Kezdjük ott, hogy mi is az a csambara, aminek már az írása is talányos, lévén hogy a japán nyelvben valami "n" és "m" közötti hang illik oda középre. Maradok az egyszerű változatnál.

A csambara a japán mozik egy speciális alosztálya, mifelénk leginkább a kalandfilm kifejezés adja vissza az értelmét. De nem akármilyen kalandfilm ám, hanem a szamurájok korában játszódó, kardokkal és más, kellemetlen kinézetű, életre fölöttébb veszélyes célszerszámok használatát látványosan bemutató mozikról van szó. Jobb darabjaiban azért a statiszták változatos redukálásán túl ügyelnek az erkölcsi tartalom történetbe szövésére. A legjobbak pedig már kellő művészi eszközökkel felvértezve a drámák határmezsgyéjén járnak, netán átlépik azt, így kielégítik az akciókon túli igényekkel föllépő nézők vágyait. Jó keverék ez, nemcsoda, ha a világ minden táján keresettek. Szűkölködő roninok, vagy épp ellenkezőleg, a klánjukhoz, gazdájukhoz mindhalálig, de akár a halálon túl is hűséges szamurájok gyakorta főhősei ezeknek a történeteknek. Manapság népszerűek a kínai wuxiák újhullámának filmjei, melyben a nagymesterek legyőzik a földi lét korlátait, akár a levegőben is képesek harcolni, vagy az elemeket uralják, az ottani filozófiai megközelítés szerint. Csambarában ilyen nincs. A japán kardvívás alapvető eleme a félelem. A szamuráj úgy él, hogy tisztában van vele, az élete teljes kell legyen, mert villanásnyi idő alatt véget érhet. Viszont pont ez a tény adja fő feszültséget a vívójelenetekben. Itt egy döntés tényleg életről és halálról határoz. Tudni kell, hogy ezen filmek többségében olyan színészek kapják a főszerepeket, akik a mesterségük fogásain túl a harcművészetet szintén professzionális szinten művelik. (Látni kell 1-2 ilyen mozit, és végigneveti az ember az Azumit.) Élesben forgatott, 6-8 kg-os kardok suhannak el a szem és a kamera számára nem követhetően pár centiméterrel, vagy akár milliméterrel a test előtt. Voltak már halálos forgatási balesetek ilyen felvételeknél. Az egyik leghíresebb Katsu Shintarou fiához fűződik, aki halálra sebzett egy statisztát, akivel nem sokkal előtte veszekedett. (Fölmentette a bíróság, meg a színész társai is. Tudták, mit vállalnak.) Valódi feszültség hatja át ezeket a mozikat, s ha hozzájuk jó történetek párosulnak, garantált a néző elégedettsége. A személyes listámra igyekeztem olyanokat válogatni, amelyek mozgalmasak, visszaadják a japán kardvívás szépségét, balettszerű eleganciáját, ugyanakkor a forgatókönyvek sem vallanak szégyent. Viszont a kalandfilm jelleg miatt nem lesznek itt Akira Kurosawa filmjei, mert bármilyen népszerűek és kiválóak is a mozijai, ő nem ebben a műfajban alkotott. Egy csambarában nem eshet meg olyasmi, mint a Hét szamurájban, hogy 50 percig beszélnek a banditákról, de nyomuk sincs a képen. De elég a locsogásból, jöjjön a lényeg, vagyis a filmek sora. Előrebocsátom, nem fogok különösebb mély elemzésbe bocsátkozni a tartalmukról, csak főbb benyomásaimra szűkítem a fülszövegeket. A rajongók már úgyis ismerik ezeket a történeteket, akiknek van rá affinitásuk, azoknak ennyi elég lesz kedvcsinálónak, akiket meg nem érdekelnek az ilyesmik, úgysem olvasnák el.

10. THE BETRAYAL (1966)

A régi, fekete-fehér iskola egyik remek, ám kevéssé ismert darabja. A klánörökös érdekében nagy áldozatot vállaló, ám sajátjai által cserbenhagyott ifjú az egyik legradikálisabb megoldást mutatja be a dolgok rendbetételére. A végén mintegy 100 harcos ellenében áll ki, de egy szamuráj az igaza tudatában nem mérlegeli az esélyeket. Véleményem szerint a történet megelőző része sokkal jobb, hitelesebb, sőt, érdekesebb, mint az elhíresült hosszú, és persze fölöttébb látványos, leszámolás jelenet. Fekete-fehérben forgatták még, de ez ne ijesszen el senkit. Jó minőségben hozzáférhető, a nézése közben pedig eszébe sem jut senkinek ezt a tényt hiányul felróni.

