit mondok, a Syberia a világ talán legtúlértékeltebb kalandjátéka. Ha ez a játék nem a nagy éhínség alatt csapódik a kritikusokhoz, nem emelik pajzsra, és ahol egyik kézzel ad, ott a másik kézzel el is vesz. Ugyanakkor lebeszélni se akarlak, mert annyira egyáltalán nem rossz kaland, hogy soha az életben ne próbáld ki, de egyáltalán nem kezdőknek való, mert a fél életed eltöltheted azzal, hogy keresgéled a nagy semmit, a gyönyörű háttereken, és közben lassan elmegy a kedved az egésztől. Monsigneur Sokal, ez egyáltalán nem volt szép, ha harmadjára tud szoborni egy méltó és minden szempontból megnyugtató lezárást, talán nem fogom egy túlértékelt embernek tartani. De figyel rám egyáltalán? Tudja mi az? Nem cliffhanger, és nem is a negyedik rész előkészítése, hanem LEZÁRÁS!

Ha tetszett az ismertető, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Syberia helyett erősen ajánlott kalandjátékok:

Broken Sword - The Shadow of the Templars (1996)

The Last Express (1997)

The Longest Journey (1999)

Shadow of Memories (2001)

Fahrenheit (2005)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rainse · http://bugnews.blog.hu 2015.05.17. 10:58:48

Nos mindenképp egy hangulatos játék de tényleg nem egy egyszerű darab! :)

Jazo 2015.05.17. 21:08:30

Nálam ez a játék csak akkor lehetett volna jobb, ha még hosszabb. Imádtam az elejétől a végéig. Azóta is várom a harmadik részét. Ami legjobban megfogott, azok a szürreális helyszínek és a story. Emlékszem arra az óriási magas falra, ami nem tudom hogy kit védett meg kitől, és mikor, de ez a titokzatosság külön hozzátesz az egészhez. Mindenhol nagyon kevés az ember, minden elhagyatott, mintha történt volna valami katasztrófa valamikor, amire már kevesen emlékeznek. Árad az egész játékból a magányosság, a kitettség, az hogy valahol seholföldön vagy, ahol csak magadra számíthatsz és mellé minden olyan, mintha lassított felvétel lenne. Komor, nyers világ, itt-ott meglepő szépséggel.

Persze nem mindegy, hogy anno akkor játszott vele az ember, mikor megjelent, vagy most sok évvel azután. Ma nem bírnék játszani 2 percet a legtöbb régi játékkal, amikkel anno hajnalig játszottam napokig.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.05.17. 21:40:39

@Jazo: én ennyire nem bonyolítottam túl, lényegében az az érdekes ebben a játékban, hogy ugyanazok történtek benne mint nálunk, Világháború, forradalom, szovjetek kommunista propagandája, csak belekeverték ezt a steampunkos környezetet, de a történet még az évszámokat is kurrensen közli.

A fal természetesen a vasfüggöny allegóriája, és a nyugatot védte a kelettől :D

lajcsi1975 2015.05.18. 08:48:51

Érdekes cikk de én nem értek vele egyet. A kalandjátékoknak ez az ismérvük , az adott pályán ha kell négyzetcentiröl négyzetcentire át kell vizsgálni mindent hogy megleljük a szükséges eleme(ke)t a továbbjutáshoz , és aki ezt szereti azt ez szórakoztatja.

Anno én is játszottam vele és engem is megragadott a sajátságos világa. Legvégül amikor ez a játék jött akkor olyan éhinség volt kalandjáték szinten hogy annak örültünk hogy egyátalán csinált valaki egy normálisabbat.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.05.18. 09:08:58

@lajcsi1975: utolsó mondatodban van az Oscar elásva. És bár valóban ez a kalandjátékok ismérve, de a Syberia ebből a szempontból egyáltalán nem jó kaland. Néhol tíz gyönyörűen megrajzolt területen is csak át kell haladj, és mondjuk a 9.-en van egy csavarkulcs amit fel kéne vegyél, de mivel az első ötön nem volt semmi, hiába kerested, hozzászoksz hogy úgy sincs semmi a maradék négyen se, közben meg az egyiken de....

Nem is emlékszem hogy volt e nálam egyszerre akár csak Öt tárgy bármikor a játék során, pedig a helyet megcsinálták az inventoryban.

