Létezik egy visszatérő, hülye kérdés a játékostársadalomban. Melyik az a játék, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre? Most tekintsünk el a konnektor alapvető hiányától. Ilyenkor a legtöbben elkövetik azt a hibát, hogy valami szívüknek kedves játékot választanak, pl. Resident Evil, vagy Legend of Zelda, Final Fantasy, stb. pedig ezeket a játékokat a történeteik miatt szeretik az emberek és nagyon valószínű, hogy már harmadjára is ráunnának, mert már tudják mi a vége. A régi rts-ekkel, vagy a Heroes of the Might & Magic-el azért már kihúznánk több hónapot is, és bár ezek nekem is nagyon kedvesek, én mégis egyetlen játékot vinnék magammal. Miért? Mert soha nincsen vége, és megunhatatlan hát azért.

Bevezetés - Oroszországból szeretettel

A Tetris sok szempontból különleges. A sikere töretlen lassan negyven éve, semmi lényeges változtatást nem kapott, - és ha igen, az sose vezetett jóra - sose készült folytatása, a világ legtöbb rendszerére kiadott játékaként még Guinness rekorder is. A Tetris olyan, mint a kerék, abban rejlik nagyszerűsége, hogy egyszerű, mint a faék. Fél perc után tudsz mindent, ami kell ahhoz, hogy játszhasd. Adva van ötféle alakzat, a T betű, az L betű, a Z betű, a négyzet és a hosszú, amit mindenki nagyon szeret. Mindegyik négy négyzetből áll. Egyesével esnek lefelé, és 90 fokban bárhogy forgathatjuk, rakosgathatjuk őket a gödör alján, lehetőleg úgy, hogy ne maradjon lyuk az elemek között. Ha sikerül megtölteni egy sort, az eltűnik és pontot ad, ha nem, és lyuk marad valahol, épül a következő sor, amíg a gödör meg nem telik. A játék addig tart, amíg bírjuk szuflával, mert a végén már egyre gyorsabban potyognak az alakzatok, és persze a gép mindig azt adja, ami még véletlenül se jó, ahhoz, hogy haladjunk. A legkevesebb pontot a szimpla sor adja, aztán a dupla majd a tripla, és végül, ha ügyesen hagyunk helyet egy hosszúnak, és a gép is kegyes, akkor a négyszeres szorzós... ezt hívják TETRIS-nek.

És ennyi a játék. Az egyetlen videojáték, amivel még anyám is leült játszani! Igazi nagy sikert a Game Boyon érte el 1989-ben, azonban a legelső verzió már 1984-ben elkészült, egészen pontosan június 6-án, Moszkvában, egy Elektronyika 60-as számítógépre. A játék kiötlője a Szovjet Tudományos Akadémia programozómatematikusa Alekszej Leonyidovics Pazsitnov. A jelenleg 65 éves Pazsitnovról két dolgot tudnak az emberek. Az egyik, hogy feltalálta az egyik legsikeresebb játékot a világon, a másik, hogy több mint tíz évig egy fillért nem kapott érte. Arra ugyanis rátette a szovjet kormány a kezét, levéve a terjesztés gondjait Pazsitnov válláról. Emiatt nem kapott pénzt később az európaiaktól sem, az amerikaiaktól sem, a japánoktól sem, meg senkitől sem.

Pazsitnov két kollégájával Dmitrij Pavlovszkij-al és a mindössze 16 éves Vadim Geraszimovval annyit beszélgettek a szünetekben játékokról, hogy hamarosan csapatot formáltak. Elhatározták, hogy készítenek egy csomagot ami egy tucat játékot tartalmaz majd, és eleve úgy álltak hozzá, hogy ezt jó lenne majd értékesíteni is. De azt is tudták, ahhoz, hogy a játékok valóban piacképesek legyenek, színes verzió kell belőlük, ami már fut az IBM gépein, de a PC-hez csak Geraszimov értett. Aztán a dolog úgy alakult, hogy ezek közül egyedül a Tetris lett sikeres, de az nagyon, és előbb utóbb mindenki akart belőle egy szeletet. Pazsitnov a Tetris ötletét egy gyerekkori ügyességi játékból, a Pentominóból vette, ahol öt azonos kockából álló alakzatokat kellett egy dobozba visszapakolni. Mivel ez túl sok változót jelentett, szám szerint tizenkettőt, és nem birkózott meg vele az Elektronyika memóriája, visszalépett a tetrominók világába, ahol csak hét különböző alakzat létezhet. A játékot elnevezte Genetic Engineeringnek.

Csakhogy a játék unalmas volt, nem volt benne kihívás, ezért Pazsitnov változtatott rajta, és az eredetileg vízszintes felületet függőlegesre cserélte, amibe a tetrominók szép lassan potyogtak egymás után. Azonban még így is túl gyorsan megtelt a képernyő, ezért először arra gondolt, a játékfelület is lefelé gördülhetne, hogy végtelen ideig lehessen játszani, de aztán eszébe jutott egy sokkal jobb megoldás. Írt egy parancsot, ami kitörölte a teljes sorokat, hiszen azok csak foglalják a helyet, ésa játék ezt pontokkal jutalmazta. Még nem tudta, de valójában ekkor született meg minden idők egyik legaddiktívabb játéka, amivel három hét alatt készült el. A kezdeti Tetris nem tartalmazott szinteket, mivel az Elektronyika 60-as - ami egy amerikai PDP-10-es klón volt, tíz éves lemaradással a nyugati gépekhez képest - nem rendelkezett grafikus felülettel, monokróm is volt, ezért Pazsitnov az egész játékot karakterekkel modellezte le. De már ez a verzió is függőséget váltott ki nála.

Ugyanilyen hatást ért el munkatársainál is, akiknek megmutatta mit alkotott. A csapatban Gerszimov végezte a portolást Turbo Pascalban és két hét alatt el is készült az első verzióval - még egy easter egget is elrejtett benne. Ekkor a játék már azt is mutatta melyik lesz a következő elem, ami érkezni fog, majd a következő hónapokban hangot is kapott a játék. A Tetris címet Pazsitnov találta ki, összevonta a görög négyes, azaz tetra és kedvenc sportja, a tenisz szavakat. A Tetris villámgyorsan terjedt gépről gépre, pár héten belül minden moszkvai számítógépre felkerült. A következő évek alatt pedig nem maradt számítógép a Szovjetunióban, amelyiken ne lehetett volna megtalálni a Tetrist. Pazsitnov egyik barátja Vlagyimir Pokhilko, aki a moszkvai pszichológia tanszéken dolgozott később kitiltotta az intézményből a játékot, mert az összes munkatársa inkább ezzel játszott, ahelyett, hogy dolgozott volna.

Pazsitnov tudta, hogy a játékban van potenciál, és sokkal jobb lett, mint azok, amiket a Tetris előtt csinált. A következő két év alatt tovább fejlesztették a játékot, hogy az a létező legtöbb PC-n működjön. Készült belőle egy kétszemélyes mód, amit úgy oldottak meg, hogy a gödörnek nem volt alja, és a második játékos alulról felfelé építkezett, és az nyert, aki kitúrta a másikat az üres felületből. Azonban nem mindenki örült a Tetris sikerének. Az Akadémia fel volt háborodva, hogy a gépek tesztelése és az AI határainak feszegetése helyett, ami Pazsitnov elsődleges feladata volt, inkább játékot készített, azzal a kifogással, hogy ezzel teszteli a gép erejét. A Szovjetunióban nem létezett a szerzői jog fogalma sem, és mivel  Pazsitnov a szovjet kormány alkalmazásában állt, - és bár szabadidejében, de az intézmény gépén kreálta a Tetrist - nem engedték neki, hogy sajátjaként árulja a játékot. Ezért olvasható az AcademySoft mint tulajdonos a PC-s verzión: az Akadémia Szoftvere.

