"Az űr. A legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó. Melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett."

Idén ötven éve, hogy elindult a Star Trek eredeti sorozata. Egészen pontosan 1966 szeptember 8-án. Mi is lenne jobb alkalom, minthogy leporoljam az első két évadot, amit egyszer már megírtam, és aztán tovább haladjunk és befejezzük azt a nagy munkát, amit a teljes sorozat értékelése megkíván, és amit immáron négy éve kezdtem el. Azóta zöldfülű ifjoncból igazi haladó trekkievé fejlődtem úgyhogy tessék így olvasni az írást. Mindazonáltal e jelentős évfordulónál nem is kell jobb ürügy, hogy folytassuk utazásunk a végtelenbe, és tovább!

Hajónapló: Csillagidő 19-66-9-8. Ekkor indul el az USA-ban egy különös sorozat, amelyben pizsamában, és ordítóan mesterkélt díszletek közt azt akarják elhitetni az emberrel, hogy egy űrhajóban vagyunk valamikor a 23. század derekán. Az emberiség már ráunt, hogy egymás nyakát akarja kitekerni, és a közös ellenség egybekovácsolta a nemzeteket, a kulturális különbségek divatjamúlttá lettek, s a nőket is majdhogynem emberként kezelik. A sorozat katasztrofális nézettségi indexet produkál, aminek az lesz az eredménye, hogy az azt megrendelő NBC minden etap után bejelenti, hogy leállítják, majd miután ez nem sikerül kiveszik a csütörtöki főműsoridőből és a második évadtól eldugják a legrosszabb sávba, péntek este 10 órára, tovább rontva ezáltal, hogy akit ne adj' isten érdekelhet - elsősorban a fiatalok -, azok még véletlenül se láthassák, mert éppen buliban fűzik a csajok fejét. A harmadik évad után be is fagyasztják a sorozatot, de eddigre az már 80 részt fialt, és bár még ezt csak kevesen tudják, de történelem íródott. Megszületett a világ első sikeres, sikertelen sorozata - amelyet éppen azon groteszk okból nem folytattak végül, mert a csatorna attól tartott, az új részek elvonják a nézőket az ismétlésektől, amiből az NBC mocskosul meggazdagodott.

Jómagam, soha nem tartoztam a trekker fanok közé, sőt mindig is egy olyan szubkultúrának tekintettem őket, amelyből jobb ha - mégoly nagy sci-fi fan is vagyok - kimaradok. Hogy miért? Tessék csak tovább nézni azt a képet ott fönt... Ráadásul a Star Trek nagyon nehezen jött be az országba, mert a sorozatot nálunk eleve le sem adták a közelmúltig, ideológiai okokból. Az egész univerzum kiötlője Gene Roddenberry ugyan a saját vezetőségét át tudta verni, de a szovjet hírszerzést nem. Az Űrszekerek epizódjai ugyanis gyakran foglalkoztak társadalmi, szociológiai, etnikai, és politikai problémákkal, mindezt 300 évvel későbbre helyezve, amely környezet bőséges tárházat biztosított a legextrémebb megoldásoknak is. A szovjetek azonban úgy vélték, náluk továbbra is 1966 van, meg hidegháború, és egy ilyen imperialista, multikulturális, szabadelvű sorozat csak mérgezné az elvtársak agyát, és a végén különféle haszontalan gondolatokat generálnának - már ha egyáltalán megnézte volna valaki.

Így, a volt keleti blokk tagállamaiban sehol nem adták le a sorozatot, de még a nyugati országokba is nehezen jutott el, mint pl. Britannia, vagy az NSZK. Később, amikor vetíthették volna, akkor meg már annyira elavult, hogy emiatt inkább más sorozatokat hoztak be az országba. Leadták viszont a mozifilmeket, melyekből az első hat az eredeti sorozat legénységével készült, s ezeket még a 90-es évek végén hétről hétre, egyre későbbi időpontban - nem röhög! - megnéztem. Ekkor meg kellett állapítsam, hogy a Star Trek nem az én világom, minden rész valami borzalmasan fontosat akar mondani, de aztán egész végig csak dumálnak, ami akció pedig helyet kap benne, az bár ne kapott volna. Összességében végtelenül unalmasnak és vontatottnak tartottam valamennyit, és mégis. Valahogy ezeken a filmeken, jólesett unatkozni...

Hogy úgy mondjam, ez adja a báját, ettől különbözik megannyi más sci-fitől, és ha így állok hozzá rá kell ébredjek, hogy J.J. Abrams nem értett meg semmit. És bizony, ha az ember valamit nem kedvel, de mégis indíttatást érez annak megtekintésére, az legtöbbször jelent valamit, úgyhogy 2012-ben gondoltam egy nagyot, és le is vadásztam az eredeti sorozatot. (Aki nem tudná, annak zárójelben megjegyezném, hogy az eredeti sorozaton kívül - THE ORIGINAL SERIES röviden TOS - még négy élőszereplős, és egy animált sorozat készült a Star Trek világában, és az ember szinte bármelyikkel előbb találkozik a tévében, mint az eredetivel.)

Az elkövetkezendőkben erről elmélkednék, nem mintegy doktorált trekker, inkább csak mint aki életében először végignézte a majdnem 50 éves sorozatot. Előzetesként meg kell jegyeznem, hogy alapjában még mindig úgy gondolom, ahogy az Enterprise járja a végtelen univerzumot, úgy járja át a nézőt a végtelen unalom a sorozat megtekintése során - szóval a filmek csupán következetesek voltak. Persze ha azt vesszük, hogy nálunk az Űrgammák ugyanezen a szinten mozgott jó 30 évvel később, ráadásul komolyan is gondolták, akkor a Star Trek valóban egy fantasztikus sorozat, a szó legnemesebb értelmében. Na de ennyi falmelléki duma után kapcsoljunk impulzusmeghajtásra, vár a végső határ.

Igazából a Star Trek története már két évvel korábban elkezdődött, 1964. december 12-én. Ekkor készült el ugyanis a sorozat indítófilmje (pilot), ami aztán olyan jóra sikerült, hogy miután a vélhetően nagy koponya NBC producerek megtekintették, megkérdezték Roddenberryől, hogy és miképp kívánja visszafizetni azt a 630 000 dollárt, amit eltapsoltak ERRE. A félmilliós alapköltséget így is túllépték, pedig ott faragtak le belőle, ahol csak tudtak; ezért a sok kivakszolt díszlet, a pizsamaparádé, és ezért nincs normális zene sem az egyes epizódokban - leszámítva a főcím alatt szólót. Roddenberry koncepcióját egy korábbi westernsorozatára építette (Wagon Train); egy multikulturális csapat az űrben kalandozva keveredik érdekes, és olykor elgondolkodtató szituációkba.

Láthatóan nagyon odatették magukat, mert a Ketrec (nálunk a Kísérlet címen futott) című részben idegen lények, sok-sok helyszín, és látványos elemek is megtalálhatóak, vagyis látszik, hogy mire költötték el a pénzt. Amikor azonban elkezdtem nézni, azt hittem rossz filmet tettem be, mert hát ez nem a Star Trek legénysége!!! Ugyanakkor össze is zavart, mert Spockot határozottan felismertem, no de a többiek? Hol van például Jim Kirk? Kiderült, hogy a pilot legénysége aztán ment a levesbe. Itt az Enterprise kapitányát még Christopher Pike-nak hívták, akit Jeffrey Hunter játszott, az első tisztet pedig Roddenberry akkori szeretője, későbbi felesége Majel Barrett alakította. De más volt a kormányos, a hajóorvos, a főgépész, és a kommunikációs tiszt is. Az egyetlen, aki a későbbi 79 epizódban is benne volt, az Leonard Nimoy, aki a félig ember, félig vulkáni Spock megformálója - vagy inkább alteregója?

Az NBC fejesei több problémát is találtak az epizódban ami végül a sorozat elkaszálásához vezetett. A legfontosabb ok a következő volt: túlságosan gondolatigényes. Na, itt most nem baj, ha megállunk egy kicsit. Tehát egy televíziós társaság amellett hogy szórakoztatni szeretne, még végtelenül sem akarja leterhelni a fogyasztók agyát, hiszen az nem tudna a reklámokra összpontosítani. Ugyancsak probléma volt, hogy unalmas, ez egyébként végig problémát jelentett a későbbiek folyamán is, de nyilván hozott anyagból kellett dolgozni, nem lőhetik szét minden filmben a Halálcsillagot. Azt a sátáni külsejű fickót el kell távolítani - igen önről van szó Mr. Spock! -, és az első tiszt meg hagyján, hogy játszani nem tud, de hogy nő, hát az megbocsáthatatlan. Ilyen felelősségteljes pozíciót még 300 évvel később se tölthet be nő, klingon lehet, de nő semmiképp! Ez már túlmegy minden tudomány határán, de még a fantasztikumén is!

