Most, hogy betegre néztem magam a KAFF-on Magyar népmesékkel, megfogant a fejemben egy fondorlatos ötlet. Történt ugyanis, hogy a Hírös város vezetősége kitalálta, hogy teret tervez a térben, ahol végtelenített futószalagon vetíti a 35 éven át rajzolt, száz részes sorozat mindahány részit abban a négy napban, amíg a fesztivál ideje tart. Az ötlet jó volt, de beleszólt a 40 fok meleg, a jégeső, a szélvész, meg azon aprócska, ámde nem elhanyagolható tény, hogy a teret egy másik térbe szervezték bele. Így annak másik oldaláról Vikidál Gyula, Levente Péter és egyéb fellépők hangja süvöltötte el a rajzfilmeket. Ekkor döntöttem úgy, hogy akkor majd nyugiba' végignézem itthon. Legalábbis ez a terv.
Rögtön kezdeném is egy vallomással. Nem igazán kedvelem a Magyar népmeséket, különösen tekintettel a díjnyertes animációjára, ami egyébiránt a kalocsai hímzéseket idézi, és úgy az egész népviselettel, meg matyóval kivert párnákkal ki lehet kergetni a világból. Ettől függetlenül elismerem nagyságát, és értékeit, inkább úgy vagyok vele, hogy egyenruhát húzott azokra a mesékre, amiknek legtöbbjét én már innen onnan ismertem gyerekként. Ezen mesék legtöbbje ugyanis Benedek Elek és Illyés Gyula népmesei gyűjtéseinek feldolgozása. Nagyjából úgy, ahogy Walt Disney is tette a az ő rajzfilmjeivel. Nekem ezek a mesék másképp, máshogyan éltek a fejemben. Sose lett a sorozat olyan kedves a szívemnek, mint pl. a Krisztofóró.
Ugyanakkor nagy szerepe volt abban, hogy az 1957-ben alapított Pannóniát a 80-as évekre az ötödik legismertebb rajzfilmstúdióvá tegye a világon, a Walt Disney, Hanna-Barbera, Szojuzmultfilm, és a Toei mellett. A magyarok rajzait, ecsetkezelését, technikáit jegyezni kezdték, és bizton állítható, hogy semmi mással nem téveszthető össze. Ráadásul abban a szerencsében is részesülhettem, hogy eme rajzfilmek teljes egészében az 1971-ben átadott Kecskeméti Műteremben készültek Mikulás Ferenc irányítása alatt. Gyerekkoromban szerettem rajzolni is, - ki nem? - egyik első nyertes rajzom pont egy Vuk utánzat lett, mi más lehetett volna a legvégsőbb vágyálmom, minthogy ebben a stúdióban dolgozhassak?
Mára mindez a múlt. Én is más irányba orientálódtam tovább, a Pannónia pedig 2015-ben, hosszas agonizálás után bezárt. Senki nem dobott neki mentőövet, pedig ha valamit, a magyar animációt illett volna megmenteni, mert a játékfilmekkel ellentétben itt valóban tudtunk nagyot alkotni. A Kecskeméti Műterem 1991-ben önállósodott és Kft-ként élt tovább. Az életre hívott KAFF pedig először három, majd két évente igyekezett elhitetni a közönséggel, a magyar animáció továbbra is él. Viszont az, hogy még harminc évvel később is a Magyar népmeséket vetítik, - aminek már a századik részét is befejezték tíz éve - mindenképpen jelzésértékű.
A Magyar népmesék ötlete Mikulás Ferenctől származik, megvalósítója, rendezője pedig Jankovics Marcell lett - legalábbis a sorozat kezdeti szakaszában -, szóval fogalmazhatnék úgyis, hogy ők a mi George Lucas, Steven Spielberg duónk. Illetve ők voltak Jankovics 2021-ben bekövetkezett haláláig. Az ötletet a kreatív költségcsökkentés is segítette, elvégre ezek a népmesék közkincs mivoltukból adódóan nem voltak jogdíjkötelesek, már megírták őket, vagyis a forgatókönyveik olcsóbban kijöttek, és az akkori korszellem kifejezetten támogatta a néprajzi, paraszti témák megvalósítását. Jankovicsnak köszönhette a kecskeméti műterem, hogy idővel önállósodni tudott, már nem csupán a kulimunkát végezte a Pannóniának, és, hogy a népi motívumok bekerülhettek az animációba.