Ezenkívül Pazsitnov nem értett az üzlethez sem, pedig szerette volna a Tetrist exportálni - de próbálkozásai süket fülekre találtak, még a saját országán belül sem sikerült értékesíteni. A PC verzió is azért kellett, mert így 5,25-ös floppy lemezeken terjeszthették jobb híján freewareként. 1986-ban aztán megkereste felettesét Victor Brjabrint, hogy segítsen keresni valakit, aki megoldja a játék külföldi terjesztését. Ekkor aláírattak vele egy tíz évre szóló nyilatkozatot, amiben lemondott minden jogáról a terjesztésért cserébe. No és hova küldte Brajbrint a játékot? Ismert egy magyarországi akadémikust, és lemásolta neki a játékot, aki aztán bevitte a SZTAKI-ba, hogy megmutassa a kollégáknak. Mindenkinek nagyon tetszett, Bolgár Gábor át is programozta Commodore 64-re és Apple-re. Az intézményben gyakori vendég volt a külföldi oldalakon Robert Stein-ként emlegetett üzletember, aki valójában Stein Róbert volt, és rendszeresen ingázott Anglia és Magyarország között, és szerezte a megrendelőket a Novotradenek.

Amikor Pazsitnovval később felvette a kapcsolatot az orosz annyira megörült a lehetőségnek, hogy a továbbiakban csak a Tetrissel foglalkozott, és hagyta az egész játékcsomagot, amivel leginkább Pavlovszkíjt ábrándította ki. Mindenesetre ekkor bomlott fel a közös csapatuk ki. A Tetris ekkor már a 3.12-es PC verziónál járt. Később Geraszimovot Pazsitnov teljesen kigolyózta az egész Tetrisből, így ő soha életében nem keresett belőle egy fillért sem. Egyik nap bekopogott hozzá, az orra alá dugott egy papírt, hogy írja alá, mert egy rakás pénzt fognak keresni belőle. A papíron az állt, hogy Geraszimov csak a PC portot készítette és egyéb köze nincs a Tetrishez, ezért szerepelt a neve a számítógépes verziókon, de a NES és Game Boy Tetrisen már nem. Amikor Pazsitnov később kiköltözött az USA-ba az R/N PA-412-170-es számú szerzői jogon bejegyeztette a 3.12-es PC-s Tetrist, mint freewaret, amin közösen dolgoztak Geraszimovval.

A Tetris világhódító útra indul (1986-88)

1986 júniusában tehát a SZTAKI-ban Stein meglátja a játékot és egyből érdekelni kezdte, kíváncsi volt ki a készítője, hogy lehet vele felvenni a kapcsolatot. Eleinte azonban le akarták beszélni róla és azt mondták ez egy nyelvi software nem játék. Steinre, aki a londoni Andromeda Software alapítója volt ma már úgy hivatkoznak, mint aki miatt egyáltalán beindult a játékfejlesztés Magyarországon. Végül Stein az igazgatótól megtudta az igazságot. Miután leült vele játszani rájött, hogy hatalmas lehetőséget rejt, hiszen még őt is lekötötte, aki nem szeretett játszani. Először küldött egy telexet - a wikipedia faxot ír - az Akadémiának, hogy megkapja a Tetris kizárólagos terjesztési jogát, de őket nem érdekelte a dolog, - hát itt komoly dolgokkal foglalkoznak, űrkutatás, meg hidegháború, mit érdekli őket egy hülye játék - így Pazsitnovhoz irányították. Pazsitnov ugyan hajlott az üzletre, de aggodalommal töltötte el, hogy a telexen történő szerződéskötés a nyugati világban jogilag elfogadott-e. Stein szerint már ekkor küldött egy ajánlatot a jutalékokról.

A dologról tudni kell, hogy Stein többször járt a SZTAKI-nál mire kinyomozta kit kell keresni a Tetrissel kapcsolatban, és Pazsitnovékkal is több telexet váltott mire megkapta a felhatalmazást. 1987-ben Stein elment a Las Vegasi CES-re, ahol minden évben bemutatták a megjelent technológiai, és elektronikai újításokat, így helyet kaptak a számítógépes játékok is. CES-ből minden évben kettőt tartottak, egy télit, amit januárban rendeztek meg, ennek volt helyszíne Las Vegas, és egy nyárit júniusban, aminek Chicago adott helyszínt. Stein kiadót keresett a játéknak, adott egy példányt a Broderbund alapítójának Gary Carlstonnak, aki el is vitte a kaliforniai cégéhez, de nem tetszett neki, hogy a szovjetektől származik a cucc. A Mastertronic alapítója Martin Alper egyenesen úgy vélekedett, hogy a nyugati világban képtelenség eladni egy szovjet játékot. Végül talált két érdeklődőt, így gyorsan eladta az európai jogokat a Mirrorsoftnak, az észak-amerikai jogokat pedig a Spectrum HoloByte-nak. Ez utóbbi azután ment bele az üzletbe, hogy a Phil Adam, a Spectrum alapítója elment a Mirrorsofthoz és ott öt órán át játszott a Tetrissel.

Na, most a Stein-el készült utolsó interjúban Stein azt mondja elsőre a Mirrorsofthoz vitte, mert velük szoros kapcsolatban állt, ismerte az alapítót Jim Mackonochiet, és így elővételi joggal rendelkeztek. A Mirrorsoft a brit médiamogul Robert Maxwell számítógépes részlege volt, és fiacskája a híresen arrogáns, és pökhendi - meg egy kissé hülye - Kevin Maxwell volt az ügyvezető igazgató. Apja kezében hatalmas médiabirodalom összpontosult, - csak Rupert Murdoch előzte meg - amiből a szoftverkiadás egy aprócska szeletet jelentett. A Spectrum pedig úgy került a képbe, hogy az a Mirrorsoft leányvállalata volt. Stein azt is állítja, hat hónappal később vadászta le a Spectrum HoloByte-ot, akik aztán már a Mirrorsofttól vették meg a jogokat és nem Stein adta el nekik azt. Stein a Mirrorsofttal állapodott meg tehát és eladta nekik az összes jogot PC-re, konzolokra és árkádokra egyaránt 3000 fontot keresve az üzleten, valamint 15%-os részesedést az eladásokból.

Bár néhány helyen egyenesen úgy fogalmaznak, Stein megpróbálta ellopni a játékot, sőt azt állítani azt a magyarok fejlesztették, de az ehhez hasonló nem formális megállapodások gyakoriak voltak ebben a szakmában. Az üzletkötők felmérték tudnak e vevőt találni a termékre, és ha igen, akkor megkötötték a szerződést, ahogy azt Stein is tette. A nála lévő telex miatt pedig úgy vélte a következő találkozón már megkapja a kizárólagos szerződést az összes jogra. A gondot inkább az jelentette, hogy Stein félreértelmezte a telex üzenetét, hogy Pazsitnovék benne vannak az üzletben, és felhatalmazzák a közvetítéssel azt az oroszok valójában úgy értették, érdekli őket a dolog, beszéljenek róla. Azt mindenesetre nem lehet tőle elvitatni, hogy miatta került ki nyugatra a Tetris. Stein ezután kiment Moszkvába, hogy szerződést kössenek, de végül üres kézzel tért haza, ekkor őt még nem csak kizárólagosan a Tetris érdekelte, de hasonló partnerkapcsolatot akart kialakítani az oroszokkal, amilyet a magyarokkal is.

