Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Cowboy Bebop - Csillagközi fejvadászok (1998-1999)

2021. november 21. - scal

27 éves koromban, 2006 novembere és 2007 márciusa között, tehát 2006-2007 telén minden egyes éjszakán három választásom volt. Vagy pornót nézek, vagy a Budapest TV végtelenített timelapsét, vagy pedig az akkoriban indult A+ csatornát, amely az itthoni anime hullám harmadik fázisát indította be, és dacára, hogy csak hat órában sugárzott megosztva a Minimax-al, nagy szerepe volt benne, hogy végre a mainstream közönséget is elérje ez a különös világ. Olyan sorozatokat hozott el amiket addig sehol nem mutattak be, mint pl. a Full Metal Alchemist, Full Metal Panic, Trigun, meg a világ legjobb animéje, a Cowboy Bebop.

af54be93-ee11-475c-b786-3543a9a7d4ba.jpg

A most következő ismertetőt legalább tíz éve folyamatosan meg akartam írni minden egyes nap. Azt hiszem már épp itt az ideje. Az animék első hullámának azokat a rajzfilmeket tartom, amik valamilyen módon be tudtak avászkodni kis kommunista hazánkba, rendszerint úgy, hogy azt se tudtuk róluk gyakran, hogy ezek animék. Mert nem a hagyományos shounen darabjait képviselték, vagy kooprodukcióban készültek, de azért a tipikus anime jegyek felismerhettük rajtuk, ha jól figyeltünk. Ez volt a 80-as évek vége, 90-es évek eleje. Pl. a Csip-csup Csodák, a Nils Holgersson Csodálatos utazása a vadludakkal, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül Willy Foggal, vagy éppen az Alfréd a kacsa. A második hullámot egyértelműen a Klub hozta magával 97-ben, amikor a délutáni műsorsávban elkezdte vetíteni a Dragonballt, a Pokemont, a Varázslatos Álmokat, a Míla, a szupersztárt vagy éppen a Grand Prixet, és persze később az InuYashát. Közben pedig néha napján jöttek olyan nagy filmek mint a Vadon hercegnője, Ghost in the Shell, vagy a Macskák királysága.

A Cowboy Bebopot össze vissza vetítette az A+, ráadásul kettő részt adott egymás után, és sose voltam benne biztos, hogy aznap mit látok, egyáltalán haza érek e melóból, de szerencsére a szobatársaim éjszaka melóztak, úgyhogy nem nagyon zavartuk egymást. Egész egyszerűen elvarázsolt ez a rengeteg műfajból összekevert, egyesek szerint ezüsttálcán felszolgált zsíros kenyér. Kétségtelen hogy van akit megfog a sorozat, van aki pedig nem érti hogyan lehet érte ennyire rajongani. Különös tekintettel arra, hogy mindössze 26 epizódból áll, amelyek a legnagyobb jóindulattal is lazán kapcsolódnak egymáshoz, és akármennyire kérlelték a sorozat kiötlőjét Sinichiro Watanabé-t, soha nem bánta meg, hogy kerek egészet alkotott. Nem akarta, hogy siker esetén egy végtelen sorozat felett kelljen bábáskodnia, mint a Star Trek amire lépten-nyomon utalgat az animében.

Ugyan Watanabének már előtte is volt sorozata (Macross Plus), de a Cowboy Bebop volt első önálló rendezése, amely katapultálta a sztratoszférába, olyannyira, hogy a 2003-as Animátrixba kettő történetet is készíthetett. Később a Samurai Champloo-val próbálkozott hasonló sikereket elérni, és azóta is dolgozik, de a Cowboy Bebop elképesztő státuszát soha többet még csak meg se tudta közelíteni. Bár a kidolgozás fázisában sokan segítségére voltak, mégis Watanabe elképzelései érvényesültek minden fronton, így méltán hívhatja szerzői produktumnak. Olyannyira hitt a sorozat sikerében, hogy a készítés során gyakorta mondogatta a csapatnak, olyasmit hoznak most létre, amire három évtized múlva is emlékezni fog a világ. Pedig a kezdetek nem voltak ilyen rózsásak, a költségeket álló játékgyártó Bandai azt mondta Watanabének, ameddig űrhajókat tesz a sorozatba azt csinál amit akar, és Watanabe így is tett. Azután amikor meglátták az első anyagokat és a Bandai rájött, hogy ez gyerekeknek eladhatatlan lesz, azonnal kihátráltak a produkció mögül, csak a szerencsén múlt, hogy leányvállalatuk, a Bandai Visual látott fantáziát a dologban és így a sorozat folytatódhatott.