A sorozat kilenc évaddal rendelkezik, de csak az első hat évadig tartották a hazánkra jellemző évadonkénti tizenhárom epizódot. Sőt már az első két évad után jelentkeztek a nehézségek, a látszólag gyorsan elkészített első 26 rész után 1977, 1979, öt évet kellett várni mire 1984-ben jöhetett a harmadik. Utána ismét öt év múlva érkezett a negyedik 1989-ben. Majd az átállás, rendszerváltás miatt csak hét év szünet után, 1996-ban az ötödik. A sorozat dicső korszakának lezárását jelzi a 2002-es hatodik évad, amelytől Jankovics már csak szakértőként vett részt az alkotásban. Az utolsó három évad már csonka lett; a 2007-es csak hét részből áll, a 2009-es, mindössze négy, míg az utolsó 2011-es tizenegy. 2020-ban a sorozatot hungarikummá nyilvánították, ezzel is tisztelegve az alkotók magyar kultúra megmentésére tett, hagyományőrző tevékenysége előtt.
A főcím alatt a Kaláka együttes, mára már klasszikus dallamai hallatszanak, de ők szerezték a sorozatban hallható összes többi motívumot is. A címet egy dalos pacsirta fütyüli rá a képernyőre. Az egyes epizódok hét és kilenc perc között váltakoznak. Valamennyi mesét, egyetlen narrátor mesél el, ez az első két évadban mindig változott, a harmadiktól Szabó Gyula lett a kizárólagos mesemondó, akinek hangjával az idők során össze is forrt ez a sorozat. A legelső sugárzás 1980. szeptember 18-án történt, tehát amikor már két évadnyi mesét legyártottak az alkotók.
És akkor ennyi felvezetés után, vágjunk is bele. Nézzük végig az első évadot.
1. - A só (6:35) mesemondó - Kóka Rozália
Egyik barátnőm mondta egyszer, hogy úgy szeret, mint az emberek a sót, és bevallom, én is nagyjából annyira értetlenkedtem mint itt az öreg király. A Magyar népmesék történetei három nagy halmazba oszthatók, az egyik a klasszikus állatmesék - én ezeket szeretem a legjobban -, a másik, amikor egy szegény ember a történet főhőse, a harmadik pedig amikor egy képzeletbeli király birodalmába kerülünk, akinek van három leánya, vagy éppen három fia, általában az idős gonosz, a középső idióta, a legkisebb meg szerencsétlen, ergo ő lesz a hős. Ez a mese a harmadik halmazt erősíti, annak minden mára klasszikussá nemesedett kliséjével együtt; a harang alakú, borvirágos orrú királlyal, a hetyke bajszú, hivatalnokra emlékeztető királyfival, meg a holdképű királykisasszonnyal.
A mesét Benedek Elek gyűjtötte, még valamikor a múlt század elején, és ugyan sokat nem tudtam róla előbányászni, de talán ő is felfigyelt a hasonlóságokra, amik a mesében és William Shakespeare Lear királyában lelhetők fel. A tragédiában ugyanezt a kérdést szegezi a király három leányának, Shakespeare egy kelta mondát vett alapul, és a Kárpát-medencében i.e. 400 környékén még kelták éltek, szóval valamikor onnét maradhatott fenn szájrul szájra és épülhetett be a néphagyományba ez a mese. És nem ez lesz az egyetlen! Tanulsága, hogy az ember természetesnek veszi az apró dolgokat, és semmi hálát nem érez irántuk, amíg azt meg nem vonják tőle, legyen az a levegő, vagy éppen a só. Bár csendben megjegyezném, ahogy idősödöm, egyre kevésbé szeretem megsózni az ételt, és szeretem érezni annak természetes ízvilágát. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem igazán kedvencem ez az epizód.
A narrátor itt még Kóka Rozália népdalénekes, néprajzkutató, népmesegyűjtő, és hivatásos mesemondó, aki már ekkor büszkélkedhetett egy Népművészet Ifjú Mestere kitüntető címmel, és ami mellé azóta még bezsákolt két tucat másikat. Szóval joggal gondolhatták Mikulásék, hogy ki más lehetne nála megfelelőbb ember, aki felmondja az első epizódot? Maradjunk annyiban, talán nem a véletlen műve, hogy a többit másokra bízták.
2. - A szállást kérő róka (7:00) mesemondó - Hrotkó Károly
Máris megérkeztünk a másik nagy halmazba tartozó versenyzőhöz, aminek szinte kivétel nélküli szereplője egyik örök kedvencem, a róka. Már gyerekként nagyon szimpatikus volt a másokat lépten nyomon hülyére vevő, hozzáállása az élethez - ez nyilván sok mindent elmond rólam -, ugyanakkor azt is észre kell vegyük, hogy a legtöbb esetben a mesék még csak meg se büntetik, mintha ezzel azt sugallanák, megérdemli a jutalmat, mert ügyesen átverte a többieket, és az agyafúrtság dicséretes tulajdonság. Különben is, a róka igazi túlélő ravaszdija a természetnek, és ez meglátszik a mesékben is. De miért kapcsolták hozzá ezt a kifejezetten emberi tulajdonságot, hogy "ravasz"? És nem csupán nálunk. La Fontaine-nél, Aiszóposznál, Kiplingnél. Mondjuk ebben a részben speciel széttépik a kutyák, mert rókakoma addig jár a kútra, míg a zsákja ketté nem törik, illetve sokat akar a szarka, nem bírja a farka. Döntsétek el melyik a kettő közül.
A mesemondó itt Hrotkó Károly, aki nem rossz, de nem is kiemelkedő, valószínűleg azért, mert eredetileg kertészmérnöknek tanult, és inkább egyetemi tanár lett belőle. 2004 óta pedig a magyar Tudományos Akadémia Doktora. Nem tudom mennyi oltást kapott ezért a szerepléséért.
3. - A kismalac és a farkasok (6:35) mesemondó - Hrotkó Károly
Ebben a mesében hangzik el a legendás mondat: "Forró vizet a kopaszra!" Amit egyesek Rákosi Mátyáshoz intézett bújtatott kiszólásnak vélnek. Na most, leszámítva, hogy szerintem vitán felül ennek az epizódnak van a legjobb muzsikája az évadban - jól visszaadja a göcörészést, amit egy kismalac csinálhat afeletti örömében, hogy milyen jól kibabrált egy egész farkasfalkával. Szóval ezt leszámítva ez egyben az évad legirreálisabb epizódja is. Mert az még rendben van, hogy a kismalac beszél, meg főzőcskézik a jó meleg házikójában. De, hogy azért meneküljön meg a farkasok dühétől, mert ők nem tudnak fára mászni, a malac ellenben igen - a malac se tud -, az úgy hülyeség, ahogy van. Igaz, a valóságban beszélni se tud, de a valóságban a farkasok se tudnak, szóval ez egy szabály a mesén belül, hogy az állatok márpedig beszélnek, és emberi tulajdonságokkal rendelkeznek.
De miért tud a malac fára mászni, a farkas pedig nem? A róka és a hollóban érthető, hogy miért a holló van a faágon, és miért kell a rókának kiénekelnie a sajtot a szájából. Mert a holló ugyan szintén nem tud fára mászni, de felrepülni arra a fára, na azt bizony tud. Márpedig hogyan tanítsunk a gyereknek bármit a mesék alapján, ha azok ilyen öncélúan változtatják a belső szabályrendszerüket? És egyébként, abban se vagyok biztos, hogy ez a mese bármit is akar mondani a második felében, mármint a ne engedjünk be idegent, akárhogy is hízeleg, még érthető, a forró vizet a kopaszra viszont olyan traumákat idéz meg a farkasban, amiknek a megértéshez kicsit érettebb gondolkodás kell, mint amivel egy gyermek rendelkezik.
4. - Kacor király (6:20) mesemondó - Bánffy György
No, meg is érkeztünk az első évad egyik csúcspontjához - lesz még pár -, kell is nekünk Csizmás kandúr, amikor itt van nekünk Kacor király. Erről a meséről már tonnányi anyagot találtam, amiben ügyesen bizonyítják, hogyan kell egy oldalas meséről húsz oldalnyi disszertációt írni, amiben megjelenik a Hegeli világkép, az úr-szolga viszonya, és a messziről jött ember, azt mond amit akar közhelye. A Kacor király az emberi hiszékenységéről, a pletyka elképesztő erejéről, mai szóval élve, a marketingről mesél. A legtöbben nem is látták Kacor királyt, de egyre vadabb történeteket gyártanak róla, ami elvezet oda, hogy inkább már nem is találkoznak vele, mert az a biztos halál, hiszen kétségbe merték vonni hatalmát.
Ami honnan is ered? Hát leginkább onnan, hogy ő ezt mondta magáról valakinek, akit nem ismert, annak a rókának - blaszfémia! -, akit éppen ravaszsága miatt csoda, hogy át tudott verni, és akitől rendes esetben, pont, egy macskának kellene tartania. De a macska háziállat, és az erdőbe megy, ahol nem ismerik, senki se lehet próféta a saját hazájában. Az egyetlen állat, aki egy pillanatra szembe megy a csordával, az éppen a lassú, roppant erejű, ámde egyszerű gondolkodású medve, az erdő ura, akinek a bonyolult tervek megülik a koponyáját - történeteinkben klasszikusan a Szovjetunió allegóriája -, aki azonban minél közelebb kerül Kacor király vackához, annál jobban elfogy a bátorsága. Szóval a Kacor király egyike azon meséknek a sorozatban, amelyek nem csupán örökérvényű tanulsággal szolgálhatnak, de rétegei alatt komoly filozófiai, szociológiai és pszichológiai esettanulmányok bújnak meg.
Az epizód nagyságát tovább emeli, hogy ezt Bánffy György előadásában hallhatjuk, aki az egyik legszebb orgánumú, legízesebben beszélő, valaha élt magyar ember volt. Megítélésem szerint legalább olyan jó - sőt jobb! - az előadása mint Szabó Gyuláé, és a felvonultatott mesemondók közül egyedül ő az, aki érdemben tudta volna helyettesíteni.
5. - A kis gömböc (6:00) mesemondó - Patkós Irma
Azt hiszem ez is emlékezetes mese, annyi szent. Sőt, hát ez horror a javából, Stephen King sírva könyörög a receptért. A történet arról szól, hogy a szegény ember levágja a malackát - tessék megfigyelni, milyen szép animációt kapott a disznó feldolgozása, talán az egész évadban itt a legjobb, kreatív, letisztult -, aztán felfüstölik, és elfogyasszák. Tavaszra nem marad semmi más belőle, csak a kis gömböc, rendes nevén, a disznósajt. Amikor már nem marad mit enni, felküldi a feleség az egyik lányt a padlásra, hogy ugyan hozza már le a kis gömböcöt. És ekkor megtörténik a lehetetlen, a kis gömböc bekapja a leányt. Amikor a lány nem megy vissza, utána küldik a testvérét, aztán a legkisebbet, aztán maga az asszony megy fel a padlásra. A kis gömböc bizony mindegyiket bekapja. Ez eddig a Péntek 13 forgatókönyve, ott mennek ki a szereplők egymás után a sötét erdőbe, ahol Jason szépen kibelezi őket.
Amikor a gazda hazatér, ő is felmegy végül a padlásra, őt is megeszi a gömböc, ami ekkor már akkorára dagad, hogy elpattan a zsineg amin lógott, és kigurul a falu utcájára. Ott azután igazi tömegmészárlást rendez, mindenkit felfal, aki az útjába kerül, míg végül a kanászbojtár bicsakja a torkán akad, és így, minden jó, ha jó a vége alapon, még emésztetlenül kiszabadulnak az emberek. Na most az egész mese egy agyrém. Ha valami miatt nem mertem egyedül padlásra, pincébe menni, hát az a kis gömböc volt. Eleve belegondolni, hogy egy étel öntudatra ébred, és bosszút áll amiért végig nézte, hogy eltünedeznek mellőle társai, barátai, kolbászok, szalámik, sonkák, oldalasok, és úgy áll bosszút, hogy megeszi azt, aki azért jön, hogy őt is megegye, hát elég borzalmas, és gyomorforgató. Ezek után hogyan legyen az ember fia képes megenni bármit? Akárcsak egy gyümölcsöt, egy narancsot, ennénk e bármit ilyen jóízűen, ha az visítana közben, hogy FÁÁÁÁJ?
A kis gömböc oldaláról megvizsgálva, bár nem tudni, hogy eleve gonosz-e vagy bármi hasonló, de ő is a saját mohóságának lesz a veszte, mert telhetetlen, és mindenkit bezabál válogatás nélkül. Nem véletlen, hogy nem egy sonka szabadul el a mesében, mert a disznó gyomrába az kerül, aminek már sehol másutt nincs hely. Orrok, fülek, zúzalékok, kis zsír, dirib darabra vágott, ficni fecnik, ahogy a falu lakossága sem homogén. Jankovicsék ezt a telhetetlen falánkságot még tovább fokozták azzal, hogy fogakat rajzoltak rá, mintha anélkül nem lett volna eleve ijesztő! Azután benne van az egészben az emberi oktondiság is, - jó, hát most az vesse rájuk az első követ, aki feltételezné, hogy egy kis gömböc majd visszatámad -, egyesével mennek, nem párban, hogy maradjon szemtanú, mindent elfogyasztanak egyetlen tél alatt, semmit nem akarnak meghagyni. Végül pedig csupán a kanászbojtárnak van annyi esze, hogy lyukat vágjon a bicskájával, - ő egyébként a magyar mesék egyik visszatérő alakja, aki a józan paraszti ész megtestesítője -, és így hőssé váljon. Igaz, ehhez neki is ENNIE kell! Szóval a mese tézise az evés, antitézise szintén az evés, a szintézis pedig ugyancsak az evés.
Mindezt a hetvenhét éves Patkós Irma tálalásában szörnyülködhetjük végig, aki bár primadonnaként kezdte, mégis országos ismertséget csak hetven éves kora után szerzett, de ekkortól a filmesek, egészen a haláláig foglalkoztatták.
6. - Eb, aki a kanalát meg nem eszi (6:55) mesemondó - Bánhidi László
No, el is érkeztünk az első olyan meséhez, ami kilóg az általam említett halmazok közül, mert ez nem egy névtelen királyról szól, hanem Mátyás királyról, akinek az ábrázolása ebben a mesében még nem egészen olyan joviális, mint amilyen a saját sorozatában lett 1981-re. Sőt, mondhatnám, hogy itt egy igazi kárörvendő troll, aki afféle prototípusként szolgálhatott a későbbi sorozathoz, lásd a Mátyás & Beatrix nyitóképet, milyen elrajzolt orrot biggyesztettek már rá. Maga a történet egyébként nagyon jó, annyira, hogy nyilván ez indította be Mikulás fantáziáját, hogy ezeknek a Mátyás király köré szövődött meséknek, önálló sorozatot adjon.
Nekem annyira tetszett az a furfang, amivel a juhász túljárt a király eszén, hogy anyám valahányszor paradicsomlevest készített gombóccal, ahhoz csak kenyeret meg villát kértem, és a levest én is a kenyér hajával kanalaztam ki. Sőt tradicionálisan mai napig így teszek. De persze a juhász első trükkje is fenomenális, mai napig így kellene elbánni a nyerészkedő, irigy csinovnyikokkal, akik bármikor képesek kihasználni hangyafasznyi hatalmukat. Ennek a mesének, és az ezután következőknek a forgatókönyvét már csak egymaga írta Jankovics, Lisziák Elek a továbbiakban csak a rendezésben segédkezett. A mesét mindenki Matula bácsija, Bánhidi László mondja fel, ez valahogy még egy plusz ízt ad az egésznek.
7. - Róka koma (6:30) mesemondó - Szabó Gyula
No, el is érkeztünk a számomra legalábbis legjobb meséhez az évadban. Ezt szerintem idestova 22.000-re láttam, és még mindig tudok rajta röhögni, és nem tudom megunni. A róka szerepét már felvezettem a második epizódnál, és a farkasokkal is találkozhattunk a harmadikban. Egyik ravasz, túlélő típus, a másik erőszakos, de legalább hiszékeny, még egy kismalac is túl tudott járni a nagy buta eszén, mi történik ha összeeresztjük a rókával? Hát az történik ebben a röpke hat és fél percben, hogy róka koma szanaszéjjel szivatja ezt a szerencsétlen hülyét, aki minden egyes alkalommal elhatározza, hogy most már aztán megöli ezt az aljas férget, aki ennyiszer átverte, de a róka mindig előhúz valamit a tarsolyából, amivel eléri, hogy nem csak nem tépi szét a farkas, de még aktívan, önként és dalolva segédkezik neki a következő átbaszásban.