A Spectrum jelentős grafikai változtatásokat is végzett a játékon. Gilman Louie az igazgató minél inkább fel akarta erősíteni az oroszos hangulatot, ezért az összes háttér valamilyen szovjet témát mutat be, pl. a Volgát, a tajgát, Gagarint az űrben, sőt az ekkor Vörös térre leszálló Mathias Rust Cessnája is megjelenik. A játék tizenegy zenéje orosz népdalokra épült, de hallhatunk katonadalt, mint a Poljusko poljet, és a híres Korobejnyiki is itt szólal meg először, ami aztán a Tetris himnuszává vált a Game Boynak köszönhetően. A zenéket nem más szerezte, mint Ed Bogas, aki a Garfield specialok zenéjéért is felelős. Még egy Boss Keyt is tettek a játékba, hogy az alkalmazottak nyugodtan tudjanak munkaidőben is játszani. A játék dobozát vörösbe csomagolták, a címét pedig aranyozott cirill betűkkel nyomtatták. Ezt később túlzásnak tartván korrigálták, és csak az R betűt fordították meg, ekkor illesztették a játékhoz a From Russia with Love szlogent - amit később a Nintendo kicserélt From Russia with Fun-ra. Ez a marketing teljesen egyedülálló volt ekkoriban a nyugati világban, de bejött. A Spectrum 1988. január 27-én adta ki a DOS verziót.

Őket azonban megelőzte a Mirrorsoft, mert ők a sajátjukat három hónappal korábban, 1987 novemberében adták ki, tehát az első hivatalos kiadás a Tetrisből az ő verziójuk. Az év folyamán a Tetrist a portolással megbízott Rowen Software elkészítette az akkoriban létező összes számítógépre. Az európai piacon ezek az Atari ST-t leszámítva kazettás, szalagos gépek voltak; Amstrad PCW és Amstrad CPC, ZX Spectrum, Acorn Electron és BBC Micro, MSX, és persze a Commodore 64 meg az Amiga. A Mirrorsoft kiadásokon egyedül annyit írtak, a játék Oroszországból származik, és sokkal spártaibb lett, mint a Spectrum verziója. Hiányoztak a cserélődő hátterek, a doboza meglehetősen randára sikeredett, és egyetlen zenét tartalmaz, amit a legendás játék zeneszerző David Whitaker komponált, és sokak szerint a legszebb Tetris zene. Kiemelkedő a C64-es verzió, ami eltér a többi porttól, szürreális sci-fi közegbe helyezvén a játékot Stephen Tomson rajzaival, és egy 25 perces zenei remekmű hallható alatta amely Wally Beben szerzeménye. E verzió hátránya, hogy játékban vagy a zenét vagy a hangeffektusokat kapcsolhatjuk be, de nem mindkettőt, valamint a tetrominók idegesítően villognak. 

A Spectrum saját maga végezte a portolást és 1988 júliusában kiadta az Apple 2-es, Apple 2 GS és Macintosh verziókat. Decemberben piacra dobta Amigára, végül 1989 márciusában Atari ST-re. Pazsitnovot mint ötletgazdát, Geraszimovot pedig mint a játék programozóját tüntették fel, de azt is oda írták külföldi tervek alapján készült az USA--ban. 1990-ig mintegy 150.000 példányt adtak el belőle. A játék Európában is hatalmas siker lett, a Mirrorsoft két hónap alatt több tízezer példányt adott el. A piackutatások szerint, aki megvette és játszott a Tetrissel, 25-45 év közötti férfi volt, és mérnökként vagy programozóként dolgozott. 1988 márciusában a játékok Oscarjának is tartott Software Awardson a játék elnyert minden jelentősebb díjat, mint a Legeredetibb Játék, Legszórakoztatóbb Játék, Legjobb Stratégiai Játék. A későbbiek folyamán a Tandy Corporation is készített Tetrist saját gépeire - ezeken még a következő tetrominót se tüntették fel - TRS-80 CoCo-ra 1989-ben. Az európai újra-kiadásokba pedig beszállt a már említett Mastertronic és az Infogrames is.

Stein kezében azonban továbbra is csak egyetlen telex volt, de amint látszott a játék sikere újra felvette a kapcsolatot Pazsitnovval, ismét telexen keresztül, hogy végre megkössék a szerződést. 10.000 dollárt kínált előlegnek, valamint 75%-os részarányt abból az összegből, ami Steinhez folyt be a jogdíjakból. A játékra ezután tette rá a mancsát a Szovjet Software-Hardware Minisztérium, vagyis az Elektornorgtechnica röviden  ELORG, amely az összes számítógépes játék export-importját kezelte a Szovjetunióban. Felvilágosították Steint, hogy a jogdíj tulajdonosa nem Pazsitnov hanem az ELORG és 80%-ot követeltek maguknak a részesedésből. Erre minden bizonnyal valamikor 1987 novembere és 1988 januárja között kerülhetett sor, mert a Mirrorsoft kiadások egyikén se lehet olvasni az ELORG nevét, a Spectrum dobozain azonban már ott van feltüntetve, mint a Tetris tulajdonosa. Mindez pedig alátámasztaná, hogy Stein sokkal később találta meg a Spectrumot mint lehetséges amerikai kiadót. 

Stein ezután Moszkvába repült, ahol az ELORG vezetőjével Alexander Alexinkóval hosszadalmas tárgyalásokat kezdett folytatni. Ekkor találkozott először Pazsitnovval is, aki ott volt az összes ELORG-al folytatott tárgyaláson. Bizonyítékot akart mire jutottak eddig a Tetris ügyében. Stein ezután elküldte az ELORG-nak az összes újságot, hogy lássák mekkora hírevést csaptak a játéknak. Második útján Moszkvába magával vitt néhány számítógépet, hogy megmutassa miket csinált a Mirrorsoft. 1988. február 24-én végre megtudott egyezni a feltételekről, majd jóval később május 10-én végre szerződést kapott, amelyben jóváhagyták, hogy egészen 1998-ig kizárólagosan ő engedélyezheti a Tetris megjelenését bármely otthon használatos számítógépre, az egész világon, amit jelenleg használnak vagy a jövőben használni fognak.

Azonban sem az árkád, sem a konzol jogokat nem adták neki és kikötötték, hogy minden további platformra külön engedélyt kell kérnie az ELORG-tól. Stein mivel később csak az árkád jogokért ment vissza valószínűleg abban a hitben élt, hogy ez a szerződés kiterjed a konzolokra is. Mivel ekkoriban nem volt akkora különbség a két platform között így a szerződés az összes otthoni gépre kiterjedt. Elképzelhető, hogy az oroszok az ELORG-ot egyedül azért hozták létre, hogy a Tetris jogait kezelje, és se előtte, se utána nem létezett másik szoftware, amivel foglalkoztak volna. Az ELORG-ot 1971-ben alapították, de inkább hardware területen lehetett érdekelt.