aaaabtqw2ycayzsnorq7urctk2tjj0b569b1bph7tdhbkkwqm6wsapubdlnlay1kukw0uydk83ytwuyk_gf728qxw3-whsm1.jpg

2071-ben járunk, az emberiség elhagyta a lakhatatlanná vált Földet és átköltözött a Marsra, terraformálta a Vénuszt és a naprendszer élhető holdjait. Ezeknek egész jól utána jártak, vagyis azokon a helyeken vannak a kolóniák, ahol ez lehetséges lenne kolonizálással. Pl. a Titán, a Ganümédesz, a Callisto, az Európa. A Plútóból pedig börtönbolygót csináltak! Az USA már felbomlott, és bár ez konkrétan nincs kimondva később Watanabe úgy nyilatkozott hányingerkeltőnek tartja azokat a sci-fiket, ahol az USA-t a világ közepeként szerepeltetik. Itt már nem országok, csak vállalatok léteznek. Az űr meghódítását szupersztráda szerűen működő térkapuk segítették elő. A különböző kolóniák között pedig rengeteg űrállomás található, amik a szórakozást, a borzalmasan inflálódott pénz minél előbbi elköltését hivatottak elősegíteni. A bűnözés olyan mértéket öltött, hogy a rendőrség nem bírja emberrel, így újra engedélyezték a fejvadászok működését, akiket a szleng csak cowboyoknak hív.

Ezek miatt az alapjaiban sci-fi környezetben játszódó sorozat egyfajta westernes beütést kap. Ez az egyik legnagyobb erőssége a Cowboy Bebopnak, hogy képes volt a keleti és nyugati kultúrákat úgy egybevegyíteni, hogy abból egy teljesen új született. Watanabe még a fennhéjázó "kellett egy új műfaj, hogy önmagát definiálja" kitételt is beillesztette a reklámblokkokba, de úgy tűnik bejött, mert a sorozat közönség és kritikai siker lett, úgy a hazájában mind a nyugaton. Egyesek szerint ezek miatt hasonlít a világ a hongkongi harcművészeti filmekre, a hangulat pedig és a nyugati spagetti westernekére. Mindenki talál magának valami fogára valót. Ha ez nem lenne elég találhatunk megannyi noiros és cyberpunk elemet is. A drámai hangvétel pedig rendre váltakozik a komédiával.

Mindenek felett azonban a sorozatot átitatja a jazz&blues életérzés. A Bebop az űrhajó neve ahol hőseink élnek, ugyanakkor a dzsessz egyik alműfaja is, ami az 1940-es években alakult ki. A sorozatban minden egyes epizód egy zenei téma köré íródott. Pl. a Heavy Metal Queen értelemszerűen metálos hangzásokat alkalmaz. A Vénusz keringő egy meglepően mélabús, klasszikus témákat felvonultató darab. De konkrét számokra és zenekarokra is történik utalás, mint a Bohemian Rhapsody, Sympathy for the Devil, Stray Dog Strout, Honky Tonk Woman, Fallen Angel, Jamming with Edward, My Funny Valentine, Hard Luck Woman vagy a Toys in the Attic. A két (?) évadot lezáró dupla epizód pedig az egész sorozatot meghatározó két legszentebb zenei műfajról kapta a nevét, a Jazzről, és a Bluesról. Ennek megfelelően a sorozat részeit sem epizódoknak hanem session-nek hívják, ami nagyjából az albumnak felel meg.

cowboy-bebop-2.jpg

Hőseink öten vannak, de ebben is egészen zseniális a sorozat. Legtöbbször rögtön készen kapjuk ezeket csapatokat a különféle sorozatokban, pl. Star Trek - amire folyamatosan utalgatnak a részek alatt - de az élet nem ilyen. A kilencedik részig nem teljes a csapat, a szemünk előtt látjuk, ahogy Spike és Jet ketten kezdik, majd lassan csatlakozik egy kutya, Ein, a famme fatale ördögi megtestesítője Faye, valamint a csodabogár, hacker Ed, aki eredetileg fiúnak készült, de aztán egy huszáros vágással lány lett belőle. Erre folyamatosan utalgatnak a sorozatban is, mármint, hogy nem tudják eldönteni, hogy fiú-e vagy lány. Majd a következő tíz epizód során látjuk, ahogy ez a csapat működik, míg végül széthullik. És ezzel Watanabe elejét is vette mindenféle folytatásnak, mert nincs hova. Olyannyira, hogy később amikor a nagyfilmet is elkészítették, akkor azt mondták a 22-es és a 23-as epizód között játszódik, mert akkor még mindenki a Bebop fedélzetén tartózkodott.