A mese csúcspontja, amikor a róka nem, hogy eléri, hogy az agyba főbe vert farkas vigye a hátán, de közben még kajánul elkezdni sutyorogni a "vert viszi a veretlent" mondókát. És a legjobb az egészben, hogy a világ tele van ilyen marhákkal. Ez az első epizód, amit Szabó Gyula mesél el, virtuóz hanghordozással, külön elválasztva a farkast, a rókát, meg persze saját magát mint narrátort. Valószínűleg ez lehetett az oka, hogy már ebben az évadban ő mondja fel a legtöbb mesét, szám szerint hármat. Valamint, hogy a második évadhoz egyedül őt hívták vissza a mesemondók népes táborából.
8. - A macskacicó (7:05) mesemondó - Zsolnay Margit
Megen a király udvarában járunk, ahogy a legelső mesében is, de most nem három leánya van, hanem három fia. És megint egy macska lesz, az állati szereplőnk, ahogy a Kacor királyban. Mi a mese értelme, mármint azon túl, hogy "Édes kicsi mátkám, csak azt a szomorú arcodat ne látnám." szlogenen kívül? Mert nekem úgy rémlik, hogy Andersen is ezt írta meg a Rút kiskacsával, és az a jutalma a hősünknek, a legkisebb parasztnak, akarom mondani királyfinak, hogy ha elhiszi, hogy egy beszélő macskával is össze tudja kötni az életét, akkor az a végén gyönyörű leánnyá változik, akivel már természetesen sokkal szívesebben bújik majd ágyba. Szóval a mese valójában arra tanít, hogy fogadjuk el a másik csúfságát, hiányosságait, de csak akkor, ha ezért a képmutatásért cserébe majd valami szexistennő lesz az ajándék.
A mese egyetlen pozitívuma számomra, a narrátor Zsolnay Margit gyönyörűen csilingelő hangja, amivel felolvasta ezt a... khm... "mesét".
9. - A kicsi dió (6:45) mesemondó - Bánffy György
No, megint jön a szegény ember, osztán jól alkut köt itten az ördöggel, aki mint jól tudjuk Mohácson lakik. Az emberiség történetében lépten nyomon felbukkan az alku a patással toposza. A leghíresebbekből irodalmi művek, drámák születtek, de akkor is, ebben azért lehet valami. Mármint, hogy mindenki szeretne jobban élni, a kérdés csak az, mit vagy hajlandó érte feláldozni? Jelen esetben nem a lelkedet, hanem azt, amiről nem tudsz, a 156. gyereked, aki még az asszonykád méhében várja, hogy megszülethessék. Ott egye meg a fene. Cserébe a kicsi dió egy év alatt gazdag embört varázsol a szegényembörből, de ahogy érkezik az ördög látogatásának a napja, illetve iccakája, azért jó lenne mégiscsak valahogy megúszni a bótot fizetés nélkül.
Nosza, még jó, hogy lemásznak a szentek az oltárosképről és hagynak az abroszon egy beszélő cipót, aki lyukat beszél a patás hasába, és addig dumál míg az az első kakasszóra rá nem ébred, hogy kifutott az időbül, és akkor már kifuthat a világbul is. Tanulság. Ha szegény vagy, de legalább mohó, és felelőtlenül nyolcszáz gyereket csinálsz, akiket még etetni se tudsz, akkor is segíthet rajtad a sátán - ha már a jóisten nem akar -, és cserébe jól át is baszhatod, hogy minden a tiéd legyen. Itt a mese vége. Szerencsére ezt az ökörséget legalább ismét Bánffy György meséli el, az valamit enyhített azon, hogy nekem is tűrnöm kellett, békességgel.
10. - Zöld Péter (6:25) mesemondó - Tolnay Klári
Hát a Zöld Péter se a kedvencem. Amolyan Fehérlófia pepitában. És mi a mese tanulsága? Na mi? Hogy a férfiember számára létező legjobb hely, a pina. El akarsz jól bújni egy másik nő kíváncsi tekintete elől? Hát te hova bújnál? Tán bizony egy hal szájába, az óceán mélyire? Vagy tán a nap háta mögé, aranyszárnyú madár hónaalja tövibe? Dehogy, rózsabokor közepibe, ami csajt formáz, és pinája van, és még ő is azt mondja bújjá bele Petikém. Osztán jól gyökeret ereszt. Na és hova, na hova? Hát a másik nőszemély házának a kertyibe. Amúgy viccen kívül ebben legalább tényleg van tanulság, ha azt akarod, hogy ne találjanak meg, bújj el ott, ahol nem keresnének, a maffia orra alá. Ez egy használható tanács.