09. Oichi, wanted Dead or Alive (1970)

A Crimson Bat sorozat 4. része. Azon kevés mozik egyike, ahol nő a főhős, és vívásban sem marad el a férfiaktól. Nálunk is vetítették az 1970-es évek közepén, "Fogják el Oicsit élve vagy holtan!" címmel. Máig keresett kalandfilm, nem véletlenül. Mindenképp kuriózum a maga nemében. Jobb, mint a szintén méltán híres A kardforgatónő, (a Crimson Bat első mozija) kevésbé hatásvadász. Oicsi csúffá teszi egy kierőszakolt házasság vőlegényét, ami miatt fejpénzt tűznek ki rá, sorjáznak is a fejvadászok, hogy begyűjtsék. Őt ez nem zavarja, inkább egy falu lakóinak a segítségére siet. Szerelmes lesz, többé nem akar ölni. Ám olyan világban él, hogy ezt képtelenség betartani. Látványos, pergő történet, teli igazi japán egzotikummal. Hirokazu Ichimura nem túl sok mozit készített, de amit leforgatott, azokra érdemes figyelni. Időközben felújítvan megjelentek a sorozat darabjai, lehet vadászni őket. Mindhez van magyar felirat.

08. Zatoichi - Darkness Is His Ally

Egy legendás mozihős indult az útjára 1962-ben, hogy 21 év alatt 25 filmben arasson sikereket. Majd 16 évvel később Katsu Shintarou újra kézbe vette a témát, s maga ült a rendezői székbe. Ez lett a hattyúdala ezzel a karakterrel. Tulajdonképpen az előző filmek legjobb mozzanatai lettek összeszedve egy történetbe, a kor igényeihez igazítva a keményebb kivitelt. Hol megható, végig színpompás, időnként durva, de mindvégig magával ragadó. Méltó lezárása egy filmlegendának. (Takeshi Kitano verziója a lábát sem törölheti meg.) Ha valaki szeretne 4-5 Zatoichi mozit a gyűjteményébe, ezt okvetlenül tegye listára.

07. Yagyu Conspiracy (Shogun's Samurai)

Egy időben a japán stúdiók nem láttak fantáziát a szamurájfilmek készítésében. Így mintegy 10 év szünet után készült el a Yagyu klán intrikáit feldolgozó, nagy kiállítású mozi, Kinji Fukusaku irányítása mellett. Sonny Chiba jól járt vele. Tulajdonképpen az egyetlen valóban jól sikerül szamurájos kalandfilmje. (A nindzsás, karatés, vagy éppen az alig serdült ifjúságnak (A sógun árnyéka), vagy a Zs kategóriás megélhetési moziknak szánt (pl. Öld meg a sógunt!) szamurájos dolgai itt "nem játszanak".) Két sógunfi vetélkedik a hatalomért, és nem éppen nemes eszközökkel folyik a harc. Történelmi köntösbe öltöztetett fikció, de megbocsátjuk neki, mert végig szórakoztató. Jó szereplők, feszes rendezés. Magyarországon kiadták szinkronnal. "Recommended".

06. Lone Wolf and Cub 5 (1973)

Más címmel: Babycart In The land of Demons. Ogami Itto karaktere összeforrott a japán mozik minden bizonnyal legjobban vívó színészének a nevével, aki nem más, mint Wakayama Tomisaburo. A vele készült 6 Babycart  mozi bármelyike fölfér egy 20-as csambara listára. Azért ezt a részt  választottam, mert a harci jelenetek intenzitása szerintem ebben a legmagasabb, és Kenji Misumi olyan pazar képi világot teremtett mellé, hogy az már túlnő egy szimpla kalandfilm mércéjén. Ha létezik esztétikus erőszak, az itt megtalálható. Talán még Sam Peckinpah tudta ezt a hatást elérni a Vad bandával. A Lone Wolf sorozat olyan magasra tette a mércét a csambara moziknál, hogy igazából jó 40 évvel később még mindig nem tudták megközelíteni se. Egy gyűjtő polcáról sem hiányozhatnak.

05. The Sword of The Beast (1965)

Egyetlen szamurájfilmes lista sem láttam még, amin Hideo Gosha ne lett volna képviselve vagy három mozival. Ő máig Japán egyik legalulértékeltebb rendezője. (Igaz, tett egyet és mást érte a polgárpukkasztás területén, hogy kiutálják maguk közül az Akadémia tagjai.) Kiváló forgatókönyveket írt, és ha komolyan vette magát, akkor a rendezései fölöttébb stílusosak voltak. Otthonosan mozgott a szamurájok világában, hiteles miliőt teremtett. Remek érzékkel ötvözte a drámát a kalandokkal, így a nézők több rétege találta meg  a mozijaiban azt, ami érdekelte őket. A változás előtt álló Japánban türelmetlen ifjak támadnak az egyik vezetőre. Gennosuke, az egyik merénylő menekülni kényszerül, nyomában az ellenséggé lett legjobb barátjával és a klán válogatott vívóival. A hegyekben szándékozik meghúzni magát, de ott él valaki, akinek szintén titkolnivalója van. Politika, barátság, rablók, aranybánya és cikázó kardok, amelyek bevágták magukat a toplista élére. Minőségi darab.