A fantasztikusan jó karakterek mindegyike titkok egész tárháza, nem csak a néző, de egymás előtt se tiszta mi is lappang a sötét múltjukban. Azok az epizódok a legjobbak amelyek ezeket boncolgatják, - különösen, amelyek személyes kedvencemet Spike-ot mutatják be, akinek személyiségét nagyon közel érzem magamhoz. A dramaturgia annyira különleges, hogy a teljes összkép megértéshez nem elegendő egyszer végignézni a sorozatot, bizonyos történések csak flashbackekben, álomképekben, vagy a credits alatt jelennek meg. Néha egy látszólag töltelék epizód tartalmaz egy pár másodperces jelenetet, ami egy újabb puzzle darabka. Vétek lenne túlságosan sokat mondani ezekről a múltbéli dolgokról, de Spike egykor a Vörös Sárkány szindikátusnak dolgozott, aztán nagy nehezen kiugrott és összeállt Jettel. Van életének egy nemezise Kőszív, és Julia az elveszett nő, akit azóta is keres. Egy pár másodperces szösszenettel kezdődik az egész sorozat, Spike várakozik az esőben, egyik cigit szívja a másik után, de Julia nem jön...

Spike megalkotásakor Watanabe saját sötét énjét vette vizsgálat alá, és megalkotott egy antihőst, aki nem tud beilleszkedni a társadalomba, de a Bebop minden egyes lakója kívülálló. A Bebop az a hely, ahová összefújta a szemetet a szél. Stílusban az 1982-es Magánnyomozó című japán film főhőse adta a kiindulópontot, de az 1970-es években készült, de nyugaton egyáltalán nem ismert Lupin III anime is nagyon sok ötletet adott. Spike úgy verekszik mint Bruce Lee és úgy lő mint Chow-Yun Fat. Örökös letargiában létezik, csak akkor érzi elemében magát, amikor akcióznia kell valamit, egyébként csak lógázza a lábát, mozdulatai lassúak. Mintha nem csupán eljátszotta volna a halálát, hanem tényleg halott lenne, mert a valódi énjét, ott hagyta a régi életében és azóta csak teng-leng, miközben teljesen elvesztette még a reményt is, hogy lehet még egy jobb jövője. Karaktere szándékosan nyúlánk és jól öltözött, hogy ellentettjét alkossa Jetnek. Ruháinak sötét színe pedig a lelki állapotát tükrözi. Spike 27 éves a sorozat idején, ami utalás a 27-esek Klubjára, ami olyan zenészeket tömörít (Jimi Hendrix, Jim Morrison, Kurt Cobain, Janis Joplin, stb.) akik mind 27 évesen, máig tisztázatlan körülmények között haltak meg.

vicious.jpg

Jet karaktere szintén rendkívüli, így az őt boncolgató epizódok is remekül sikeredtek. Ő a mindig morcos ex-zsaru, ő felel a noiros szálért, csak ő nem magándetektívnek hanem fejvadásznak állt. Egyik bevetése során elvesztette a fél karját, de ebben a világban már megfelelően tudják ezt implantokkal pótolni, sőt, akár újat is növeszthetne... de nem akar. (Spike egyik szemét is eltávolították és egy másikat kapott, amitől nagyjából olyan lett mint David Bowie.) Ő is csalódott a régi világban vetett hitében, hogy a rendes és becsületes munka meghozza gyümölcsét. Mára megkeseredett és cinikus lett, akit látszólag csak a bonsai gyűjteménye érdekel. Ő sokkal kényelmesebb ruhákat visel mint Spike, és mackósabb karaktert faragtak belőle.

Faye nagyjából úgy viselkedik mint Annabelle a Maverickből. Na ő egy igazi opportunista geci, csak és kizárólag a saját érdekeit nézi, és gyakorta meglopja/átrázza a társait, egy másodperc alatt képes a női csáberejét bevetni hogy előbbre jusson. A Bebopon is Jet főz meg takarít, ő csak azért héderezik náluk, hogy kevesebb legyen a számla. Ő talán a legzárkózottabb, még önmaga előtt is ködös a múltja, roppant mód élveztem azokat az epizódokat, amik ezzel a szociopata lánnyal foglalkoztak. A három főszereplő fegyvere is tükrözi személyiségüket. Jet egy Walther P99-est, Faye egy Glock 30 .45-öst, míg Spike IWI Jericho 941-est használ. Watanabe szerint azért ezek, mert egyik sem hétköznapi sokat használt tucatfegyver.

Ed és Ein meglehetősen a háttérbe szorulnak, főleg az utóbbi aki állítólag egy szuperintelligens - Pembroke Welsh Corgi - kutya lenne és a bemutató rész után kb. semmi haszna. Ed meg amolyan túlságosan weird karakter, talán ő az, akit sokan nem tudnak hova tenni, kicsikét ki is lóg ebből a világból. A gyerek akit elhagyott az apja, és aki észre sem veszi hogy magányos, mert a virtuális lét számára tökéletesen kielégítő. Néha pedig nem tudja bizonyos szituációkban hogyan is kellene viselkedni és eluralkodnak rajta az állatias ösztönei. Bohókás személyiségét Watanabe a sorozat zenéjét szerző Yoko Kannoról mintázta, mert állítólag ő viselkedett így az első találkozáskor.

2efbc00eb6fb9c6caba786cfd6345b56.jpg

Kőszív, aki a sorozat főgonosza, szintén egy sötét titkot hordoz magában. Valamiért nagyon utálják egymást Spike-al, és nem nehéz kitalálni, hogy ennek sok köze van Juliához. Julia homályban leledző karaktere felelős azért is, hogy semmiféle románc nem alakul ki Spike és bármelyik női karakter (pl. Faye) közt. Az egyetlen dolog amit sose értettem vele kapcsolatban, hogy miért tartják jó ötletnek ha egy fekete kormoránnal járkál mindenhova a vállán, ami még animében is egy borzalmas túlzás. Nagyon bírom, ahogy érzékeltetik kettejük szembenállását, minden kockán hátat fordítanak egymásnak, elfordítják a fejüket, szemben állnak, még akkor is, amikor bajtársak/barátok voltak.

A Cowboy Bebop az az anime, amire már végképp nem lehetne rásütni, hogy rajzfilm = mese. Sőt szerintem ez az a sorozat, amit leginkább a felnőttek élveznek, még csak nem is tinédzserek. Sokan azt mondják ez a sorozat nyitotta ki az ajtót a többi anime világába, viszont én mindig úgy véltem, a Cowboy Bebop inkább az anime esszenciája, ahová csak az igazán ínyencek jutnak el, mert a benne lévő mondandó sokaknak megülheti a gyomrát. A sorozat tele van visszatérő motívumokkal. Ilyen például a nagy dobás, mármint, hogy minden egyes epizód egy hihetetlen nagy vérdíj köré épül, amit aztán sikerül a végén teljesen elcseszni. Vagy a rövid összegzés az epizódok végén, amiben a látszólag természetfeletti tulajdonságokkal bíró alanyt racionális dolgokkal írják le, miért is vált ilyenné. Visszatérő elem a fejvadászok lyukas zsebe, vagy hogy Spike folyton éhes. 

A sorozat rendkívül felnőttes témákkal foglalkozik. A főbb egzisztenciális motívumok a barátság, bajtársiasság, árulás fogalma, az önnön létezésünk, és annak értelme, az unalom, az elmagányosodás - gyakran társaságban is -, a hazudozás önmagunknak, az élet és halál, az álomvilág boncolgatása, és, hogy el tudunk e menekülni saját múltunk, avagy önmagunk elől? Csak vegetálunk, vagy valóban élünk e abban a közegben, amely minket ismer, ha egyáltalán ismerhet minket valaki. Mi magunk ugyan ismerhetjük-e saját magunkat? Mintegy mellékesen pedig olyan témák is megjelennek mint a környezetvédelem, vagy a kapitalizmus pusztító közönye. Nem csoda, hogy ezek a témák már egy érettebb közönségnek készültek.

cowboybebop-990x556.jpg

Ebben a világban gyakran találkozunk a homoszexualitás, kurvák, stricik, transzvesztiták, sőt transzneműek világával is. Ahogy a különféle betegségek, a születés és a halál motívuma is gyakorta megjelenik. Hogy a szexualitásról, férfi és női - akár abuziv - kapcsolatról már ne is beszéljek. Mind a három főszereplő láncdohányos, teljesen nyilvánvaló, hogy ebben az animében gyújtanak rá a legtöbbször. Ezen felül mindegyik piál örömében, vagy bánatában. Egyik epizódban Spike Préri osztrigát dob be másnaposság ellen. A sorozat mindegyik része különösen sok vért és erőszakosságot tartalmaz, és aki itt meg hal az nem támad fel többé. Az is nagyon tetszik, ahogy Spike egyik másik epizódban ahogy halad célja felé folyamatosan sérül, mert ő is csak egy ember. Ezek mindegyike végtelenül hitelesen van ábrázolva. Mondanom se kell, hogy ezek miatt a sorozat egyes helyeken, mint pl. a mindenkit elfogadó, felvilágosult Angliában kemény cenzúra alá esett, hazájában Japánban pedig kis híján be se mutatták annak naturális erőszakossága, és határokat feszegető témái miatt, míg nálunk - a közismerten homofób és rasszista Magyarországon - szerencsére vágás nélkül került adásba.

A sorozat világa elképesztő melankolikus hangulatot áraszt. Itt már minden a végét járja, az emberek a rohadás ellen küzdenek egyfajta végső stádiumban, amiről méla közönnyel nem hajlandók tudomást szerezni. Az emberiség egyetlen nagy masszát alkot. Az űrben a legfontosabb dolog a sok színes, és villogó reklám kivetítő. A legtöbb helyen négy nyelven vannak kiírva az utcák, cégtáblák, szlogenek: angolul, japánul, oroszul és perzsául. Alig látunk már az animére jellemző sokadjára felhasznált konzerv háttereket, habár úsztatottakat igen, de ezek mindegyike egyfajta dramaturgiai célt szolgál, mint a 13. és a 26. epizódban, amikor nem a megszokott módon ér véget a történet, és lezáró főtéma helyett is egy egy sokkal különlegesebb melódia csendül fel. A négy alapszín szintén gyakran visszatérő elem, de sohasem túl harsány formában. Mindezek miatt nem túlzó azt állítani, hogy ez az a sorozat, ami művészi szintre emelte az animét.

A Cowboy Bebopra természetesen rengeteg minden hatott. Pl. az első epizód gonosztevőit Antonio Banderasról és Salma Hayekről mintázták, és maga az egész történet is úgy kezdődik mint Robert Rodriguez 1995-ös filmje a Desperado. Spike itt egy ugyanolyan poncsót visel, amilyet Clint Eastwood hordott az Egy maréknyi dollárértban. Fegyverét pedig ugyanúgy rejti el egy csokor virág közt, ahogy az 1956-os noirban a Gyilkosságban történt.

screen_shot_2020_11_24_at_10_01_36_pm.jpg

A második epizódban Spike és Abdul Hakim küzdelme egy az egyben tisztelgés a Halálos Játszma híres bunyója előtt, amiben Buce Lee püfölte el a két és fél méteres kosaras Kareem Abdul-Jabbart. De nagyon sokszor fogjuk még látni a Lee által létrehozott Jeet Kune Do harcmodort - egy későbbi részben Spike még idéz is a mestertől, amikor egy fiatalabb srácnak magyarázza a technikát. Spike a szájában lógó hajlított cigarettát Dizzy Gilespie-tól örökölte, aki egyike volt a bebop stílus megalkotóinak. Ugyanebben az epizódban, a kutyát üldöző tudósok autójának rendszáma NC-1702, ami a Star Trekből ismert Enterprise sorozatszáma is. A Spike által kipróbált nuncsaku-ra pedig azt írták: Sárkány útja modell.

A harmadik epizódban a kaszinót Spiders from Mars-nak nevezik, ugyanúgy, ahogy David Bowie 1971-es albumát: Ziggy Stardust and the Spiders from Mars. Faye csipogója az 1975-ös Alfa Holdbázist idézi. A negyedik epizód öko-terroristái  a 12 Majomban látottakra emlékeztetnek. A hetedik epizódban Sam Peckinpah egyik késői munkáját a Konvojt idézik meg, a veszélyes körözött bűnöző pedig maga Woody Allen, akit itt most Deckardnak hívnak (Szárnyas Fejvadász). A Vénusz keringő bűnözőit Niki, Viki és Tikinek hívják, - Kacsamesék - bár ez csak pár pillanatig látható. A kilencedik epizód professzora Yuri Kellermanként mutatkozik be, akivel Uri Geller előtt tisztelegtek. Maga az epizód pedig a magányos, mindenható számítógéppel a 2001 Űrodüsszeiára épül.

A Toys in the Attic egész története egy Alien parafrázis is, amiben Spike lángszóróval és mozgásérzékelővel felszerelkezve indul a különös lény után az űrhajó fedélzetén, hogy azután az egyetlen megoldást válassza, kidobja a nem kívánatos idegent az űrbe. Az epizód elején a klasszikus Star Trek sorozatból hallunk jól ismert fedélzeti hangokat, valamint Jet nyitómonológja is Kirk kapitányt idézi.

cowboy-bebop.png

A Jupiter Jazz rosszfiúját, Grent Brad Pittről mintázták. Nem győzik elmondani a nők, hogy mennyire gyönyörű ez a férfi. Spike és Kőszív csatái John Woo legszebb pillanatait idézik, elég csak megtekinteni az ötödik részt, ahol az akció egy templomban játszódik - A Bérgyilkos - , vagy a 26 epizód csodálatos fináléját. Sőt a Szebb Holnap 2 pengeváltása egy az egyben bekerült a záró epizódba. Faye történetét bemutató egyik epizódban előkerül egy NCC-1701-B címet viselő szoba, ami ismét a Star Trek anyahajójára utal. Ugyanebben a részben látható a híres sárga autó a Lupin III-ból. A lezáró epizódban pedig Jet egy történetet mesél el, ami egy az egyben Ernest Hemingway Kilimanjaró hava című novellájának összefoglalása.

A 16. rész hasonlóan kezdődik mint a Con Air a kései 90-es évek egyik meghatározó akciófilmje. A Gomba-szamba erőteljesen pszichedelikus epizódban több szereplőt is az 1971-es kult klasszikus Shaft ihletett. Egyikük egy koporsót húz maga után, ahogy azt Franco Nero tette az 1966-os Djangoban. De szintén itt kapunk utalást az 1984-es Wim Wenders filmre, a Párizs, Texasra is. A Faye életébe ismét bekukkantást adó 18. epizód bevezeti a laikust a VHS és Betamax közötti különbségbe, az egyik ősrégi lejátszón a Beverly Hills 90210 pilotját nézi az antikvárius. A Vadlovak c. rész gépészét Doohannak hívják, ezzel tisztelegvén a Star Trek Scottyját alakító James Doohan előtt. Doohan űrhajója ugyanazokkal az efffektekkel bootol be, ahogy Anya tette az Alienben.

A Bolod Pierrot c. epizód egy az egyben tisztelgés Jean-Luc Godard 1965-ös filmje előtt. Már a főcím is hasonló stílusban van kiírva, ahogy az egykori, francia új hullámot meghatározó film kezdődött. A Pierrot hátterét bemutató jelenet alatt a Pink Floyd On the Run-ja hallható. A Boogie-Voogie Feng Shui rossz fiúi a Blues Brothers-ből lélptek ki. Faye pedig ezúttal az Aliensből idézi Vasquez szövegét. A legkóbojosabb epizódban a Casablancára és a Flash Gordonra kapunk utalásokat, ahol nem is a főgonosz lesz az igazi bajkeverő, hanem Lucky Luke hasonmása. A pop-kulturális dolgok mellett a sorozat valós eseményekre is reflektál. A huszonharmadik epizódban a valóságban is létezett Heaven's Gate szektát idézik meg, amely szervezet elcsalta emberek millióinak a pénzét a televízió segítségével, valamint rituális öngyilkosságokat követtek el tagjaik. Szomorú iróniája a sorsnak, hogy a 2071-ben toldozott foltozott űrsikló a Columbia, négy évvel később felrobbant.

the_seatbelts_yoko_kanno_cow_1600782814_d5f9c48c.jpg

Egy dologról nem beszéltem még a sorozattal kapcsolatban, ez pedig Yoko Kanno és az ő csodálatos zenéje. Ami ha lehet még magasabb szférákba emelkedett mint a sorozat. Eredetileg Kannot azzal bízták meg, hogy a sorozat mintájára jazzes, és bluesos betétdalokat írjon, és ezek miatt össze is verbuvált egy bandát, ami a The Seatbelts néven lett ismert, és végül jócskán túlélve a sorozatot, még éveken keresztül turnéztak a sorozat zenéjéből összeállított albumok dalaival, egészen 2004-ig. És persze a 2001-es filmhez is Yoko szerezte a zenét, amely legalább ennyire jól sikerült. A zene olyannyira elemi részét képezte az egész sorozatnak, hogy ezzel kezdődött minden. Az összes többi elemen, történet, világfelépítés, karakterek, csak ezután kezdtek agyalni.

Watanabe és Kanno közös munkája volt a legdinamikusabb. Watanabe elmondta az elképzeléseit, hogy nagyjából mit szeretne, mire Kanno komponált valami teljesen mást, és úgy adta át a kész anyagot, hogy "Ez az amire szüksége van a Cowboy Bebopnak." Így Watanabe soha nem azt kapta, amit kért. Kanno cserébe folyamatos meglepetésben részesülhetett Watanabe hova illesztette be a zenéit, mert ő azokat egészen máshova szánta, habár úgy fogalmazott, mindegyik betétdala tökéletesen beilleszthető bármelyik jelenet alá. De Wanatabe kínosan figyelt rá, hogy bizonyos jelenetek hossza koppra pontosan az adott betétdalhoz legyen igazítva. Sőt Kanno dalait hallgatva Watanabe újabb és újabb jeleneteket talált ki, amik szerinte jobban illettek a dalokhoz, emiatt pedig Kanno újabb és újabb dalokat írt, mert az újabb jelenetek őt is megihlették.

Normális esetben ez a hozzáállás elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan lett volna, de a Cowboy Bebop esetében nagyon is jól sült el. Itt ötször több betétdal hallható mint bármelyik más anime sorozatban, ahol minden részben felcsendül újra és újra az a pár téma amit azután végig variálnak. Ennél a szériánál szinte alig hallhatjuk ugyanazt a dalt kétszer. Nem egy betétdal kultikus magasságokba emelkedett (Call Me, Call Me, Tank! Space Lion, The Real Folk Blues). Kanno végül hét önálló albumot, két maxi CD-t és két válogatás albumot készített. Ezek között van olyan dal, aminek több verziója is elkészült, vagy nem hallható teljesen a sorozatban, úgyhogy Bebop fanoknak ezen CD-k beszerzése szent küldetés kell legyen. Az pedig Kanno zsenijét dicséri, hogy mennyire diverz zenéket volt képes szerezni, olykor jócskán eltávolodva a fő irányként kijelölt jazz, blues, opera triásztól.

A Cowboy Bebop abban az igencsak nagy tisztességben is részesülhetett, hogy itthon nem csupán kiadták DVD-n még a hőskorban. De hazai körülményekhez képest nagyon szép díszkiadást is kapott 2008-ban, amin ugyan csak japán és magyar hang, meg felirat található, minimális extra tartalommal, és ahhoz képest, amilyen elfolyásra sarkaló kiadásokat kapott külföldön, szerintem ez a digipack szemet gyönyörködtető lett. Főleg ahhoz képest mennyire mostohán kezelt volt nálunk ez a zsáner. És főleg, főleg, hogy ezt a Klub Publishing adta ki. Még a lemezeket is újra szitázták, pedig simán beledobálhatták volna az amaray tokokban lévőket, ahogy azt a Wanted esetében tették. Igazán kár, hogy az egyik utolsó igényes kiadvány volt, 2011 után már egyáltalán nem adtak ki animéket DVD-n, meg leginkább sehogy.

A sorozat, sznobok által szidott magyar szinkronja szerintem rendben van, Juhász Zoltán, Rosta Sándor, Szitás Barbara, Jelinek Márk, mind hozzák a vérprofi beleélést, és külön örültem, hogy nem minden lyukból visszaköszönő, jól bejáratott hangokon szólalnak meg ezek a kívülálló kóbojok. Az angol szinkron - ami a DVD kiadáson nincs rajta - pedig állítólag a létező legjobb angol szinkron amit valaha készítettek, merthogy híresen szeretnek kurtítani és egyszerűsíteni. Nagyban hozzájárult a sorozat külföldi sikeréhez. 

dvd-cowboybebop-pack1.jpg

A Cowboy Bebop annyi különböző szinten képes egyszerre működni, hogy sokadszor megnézve is mindig kínál valami újat, amit elsőre lehetetlen észrevenni. Sosem elégszik meg az olcsó megoldásokkal, amivel a legtöbb sci-fi, mármint, hogy agyatlan akciójeleneteknek adjon helyt a sokszor sokkal bonyolultabb megoldással kecsegtető végkifejletben. Mindezekért pedig mindenkinek meg kell nézni legalább egyszer az életében, azoknak is akik nem igazán szívlelték ezt a műfajt. És bár mai napig bajban vagyok, ha valaki megkérdezi mi a kedvenc rajzfilmem, de ha azt kérdezi mi a kedvenc rajzfilm sorozatom, csak elvigyorodok és azt mondom: a Cowboy Bebop.

You're gonna carry that weight...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.11.25. 08:48:12

See you, Cowboy!

Imádnivaló sorozat.
Én is az A+-on szoktam rá.
A sztorik ihletésén sose gondolkodtam, de talán ez így volt jó.
A zene..., Na az tényleg fenomenális!

A másik nagy kedvencem ről a TriGunról is írsz/írtál?

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2021.11.26. 12:34:17

@gigabursch: még nem, de szerintem fogok, bár azt csak egyszer láttam, de mindig újra akartam nézni. Szerintem karácsony előtt megejtem. Az is egy érdekes sorozat volt, mondjuk ott érzek áthallásokat a Prédikátor képregénnyel, de ez lehet csak nekem.

Tök vicces hogy a mostani sorozattal kapcsolatban mindne második ember azt írja kiszaladna a zenéjétől a világból, pedig uigye a nagyja innét származik.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2021.12.27. 22:03:45

Lorenzo Lamas óta ilyen lazák nem voltak fejvadászok. Ez a sorozat minden ami a firefly lenni akart valaha is! John Woo, Deadwood, Sin City, TAS, minden benne van, mi szem szájnak ingere! Lorenzo Lamas óta ilyen lazák nem voltak fejvadászok. A zenéje pedig! Az OSt-ja hirtleen bekerült minden idők legjobb filmzenéi közé nálam.
Kedvenc részem, mikor nem történik más, csak egy Beta lejátszót kajtatnak.

Cowboy Bebop: Knockin' on Heaven's Door (2001)
.
Egész estés kiegészítő filmje a sorozatnak, gondolná az ember, hiszen akkor jött ki, mikor az még nagyjában ment. De nem. Ez egy szimpla maszturbáció a készítők részéről önnön zsenialitásukon/ra. A történet nem kell a sorozathoz, nem ad hozzá, és kapásból 3-4 olyan film is beugrik nézése közben amit láttunk már korábban. Ettől még nagyon jó, élvezhető, szórakoztató, csak céltalan volt nekem. Olyan, mintha dafke meg akarták volna mutatni, hogy nem csak 25 percben megy nekik a mesélés, hanem hosszabban is. Ami picit rosszul esett, hogy az utolsó 30 percig a zene nem volt olyan hangsúlyos, mint a sorozatban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2021.12.28. 01:12:07

@doggfather: te figyu mán doggy, most láttad először? O.o a sorozatot? meg a filmet is, majd a filmről is írok, de igen hasonló volt az élmény. Azzal vitatkoznék, hogy a zenéje nem lenne legalább ugyanolyan hangsúlyos, már a nyitány szuper és aztán egész végig.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2021.12.30. 10:24:28

@scal: igen.
most.

nagyon jól írtad az elején, hogy is jött be hozzánk az anime, nekem is megvolt a csip csup csodák, majd a dragonball, de utána semmi.
Gyerekkorom meghatáorzó élménye a kis hableány anime verziója annyira, hogy a disney féle vöröskét sose láttam, mert annyira a hatása laatt vagyok az "eredeti" japán verziónak.
A dragonball nagyon tetszett, de a többi (volt valami focis, sailor moonos meg még vmi délután) nem fogott meg, a dragonball folytatását se láttam egyiket se.

Én azt a minimax után éjszakai animetv kihagytam fullra.

Valahogy nem érdekeltek, fogtak meg a keleti animációk, ghiblit is idén kezdtem pótolni, felfedezni. Ezt is csak azért kezdtem el, mert akkora hype ment a netflix sori körül, hogy kíváncsi lettem az alapjára.

(shame on me)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2021.12.30. 19:41:52

@doggfather: na hát örülök neki, sose késő, jöhet pár egyéb is, Trigun, Neon Genesis Evangelion, InuYasha, Black Lagoon, Death Note

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2021.12.31. 08:35:57

@scal: na, ynuyasha még megvolt, hétvégén délelőtt, de azt se fejeztem be, csak elkezdtem.

komoly kérdés az számomra, most, hogy láttam ezt kell e, szabad e nekem másik animet nézni, kezdeni.

Mert ez akkora élmény, olyan szinten csúcs volt, hogy benne van ezután minden csak csalódás lehet.
(számomra)
süti beállítások módosítása