2001, ősz. Ketten ülünk a szegedi kollégium tévészobájában valamikor éjfél felé, és nézünk egy filmet. Vin Diesel – akkoriban csak egy kigyúrt kopasz név nélkül – Kálid Artúr hangján osztja az egysorosakat, és belezi a szörnyeket puszta kézzel. Bő egy óra múlva vége a filmnek, és mi csak nézzük a stáblistát. EZ valami baszott jó volt. Megnéztük a Pitch Blacket, ráadásul úgy, hogy azt se tudtuk, mit néztünk, mert az elejét nem is láttuk. De sebaj. Ez a jó az HBO-ban, másnap ismétlés.

A Pitch Black egy alacsony költségvetésű B-filmnek indult. Nagyon jókor jött, mert az Alien-széria 1997-ben sikeresen bedöglött, 2000 után tombolt a Mátrix-láz, és a klasszikus értelemben vett science-fiction hiánycikké vált. A Pitch Black a sci-fi alapjain vegyítette a thrillert az akcióval, az eredmény pedig felettébb szórakoztatóra sikeredett. Jelenleg a film aktualitását az adja, hogy a városban található planetáriumban nagyvásznon lehetett megnézni a filmet, remélhetőleg egy sorozat első darabjaként. Mint minden ilyen esetben, most is felhívom a figyelmet, hogy durván SPOILER-ezek a katt után, szóval, aki még nem látta a filmet, az előbb nézze meg!

David Twohy meggyőzte a PolyGram producereit, hogy jó lesz, ha pénzt lapátolnak ebbe az anyagba. És ha abból indulok ki, hogy Twohy előző filmje a szörnyűséges Galaktikus támadás volt, akkor minden bizonnyal ez volt akkoriban az utolsó dobása, és ez meg is látszik a végeredményen. Mert amennyire minimalista, annyira sikerült kihasználni a körülményeket. Újabb bizonyíték, hogy a pénzhiány megsokszorozza a kreatív gondolatokat, tekintve, hogy a film második része – ahol már volt pénz dögivel – sokkal rosszabb lett.

Az alaptörténet végtelenül egyszerű. A Hunter Gratzner nevű szállítóhajó útját keresztezi egy üstökös, ami miatt hőseink kényszerleszállást hajtanak végre a közeli naprendszer lakható bolygóján. A becsapódást a negyven utasból mindössze tízen élik túl. Köztük a Diesel alakította Richard B. Riddick, szökött fegyenc, aki az első adandó alkalommal olajra is lép. Azonban hamarosan kiderül, hogy a bolygón nem Riddicktől kell tartani, hanem az őshonos fajtól, melynek egyedei felzabálnak minden élőlényt a bolygón. Szerencsére a szörnyek érzékenyek a fényre, és mivel a bolygónak három napja is van, így soha nem jön el az éjszaka. Kivéve azt az egy hónapot, amelyre 22 évente kerül sor a bolygók együttállásának köszönhetően. A csapat pechére ez az együttállás pontosan a lezuhanáskor következik be.

Ez máris egy klasszikus alaphelyzet, ahol néhány egymástól teljesen különböző embernek kell helytállnia egy olyan szituációban, amely számukra idegen, és csakis akkor élhetik túl, ha megbíznak egymásban. A hajó landolásánál eleve meghalt az utasok 75%-a, köztük hárman a négyfős legénységből. A kapitányt a behatoló apróbb meteorok lyuggatták szitává, majd a szerencsétlen landolásnál a navigátor is elhunyt, akinek halála jól jött a pilótának, hiszen a ballaszt és a teherblokk után az utasokat is ki akarta dobni mindenestől. Így azonban az a groteszk helyzet állt elő, hogy erről senki nem tud, sőt hálálkodnak neki, hogy megmentette az életüket, miközben azt a halott navigátornak köszönhetik. A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy a személyzet negyedik tagjáról mindössze annyit lehet tudni, hogy nő volt, és ő is meghalt a landolás során.

És ez ad egy pluszt a Pitch Blacknek, hogy szinte minden szereplőnek két oldala van. A karakterek elsőre talán sztereotípiának tűnnek, de a film előrehaladtával mindegyikről kiderül, hogy egyik sem pusztán fekete vagy fehér. Vegyük csak sorra kis csapatunkat! A film eredeti főszereplője Carolyn, azaz Radha Mitchell lett volna, aki a pilótát alakítja, és habár a forgatáskor már 27 éves volt, de nem sok említésre méltó szereppel rendelkezett. Ezzel a filmmel eredetileg olyan kiugrást kaphatott volna, amit anno Sigourney Weaver az Aliennel, azonban az Universal annyira haloványnak tartotta a játékát – vagy csak Diesel mosta le őt a vászonról –, hogy úgy vélték, nem lehet rá építeni egy lehetséges folytatást, és ez döntötte el, kettejük közül ki menekül meg az űrsiklóval, és ki marad holtan a bolygó felszínén.

Hogy erre feltétlenül szükség volt-e, nem biztos, de felfoghatjuk úgy is, hogy így vezekelt a karakter a bűnéért. Talán Carolyn jelleme fejlődik a leglátványosabban, hiszen a film elején még csak egy önző alkalmazott aki folyamatosan másra hárítja a felelősséget, mert nem ő a kapitány. Azután rá kell ébrednie, hogy a kapitány halálával ő lett a parancsnok és úgy is kell viselkednie. Az első percekben még „Nem fogok megdögleni értük!” felkiáltással feláldozna 37 másik életet, hogy megmeneküljön, a bolygón azonban egyre inkább felnő a feladathoz, hogy neki személyes felelőssége mindenkit élve kijuttatni, és hogy a film végén, már őszintén kiálthassa dacosan: „Igen, meghalnék értük!”

Keith David játssza imámot, aki három fiával együtt éppen Új Mekka felé tart, azon a hadzson, amelyet minden muszlimnak meg kell tennie életében egyszer. Az ő karaktere is végtelenül érdekes, s főleg a film vége felé kap hangsúlyt amikor a hitről beszélget Riddickkel. Imám egy kőszikla, akkora hittel rendelkezik, hogy egyházat lehetne felhúzni rá. Amikor például lezuhannak és kiderül, hogy a levegő nehezen lélegezhető, sehol a környéken víz, és minden iható nedű egy kevés bor meg whiskey, azt is visszautasítja, hiszen a muszlimoknak, különösen zarándoklat alatt, tilos alkoholt fogyasztaniuk. Szentül hisz benne, hogy találnak vizet, és folyamatosan Allah hatalmas erejéről beszél. S mégis ővele bánik el leginkább a sors – értsd: a forgatókönyv –, hiszen szép sorban mindhárom fiát elveszti a szörnyekkel folytatott harcban. Amikor utolsó gyermekét is elragadják tőle, az a fájdalom, amely kiül az arcára, mindent elmond. Személyében kapjuk meg az egyetlen háttér-információt a világról, miszerint létezik egy Új Mekka nevű hely, még ha ebben a részben ez nem is olyan hangsúlyos. Utoljára a Dűnében álltak ilyen közel az iszlámhoz egy sci-fiben.

Sokat megjárt sorozatszínész az antikváriust játszó Lewis Fitz-Gerald, aki a tipikus majrézós, folyton aggodalmaskodó, pipogya, nevetséges figura a csapatból. Egyáltalán nem játszik rosszul, és még a film legemlékezetesebb elhalálozását is megkapta, csupán annyi a gond vele, hogy a humorosnak szánt beköpései nem annyira humorosak. A film ezzel ellentétben rendelkezik humorral, de azt egészen máshonnét kapjuk.

Rhianna Griffith valami elképesztően fantasztikus alakítást nyújt mint kölyök, főleg ha azt vesszük, hogy a film háromnegyede alatt fiút játszik, teljesen hitelesen. A Pitch Black forgatásakor még csak 15 éves volt, és bár nem ez az első filmje, karrierje mégsem indult be, és egy idő után már csak a modellszakmával foglalkozott. Annál is inkább érthetetlen, hogy fiút faragtak belőle, mert igencsak szép, akit bizonyára órákig kellett sminkelni, hogy fiúnak hasson. Inkább a hangja miatt választhatták, mert tényleg hihető mindkettőnek. Ő a másik olyan karakter, aki eltitkol valamit, és rajongása Riddick iránt az egyik legjobban felépített vonal az egész filmben. Érthetetlen, hogy a második részben képesek voltak egyszerűen lecserélni, ha már mindenáron visszarángatták.

Azután itt van Riddick üldözője, Johns a fejvadász, akiről mindenki azt hiszi, valójában rendőr. Ő az a fickó, aki kézben tartja a dolgokat. Legalábbis egy bizonyos pontig, amikor azonban kiesik a kezéből az irányítás, átmegy pszichopatába. Az már elég hamar kiderül, hogy egy arrogáns seggfej, aki azonban ennek ellenére is érthető karakter marad, hiszen már hónapok óta üldözte Riddicket, és az, hogy sikerült elkapnia, azt bizonyítja, hogy nem kispályás, érti a dolgát. Bár Riddick kétszer is kiszabadul a zuhanás után, ő mindkétszer elkapja. Persze lesz egy pont, amikor végképp megutáltatják a nézővel, és nem arra gondolok, hogy kiderül, morfiummal lövi magát. De kétségtelen, hogy a drogos momentum is 180 fokot fordít a karakter megítélésén.