Hangulata van - ha valaki fogékony erre -, mondanivaló van, története elmegy, és a körítés is szép, de a játékmechanizmus nem valami játékosbarát. és tele van idegesítő karakterrel, pl. Momo, agyonvertem volna azt a kölyköt néha legszívesebben. Vagy a pénzkuncsorgó hajósok.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.05.18. 09:10:21

@lajcsi1975: a Borken Sword Monkey Island játékokban nincs egyetlen háttér aminek ne lenne funkciója, a Syberiában az egyetlen funkció, hogy úde szépen meg tudtuk rajzolni ezt a vasútállomást

Zak 2015.05.18. 17:30:02

Lehet nem szeretni, de szerintem nagyon sok ember imádta. Köztük én is. Persze ez a blog csak magánvélemény...szerencsére.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.05.19. 03:28:29

@Zak: na csak várj mit kap a második rész :D

Rufus78 (talán vak vagyok, de nem hülye) 2016.04.01. 11:10:00

Elsőre még nagyon tetszett, az itt is dicsért képei, helyszínei, az automatonok miatt főleg, de még Oscar is olyan kis gépiesen jópofának tűnt az idióta kéréseivel. A hátterekben, a városok ürességében is inkább a melankóliát, az egyszervolt dicsőség és monumentalitás pusztulását láttam, ahol a kevés megmaradó ember a régi kor visszatérését, a Hans által megteremtett nagyságot, mozgalmasságot várja vissza. Nekem Aralbad volt a kedvencem, ahol a hotel igazgatója úgy fontoskodott, mintha nem a meccset nézné, és mintha a vendégkönyv szerint nem most lennének először évek óta vendégei. Ami fürdőként hirdeti magát, de rozsdás hajóroncsok hevernek csak a sós levegőjű, kopár mederben, és ahol már a felborult székeket sem állítja fel senki.

Pár hónapja nosztalgiából végigjátszottam... Kár volt. Az után már jórészt egyetértek a fenti véleménnyel, főleg a borzasztóan unalmas, több képernyőn át tartó sétálgatással (ami főleg akkor idegtépő, ha az ember keresi a továbbjutás kulcsát), és a következetlen, néha csak próbálkozással megoldható feladatokkal (pl. Oscar lába).

@scal: Mikor is :)? Vagy csak én nem találtam?

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.04.01. 14:16:58

@Rufus78 (talán vak vagyok, de nem hülye): ááá még nem készültem el vele, akartam adni neki egy esélyt (bár szerintem az is ugyan ezt fogja kiváltani belőlem)

hát igen erről beszélek, de nekem már elsőre is ez volt, valszeg mert nem rögtön akkor játszottam vele, vagy nem voltam elég fiatal (egyik se igaz) szerintem a Broken olyan magasra tette nálam a lécet hogy lehetetlenség átvinni

Petrow 2016.07.06. 13:35:50

Nekem az első rész még bejött, a másodikat azonban már csak becsületből toltam végig, leírással.
Apró easter-egg-szerűség: Kate az anyját hívja az operaénekes ügyében, Oroszországból, nappal. Anya egyből felveszi az éjszakai NY-ban, majd gyorsan leráz minket - valószínűleg a lehető legalkalmatlanabb pillanatban zavartuk a hülyeségeinkkel :)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.07.06. 15:55:09

@Petrow: nem hiszem hogy ilyen szinten gondoltak volna bele a készítők, elvégre mindenkivel nappal beszél Kate,

az igaz, hogy bármennyire is utálom az első részt, a folytatás hatszor szarabb :D, vajon milyen lesz a harmadik rész? :D

Serious Samantha 2017.01.16. 20:19:52

Utáltam. A "csak-azért-is" miatt toltam végig. Amikor olvastam:
"PICK UP szívlapát... USE szívlapát ON Oscar
Uninstall Syberia."
Teljesen átéreztem.. :-) mert igen, ez téényleeg ilyen idegesítő volt. Legalábbis nekem mindenképpen.. :-)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2017.01.17. 10:21:11

@Serious Samantha: ugye :D

meg kéne írjam a második részt is mert ugye a harmadik már megint csúszik, most 2017 Q1-et jósolnak neki, ami legjobb esetben is Március 31 :D
süti beállítások módosítása