04. Bandits vs Samurai Squadrons (1978)

Igen, a híres Szamurájok és banditák következik. Ezt talán még a csambarákkal sosem találkozók is látták. Kumokiri Nizaemon, a klánja által bűnbaknak szánt könyvelő banditának áll, hogy bosszút álljon a kiváltságosokon. Tehát szorgalmasan könnyíti az aranyakkal teli ládáikat. Bár igyekszik mindent elfeledni, a múltja fájó körülmények között utána nyúl, aminek véres következményei lesznek. Az egyik legösszetettebb csambara, ( sokan pont ezért nem díjazzák) mozaikszerűen építkezik, erős társadalom kritikát tartalmaz. A műfaj határait túllépő alkotás, de nem kell félni, nem fullad unalomba. Gosha eleve olyan szándékkal forgatta, hogy addig nem látott, életszagú harci jelenetekkel legyen teli. Ez maximálisan összejött. Tatsuya Nakadai pedig egyszerűen szenzációs benne. Hatalmas személyes kedvenc.

03. Samurai Vendetta (Hakuoki - 1959)

 Ez a klasszikus iskola pazar mozija. A hűséges 47 ronin (Chushingura) mellékszála adja az alapot, ami már önmagában érdekesség. A régi idők minden erénye megtalálható a filmben. Míves történet képzett színészek előadásában. A legapróbb részletekig kimunkált, nagyon szép kiállítású, felemelő lelkületű, képes a nézőt érzelmileg megfogni. Raizo Ichikawa egyik legjobb szerepe. A hóban vívott végső párbaj az 1950-es évek, szamurájfilmek aranykorának nevezett időszak csúcsjelenete, melyet később sokszor próbáltak utánozni. A rendező az a Kazuo Mori, akit a Zatoichi és a Shinobi no Mono sorozatok ismerői mint stílusos, megbízhatóan teljesítő direktort tarthatnak számon. Ezúttal sokkal többet produkált, mint a tisztes átlag.

Érdemes megtekinteni az eredetit. Hasonlóan eredeti a történet, de csak kevesen ismerik. Mondhatni, egy rejtett gyöngyszem. Már létezik magyarítása és felújított képpel érhető el a mozi.

02. Three Outlaw Samurai (1964)

Gosha legelső filmrendezése volt és akkora telitalálat, hogy azonnal klasszikussá lett. Chiba, a vándorló harcos, véletlenül belekeveredik egy parasztlázadásba. Bár nem az ő ügye, hamarosan nem tud kiszállni belőle, nem engedi a becsületérzése. Később két társai akad, akiket eleinte erősen eltérő indokok vezetnek, míg végül közösen kényszerülnek harcolni egy teljes klán harcosaival. Erőteljes dráma, kiváló színészi alakítások, fantasztikus vívójelenetek, korát megelőzően mozgalmas film, nem hagyja közömbösen a közönséget. Mindmáig nem fogott rajta az idő.

01. Goyokin (1969)

Persze, hogy megint Gosha...Kevesen áldoztak nagy adag munkát és pénzt arra, hogy minőségi csambarát készítsenek. A többség csak a kardokat akarja használatba venni, máskor meg derogált a rendezőnek a művészkedés mellett igazi hiteles akciókra időt szánni. Szerencsére Hideo mester nem tartozott közéjük. Magobei, a meghasonlott szamuráj, aki önként választotta a kitaszítottak életét, ismét kardot köt, visszaindul volt klánja területére, hogy ártatlanok lemészárlását akadályozza meg. Pedig ezért mindent föl kell rúgnia az előző életéből, barátságot és szerelmet egyaránt. Két elkötelezett ember. Az egyik meg akarja menteni a klánját és ezért szörnyűségre készül. A másik vissza akarja nyerni emberi méltóságát és ezért leszámol egykori életével. Körülöttük bűnösök és ártatlanok, parasztok, bérgyilkosok, kémek. A tét, a lelki megtisztulás. Olyan harc, aminek nyertese lehet, de győztese nem. Csúcsmozi. Kaland, dráma, magas erkölcsi tartalom elsőrangú művészi eszközökkel kifejezve, miközben a  műfaj jellemzői megőrződnek. Bármikor odaállítható Kurosawa filmjei mellé, s nem fog lemaradni. Ne hagyja ki, aki teheti.

Befejezésül pedig egy kiváló tisztelgés a műfajnak a klasszikusok alapján: