Legkedvesebb Játékaim - XXV. - Framed (2014)

2022. január 30. - scal

- Hát a bátyád mivel játszik?

- Mit tudom én, mindig talál magának valami szart.

Corvin mozi (2017)

Egészen elképesztő, hogy már a Framed is több mint hét éves, és ha a Framed Collection-t nézzük, már akkor is négy éves távlatról beszélhetünk. Azt hiszem ez volt az utolsó játék, amikor tényleg meg tudott valami lepni. Azt hiszem az első és egyben az egyik legjobb játék, amely kifejezetten telefonra született.

A játékot az ausztrál Loveshack fejlesztette iPhone-ra, majd a Noodlecake Studios átportolta Androidra 2018-tól pedig elérhető Steam-en is. De a helyzet az, hogy ez a játék telefonon mutatja meg igazán mennyit is ér, hogy mennyire kreatív. Bár hibátlanul játszható nagy gépeken is, de egérrel, vagy kontrollerrel nem olyan menő vele játszani, mint telefonon, sőt mi több, az is lehet, elveszik belőle az a nagyság, ami miatt anno az állam kapartam a földről és nem nyugodtam, míg végig nem játszottam.

Meg nem mondom, hogyan akadtam rá, nyilván már nem nagyon maradtak játékok annak idején, és mindig szeretem, ha kéznél van valami telefonon, ami egyébként érdekes tőlem. Érdekes, mert a Game&Watch kvarcjátékai óta nem volt a kezemben semmiféle handheld. A GameBoyt kifejezetten utáltam, eleve visszás számomra, hogy otthon a gép/tv előtt hülyére játszom magam, és akkor még vigyek magammal valamit, ami prüntyög, kis képernyőjétől kifolyik a szemem. Szerintem kell egy egészséges határ, és nálam ez az. Nagyon sokáig úgy voltam vele, otthon játszok, ha utazok, akkor inkább olvasok, vagy zenét hallgatok.

Azonban 2015 környékén megvettem az első olyan Samsung telefont, ami már tudta kezelni a jobb játékokat. És onnantól kezdve mindig megnéztem van-e az áruházban valami akció. Most 300 forintot a hülyének is megér egy ilyen játék! Sajnos azonban a fejlesztők nagyon sokáig nem tudták, hogy miket is kellene telefonra kiadni, elvégre ez egy ugyanolyan handheld mint anno a PSP volt. Pl. elkezdtek kalandjátékokat kiadni, mint a Syberia, vagy a Beneath the Steel Sky, Broken Sword és társai. Ezekkel az a baj, hogy nem kis képernyőre tervezték őket, és kifolyhat a szemed, akkor se veszel észre semmit, amit pick upolni kellene. Sebaj, telerakták őket segítséggel.

Léteznek akciójátékok átiratai, mint a régi Tomb Raiderek, vagy a Max Payne, a Prince of Persia, ezekkel meg az a baj, hogy irányíthatatlanok, fogod a telefont, marad két ujjad, amivel MINDENT meg kellene oldanod, de persze nem tudsz, mert nem polipnak születtél. Nem csoda, hogy ezek a játékok mára nyomtalanul eltűntek a telefonokról. Végül ott a kedvencem, amikor valami ősrégi pixel gyönyört kiadnak telefonra, merthogy azt simán elbírja a telefon, esetleg elmaszatolják egy blur effekttel, amivel megfosztják az eredeti szépségétől. Egész egyszerűen ezek megúszós játékok, minél kevesebb legyen velük a gond, a lényeg legyenek ott telefonokon is. Ilyen pl. a Contra, Simon the Sorcerer, Gobliiins és társai.

Majd jöttek azok a játékok, amikkel már érdemes volt foglalkozni, pl. egyik nagy kedvencem a Hitman Go, amit aztán szélsebesen követett a sokkal gyengébb Lara Croft Go, majd a teljesen felesleges Deus Ex Go. Másik kiváló példa a Lara Croft - Relic Run. De ezek továbbra is egy bejáratott franchisera építenek. Ismered a fő sodort, próbáld ki ezt is, és azért ezek a játékok 1500-2000 forintot is elkérnek, ha nem akciósak. Ha pedig ingyenesek - vagy annak látszódnak - rád nézek Fallout Shelter, akkor meg a végén kiderül, hogy igazán akkor haladsz velük, ha azért mégis csak fizetsz, és az ilyenekbe akár 100.000-ket is beleölhetsz, látszólag úgy, hogy észre se veszed.

Végül jött az Unity engine, ami kiválóan alkalmassá tette a telefonokat, hogy minimalista stílusú játékokat fejlesszenek rájuk kreatív egyének. Hogy csak két kedvencet említsek, a Monument Valley és a Zenge. Ezek legtöbbjét persze utolérte a siker átka, és kiadták őket PC-re is, de ezek kivétel nélkül telefonon működnek igazán, éppúgy ahogy a Max Payne is a nagy gépekre termett és ne akarják análisan megerőszakolni. Elég ha Indiana Jones-al már megtörtént. Szóval egy ilyen közegbe csapódott be a Framed, én meg így néztem, hogy mi az isten ez? Illetve, nem tudom mi ez, de KELL!

Pedig mindössze egy órás játékról beszélünk, vagy ha mindenre tudjuk már a megoldást, akkor még ennél is rövidebbről, bár elsőre jó pár puzzle akár félóráig is megálljt parancsolhat előrehaladásunknak. A játék leginkább akkor érdekes, ha szereted a film-noirokat - de hát ki nem? -, vagy a detektívregényeket, amiből táplálkozik a történet, a stílus, az előadásmód, a szereplők. Egész hihetetlen, hogy egy játék, amiben nem szólalnak meg végig érdekes, és csavaros narratívát képes elénk tárni, miközben a fekete és fehér színekkel játszadozik, és mindössze három szereplőt mozgat, a detektívet, a femme fatalet, és a wrongfully accused hőst.

A játék címe ugyanis egyszerre jelenti azt, hogy valakire rákenünk egy bűntényt, hogy mi megússzuk, a keretes szerkezetet, amiben a történet zajlik, és magukat a képregény kockákat, amelyek mozgatásával előre vihetjük, változtathatjuk, és így megoldhatjuk a feladványokat. Annyira zseniális, hogy nincsenek rá szavak. És, hogy ehhez mindössze a mutatóujjunk kell, nem kell szimulálni egy joysticket, vagy ami még rosszabb, valami csatlakozót rákötni a telefonra, ami rengetegbe kerül, csak elég a velünk született ujjunk és mehet a játék, az egész egyszerűen mámoros érzés.

A mechanika pofon egyszerű, mindig adott a képernyő első és utolsó kockája, a közte lévőket viszont tetszés szerint változtathatjuk. Ezek között kell a hőst végig vezetni lehetőleg úgy, hogy semmi baja ne essen. Az elején egyszerű rejtvényeket kapunk, pl. fel kell cserélni kettő vagy három kockát. Ilyenkor mindig a variációnak megfelelő animációt fogjuk megkapni. Nagyon érdekes látni mennyi energiát belefeccöltek a srácok, nem csak úgy odadobták a Game Overt, hanem látjuk is hogyan bukott el a hősünk, vagy a hősnőnk, amiért rosszul terveztük meg az útját. Persze a játék előrehaladtával a rejtvények egyre nehezebbek, két-három kocka helyett végül már hatot, nyolcat kell variálnunk, és nem csak csúsztatnunk, de forgatnunk, sőt a kedvencem, amikor egy kockát többször is fel kell használnunk, és ilyenkor persze nagyon kevés idő áll rendelkezésünkre, amíg újra beilleszthetjük az útba, akár végtelen loop-ba ejtve ezáltal a hőst.

És ennyi a játék. Huszonkét fejezet, mindegyik nagyjából egy percnyi játékidő, ismétlem HA tudjuk mi a megoldás. És mindeközben nem hangzik el egy árva szó sem, nem kell leszinkronizálni hatvan nyelvre, de még csak fordítani sem kellett, mert egy árva felirat sincs! Mégis sikerült egy érthető, elgondolkodtató, izgalmas és stílusos játékot készíteni. Nagyon régen láttam olyat, hogy ennyire variáltak volna a kontrasztokkal, a fényekkel, és árnyékokkal. Oliver Browne elsőrangú atmoszférát varázsolt ezzel a minimalista design-val. Olyan az egész játék mint egy 1940-es évekbeli film. A zenéjét Adrian Moore szerezte, kicsit a dzsessz, és a dance keveréke, de sosem lesz unalmas, és regyogóan illeszkedik mind a játékhoz mind pedig a játékmenethez, dinamikusan változik attól függően, hogy mire futtattuk ki a történetet.

A Framed-et persze elárasztották díjakkal. Egy év alatt harmincat nyert formabontó zsenialitásért. Hideo Kojima pedig, a játékipar Tarantinója 2014 legjobb játékának nevezte. A játék tervezőjének Joshua Boggs-nak, minden elismerés kijár, főleg ha azt vesszük, hogy az ausztrál játékipar és úgy az ausztrál viszonyok az elmúlt harminc évben milyenek voltak - ha valaki nem tudná, gyerekjátékokon kívül nem tud bejutni oda más legális úton. Szigorúbb a szűrőjük, mint a németeknek. Jah és, a Cowboy Bebop óta nem láttam mozgóképen, hogy ennyiszer rágyújtsanak. Szóval mindezek miatt ha nem ismered ezt a szuper játékot, irány a Google Play, vagy az AppStore és tőccsed le még ma, de schnellben!

UI.: 2017-ben aztán gyártottak hozzá egy prequelt is Framed 2 címmel, de hát ott már elmaradt a sokkhatás. Az interaktív képregény csak egyszer ütött igazán, de kiegészítésképpen nem rossz. Ugyanez pepitában.

A sorozat további részei:

1 - Broken Sword - The Shadow of the Templar (1996)

2 - Freelancer (2003)

3 - The Last Express (1997)

4 - Oni (2001)

5 - Advent Rising (2005)

6 - Outcast (1999)

7 - Condemned - Criminal Origins (2006)

8 - The Longest Journey (1999)

9 - Giants - Citizen Kabuto (2000)

10 - American McGee's Alice (2000)

11 - Call of Cthulhu - Dark Corners of the Earth (2006)