Egyetlen fő terület maradt eddigre Tetris nélkül, Japán. A Spectrum 1988 januárjában kivitte Las Vegasba, a téli CES-re bemutatni a játékot, és a sorban ott ácsorgott egy Henk Rogers nevű holland programozó és kiadótulajdonos. Egyből tudta, hogy ezt meg kell szereznie a Japán piacnak. Rogers beleszeretett egy japán nőbe, kiköltözött hozzá Japánba és 1983-ban alapított egy céget Bullet-Proof Software néven, amely fejlesztőként és kiadóként is működött és pont azért ment a CES-re, hogy kiadható játékokat keressen. A Spectrumot nem érdekelte a japán piac, így viszonylag hamar megegyeztek, és Rogers megszerezte a japán területén lévő számítógépekre a jogokat. Nagyjából ugyanekkor az Atari Games egyik programozója Ed Logg látta az Atari ST-s verziót, és meggyőzte az elnököt Nakadzsima Hidejukit, hogy vegyék meg az árkád verzió jogait a Mirrorsofttól Logg elmondása szerint ezt a Tetrist az alapjairól programozták, és nem használták az eredeti játék forráskódját.

Az Atari Games tovább adta a japán árkád jogokat a Segának. A Sega árkád Tetrise 1988 decemberében jelent meg, és a következő évben a legtöbb pénzt hozó játék lett Japánban, és 1995-ig benne is maradt a legtöbb éves hozamot hozó árkád játékok táborában. Eddigre már hat cég hitte azt, hogy ő birtokolja a Tetris kizárólagos jogait. Rogers meglepően jól dokumentálta az útjait, és az alább belinkelt BBC dokumentumfilmben csomó ilyet felhasználtak. De az ottani felvételeken nem a Spectrum standján áll, hanem az Atari Games-nél, ott áll mellette a cég igazgatója Randy Broweleit és nagyban magyarázza a játékot. Ennél is érdekesebb, hogy teljesen egyértelműen a NES-re fejlesztett Tengen Tetrissel játszik, és valószínűleg már 1988 júniusában! Nyilvánvalóan ekkor veszi meg a konzol jogokat, hiszen a Rogers által piacra dobott Famiconon ott áll, hogy a Tengentől vette a jogokat, és a Bullet Proof által kiadott összes Tetrisben két zene is a Tengen verzióból lett átemelve.

Rogers 1988. november 18-án az összes létező japán gépre kiadta a Tetrist. Így a PC-88 és PC-98-as sorozatokra, MSX2-re, a Sharp X1 és X-68000-es, és a Fujitsu FM-7-es számítógépére. December 22-én pedig kiadta a Famicom verziót is, ami a legelső Nintendo verziónak tekinthető - legalábbis az első kiadott verziónak. Jelenleg egyetlen helyen lelhető fel, az AtGames 2001-es Atari Flashbackjén. Ezek a Tetrisek mind megegyeztek grafikailag, zeneileg, és játékmenetben is. Három élete lehetett a játékosnak, és csak azután ért véget a játék, ha mindet elvesztette. A Tengen Tetrisből származik két zene is: Karinka és Troika, valamint itt is a Korobejniki szól a főcím alatt. De kapunk egy teljesen újat is, egyedül ezekben szerepel a Technotris című zene, amit Suzuki Hiroshi szerzett.

Rogers jó viszonyt ápolt a Nintendo harmadik elnökével, Yamauchi Hiroshival, - ekkoriban Japán leggazdagabb embere is egyben - aki egyébként utálta az egész Nintendot, úgy ahogy van, mivel az ő elnöksége alatt kellett levezényelni, hogy átállnak kártya gyártásról videojáték gyártásra. Ha valakinek most újat mondtam, a Nintendo 1889-ben alakult és akkor még kártya gyártásból élt meg. Az egyetlen játék amivel Yamauchi szívesen játszott az a Go volt, és Rogers úgy lett a barátja, hogy készített egy verziót a Go-ból Famicomra. Így, amikor felkereste, hogy csináljanak Tetrist a hamarosan bemutatásra kerülő kézi konzolra, a Game Boyra Yamauchi rábólintott, mert a Famicom egész tisztességes Tetris eladásokat produkált - kétszázezer példány kelt el a gépre. Itt is vannak ellentmondások, mert máshol a Nintendo of America elnöke Arakawa Minoru kérte meg Rogerst, hogy szerezze meg a handheld jogokat, mert a Tetrist akarják a Game Boy mellé csomagolni. Ekkor ugyanis rég legyártották a Game Boyos Tetrist, csak a szerződés kellett, hogy a boltokba kerülhessen.

Minthogy a játék kézi konzolok jogait nem az Atari Games birtokolta Rogers felkereste Steint 1988 novemberében 25.000 dollárt ígérve értük. Stein azonban nem adhatta neki, hiszen nem volt nála, de azt se szerette volna, hogy ezt Rogers megtudja, vagy elijessze, mert úgy vélte, fontos kapcsolat lehet a későbbi játékbizniszben, aki majd Japánban terjeszti a magyar játékokat. Elkezdett hetente telexezni vele, de csak az időt húzta, és három hónap után Rogers sejteni kezdte, hogy valami nem stimmel a szerződésével, ezért 1989 februárjában ő maga utazott Moszkvába, hogy személyesen tárgyaljon az ELORG képviselőivel. Ugyan nem ismert senkit, és oroszul se tudott, de két napos kutatás után egy tolmács segítségével megtalálta a szervezetet.

Az ELORG igazgatója ekkor már Nyikolaj Belikov volt, akinek az volt a feladata, hogy a létező legjobb szerződési feltételekkel adja el a Tetrist, és minél több pénzt kapjanak ebből a szovjetek. Belikov ugyanerre a napra berendelte Stein-t, mert eddig nem érkezett egy fillér se az eladásokból. Valamint ott tartózkodott Kevin Maxwell is a Mirrorsoft-tól, aki szintén azért jött, hogy megszerezze a Tetris kézikonzolos jogait. Arakawa ugyanis piackutatási célból megkereste a Spectrumot, és emiatt a Mirrorsoft azonnal utasította Maxwellt, hogy repüljön Moszkvába. Amikor Belikov minderről értesült azt ugyan nem tudta mit akarnak ezek az emberek, de arra elég hamar rájött, hogy nem találkozhatnak egymással. Mivel csak időpont alapján jöhetett bárki is, így ezt viszonylag könnyen elérte. Elsőként Rogerst fogadta, mert őt még nem ismerte. Rogers elmagyarázta, hogy szeretne Tetrist a Game Boyra és elővett egy Famicom kazettát, hogy igazolja máris hatalmas a népszerűsége a játéknak.