Persze tudom én, hogy ezeket a meséket csuhéjjazásnál, meg a fonóban mesélték egymásnak a felnőttek, a gyerekek meg a padlásról hallgatóztak, de a felnőtteket se kellett félteni mer' ők meg tudták, hogy a gyerekek éppen hallgatóztak, és hát pont azért meséltek ilyen szexuális töltetű meséket, mert már akkor se volt kedvük a szocialista felvilágosításhoz. És mire a gyerkőcök felnőttek, ilyen mesékből szépen meg is tanulták mit kell hova dugni. De hát mit csináljak, ha az ehhez hasonló meséktől kiütéseket kapok? Szerencsére Tolnay Klári valamennyit enyhít ezen a fájdalmon, kicsit sajnálom is érte, hogy pont ő kapta ezt a mesét, de mesterien megoldotta a feladatot. Nagyon remélem, hogy Tolnayt azért még nem kell bemutassam senkinek.
11. - Méhek a vonaton (6:30) mesemondó - Avar István
Na most. Elérkeztünk a legkülönösebb részhez, és dögöljek meg, ha ez magyar népmese volt valaha is. Gyerekként nagyon viccesnek tartottam - ha jól csalódok nyertem is vele egy mesemondóversenyen második, vagy harmadik helyezést -, de leginkább azért, mert annyira más. Most viszont újra nézve, bár emlékeztem rá, de teljesen meg vagyok rökönyödve. A Mátyás királyos mesét se értem igazán mit keres itt, de ehhez képest az azért kismiska. Szóval ez a "mese" a 20. században játszódik, és annak is egy igen jól behatárolható intervallumában, amikor még Marx meg Lenin képe lógott a tanácselnök elvtárs hivatalában, meg amikor a vörös csillagos magyar címer lógott a falugyűléseken.
Nagy ésszel a falu elhatározza, hogy a méhészetet kell felfuttatni, mert az jó lesz az országnak, meg a közösségnek is. De a bumburnyák, hájfejű vasutas - aki itt a mindenkori bürokratát testesíti meg -, mindenféle szabályzatra hivatkozva nem engedi tovább a vonatot, így a méhész kiengedi a méheket, hogy gyűjtsék a virágmézet. Majd amikor azok távol vannak a vasutas újabb szabályra hivatkozva mégis azonnali hatállyal tovább vezényli a vonatot. Azt kell mondanom, hogy jelenkorunk nem sokat fejlődött ezen a téren, próbálj csak megértetni bármit, bármelyik hivatalnokkal. Nosza jönnek a vissza a méhek, és a dagadt vasutast még dagadtabbra csipkedik, meg nagyjából mindenkit, akit az állomáson találnak, ha már a vonatot nem találták.
Tanulság, ne akarj okosabb lenni a TSZ-nél, aki tudja mi jó a szocialista népnek. Nagyon kíváncsi lennék, hogy honnét jött az ötlet, hogy kell egy ilyen propaganda epizód? Csak így adtak zöld utat a sorozatnak, ha legalább egy olyan részt tartalmaz, ahol valami ennyire konkrétan ki van mondva? Akár egy teljes sorozatot is építhettek volna erre, hiszen itt még a rajztechnika is teljesen más. Szinte leugrik a hímzéssel körbevett keretes főcímről. És egyáltalán ki írta ezt? Merthogy nem a nép az is biztos. Talán az se véletlen, hogy a "mesét" az az Avar István mondja fel, akire ma már legtöbben Kossuth-díjas színészként vagy Kiváló művészként emlékeznek, de ekkoriban a Kádár-korszak kulturális bizottságának tagja is volt.
12. - Az égig érő paszuly (6:30) mesemondó - Szabó Gyula
Ha valaki nem tudná, a paszuly, az babot jelent, méghozzá elsősorban lóbabot, ami jó magasra kúszik, és erősebb, fás szárú növény. A lóbab emésztése olyan nehézkes, hogy több órára is elpilled tőle az ember, éppen ezért csak a szegények ették, mert olcsóbb volt mint a rendes bab. Már az ókori görög filozófusok is óva intették a fogyasztásától a tanítványaikat. No hát akkor, mit csináljunk a babbal, ha voltunk olyan hülyék, hogy elcseréltük rá az egyetlen tehenünket, és még csak meg se lehet enni? Vessük el, aztán ha felkúszott az égig, nosza másszunk fel rája, ott csórjuk el a mátkáját abuziv kapcsolatban tartó technokrata sárkány aranytojást tojó tyúkját, és ráadásnak még a nyenyeréjét is fújjuk meg. Aztán iszkiri, kössük föl a nyúlcipőt, vágjuk ki a paszulyt, hogy a sárkány földet érvén megdöglend, és ilyetén mód éljünk, amíg meg nem halunk. Itt a vége, fuss el véle.
A mesében nagyon sok dolog található, pl. Jankovics kubista sárkányábrázolása - amitől én mindig a falnak mentem, és amit majd az 1981-es Fehérlófiában járat csúcsra -, hogy kiszagolja az idegent, és, hogy egy feleség bármikor lyukat tud beszélni az ura hasába, csakhogy segítse az első jöttmentet, aki a házukba keveredett. Itt van az aranytojást tojó tyúk, meg a kérdés, hogy ugyan minek adtak egyetlen babszemet egy tehénért, és miért olyan hülye a gyerek, hogy ráadásul még el is fogadja? Miért olyan biztos benne a titokzatos idegen, hogy jót tesz majd a szegénylegénnyel, és ha tudja mi következik a paszuly elvetéséből, ugyan miért nem ő próbálja megszerezni az aranytojást tojó tyúkot? Azután itt van maga az aranytojást tojó tyúk, ami megjelenik már La Fontaine-nél is. Meg maga az egész mese, ami szerintem a legtöbbeknek nyilvánvaló, hogy az egyik legismertebb angolszász népmese.
Most vagy az történt, hogy mint már oly sok minden egyszerre termékenyítette meg a nyugat és kelet lelkét, vagy külső hatással eljutott hozzánk szájrul szájra. Mindenesetre élek a gyanúperrel, hogy ez itten nem egy magyar népmese, hanem valami idegenbül beavászkodott cucc. Ennek ellenére jó, tanulságos, aki sokat kockáztat, sokat is kaphat az élettől. Jelen esetben gazdagságot és jólétet, és még csak a meg nem született gyermekedet se kellett elcserélned érte.
13. - A szegény csizmadia és a szélkirály (6:50) mesemondó - Szabó Gyula
Nohát erről a meséről se tudom mit gondoljak. Szerintem ez is valami szláv eredetű, mert különösen náluk tartják becsben a különféle szeleket. De a kutatásaim elakadtak, szóval haladjunk tovább abban az irányban, hogy jelen esetben csizmadiánk nem csupán szegény, hanem meglehetősen hülye is. Gyerekkoromban három dolgot akartam az élettől. Egy adj aranyat csacsikámat, egy terülj, terülj asztalkámat, meg egy üssed, üssed botocskámat. Na most csacsi helyett itt egy bárány van, de ettől függetlenül ez a non plus ultra vágyálom, sose éhezni, mindig pénzünknél lenni, és ha ezeket el akarnák venni tőlünk, vagy csak jókedvre akarunk derülni, mindenki mást megverni. Csizmadiánk elmegy a szélkirályhoz, és az kárpótlásként oda adja neki ezeket a csodatévő dolgokat ingyen, egymás után, ez a hülye barom meg el is veszíti őket, egymás után. Miért? Mert megbízik a barátjában, aki éjszaka mindig meglopja a vendégét, egészen addig, míg a bottal pórul nem jár.
Tanulság? Ne bízz a barátodban, ha kihúztad a lottóötöst? Van az a pénz, amiért a hajam korpás? Illetve, ha tolvajt etetsz a tenyeredből, jól számold meg az ujjaidat! Nem tudom mi a tanulság, mindenkire rábízom. Mert jómagam viszonylag kevésszer találkoztam eleddig az életben, hogy egy hatalmasság nem hogy egyszer, de háromszor is jót tegyen velem, én meg aztán ilyen barom módon elherdáljam.
No de, eddig tartott a móka mára. Kíváncsi vagyok nektek ezek közül melyik a kedvenc, melyik kevésbé az, mit gondoltok bizonyos mesékről? Tudtok e érdekességeket, amiket kifelejtettem, vagy egyik másik mese esetében, meg tudjátok e mondani, mi az eredete? Addig is vigyázzatok magatokra, adjatok el mindent paszulyért és dióért, és lehetőleg ne sok macskát dugjatok meg, mert nem biztos, hogy szép leánnyá változik utána.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!
Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4
