Olyan messzi múltban járunk, hogy arra már emlékezni is nehéz. De a filmek megmaradtak nekünk, örök mementójául annak, hogy mennyire más volt valaha a filmgyártás. 2001-ben láthattuk itthon a Halálos iramban első részét, Bridget Jones szintén ekkor kezdte meg a pályafutását, és hihetetlen, de még M. Night Shyalaman is össze tudott hozni egy tisztességesen csavaros filmet. De ebben a listában nem róluk lesz szó. Ez az egyetlen éves toplistám, amelyben szerepel magyar film, ráadásul rögtön kettő, és két igazi kedvenc. Eddig sem azért maradtak le, mert csak értékelhetetlen filmek készültek itthon, hanem egyszerűen világviszonylatban nem voltak elég kiemelkedők ahhoz, hogy helyet szorítsak nekik egy ilyen listán. És persze lehet, hogy ezek a filmek sem olyanok, de én szeretem mindkettőt, és el se tudnám képzelni, hogy lemaradjanak 2001 legjobbjai közül. Nézzük tehát, milyen volt a felhozatal 2001-ben, a hazai mozikban!

 +1.

Eszeveszett birodalom
„ – Egy cseppet sem érdekel, hogy a családod tud-e minden nap... mit is csinálni?

– Enni.

– Választottál volna jövedelmezőbb szakmát, paraszt!”

Az úgy volt, hogy a Disney készíteni akart egy szokásos éneklős, hagyományosan megrajzolt, tanulságos mesét, amiből már amúgy is volt ezer. Na most ezt dél-amerikai környezettel, meg egy lámával akarták feldobni. Nagy szerencsénkre pedig érezték, hogy ez így bizony nagyon-nagyon kevés lesz, úgyhogy felturbózták egy kicsit az alkotást, ezzel megalkotva a Disney történetének legfergetegesebb, legőrültebb darabját, ahol szinte bármi megtörténhet, és erre folyamatosan reflektáltak is. Tényleg eszeveszett szórakozás, jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek.

10.

Üvegtigris

„Amikor Cingár szaxizik, mindig megmozdul bennem valami... egy érzés... hogy megfojtom, vagy valami.”

Sokan utálják ezt a filmet, mert éppen ilyen közegből menekültek egész életükben, és akkor ugye egyből jöhet a sznob fintorgás. De azért nekik is elárulom, hogy nem véletlen vált kultfilmmé a Fapuma. A magam részéről sosem felejtem, amikor egy apró szoba kis számítógépe elé beültünk vagy hatan, és végigröhögtük az Üvegtigrist. Nem mellékesen ebben a filmben nem csak a suttyó közeg lehet ismerős, de a lemondó, sehová sem tartó, magunkon röhögő, ám mégis kissé melankolikus, szerintem tipikusan magyar életérzés.

9.

Memento

„Hinnem kell, hogy a tetteimnek még van értelme, még ha nem is emlékszem rájuk.”

Sosem tudtam igazán szeretni Christopher Nolan első filmjét, amellyel berobbant a köztudatba. Ezért is került ennyire hátra. Viszont még így is lehagyhatatlanak éreztem, mert egy annyira egyedi, érdekes élményt nyújt, mint kevés más mozi a filmtörténelem során. A különleges témához sikerült kiválasztani a megfelelő műfajt, majd egyedi formába önteni, ráadásul egy kellően okos csavarral lezárni A Memento tőlem tiszteletet és 9. helyezést érdemel mindezért ezen a listán.

8.

Maléna

„– Pietro, ez a gyerek már három kerek napja nem evett semmit.
– A Szovjetunióban soha nem esznek, mégis megvannak!”

Amikor Monica Bellucci istennőt alakít, Ennio Morricone húzza a talpalávalót, Koltai Lajos fényképez, és az utolsó olasz mesterember, Guiseppe Tornatore dirigál, az már rossz nem lehet. Kamaszkorunk legszebb nyara ezúttal Szicíliában játszódik le, ahol egy fiú plátói szerelmén keresztül kapunk képet a legtisztább emberi érzelmek mellett a legaljasabbakból is, mint a férfiak gyomorforgató kéjvágya, vagy a nők pusztító irigysége. Mindezt amolyan amarcordosan, a második világháború idejében, nosztalgikusan, melankolikusan és egy kicsit katartikusan.

7.

Jay és Néma Bob visszavág

„Mi a faszom az az internet?”

Amilyen mocskos, visszataszító, szabad szájú, elvetemülten őrült film, nem csodálom, hogy sokan nem tartják semmire, pedig a Kevin Smith-féle Jersey-éra egyik legjobb darabja, amely sokkal inkább összegzi és lezárja ezt a korszakot, mint a Shop stop 2. A két örök mellékszereplő egy folyamatosan kikacsintgató metanarratív road movie-ban száguld végig, amelyben csak úgy ontják magukból a poénokat és a trágárságokat, na meg a filmes utalásokat. Nem mellesleg minden második mondatuk a napi szóhasználat részét képezte a gimiben.

6.

Ellenség a kapuknál

„Az első kap puskát, a második követi. Amikor az elsőt megölik, a második felveszi a puskát, és lő.”

Nem hibátlan ez a mozi, kicsit elamerikanizálja a sztálingrádi csata történetét szerelmi háromszöggel, happy enddel, zsidókkal, meg olyan dilemmákkal, amik senkit sem érdekelnek. Viszont a kezdő csatajelenet van annyira ütős, mint a normandiai partraszállás a Ryan közlegényben, és szerencsére később sem fordul nyálaskodásba a film. A mesterlövész-jelenetek pedig hihetetlenül izgalmasak és ötletesek, úgyhogy minden probléma ellenére maradandó élményt nyújt minden idők legdrágább európai filmje. James Horner zenéje pedig egyenesen feledhetetlen.