Belikov megvádolta a Nintendot, hogy illegális másolatokat készített a játékból, de Rogers megfordította a kazettát, amin világosan ott állt, hogy ő a Tengen-től vette a jogokat, akik a Mirrorsofttól vették, akik az Andromedától, azaz Steintől vették, aki pedig az ELORG-tól vette. Belikov csak ekkor ismerte meg a Tetris által bejárt útvonalat és egyből azon kezdett agyalni hogyan szerezhetné vissza a Tetris konzolos jogait, hogy jobb szerződési feltételekkel adja el. Rogers aznap találkozott Pazsitnovval, és hamar szót értettek egymással, mivel Rogers nem csak üzletember, de játékfejlesztő is volt egyben. Pazsitnov ezután minden kérdésben Rogers mellé állt. Ekkor történik az is, hogy aláíratja a papírt Geraszimovval. Rogers egy hétig maradt Moszkvában és ultimátumot adott Belikovnak, hogy vagy szerződéssel, vagy anélkül, de ha elmegy, többet nem jön vissza. Rájött ugyanis, hogy az oroszok még életükben nem tárgyaltak ilyesmiről, és a sarkára kell állnia, különben jelentős pénzt veszít, mert illegálisan adta ki a Tetrist a Famicomra.

Rogers után az ELORG behívatta Steint és egy szerződésmódosítást adott neki, mert lassabban folyt be a jogdíj, mint azt Stein eredetileg vállalta. A módosításban sokkal szigorúbbak voltak a megkötések, hogy Stein ne tudjon belőle kibújni. Valójában azonban a pénzügyi részről szóló leírások Stein megtévesztését szolgálták, Belikov szándékosan irreálisan magasra emelte a követelt összeget, hogy Stein örüljön, amikor megállapodnak a kisebb összegben. Mindezek miatt Stein átsiklott egy látszólag lényegtelen záradék felett, ami meghatározta mit jelent a számítógép: monitorral, billentyűzettel, processzorral, meghajtókkal és operációs rendszerrel kell rendelkeznie. Stein aláírta a papírokat és így a Tetris konzolverzióinak árusításnak a jogából kizárta magát. Belikov aztán megmondta Stein-nek hogy egyelőre nem akarják eladni a kézikonzolos jogokat, de az árkád jogokat viheti 150.000 dollárért, amit a következő hat hétben kell kifizetnie. Steinnek égető szüksége van erre, mert már mind az Atari Games mind a Sega árulják a gépeiket.

Utoljára Kevin Maxwell maradt, őt Belikov leszerelte azzal, hogy az orra alá dugta a Rogerstől kapott Famicom kazettát és kérdőre vonta mégis mi ez? Maxwell azt felelte nyilvánvalóan valami kalózverzió. Amivel beismerte, hogy senkinél nincsenek jelenleg a konzoljogok. Belikov felszólította tegyenek ajánlatot rá, majd kötöttek egy másik szerződést könyvkiadással kapcsolatban, hogy Maxwell ne üres kézzel térjen haza. Belikov arról is biztosítja, övéké lesz az első ajánlattétel joga. Maxwell mint aki azt hitte sikeres tárgyalást folytatott, hazarepült Angliába. Valójában Maxwell lekezelő viselkedése nem volt szimpatikus az oroszoknak. És bár az apja jóval többet tudott volna ajánlani a kézi konzolos jogokért Rogers őszinte viselkedése döntötte el a kérdést, és neki adták azokat. Rogert hazatelefonált az ügyvédeknek, akik küldtek egy nagyon kedvező szerződést, amit Belikov alá is írt, majd megkérdezte, vajon a Nintendot érdekelnék e a konzolos jogok is? A válaszadásra három hetet adott.

Rogers ezután értesítette Arakawát, hogy mehet a Tetris Game Boyra, de menet közben kiszimatolta, hogy senki se birtokolja a konzolos jogokat. A Tengen ekkoriban már nagyban hirdette, hogy jön a Tetris a NES-re, úgyhogy több se kellett a Nintendonak. Arakawa magával vitte az alelnököt is Howard Lincolnt és a legnagyobb titoktartásban, - nehogy az Atari Games megneszelje - Moszkvába repültek, mindenki úgy tudta, Japánba mennek. A szerződésbe azt is beleírták, hogy egy esetleges jogi ügyben Belikov készséggel tanúskodni fog a Nintendo oldalán. Belikov a szerződéskötés előtt küldött egy telexet Maxwellnek, amiben egy napos válaszadási lehetőséget biztosított nekik - ekkoriban egy távolsági hívás is nyolc órát vett igénybe. Ezután az ELORG és a Nintendo 500.000 dollárért, valamint 50 centért minden egyes eladott Tetris kazetta után megkötötték az alkut.

Tengen Tetris (1989) - a betiltott Tetris

Ezzel el is érkeztünk a játékhoz, amiért a cikk egyáltalán megszületett. Az Atari Games árkád Tetrisét ugyanis ki akarta adni a NES-re is. Azonban ez a már ismert jogi problémák mellett, továbbiakat szült. Az eredeti Atari Inc. ugyanis ekkor már a Warner Communications tulajdonában állt, de az 1983-as Nagy Gazdasági Játékválság - amit az Atari leginkább saját magának köszönhetett - után csak az árkád gépes divíziója hozott profitot. Az otthoni gépekkel foglalkozó részlegét ezért 1984-ben eladták Jack Tremielnek, a Commodore alapítójának. A játéktermes részleget ekkor nevezték át Atari Games-re. Tremielt nem sokkal előtte túrták ki a Commodoretól, és kapóra jött neki a jól ismert Atari név, amivel új céget alapíthatott. Ezért a Warnerral úgy állapodott meg, hogy a Warner tulajdonában maradt Atari semmi esetben nem hagyhatta el a Games utótagot és egyáltalán nem használhatta otthoni számítógépes és konzolos játékok esetében.

A Warner 1985-ben az Atari Games 60%-át eladta a Namconak, aki 1987-ben 20%-ot eladott a cég dolgozóinak, akiket Nakadzsima vezetett, és mivel a cég sikeresen függetlenítette magát 85-től megválasztották igazgatónak. Mindezek miatt, amikor a Nintendonak köszönhetően ismét fellendült a játékpiac és az Atari Games újra be akart kerülni a számítógépes és konzolos játékok világába fel kellett vennie egy új nevet, amiben nem szerepel az Atari szó. Ezért létrehozott egy leányvállalatot és elnevezte Tengennek, ami a japán Go táblajáték közepét jelenti. Ezen felül a Nintendo, ahogy azt már megírtam a Contra esetében is, évi öt játékban maximalizálta a licenszelhető játékmennyiséget, amit egy adott kiadó piacra dobhat a NES-re. Valamint ezen játékoknak két évig NES exkluzívnak kellett lenniük.

Minthogy a Namco társtulajdonos volt a cégben, amíg az meg nem alapította saját észak-amerikai részlegét 1990-ben Namco Hemetek néven, a Tengen jelentette meg a játékait NES-re. A Nintendo azonban hallani sem akart arról, hogy a Tengennek engedményeket adjon, ez pedig oda vezetett, hogy a Tengen elkezdett más utakat keresni és látszólag, hogy a céget be tudják jegyeztetni még 1987-ben elfogadta a Nintendo szabályait. A Tengen ki is adta első Namco játékait a NES-re, ez volt a Pac-Man, a Gauntlet, és az R.B.I. Baseball. Ekkor még hagyományos NES kazettákon, ami előre le volt papírozva, hogy mennyit forgalmazhatnak belőlük, és előre ki kellett az egészet fizetni a Nintendonak. Ezek voltak az utolsó játékok is, amiket legálisan kiadhattak NES-re. A háttérben a Tengen mérnökei lázasan dolgoztak, hogy valahogyan megkerüljék a Nintendo 10NES tiltóchipjét. Ez a chip garantálta, hogy a NES csak a Nintendo jóváhagyásával ellátott játékokat futassa

Néhány cég feszültségimpulzussal oldotta meg a problémát, de a Tengen attól tartott, ha kárt okoznak a konzolban, annak súlyos per lehet a következménye. Ráadásul a Nintendo ezzel tökéletesen tisztában volt, és folyamatosan módosította a NES-t, hogy ennek a lehetőségét kiküszöbölje. Ezért a Tengen mérnökei inkább elkezdték visszafejteni a chipet, hogy megfejtsék az irányító kódot, ehhez azonban nem volt elég tudásuk. Végső elkeseredésükben az Egyesült Államok szerzői jogi hivatalához fordultak, hogy a tiltóprogram másolatát megszerezzék. Arra hivatkozva, hogy egy Nintendo elleni jogi ügyben szükségük lehet rá meg is kapták. Ezután kifejlesztettek egy Rabbit nevű chipet, ami megkerülte a biztonsági chipet. Logg itt másképp meséli a történéseket, szerinte mire az Atari Games ügyvédei megszerezték a programot, már régen elkészültek a Rabbittal. 