Nézzük magát Riddicket, aki az egész film hajtóereje! Bár hajlamos vagyok azt a nézetet vallani, hogy ez a film pont attól jó, hogy NEMCSAK Riddick karakterére fókuszál, hanem ugyanúgy ott vannak a többiek is. Tudunk kiért izgulni, igen, még ezért a többszörösen elítélt, veszedelmes gyilkosért is, aki az eredeti tervek szerint egy nő lett volna. Riddick karaktere a legtitokzatosabb, csupán annyit tudunk meg róla, hogy életfogytiglanra ítélték gyilkosságért, és ahonnét megszökött, oda még a nap se sütött be, ezért elvégeztetett egy szemműtétet magán, hogy éjjel is kitűnően lásson, és ne tudják hátba szúrni. Ez azonban arra kárhoztatja, hogy napfényben állandóan viselni kell ezt a vicces hegesztőszemüveget. Karaktere éppen ettől válik olyan etalonná.

Macska-egér játéka, amelyet a film első felében űz, kifejezetten izgalmasra és helyenként humorosra sikeredett. Saját bevallása szerint a kés a kedvenc eszköze, és igazából nem lehet belátni a fémesen csillogó szempár mögé. Mintha a szemműtéttel a lelke is eltűnt volna. Hiszen a szem a lélek tükre. Véleményem szerint 2004-ben hibát követtek el, amikor univerzumot építettek Riddick karaktere köré, ezzel éppen az a titokzatosság szűnt meg, amely ezt a karaktert igazán izgalmassá és élővé tette. Beszélgetései helyenként morbidok, de mindenképpen sokatmondóak; filozofikus eszmefuttatásai, amelyeket Imámmal folytat, vagy a film végi nagy monológja. Erről igazából sosem tudom eldönteni, hogy csak teszteli Carolynt, vagy tényleg képes lenne mindenkit otthagyni a bolygón. Amikor a pilóta a fejére olvassa, hogy „Kellett, hogy maradjon valami emberség magában!", lazán odaveti: „Már azt sem tudom, milyen az."

Karaktere nem lenne ilyen hiteles, ha Diesel nem 100%-on pörögne az egész film alatt. Ez a szerep röpítette őt be az A-ligába, és a következő években a Halálos irambannal, meg az xXx-el egyértelműen jelezte, a 2000-es években bizony méltán van helye a filmiparban. Persze becsúszott pár rosszabb szerep is, mint a Gorilla bácsi vagy a Babylon A.D., de alapjában véve Diesel nem csak egy kopasz, kigyúrt kidobó – aki ugye a filmezés előtt volt. Erre mi sem nagyobb bizonyíték, mint a Védd magad című, félig meddig valós eseményeken alapuló, nagyszerű kamaradráma. Riddick karaktere azért is üdítő, mert merészség volt egy antihőst megtenni főszereplőnek, ami ráadásul ritkán sül el ilyen jól. Utoljára a Menekülés New Yorkból esetében találkozhattunk hasonlóval, úgyhogy ebből a szempontból, ha a Szikla a modern Schwarzenegger, akkor Diesel a modern Kurt Russell.

Ennyit a karakterekről, és minthogy bőven lehetett róluk beszélni, szerintem ennyiből is látszik, hogy legtöbbjük igazán jól kidolgozott, a hozzájuk kapcsolódó fordulatok is klasszak, van hátterük, mélységük. Sokan több szempontból is támadják a filmet. Egyesek épp azt hozzák fel, hogy egy óra alatt sem indul be a cselekmény. Szerintem ez nincs így, mert a film első fele is tartogat kihívásokat. Kezdve azzal, hogy nincs a csapatnak vize, lassan felfedezik, hogy az egész bolygó lakatlan, Riddick megszökik, és persze rá kellene jönni, hogyan tudnának eltűnni a bolygóról. Ezalatt szépen felépül a háttér, megismerjük a szereplőket, akik a film második felében a vészhelyzet hatására megváltoznak.

Azután itt van az együttállás. A film bármennyire is hitelesen állítja be, ilyen nem létezhet. Kezdjük ott, hogy három napja van a bolygóknak, és két bolygó egyszerre eltakarja mindhármat. A középső bolygó a kéket, a nagy gyűrűs gázbolygó pedig a kettős sárga csillagot. Milyen pályán mozognak ezek? Van ugyan egy modell a filmben is, de az erőteljesen geocentrikus, amiről ugye tudjuk, hogy nem fedi a valóságot. A nagyobb tömeg körül kering a kisebb, ennek okán, ha a Szaturnusz ilyen közel lenne hozzánk, akkor a Föld külön pályára állna körülötte, és máris nem stimmel az együttállás. Vagyis mi az a valami, ami körül kering a három bolygó és a három csillag?

Ugyanígy a gázbolygó körül két gyűrű is van, de akárhány gyűrűvel is rendelkezik egy bolygó, azok kizárólag a középpont körül keringhetnek, tehát a „ráktérítő” körül nem. De még ha ez így működne is, a sötétség akkor sem tartana hónapokig. Egy napfogyatkozás pontosan annyi idő alatt múlik el, amennyi idő alatt végbemegy. Vagyis mivel a filmben max. egy óra alatt ez megtörténik – és akkor még elnéző voltam –, két-három órával később már újra világosnak kellene lennie. De!

Érdekel ez bárkit is? Ez egy fantasztikus film, fénykard sem létezik, mégis jól mutat a vásznon. És a Szaturnusz felkelte garantálom, hogy az egyik legszebb jelenete a filmnek. Ennyi erővel ne nézzünk meg Alient se, mert nincs olyan lény, amelynek savas a vére. Ami engem sokkal jobban zavar ebben a filmben, az inkább a sok fölösleges magyarázás. Amikor Riddick rájön, hogy ezek a lények nem látnak a fejük búbjánál... Minek bemutatni? Ennyire hülye odaát a közönség, hogy nem jön rá, csak ha belerágják a szájukba, amikor később ezt alkalmazván menekül meg? Különben is, hemzsegnek a szörnyek, Riddick meg azzal foglalkozik, hogy megvizsgáljon egy döglött példányt.

Vagy a szörnyek támadása. Néha bepofátlankodnak a zseblámpa fényébe is, néha meg még egy gyertya lángja is távol tartja őket. Mi alapján döntik ezt el? Sőt, néha Riddick úgy viselkedik, mintha olvasta volna a forgatókönyvet, előre tudja, hogy milyen lények lakják a bolygót, hogy mi kapta el Zeke-et – ami ugye kimászott érte, aztán meg Carolynt mégsem eszi meg, aki meg mélyen bemászik az üregbe –, vagy hogy Jack valójában lány. Szóval lehet itt kötözködni, csak éppen nem érdemes, mert ez egy film.

A másik, amin állandóan megy a vita, hogy mit csinálnak a lények 22 éven át? Egyrészt át is aludhatják, másrészt a föld alatt élnek, ahol sötét van, és nem úgy tűnik a film alapján, hogy csupán az emberekre hajtanának. Megesznek ezek bármit, ami az útjukba kerül, még egymást is. Az a rész, amikor Diesel puszta kézzel kinyír egyet, meglehetősen hatásos, eltudjuk hinni neki, hogy ez a fenegyerek még erre is képes. A lények anatómiája többé-kevésbé logikus, afféle nagyra nőtt bőregér és pörölycápa különös keverékei, amelyek ultrahanggal tájékozódnak, és megérzik a vér szagát. H. R. Giger ugyan megalkotta a tökéletes szörnyet, amelytől elég nehéz elvonatkoztatni, de itt sikerült. Tetszik az is, hogy az apróbb lényeket látjuk meg először, majd a közepesen nagyokat, míg végül már igazi nagy szörnyek elől kell futniuk a szereplőknek.

Említettem, hogy a filmben bőven található humor is, bár az kicsit morbid. Szóval vagy bejön valakinek, vagy nem. Ilyen amikor Riddick alakja feltűnik a legváratlanabb helyeken, csak mi látjuk, hol van, a többiek nem. Vagy amikor valaki váratlanul elhalálozik, az is akármilyen szörnyű, alapjában véve mégis vicces. Riddick és Johns évődésébe is került jó pár humoros beszólás. Kedvencem a fejborotválós rész, amikor Riddick annyira kúl, hogy egy bödön gépzsírral szedi le a sörtéit a tar koponyájáról.

Az akciójelenetek megint csak nagyon rendben vannak, a félelemfaktor is a helyén, különösen amikor már beállt a teljes sötétség, a pitch black, és mégis ki kell menniük a szabadba azzal a néhány világító eszközzel, amelyet találtak. Minderre két dolog tesz rá egy lapáttal. Egyrészt a sötétben egyedül Riddick lát, akiben meg kell bízniuk – egy fokozottan veszélyes fegyencben! Másrészt a lények iszonyatosan sokan vannak, csak úgy hemzsegnek. És ez azért lényegesen megkülönbözteti az összes Alien-filmtől, mert a második részben azért az emberek tökig fel voltak fegyverkezve.

De itt szinte nulla. Még csak harcolni sem tudnak ellenük, mert mindössze Riddicknek van pár bicskája, a régiségkereskedőnél két Maratha, holló-csőr harci-csákány Észak-Indiából, meg egy Vadász-Fúvócső Pápua Új-Guineából, valamint egy bumeráng. Ezen kívül összesen Johns-nál található két lőfegyver, egy némileg módosított rohampuska, és egy pisztoly, ami Zeke halálakor eltűnik. És ez azért nem könnyű. Megbízni egy elítéltben, az egyetlen lőfegyver egy drogos kezében, odakint meg ezer szörny, akik egy idő után megtalálják az utat a búvóhelyre. A fény pedig egyre csak fogy...

Egyetlen esélyük a kitörés, azzal a kevés fáklyával, zseblámpával, alkoholos üveggel és egyetlen lángvágóval amit meg tudtak menteni az űrhajó roncsai közül. De ez is csak fokozza a pánikhangulatot, a klausztrofóbiás bezártság érzetét a nyílt terepen, mert a szörnyek a nagy fénytől távol maradnak. De a kicsinél már próbálkoznak és elég kiesni a fény köréből máris elkapják az embert. És amikor már minden remény elveszik, kialszik az utolsó fényforrás és zuhog az eső, hogy még csak csiholni se lehessen, akkor mégiscsak megmutatkozik Allah ereje, hiszen láthatóvá válnak a Szentjánosbogarakhoz hasonlatos kis lárvák, amik elegendő fényt biztosítanak a továbbjutáshoz. Vagyis a természet - ahogy a Jurassic Parkban - itt is utat tört magának.

A film zárójelenete még negatív kicsengése ellenére is tud adni egy többletet, Carolyn halálakor Riddick tehetetlenül ordítja utána, hogy Ő érte ne halljon meg senki mert nem érdemli meg. Ezek után személyes bosszúja egyáltalán nem tűnik kicsinyesnek, inkább csak annak a kevésnek amit Riddick meg tud tenni. Hisz a túlélők odalent a bolygón valódi családdá forrtak össze, és már egyikük sem az az ember aki felébredt a cyro-álomból. Riddick jellemfejlődése az utolsó mondattal megy végbe: "- Mondjátok, hogy Riddick halott. Meghalt valahol lent a bolygón." Vagyis régi életét lezárta. Mert Carolyn önfeláldozása átformálta, hogy valaki képes volt ő érte is az életét adni. Ettől még egy keménykötésű fickó marad, de ő is megkapta a feloldozást. S valahogy ezek miatt lesz ez a film sokkal több mint az elsőre tűnik.

A rendezői verzióról 

Az úgynevezett Unrated verzió elég hamar kijött, leginkább a még több pénz elszivattyúzása miatt, bár semmiféle extra durva jelenet nem kapott helyet benne, hiszen már az alapfilm is R besorolással futott – látható benne csöcs, gyerekhalál, csúnya beszéd, droghasználat. Inkább csak figyelemfelkeltés végett tették oda, ennek ellenére ez lett a világ első Unrated DVD-je.

Valójában a film mindössze három és félpercnyi új jelenettel bővült, amelyek inkább a karaktereket mélyítik tovább. Állítólag azért nem maradtak benne az eredeti verzióban, mert lassították volna a tempót, de ezzel egyáltalán nem értek egyet. Sokszor így van, de ezek annyira nyúlfarknyi betoldások, hogy ezúttal akár mehettek is volna a moziban, és különben is, külföldön már csak ezt a verziót lehet kapni.

Ezek közül említésre méltó, amikor Imám bővebben beszél Új Mekkáról. Johns arról akarja meggyőzni Carolynt, hogy Riddick csak beetette, hogy másszon be a lyukba. Riddick egyértelműen kifejti, hogy ért az űrsikló vezetéséhez. Shazza elnézést kér Riddicktől. A leglényegesebb momentum, amikor kiderül, hogy Johns nem azért lövi magát morfiummal, mert drogfüggő, hanem mert Riddick megsebesítette, amikor először találkoztak, és a gerincében a mai napig ott van Riddick egyik pengéjének darabja. Szóval muszáj morfiumoznia magát, különben lépni sem tudna. Ezzel ismét fordítanak a karakter megítélésén, és Riddicket is rosszabb színben tüntetik fel, ezért nem kapott helyet ez a jelenet a moziverzióban. Emiatt egyértelműen jobbnak tartom a DC verziót a moziverziónál.

A forgatásról 

A filmet tizenhat évvel ezelőtt, 2000. február 18-án mutatták be az USA-ban, nálunk mindössze négy hónapot kellett várni rá. 23 milliót költöttek rá, és ebből azért elég sok mindent kihoztak. A kritikusok vegyes véleménnyel fogadták, de többnyire vért hánytak tőle, bár a film már a nyitó hétvégén kis híján visszahozta az árát. A Pitch Black végül sleeper hit lett, és körülbelül 53 millióval zárt, ami megalapozhatta a lehetséges folytatást. Sőt Diesel szemei olyan jók lettek, hogy a premierkor piacra dobták az ezüstös kontaktlencséket is.

Érdekes megjegyezni, hogy a sleeper hiteknek megvan a maguk rákfenéje is, tekintve, hogy mind a gyártó stúdió, az InterScope Communications, mind pedig a forgalmazó, a PolyGram Filmed Entertainment a film bemutatását követően csődbe ment. A PolyGram már évek óta döglődött, az InterScope még kihúzta pár évig, de végül mindkettőt bekebelezte a Universal, amely azonban, hála a jó istennek, már csak az utolsó simításokba tudott belepofázni.

A film előmunkálatai már 1998-ban megkezdődtek, a forgatás azonban 1999-ig váratott magára. Mi sem bizonyítja, hogy a Föld milyen csodálatos hely, hiszen paradox módon földöntúli tájakat is találhatunk rajta. A forgatás szinte teljes egészében külső területeken zajlott, egészen pontosan Ausztráliában, ahol a Mad Max harmadik részét is forgatták – ezért is van, hogy Dieselen, Hauseren és Daviden kívül mindenki más ausztrál. A legjobb az egészben, hogy általában 22 fok volt odakint, és hideg vízzel locsolták a szereplőket, hogy az izzadás érzetét keltsék. A forgatási szünetekben pedig külön csapat melegítette őket infralámpákkal, hogy meg ne fázzanak.

Twohy 60 napot kapott, hogy mindent leforgasson – ami maximum nálunk elegendő mennyiség –, vagyis naponta legalább két hasznos percet be kellett tudni dobozolni. Minthogy a kis stúdiók nem kötötték meg a kezét, nyugodtan lehetett a film véres és brutális, megtehetett főszereplőnek egy antihőst. A két forgatókönyvíró, Jim Wheat és Ken Wheat igazából a főbb szálért feleltek, amit ráhúztak Twohy alapötletére – annak idején még A végső megoldás a Halál egyik korai szkriptjeként elvetette a Fox. Egy űrhajó lezuhan A pontban, onnan a szereplők eljutnak egy bányásztelepig B pontba. Onnan visszamennek a roncshoz A pontba, majd ismét vissza B-be, míg végül elhagyják a bolygót.

A legjobb az egészben, hogy az igazán jó beszólások a forgatás közben születtek improvizálás útján, kiegészítve az amúgy nagyon egyszerű forgatókönyvet. A legtöbb extra dolgot is a szereplők találták ki, pl. Diesel Riddick apróbb gegjeit és fekete humorát, Hauser a jó beszólásokat és a felejthetetlen könnyzacskóba lövést – amelyet egy narkós haverjától kölcsönzött. Általában odamentek a rendezőhöz, előadták neki az ötletet, Twohy kicsit gondolkodott, aztán oké, legyen így. Vagy itt van Riddick emblematikus vállkifordítós jelenete: eredetileg ezt is CGI-vel akarták megcsinálni, aztán Diesel benyögte, ő ezt képes megcsinálni valójában is. Kis híján a teljes jelenetet ő csinálta, csupán a végét kellett CGI-vel kisegíteni, mert a bilincs túl szoros volt. De még így is hihetetlen, mit be nem vállalt egy ütős jelenetért.

Mitchell-lel színészileg nagy baj nincs, különösen akkor cuki, amikor szarrá ázik az esőben, és a melleinek megvillantása is megér egy misét, ahogy mászik befelé az üregbe – emiatt később össze is balhézott a rendezővel. Mindent összevetve azért nem járt rosszul, mert pár évvel később már olyan filmekben tűnik fel, mint A fülke, A tűzben edzett férfi, az Én, Pán Péter, a Woody Allen rendezte Melinda és Melinda, a Silent Hill vagy éppen a Hasonmás.

David az a fajta remek karakterszínész, aki korábban tucatnyi filmben feltűnt már, de inkább csak érezzük a jelenlétét, semmint valóban tudnánk, hol is láthattuk őt. Ha valaki ebben kételkedne, akkor mellékesen megemlítem, hogy élete első filmszerepében ő játszotta Childs-t az 1982-es A dologban, később pedig olyan filmekben találkozhattunk vele, mint A szakasz, a Nepperek, a Tűzhányó, az Armageddon, a Keresd a nőt vagy éppen a Rekviem egy álomért.

A két ausztrál telepesről, Zeke-ről és Shazzáról nem sokat lehet elmondani, mindkét színész elsősorban tévés sorozatokban bukkant fel. John Moore nem sok vizet zavar, tekintve, hogy a lények elég hamar elkapják, de felelős a film egyik morbid pillanatáért. Claudia Black egész jó bőr, de inkább az a fajta nő, akire az izgalmas jelzőt tudnám alkalmazni. Élete legelső filmszerepe volt a Pitch Black, utána még láthattuk a Kárhozottak királynőjében, de ő ekkoriban a főleg Ausztráliában és az USA-ban népszerű FarScape – nálunk Csillagközi szökevények címmel sugárzott széria – egyik állandó szereplőjeként lehetett ismert.

A Johnst alakító Cole Hauser David után a második legtöbbet filmezett személy volt a csapatból 2000-ben, bár a legismertebb jelenése kimerült a Good Will Hunting egyik mellékszerepében. A Pitch Black után azonban több A-kategóriás produkcióban is szerepet kapott, mint az egészen kitűnő Tigrisek földje, a Hart háborúja, vagy A Nap könnyei. Szerepei legtöbbször negatívak, de azért jutott neki pár jó beköpés itt is, és néhány kiváló beállítás.

Az a kevés díszlet és makett, ami a filmben feltűnik, egészen parádés. Például mik lehetettek azok a hatalmas lények a sivatagban, amelyeknek már csak a csontjaik maradtak meg? A bányásztelep napelemmel működő szerkezetei is ritka ötletesek, a fúróterem, az elszáradt növényház, a vízgenerátor és a naprendszer modellje. Az egyik jelenetben Dieselnek egy ponyvát kellett lerántania az egyik tetőről, de azt a másik oldalon véletlenül lekötözték. Diesel megoldotta a helyzetet, mert erről nem tudva, olyan erőset rántott a ponyván, hogy elszakadt a kötél. A homokjáró pedig egyszerűségében is ötletesen lett futurizálva. Az ember szívesen belepattanna, hogy menjen vele pár kört.

A film képei ritka gyönyörűek, David Eggby volt az első Mad Max operatőre is. Itt aztán van mindenféle színárnyalat, amit csak el tudunk képzelni. Az elején az arany, vörös és kék szűrők csodálatos képeket varázsolnak elénk. De Riddick lilás vagy a lények szürke látómezője is tökéletesen adja vissza az egyedi érzékeiket. A zöld jelzőfény és a baljós fekete részek, ahol már az árnyékokkal játszanak a készítők, mind sugallják a kilátástalanságot, vagy éppen azt, hogy most végre fellélegezhetünk. Twohy a film egyetlen kópiáján egy meglehetősen veszélyes savas eljárással festette kékre az „éjjel” játszódó kockákat, mert így olcsóbb volt, mint CGI segítségével, viszont a szalag majdnem használhatatlanná vált. A végeredmény azonban Twohyt igazolta.

A sötétben forgatott részeket eredetileg csak tisztán a szereplők által hordozott zseblámpákkal és fáklyákkal akarták megoldani, de akkor alig láttunk volna belőle valamit, így azért annyira mégsem sötét a film, mint valójában lenne. Emiatt páran szintén hőbörögnek, de most gondoljunk már bele, mit látnánk, ha ez tényleg így lenne. És egy filmnek szem előtt kell tartania azt, hogy jól lehessen látni a láthatatlant is.

A CGI-részeken két londoni stúdió dolgozott, a szörnyeket Patrick Tatopoulos tervei alapján a Double Negative keltette életre, amelynek ez volt az első filmje, amelyben dolgozott. Tatopoulos lényei egyébiránt még mai szemmel is tetszetősek, bár a közeli felvételek már kicsit kopottas hatást keltenek. Megemlítendő még Peter Chiang neve, aki mint a film vizuális trükkmestere, azóta további neves munkákban is részt vett, a Bourne ultimátum, a Ha/Ver, John Carter, de már a Pitch Black előtt is feltűnt olyan filmeknél, mint a Batman vagy a Fantasztikus labirintus. Minden másért: a gázbolygó gyűrűi, napfogyatkozás stb. a Magic Camera felelt.

A zenéről már nem tudok ilyen ódákat zengeni, minthogy Graeme Revell inkább tisztességes aláfestő témákat szerzett, semmint valami etalont, amiről a Pitch Black eszünkbe jutna. Vannak jobb hangok, de több a semmitmondó. Pedig egy olyan filmnél, amelynek  a fele szinte teljes sötétben játszódik, erre fontos lett volna figyelni. Persze ebben nyilván annak is szerepe van, hogy a keretből erre nem igen futotta. Szerencsére a lények hangjai meglehetősen baljóslatúra sikeredtek, és ez kárpótolni fog minket.

A DVD-kiadásokról 

Magyarországon a filmet legelőször 2000 decemberében adták ki DVD-n, amelyen mindössze surround magyar és eredeti angol hang volt, 4:3-as képaránnyal, nulla extrával, és egyedül a borító nézett ki ütősen. 2008-ban aztán kidobták a „full extrás” verziót, amely egyike a legpofátlanabb kiadásoknak, amit el lehet képzelni. Kezdjük ott, hogy milyen a borítója? Ocsmány. Riddick elmosódva fog ránk egy fegyvert. Nem is értem, miért tesznek hamis képeket a borítóra, mint a Kaptár esetében is, Riddick egy alkalmat leszámítva nem fog lőfegyvert a kezébe, és főleg nem pisztolyt.

De ha még ez lenne a legnagyobb gond! Különben sem lehet látni a rengeteg felirattól: szinkronizált – ezt 2008-ban ki kell írni, gratulálok! –, A sötétség krónikája, Pitch Black, 22 évente sötétség, ez alatt kicsiben még egyszer Pitch Black, végül Vin Diesel, és a tok alján: Extra változat. Mi a francnak ennyi felirat? Ennek a fele is sok lenne! A korong szitázása semmitmondó fekete, de jelen esetben ez még ötletes is. A kép szép, 2.35:1-es, a hangokat felkeverték 5.1-re, kapunk magyar, továbbá angol halláskárosultaknak is használható, valamint érthetetlen okokból izlandi feliratot. A mozgó menü nagyon ötletes, az együttállást bemutató modellt láthatjuk. De a 18 jelenet egy majdnem kétórás filmnél kevés.

A szinkron nem rossz, Kálid Artúr, Hámori Eszter és Viczián Ottó tisztességes munkát végeztek, bár Diesel orgánumát képtelenség visszaadni, teljesen megértem azokat a nőket, akik már ennyitől a bugyijukba csinálnak. Jacknek pedig sikerült találni egy egyértelműen lányos hangot, úgyhogy olyan nagy meglepetés nem vár azokra, akik ezt a filmet szinkronnal nézik. A fordítás sem a legjobb, sokszor teljesen mást mondanak, mint valójában, és sikeresen tompították a R-rated beszélgetéseket is majdnem PG-re. De persze aki tisztában van az 1999-2000 környékén történt változásokkal, amelyek a szinkronizálást alapjaiban felforgatták, az ezen már mit sem csodálkozik.

No de nézzük, mit lehetett erre az egyetlen korongra rápréselni, mert a hátsó borító csak úgy duzzad az extra tartalomtól. Először is kapunk egy pár perces felvezetést a rendező bácsitól, majd következik egy werk, a maga kemény négy teljes percével, amit a hasonlóan hosszú Pillantás a Sötétbe című videó egészít ki. Mindez angol felirattal, és lakjál jól. Ezt a DVD-t 2004-ben adták ki külföldön, ami magával vonta, hogy az extrái sokkal inkább a második részről szólnak, semmint a hatszáz éve elfelejtett első részről. Vagyis még ezekben a nyúlfarknyi werkekben is arról beszélnek, mennyivel jobb lesz minden a folytatásban. Olyannyira, hogy a Pillantás a Sötétbe,egészen pontosan erről szól.

Azután kapunk egy kisfilmet, hogy mi is történik a Sötét düh című rajzfilmben, ami a két részt hivatott áthidalni, és egy trailert a szintén ekkor hegesztett Escape from Butcher Bay című számítógépes játékról. Egy vizuális enciklopédiát is kapunk, amely a háttérvilág egyes idegen szavait magyarázná el, DE mindössze három szócikk után megkapjuk az arcunkba, hogy vegyük meg a második rész DVD-verzióját, és ott sokkal több infóhoz juthatunk. Állítólag van a DVD-n valamiféle ROM-os extra is, de sehol nem találtam meg, úgyhogy lehet, egyszerűen lehagyták róla.

Ami ér valamit a DVD-n az extrák közül, az Johns üldözőnaplója, mely azt a 72 napot meséli el, amíg Riddicket el nem kapta, hét percben. És van nekünk két szuper audiokommentárunk, sajnos csak angol felirattal. Ezek közül az elsőn, a rendező mellett, Diesel és Hauser nyomják a sódert, és ez sikerült a hangulatosabbra, néhol még röhögni is lehet rajta, egy helyen ugyan azt ígérik, elmondják mi történt Griffithszel, de sajnos ez nem következik be. Johns halála után le is ül az egész beszélgetés, úgyhogy meglehet, Mitchell jobb választás lett volna, de ő haragszik erre a filmre, úgyhogy nem vállalta. A második kommentárban szintén a rendező beszélget, ezúttal Peter Chianggal és Tom Engelman producerrel, és ez az informatívabb, bár kétségtelen, hogy laposabb is. Nem biztos, hogy jót tett, hogy a rendező úr mindkettőn részt vett, és lefárasztotta magát. 

2012-ben jelent meg hazánkban a Blu-ray-verzió, kevés új extrával kiegészítve. Ha választani kell, én mégis erre szavaznék. Tagadhatatlanul jobb a kép, és az 5.1-et felváltó DTS-hangzás is fontos szempont. Bár azt ugye mondanom sem kell, hogy a 2009-es rendezői verzió erre sem került rá. Nincs egy normális werk, kihagyott jelenetek, interjúk, galéria. Semmi. Még egy gag reel sem fért rá, hacsak nem számolom az egyetlen rejtett poént a stáblista végén. Lényegében a két kommentáron kívül semmi lényeges infót nem kapunk a többi „extrá”-ban, egyértelműen az univerzumot építgetik a második rész kapcsán. Ilyen vérszegény felhozatallal, amikor a nagy semmit akarják feltüntetni a bőség szarujaként, még nem is találkoztam. Mint amikor a diák felel a vizsgabizottság előtt, és elmondja ugyanazt ötször másképpen.

Nem is idegesítem magam. Hiszen ha felmentek a film mai napig üzemelő weboldalára – amelynek tartalma szintén elfért volna a DVD-n –, sokkal több háttérinfót, képet találhattok a filmről. Sőt még letölthetitek a Slam City képregényfilmecskét is, amely azt meséli el öt percben, hogy Riddick hogy is szökött meg a börtönéből. Ennyit tudtam összeszedni erről a meglepően frankó sci-firől. Ha minden jól megy, hamarosan jelentkezem a Riddick világához kapcsolódó egyéb adalékokkal. 

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!