Szerencsére a Vasember valahogy teljesen máshogy közelíti meg az egész képregény feldolgozás kérdését. Legjobban a The Dark Knight-hoz lehetne hasonlítani. Mindkettő a realitás talajára helyezte az egész szuperhősködést. Bár az igaz, mindkettő esetében közrejátszott, hogy nincsen radioaktív pók, vagy Hulk-féle metamorfózis, így sokkal befogadhatóbbak azok számára is, akik alapból nem szeretik, vagy egyenesen elutasítják a képregények világát. A Vasember azonban új boom-ot adott a hasonló feldolgozásoknak. Csak azt nem értem, ha lehet így is, miért van az, hogy leginkább középszerű végtermék az eredmény. Szóval nem sok jót hallottam/vártam a filmről/től, ráadásul mivel itthon meg sem jelent a képregény, nem olvastam egyik kalandját sem. Mindezek tükrében már előzetesben azt kell mondanom, a Vasember kevés hibájával közel tökéletes alkotás. Tizenegy év távlatából fikarcnyit sem változott a véleményem. 

Robert Downey Jr. tökéletes Tony Stark, meglehet ez élete szerepe. A filmben talán az látszik, hogy az elmúlt tíz évben azt sem tudta merre van, és ezen tapasztalatai megnyilvánulnak pálfordulásában. Mondhatni elvinné az egész filmet a hátán, talán csak Johnny Depp Sparrow alakítását tudnám hozzá hasonlítani, annyira parádés amit véghezvisz. Stark hihetetlenül laza playboy - sokkal lazább, mint Bruce Wayne valaha is lesz - pofátlan, nemtörődöm, mégis annyira jól csinálja, egyfajta sármmal, hogy nagyon szeretnivaló, és nem lehet rá haragudni. A mellékszereplők is telitalálatok, még a legutolsó mellékalak is kihozza a maximumot a szerepéből. Jeff Bridges ezer éve nem alakított ilyen jót, Gwyneth Paltrow pedig még mindig milyen szép. Az pedig külön jó pont, hogy Starknak ő a mindenese nem valami komornyik.

A filmet nagyon jól építették fel. Egy akció dús kezdés, aztán a háttér bemutatása, mindezt úgy, hogy tíz perc után szinte mindent tudunk a szereplőkről. És bár összességében az akció részek alig harminc percet tesznek ki, egy percre sem unatkozunk a film alatt. Mindvégig izgalmas tud maradni, érdekes, vicces, nem eltúlzott, hanem megfelelő adag humorral, hogy fenntartsa azt a könnyed atmoszférát, amiben a film a leghitelesebb tud maradni.

Az egyetlen apró bibi, talán a filmvégi showdown, ami kicsit elcsépeltnek tűnik, merthogy kell egy ilyen. De nekem még ezzel sem volt sok gondom. Hiszen Stark egy nyomorék, semmit nem ér, ha kiveszik a melléből az éltető elektromágnest. Két jelenet is mutatja ezt, az egyik komikusan, a másik tragikusan. Legalább mutatták azt is, hogy Stark ugyan mulat, és dőzsöl, de azért ott van benne az ember is, a vas mögött. Említettem, hogy a valóság alapjaira helyezi a történéseket a film. Ez így is van, mivel Stark egy zseni, feltaláló, mérnök, így kapásból elhisszük neki, hogy képes hihetetlen fegyverek, és páncélok építésére. 

Persze lehetnek logikai bakik, mert nem nagyon értek a nyomtatott áramkörökhöz, - inkább mérnöknek mentem volna - de viszonylag logikus, mert Stark is csak ember, aki egy szuperpáncélban próbál valamit tenni a világért. Azért a világért amit ő is kihasznál mint fegyvergyáros. A legtöbb film valahogy elcsúszik egy banánhéjon, pl. az erőltetett viccelődésen, itt erről szó sincs. Nem is tudom mikor hallottam utoljára ennyi közvetlen, és új poént egy amerikai filmben. És mindezt úgy, hogy attól sem riad vissza, hogy kigúnyolja a képregényfilmes kliséket. Lásd a film utolsó öt perce. Vagy egy szerelmi szálon. Itt ami folyik Downey meg Paltrow közt az teljesen rendben van.

Történetről különösebben nem írnék. Legyen elég annyi, hogy Stark egy afganisztáni fogság után - amikor megkapja a műszívet - elhatározza ezentúl a háború ellen fog harcolni, és gyökeres életszemlélet változáson megy keresztül, de a film azt is bemutatja, hogy is készül el a páncéllal. Részletes és érdekes módon. Vagyis alapvetően eredettörténetet láthatunk. A látvány elsőosztályú, igazi mozis film, amit sajnos nem ad vissza egy tévé 82 cm képátló alatt. A zene egy csoda. Leginkább az okos jelzőt tudnám említeni rá, sosem tolakodik előtérbe, inkább kiegészíti amit látunk, szerves részévé válva a filmnek. Az utóbbi idők egyik legjobb filmzenéje, érdemes beszerezni a CD-t is.

A film vége pedig olyan, hogy azt gondoltam Hollywoodban manapság ilyen nem történhet meg. Abszolút telitalálat, talán ezerszer néztem meg. Úgyhogy akár látatlanban is azt tudnám javasolni, bármikor fogyasztható. Favreu-nak zsigerből ment ez a könnyed stílus - aki ugye Stark testőrét is alakította - mert úgy újítani, hogy közben hű maradt a képregény szelleméhez is. Stan Lee nem győzött áradozni róla, milyen jól sikerült a film.

A DVD kiadásról -

Háromféle verzió kapható a hazai piacon, egy o-ringes pillangó tok, egy steelbook, valamint egy maszkos kiadás. Mindhárom verzió ugyanazokat az extrákat tartalmazza, tehát lényegében azt szerzi be a fan, amelyiket szebbnek tartja. Én ezekért a maszkos kiadásokért sosem rajongtam, és ugyan a hagyományos tokos is ötletes, szerintem azért a steelbook az elit kategória. A Vasembernél nem kiadni fémdobozban kihagyott ziccer lett volna. A fémdoboz stílusos, dombornyomott, belső borítóval, és két fémes hatást keltő DVD-vel.

A szinkron remek, talán az utóbbi idők legjobbja, amivel nincs problémám. A színészek hozzátesznek és nem elvesznek a karakterekből, mint a legtöbb esetben 2000 után. 5.1-es magyar és eredeti hang van rajta. Valamint - hogy minek? - egy lengyel hang alámondásos verzió, meg egy cseh szinkron. Helyettük azért jobb lett volna egy eredeti DTS. A hang egyébként annyira jó, hogy nyugodtan lehet tesztelni vele a házimozi rendszer beállításait. Aki a megfelelő technikával tudja nézni, csodálatos élménnyel gazdagodik. A kép szintén nagyon szép.

Extrák: legnagyobb fájdalmamra nincs audiokommentár, egyetlen egy sem. Azért egy ilyen szép kiadásnál ez bizony baj. Helyette van egy csomó kihagyott jelenet, valamint egy rejtett extra az 1.-es korongon. A kihagyott jelenetek mindegyike jó - talán csak a katonai parádé az értelmetlen -, de mivel a film pont így jó, ahogy van, nem tudom, nem-e lassította volna csak a film sodrát. Leginkább azok a részek szenvedtek csorbát, ahol Rhodes jelen van - emiatt az őt alakító Terence Howard össze is balhézott a stúdióval, mire a második részben lecserélték a karaktert Don Cheadle-re aki szerintem sokkal rosszabb a szerepre. De mindenképpen üdvös, hogy nem csak két hosszabb jelenetet tartalmaz ez a blokk, mint a legtöbb esetben.

A 2. korongon találhatók az igazi csemegék. Egy 108 perces werk, egy majdnem egy órás visszatekintő, honnan is indult Vasember, próbafelvételek a színészekkel, valamint egy fullos képgaléria. Ráadásul mindez magyar felirattal, úgyhogy akár egy egész napot el lehet tölteni a film boncolgatásával.

Kis érdekesség, hogy a menekülős jelenetnél, amikor kérdezik milyen nyelven beszélnek, valamiért úgy fordították lengyelül beszél, pedig eredeti hangsávban tisztán lehet hallani a magyar beszédet, és még mondja is Downey, hogy magyarul beszélnek. Lehet a szinkronrendező nem merte bevállalni, hogy az afganisztáni terroristák közé magyarok is keveredhettek? Véleményem szerint azonban a félrefordítás egyrészt elég genyó dolog pont a lengyelek felé - úgyis állandóan őket szívatják minden filmben -, másrészt szerintem inkább humoros, mintsem sértő.

Szóval ennyi lenne. A Film 10/10, a DVD kiadás 8/10, mert azért a DTS és az audiokommentár hiánya egy fájó pont, és lehetett volna pár interjú is talán.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!