Mindeközben az Atari Games 1988 decemberében trösztellenes keresetet nyújtott be a Nintendo ellen 100 millió dollár értékben. Amikor pedig megjelentek a machinált kazetták - ezek feketék, és kissé lekerekítettek voltak, ellentétben a szürke NES kazettákkal - a Nintendo viszont perelte őket szerzői jog megsértése miatt. Ez az ügy aztán egészen 1994-ig elhúzódott, és emiatt a Tengen soha többet nem adhatott ki játékot hivatalosan a NES-re. A Nintendoban tehát égett a bosszúvágy az Atari Games ellen, és amikor megtudták, hogy még Tetrist is akarnak fejleszteni, Arakawa kész örömmel fizetett az ELORG-nak a kizárólagos konzol jogokért. Lincolnnal hazafele a repülőn majd meghaltak a röhögéstől, hogy ők most hogy kibasztak az Atari Games-el, és nekik még csak fogalmuk sincs róla. 1989. március 31-én Lincoln küldött egy felszólítást, amiben Nakadzsimát arra utasítja, hogy azonnal hagyjon fel a Tetris gyártásával.

Az Atari Games felkereste a Mirrorsoftot, akik még mindig azt hitték, hogy a jogok náluk vannak. Miután kiderült az igazság, hogy fiacskáját átverték az oroszok Maxwell küldött egy fenyegető telexet Belikovnak amiben még azt is megígérte, hogy Mihail Gorbacsovot is felhívja az ügy érdekében, hogy tegye semmissé a szerződést az ELORG és a Nintendo közt. A KGB meg is jelent Belikovnál és vizsgálódni kezdett az ügy kapcsán, amiért kényelmetlen helyzetbe hozta a Szovjetuniót, és jelentős bevételtől esik el az állam azáltal, hogy egy ilyen óriási vállalat nem hajlandó többet szállítani nekik. Belikov azonban meggyőzte őket, hogy a Nintendo sokkal több pénzt fog adni, Gorbacsov különben is nagyobb problémákkal nézett szembe 89-ben már, hogy még a Tetrissel is bajlódjon. És Maxwell valójában csak annyit tudott tenni, hogy hátráltatta az SZKP főtitkár életrajzának megjelentetését. A Nintendo ezután április 6-án kiadott egy nyilatkozatot, hogy még a nyáron elhozza a NES-re a Tetrist.

Broweleit megbeszélte a dolgot az ügyvédekkel, akik mindezek ellenére azt mondták, legjobb védekezés a támadás, és április 18-án újabb pert indított a Nintendo ellen, hogy elnyerje a Tetris NES terjesztési jogait. A Nintendo ismét viszont perelte a Tengent védjegybitorlásért. Miután vagyonokat költöttek hirdetésre, marketingre és legyártottak háromszázezer kazettát 1989. május 17-én a Tengen piacra dobta az Atari Games árkád Tetrisének konzolverzióját A Tengen álláspontja az volt, hogy a NES is számítógép, hiszen az a Famicom másolata, ami Családi Számítógépet jelent, és a Famicomot úgy tervezték, hogy kompatibilis legyen különböző perifériákkal, végső soron számítógéppé lehessen alakítani. Volt olyan verziója a Famicomnak, ahol a Sharp TV-jével egybeépítve árulták, de lehetett hozzá kapni billentyűzetet, és különféle meghajtókat is. Ebben az esetben az előzetes szerződés jóváhagyta volna, hogy a Tengen megjelentesse a játékot.

A Nintendo azonban gyorsított eljárást kérvényezett, amit akkor lehet, ha az egyik félnek  vitán felül álló bizonyítékok vannak a birtokában. Ez a bizonyíték Belikov volt. Pazsitnov is hangsúlyozta, hogy az előzetes szerződés csakis számítógépekre és nem konzolokra vonatkozott. 1989. június 15-én kezdődött a per és 21-én a bíróság már ki is adott egy előzetes végzést, amiben kimondta, hogy sem a Mirrorsoft, sem pedig a Spectrum HoloByte nem kapott felhatalmazást a játék konzolokon történő terjesztésére. Emiatt a Tengennek az összes Tetris kazettát vissza kellett hívnia a boltok polcairól. Abban a köztes hónapban, amíg az ítélet meg nem született, nagyjából 150.000 példányt adtak el, az ítélet szerint az el nem adott kazettákat, ez több mint a legyártottak felét jelentette meg kellett semmisíteni. Maga a per csak jóval később novemberben zárult le. Amint híre kelt a dolognak, a játékosok megrohamozták a boltokat, hogy még tudjanak venni egy példányt. Azok, akik éppen kikölcsönözték vissza se vitték a kazettákat, inkább kifizették a büntetést. Emiatt a Tengen Tetris eredeti kazettái meglehetősen nagy értéket képviselnek a gyűjtők körében, mert az egyik legkevesebb értékesített NES játék lett. És természetesen a Famiclone-okra is ez a verzió került, - hiszen amiatt már a kalózokat se lehetett felelősségre vonni, hogy egy lopott játékot loptak el - amit ma már egyezményesen jobbnak tartanak, mint a NES később kiadott hivatalos Tetrisét. A Sega Genesis Tetrise még ennél is ritkább, abból csupán tíz darab maradt, a többit gyorsan megsemmisítették attól tartva, hogy a Nintendo őket is beperli. A 2019-es Sega Genesis Minire viszont rákerült.

A játék némi változtatással ugyanaz volt mint az árkád verzió. Azt is lehetett már ketten játszani egymás ellen vagy egymást segítve, ugyanazok a zenék szóltak, éppen csak annyiban különbözött, hogy a NES memóriahiánya miatt a tetraminók színesből szürkék lettek, amikor a gödör aljára értek. Az árkád verzióban lévő nehezítéseket viszont kidobták, ahol minden egyes szinten, valamilyen plusz feladatot kellett végrehajtani, pl. a lenti sorok egy idő után emelkedni kezdtek, játék közben megjelentek egyes blokkok, vagy egy már eleve összeszemetelt pályát kellett kitakarítani. Ez utóbbi a Tengen verziójában egy szimpla beállítás lett végül. A Tengen Tetrist elvitték 1988-as nyári CES-re ekkor Broweleit azt javasolta, hogy az építőelemek kapjanak 3D-s hatást, hogy kevésbé hasonlítson a számítógépes verzióra.