5.

Tigris és sárkány

„Aki igazán tud, nem erőlködik.”

Mi magyarok is megkaptuk a képünkbe a wuxiát, amivel elsőre talán nem is olyan egyszerű kezdeni valamit. De aki nem egy Mátrix-utánzatként könyvelte el a repkedve harcoló kínai hősöket, az észrevehette, hogy ez a film már egyfajta költészet; a megható történetnek, a csodaszép látványnak, a fantasztikus küzdelmeknek és a hibátlan színészi játéknak köszönhetően. Ha képesek vagyunk elmélyedni a lassú sodrású sztoriban, és elfogadni a hősök világát és cselekedeteit, akkor minden idők egyik legszebb mozijához lesz szerencsénk.

4.

Moszkva tér

„Gyalog jártam, mint az állatok, és vizet ittam, mint a palánta.”

Az egyik kedvenc magyar filmem, mondhatnám azt is, hogy generációmnak ez a saját Megáll az idője. Ráadásul mindig mást jelentett nekem, akárhányszor megnéztem. 14 évesen menőnek találtam, 18 évesen a magyar jellegzetességeket értékeltem, most már teljes egészében a nosztalgia hatja át számomra a filmet. És nemcsak az életkor, az érettségi, a ballagás nosztalgiáját nyújtja át Török Ferenc diplomamunkája egy melankolikus, mégis humoros csomagolásban, hanem a ’89-es évét is. Nem emlékszem arra az évre, de a Moszkva tér képes elérni, hogy úgy érezzem, mintha én is ott lógtam volna ezekkel a gyökerekkel.

3.

Rekviem egy álomért

„Nem tudom belőni magam... Valamit tenni kell a karommal...”

Valójában előkelőbb helyezést érdemelne, hiszen a mai napig ez Aronofsky legjobb alkotása. Az egyetlen ok, hogy nem került előrébb, hogy ez egy visszataszítóan kemény, végtelenül nyomasztó, éjsötét alkotás, amit baromi nehéz végignézni, szórakozni pedig egyenesen lehetetlen rajta. Három drogos drámáját követhetjük, ahogy Clint Mansell hátborzongatóan erős hegedűszólamai kíséretében, megállíthatatlanul csúsznak le a lejtőn, Aronofsky azóta sem látott vizuális horrorhatásaiba komponálva. És meg sem állnak a legmélyebb pokolig. Zsigerekig hatoló élmény, elképesztő színészi alakításokkal, és talán a legerősebb drogfilm, amit valaha láttam.

2.

Shrek

„Csak a gombokat ne! Gumicukorból vannak!"

A zöld ogre jött, átértelmezte a Disney cukormázat, jól kiröhögtette velünk az elmúlt évtizedek rajzfilmjeit, majd győzött: nemcsak a kasszáknál volt hatalmas siker, hanem egyszerűen imádta a közönség a Shrek humorát és karaktereit, úgyhogy már sokadszorra írom ebben a posztban, de ez az alkotás is kultfilmmé vált. A mai napig nem avult egy percet se, hála a remek CGI-grafikának, az örök érvényű humornak és a vagány betétdaloknak. Személy szerint ez a kedvenc komputeranimációs mesém az összes közül, és lazán megadnám neki a 2001-es első helyet, ha nem abban az évben mutattak volna be nálunk egy még ennél is kultikusabb filmet.

1.

Blöff

„Szóval, ha nem tévedek, te vagy a főfasz. És azok ott kétoldalt a golyóid.”

Ritka dolog, hogy egy elsőfilmes rendező hatalmasat robban. Még ritkább, hogy a második filmjével sikerül rákontráznia az elsőre, méghozzá úgy, hogy teljesen ugyanazt a stílust követi. A Blöff már kiforrottabb, mint A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső, ráadásul humorosabb, még emlékezetesebb karakterekkel dolgozik, a története is komplexebb, miközben ugyanazt a piti alvilági szarkavarást láthatjuk, mint Guy Ritchie első filmjében. A polcon nyugodtan mehet egymás mellé a két alkotás, idézetgyűjteményünk és a legjobb gengszterfilmek panteonjában egyaránt örök helye van mindkettőnek. De főleg a Blöffnek.

Mielőtt rátérünk a csalódás rovatra, egy filmről még mindenképpen szeretnék szót ejteni, ami szintén kultikus státuszba került nálunk a 2000-es évek első felében, ez pedig szégyenszemre az Amerikai pite második része. Most újranézve ez a mozi már nemcsak erőltetett, hanem hazug is. Viszont a poénok jó része még így is ül, a karakterek szerethetőek, a zenei betétek elképesztően királyak (Offspring, Sum 41, Blink 182, Alien Ant Farm), és az életérzés is kellően átjön, hála a nagyobb teret kapott Bránermájszter taplóságainak, na meg a kiváló magyar szinkronnak.

További jó filmek 2001-ből, sorrend nélkül: A sebezhetetlen, Apádra ütök, Majdnem híres, Sade márki játékai, A harcos és hercegnő, Bridget Jones naplója, Halálos iramban, Érzéki csalódás

Csalódások: Hegylakó 4, Hannibal, Pearl Harbor, Jurassic Park 3, A majmok bolygója, Belphégor, A szajré, Farkasok szövetsége, Kardhal

A lista természetesen ezúttal is az aeonflux blog segítségével történt, ahol az alábbi linkre kattintva meg is nézhetitek, mik voltak még 2001-ben a magyar mozikban:

http://aeonflux.blog.hu/2008/02/07/hazai_bemutatonaptar_333

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!