A probléma a legénységben keresendő. Az ekkor egy fokkal nevetségesebb ruhákat viselő - igen, még a végső verziónál is volt nevetségesebb változat - szereplők egész egyszerűen nem karizmatikusak. Karakterükben semmi nincs, ami kiemelné őket. Ha összevetjük az itteni hajóorvost, gépészt, kormányost a későbbiekkel meg kell állapítanunk, hogy egy teljesen snassz bagázs. Még talán a kapitány az, akit sajnálhatunk, de William Shatner-rel összevetve ő is menten elvérzik. Nem lehet véletlen hát, hogy az egyetlen szereplő, aki túlélte a szanálást az pont ez a bűnronda Nimoy, akiből sugárzik a tehetség, az értelem, és az, hogy ő egy érdekes figura! Olyannyira, hogy az idők során kevés ember nőtt ennyire egybe a szerepével.

S hogy Roddenberry tudhatott valamit, mi sem bizonyítja jobban, minthogy szinte mindent kidobott amit a fejesek kértek, de Spock - ha kis változtatással is - maradt. Ugyanis a fejesek leginkább a pénzt szeretik, és minthogy akkoriban rekordösszegnek számító dohányt tapsoltak el egy soha be nem mutatott epizódra, adtak Roddenberrynek még egy esélyt, hogy a már kért változtatásokkal készítsen egy újabb indítófilmet. Így történt, hogy a Star Trek máris felállított egy rekordot, még mielőtt elindult volna, ez ugyanis a világon az első sorozat, aminek két pilotja is van. A Ketrec a maga teljes formájában 1988-ban került először a tévébe, de persze már csak kuriózumként.

Így lett az Ahová ember még nem merészkedett a legendás sorozat hivatalos nyitánya, melyben Nimoy mellett, feltűnik a heves, robbanékony, de mindenképpen szerethető és karizmatikus James T. Kirk-öt alakító Shatner - jól látható a fenti képen is, hogy itt még James R. Kirknek hívják a kapitányt, ezt később korrigálták T-re, ami a Tiberius rövidítése - Mr. Sulut, a japán kormányost játszó George Takei, és Scottyt, a skót főgépészt megformáló James Doohan. Mindegyikük remek választásnak bizonyult, noha itt Sulu még fizikust játszik, és ennek megfelelően kék tudományos tiszti egyenruha feszül rajta. Spockból lett az első tiszt, így ő is bézs színű pulcsit húzott. Roddenberry barátnőjét pedig az űrhajó computerének örökös hangjává száműzték.

Ez az epizód már a szokásos 45-50 perces részeknek ágyazott meg, ellentétben az első pilot-éval, amely még 63 percet ölelt fel. Az Enterprise hídja is sokkal "modernebb" lett, egyszóval itt már úgy néz ki az egész mintha valami tévésorozat lenne. Roddenberry három scriptet készített a második pilotnak, és a producerek ezt választották, mert sokkal akciódúsabb, meg frankóbb, és kevesebbet kell rajta gon-dol-kod-ni. Persze a fanok - meg minden normális ember is - rendre leszavazza ha összemérik a Ketreccel, de a lényeg, hogy ez már tetszett a fejeseknek, és meg is rendeltek gyorsan 16 részt, amit az 1966-os őszi szezonban kényelmesen le tudtak vetíteni.

Ekkor azonban még csak 1965-öt írtak, úgyhogy ennek köszönhetően a producerek kényükre kedvükre dobálták az egyes epizódokat egymás után, totális kronológiai káoszt okozva, még úgyis, hogy ezek a lehető legritkábban utalnak egymásra. Én azonban az elkészítés ütemében fogom bemutatni őket, mert főleg az első 10-15 résznél nagyon érdekes, ahogy a sorozat alakul és elnyeri végső formáját. Úgyhogy készüljetek fel, mert hétről, hétre együttesen, eljuthatunk oda, ahová ember még nem merészkedett...

Lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren: Follow @Filmbook4

Hallgass minket YouTubeon: www.youtube.com/@filmbook_podcast

vagy Spotifyon: https://open.spotify.com/show/5YBaIxW97mIJ1Er7UQitHL

kontakt: filmbook.blog@gmail.com

Star Trek - első évad (1966)

Star Trek - első évad (1967)

Star Trek - második évad (1967)

Star Trek - második évad (1968)

Star Trek - harmadik évad (1968)

Star Trek - harmadik évad (1969)