Az árkád verziónál díszesebb volt a két térfelet elválasztó rész, ez is egy hagymakupolás tornyot ábrázolt, két ajtóval a tetején, értelemszerűen mindig az az ajtó nyílt ki, amelyik játékos szintet lépett. A játék négy zenéjét Brad Fuller szerezte, orosz népdalokat, népies dalokat, és katonadalokat alapul véve: Loginska, Bradisnky, Kalinka, és Troika. Érdekes módon pont a Korobejnyiki nem szerepelt ebben a verzióban. Ezen kívül még volt egy zene, a Katyusa, ami a szintlépésnél szólt. A NES-re készült verzióban, amikor a játékos elérte a harminc szimpla sort, kapott egy félperces pihenőt, amikor a teljesítményétől függően orosz néptáncosok - négy férfi, és két asszonyka - előjöttek és szórakoztatták a nagyérdeműt, miközben gyönyörködött a statisztikákban. Ezután a játék egy következő fokozatra kapcsolt, ahol már gyorsabban potyogtak a tetraminók.

A játék híres plakátját Marc Ericksen készítette, és a Sztálin által is megkímélt Boldog Vazul-székesegyházat ábrázolja, amely a Vörös téren áll. Maga Rettegett Iván cár építtette 1555 és 1561 között. Mára Oroszország egyik legnagyobb jelképe a Világörökség része. Eredetileg Istenanya Oltalma volt a neve, és a kazári tatárok felett aratott kilenc győzelmet jelképezi kilenc hagymakupolájával. A cár akarata szerint ugyanis kilenc különböző templomot szeretett volna, de az építész Posztnyik Jakovlev sokkal ötletesebben oldotta meg a feladatot, amikor egybe építette őket. Emiatt az össze-tetrisezés miatt, és hogy jelezzék a játék orosz földről érkezett különösen találékony volt, hogy ez az épület került a játék borítójára. Hogy jobban kiemeljék a játék mechanikáját, a talaj, tetraminókra esik szét. Az Atari Games annyit tett, hogy megkülönböztesse az árkád játékot a konzolostól, hogy tűzijátékot tett a háttérbe.

NEStris (1989) - a 'hivatalos' Tetris

Eddigre két konzol verzió is létezett a Tetrisből, de miután a Nintendo megegyezett az ELORG-al, ellehetetlenítette a Tengent, és utólagosan licenszelte a Famicom verziót, hogy immáron hivatalosan lehessen adni Japánban, végre hozzáláthatott, hogy megalkossa azt a Tetrist, amivel a világ otthon játszani fog a NES-en. Saját Tetrisüket 1989. november 1-én dobták piacra az USA-ban, míg Európában 1990. február 23-án. A játékban kétféle mód létezik, az A-típus, és a B-típus. Az A-típusban a hagyományos Tetrist lehet játszani a végtelenségig, és itt tíz soronként lépünk új szintre. A B-típusban a 25. sortól kezdjük a játékot visszafelé a nulláig, emiatt et hamar véget szokott érni. Minden szinten változik a játékelemek színe, és sokkal hangsúlyosabb, hogy ezek négyzetekből állnak, míg a Tengen verzióban afféle szürke labirintus massza lesz belőlük. A játéknak a 29. szintjét nevezik Kill Screen-nek, mert itt már olyan őrületes gyorsasággal potyognak az elemek, hogy ennél tovább csak a nagyon jó játékosok jutnak.

Az A-típusú játék végén tűzijátékot kap a játékos a Vörös Téren, ennek nagysága változhat a petárdától, egészen a soha fel nem szállt Buran űrrepülőig, a lehető legjobb verzióban pedig maga a bazilika száll fel az égbe. A B-típusú játék végén pedig ugyanúgy táncosok jönnek elő, mint a Tengen verzióban, csak ezek a táncosok ismert Nintendo játékok szereplői: Super Mario, Donkey Kong, Legend of Zelda, stb. A játékot Yokoi Gunpei fejlesztette, akinek köszönhető a Game & Watch kvarcjáték, és a Game Boy kereszt irányítópanelja is. Tervezett ugyan kétjátékos üzemmódot is, ahol minden egyes teljes sor után, az ellenfél területére bedobott volna egy újabb elemet, amit annak el kellett takarítania, de a mód végül kimaradt a teljes játékból. A játék négy zenét tartalmaz, ebből kettő Tanaka Hirokazu saját szerzeménye, a másik kettő pedig a Csokoládétündér tánca Csajkovszkij Diótörőjéből, és a nyitány Bizet Carmenjéből. A Korobejnyiki ebből a verzióból is hiányzik. Csak az első hat hónapban másfél millió példányt adtak el a játékból, 52 millió dollár értékben. 2004-ig nyolc millió példányt adtak el összesen. Többet, mint az összes létező és fajtájú számítógép eladás együttvéve. Ezzel a második legsikeresebb verzióját készítve el a Tetrisnek.

Game Boy Tetris (1989-1990)

Mert a világ legsikeresebb Tetris verziója a Game Boy Tetris ekkor már féléve a boltok polcain volt, és vitték mint a cukrot, úgyhogy a Nintendot valójában már annyira nem érdekelte a NES Tetrist. Japánban már június 14-én piacra dobták tehát egy nappal, hogy a per megindult volna a Tengen ellen. Észak-Amerikában azért megvárták, hogy a dolgok elcsituljanak, július 31-én jelent meg. Európával és Ausztráliával pedig még tovább vártak, egészen 1990. szeptember 28-ig. Arakawa eredetileg a Super Mario Landet akarta a kézi konzolhoz csomagolni, de Rogers azt mondta neki, ha azt akarja, hogy minden gyerek megvegye a Game Boyt, csinálja ezt, ha viszont azt akarja, hogy MINDENKI megvegye a Game Boyt, akkor a Tetrist kell megszereznie. Persze ahogy fent már elmeséltem, ha eleve Arakawa akarta megszerezni a Tetrist a Game Boyhoz, akkor ez is csak egy újabb legenda.

Egy kábel összekötésével ráadásul a Game Boyon egymás ellen is lehetett játszani, ami addig soha nem látott őrületet okozott. Ebben a verzióban háromféle zene létezik, ezeket is Tanaka szerezte, a legismertebb zene az A-típusú Korobejnyiki ami a Game Boy sikere miatt lett ismert. A C-típusú Johann Sebastian Bach Francia szvitje, a B-típusú zene pedig Tanaka saját szerzeménye. Itt is hallható a Diótörő egyik szegmense, ami akkor szól, ha a játékos szintet lép. A Game Boy felületével visszatért a monokróm megvalósításhoz. A Tengennel vívott jogi hercehurca miatt a Japán megjelenéshez nem tudták hozzácsomagolni a Tetrist - a Game Boy Japánban április 21-én jelent meg -, de az USA eladási mutatói messze túlszárnyalták az előzetes felméréseket. Háromszor többet adtak el belőle, mint azt a legvadabb álmaikban is gondolták volna a Nintendonál. 2,5 millió példányt adtak el 1990-ig, ez 7,5 millióra emelkedett 1992-re. 1997-re már majdnem 30 millió példányt adtak el a Tetrisből, 2009-re pedig több mint 35 milliót. Pazsitnov maga is úgy nyilatkozott a kedvenc verziója a Game Boy Tetris.

Végszó (1990-2022)

Pazsitnov szerint a játékok segítenek jobban megismerni embertársainkat, és rávilágítanak olyan dolgokra, amik elsőre nem látszanak, pl. az adott személy gondolkodásmódjára. Miután még pár játékot megalkotott, pl. a sokkal ismeretlenebb Welltrist és ezekből sem kapott részesedést, 1991-ben végül kiköltözött az USA-ba, ahol a mai napig aktív és sorra gyártja a logikai játékokat. Dolgozott tíz évig a Microsoftnak, egy sereg díjjal elhalmozták, jelenleg a világ egyik legfontosabb játékfejlesztőjeként tartják nyilván. 1996-ra lejárt a Pazsitnov által aláírt dokumentum hatálya, ekkor Rogers megalapította a The Tetris Companyt, amibe bevette Pazsitnovot is, bár újabb tíz évbe telt, mire pénzt is kezdett hozni a dolog.

1991-ben a Szovjetunió felbomlása után Belikov megvásárolta az ELORG-ot és magáncéggé szervezte. A Tetris Company megalapítása után a Tetris jogainak 50%-át eladta Rogerséknak és 2005-ig társtulajdonosként velük együtt igazgatta azt, ekkor eladta a maradék 50%-ot is 15.000 dollárért. Pár évvel később megszülettek az első okostelefonok, és Pazsitnov végül az ezekre fejlesztett Tetrisből szerzett tekintélyes mennyiségű vagyont - 2010-ig 170 millió példányban kelt el az összes Tetris, ebből 70 millió lemezen, vagy kazettán, százmillió pedig telefonra letöltve. Jelenleg az 500 milliót is átlépte az eladások száma, vagyis Pazsitnovot ma már annyira nem kell sajnálni. Amíg egy fillért nem kapott a játéka után mindig úgy nyilatkozott: "Számomra elég, hogy ennyi ember játszik azzal a játékkal, amit én készítettem." 

Stein Róbert 1990-ben elvesztette az személyi számítógépekre vonatkozó Tetris jogokat, mert nem fizette utánuk a jogdíjakat, ezeket később a Spectrum HoloByte vette meg. 1992-ben pedig az árkád jogokat is elvesztette, ugyanezért. Nagyjából 250.000 dollárt keresett a Tetrisen. Végül azzal kereste a legtöbbet a Tetrisből, hogy beperelte David Sheff-t, az 1993-as Game Over című könyv íróját és rágalmazásért 50.000 dollár kártérítést kapott. Húsz oldalt ki kellett venni a könyvből, és újra nyomtatni azt, de egészen 2018-as haláláig rengeteg helyen csak úgy hivatkoztak rá, mint aki ellopta a Tetrist. A Mirrorsoft-ot 1992-ben felvásárolta az Akklaim eddigre a Maxwell médiabirodalom már romokban hevert, 1991-ben Robert Maxwell az óceánba fulladt a Kanári-szegetek mellett, amikor kiesett a jachtjából. Fia Kevin Maxwell egy év alatt csődbe vitte apja céget, Anglia legnagyobb végrehajtási ügyét kirobbantva, és több mint 400 millió fontnyi adósságot generálva. Az adósságot évekkel korábban az alkalmazottak nyugdíjalapjából törlesztette.

A Spectrum HoloByte 1993-ban egybeolvadt a MicroProse-al, 1998-ban mindkét céget felvásárolta a Hasbro Interactive, Phil Adam 1990-ben átment az Interplayhez, és olyan játékokon dolgozott, mint a Fallout. A Tengen 1992-ben elvesztette a pert a Nintendoval szemben - 160 millió dollárt kellett fizetnie, valamint a licensz szabályok betartására kötelezték -, egy ideig Sega játékokat forgalmazott majd 1994-ben felvásárolta a TimeWarner. A pereskedés annyit elért, hogy vizsgálatot indítottak a Nintendo ellen, - aki ekkor már a terjesztőket is fenyegette ha Tengen kazettákat mertek a boltok polcaira tenni - ami végül odavezetett, hogy lazítania kellett a szigorú kontroll szabályain. A kód visszafejtést innentől védi a jog, nagyobb mozgásteret biztosítva a külsős fejlesztőknek. Nakadzsima Hidejuki még ugyanebben az évben meghalt. Az Atari Games-t 2003-ban felvásárolta a Midway Games majd a Midway 2009-es csődje után, 2013-ban ők is lehúzták a rolót.

Vlagyimir Pokhilko 1989-ben közös céget alapított Pazsitnovval AnimaTek néven, majd ő is kiköltözött az USA-ba. 1999-ben eladósodott, emiatt kalapáccsal és késsel álmukban megölte feleségét, és 12 éves fiát, majd elvágta a saját torkát is. Egy levélben megírta, hogy a Sátán kényszerítette rá. Ő volt, ha még emlékeztek, aki a pszichiátrián dolgozott. A Tetris legnagyobb vesztese mégis Vadim Geraszimov, aki valóban egy fillért se keresett a Tetrisből soha. Jelenleg a Google-nak dolgozik. A Tetris kalandos útjából 2020-ban kezdtek filmet forgatni Taron Egerton és Toby Jones főszereplésével. Ha minden jól megy, idén be is mutatják.

A Tetris pszichológiáját rengetegen tanulmányozták az évek alatt. Látszólag egy megnyugtató logikai játék. Az ember épít valamit az alakzatokból, és próbál a tökéletességre törekedni. A folyamatos negatív energia, amit a lyukak, és rossz mozdulatok generálnak, arra ösztönzi a játékost, hogy rendet rakjon a káoszban. És ami erre rátesz egy lapáttal, hogy folyton a hibáidat látod magad előtt, mert amint tökéletesen kitöltesz egy sort, az eltűnik. Tehát valójában a játék folyamatosan frusztrációban tart és egy pillanatig se hagy megnyugvást. De a legfontosabb, hogy megnyerhetetlen. Míg a legtöbb játékban le kell győzni valamit, vagy el kell jutni a végére, itt már rögtön az elején halálra vagy ítélve és csak annyit tudsz tenni, hogy húzod-halasztod, amíg bírod. Akár csak az élet.

A sorozat további részei:

1 - Broken Sword - The Shadow of the Templar (1996)

2 - Freelancer (2003)

3 - The Last Express (1997)

4 - Oni (2001)

5 - Advent Rising (2005)

6 - Outcast (1999)

7 - Condemned - Criminal Origins (2006)

8 - The Longest Journey (1999)

9 - Giants - Citizen Kabuto (2000)

10 - American McGee's Alice (2000)

11 - Call of Cthulhu - Dark Corners of the Earth (2006)

12 - Dune (1992)

13 - XIII (2003)

14 - Max Payne (2001)

15 - Fahrenheit (2005)

16 - Mercenaries 2 - World in Flames (2008)

17 - Prince of Persia - The Sands of Time (2003)

18 - Hitman 2 - Silent Assassin (2002)

19 - Freedom Fighters (2003)

20 - Shadow of Memories (2001)

21 - The Hand of Fate (1993)

22 - Beyond Good and Evil (2003)

23 - Gobliiins (1991)

24 - Contra (1987)

25 - Framed (2014)

27 - Woodruff and the Schnibble of Azimuth (1995)

28 -  Centurion - Defender of Rome (1990)

29 - Indiana Jones and the Fate of Atlantis (1992)

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4