Aki egyszer is látta ezt a filmet, az nehezen felejti el emblematikus jeleneteit, és bizony még sokáig emlékszik minden rezdülésére. Ez az egyik első film, aminek már konkrétan emlékszem a hazai bemutatójára, és arra is, amikor a HBO rogyásig játszotta, és mindenki a suliban mesélte, hogy ez valami űberbrutál film. Nekem nem is tetszett, s mivel ezt a filmet láttam először David Finchertől, le is írtam az ipsét. A filmmel egyébiránt a mai napig bajom van, de az kétségtelen tény, hogy a direktor ezzel tette le végleg névjegyét. Figyelem, durván SPOILEREZEK, csak saját felelősségre olvasni tovább!

Miután Fincher ott hagyta az Alien 3-at, másfél évig még csak olvasni sem volt hajlandó forgatókönyvet. Azt mondta inkább hal meg végbélrákban, minthogy még egyszer filmet készítsen, így visszament klipeket forgatni. Dolgozott az Aerosmithel, Stinggel, sőt még Michael Jacksonnal is. Mindközül a Rolling Stones Love is strong-ja sikerült a legjobban. Miután kapott érte egy Grammyt a kezébe került a He7edik forgatókönyve, ami miatt mégiscsak visszakanyarodott a filmek világába. Ha azt mondom Fincher újraértelmezte a thriller fogalmát a közelében sem járok az igazságnak. Annyi sorozatgyilkosról szóló filmet láthattunk eddig és mind egy kaptafára készült. Itt azonban már kezd látszani mi is Fincher egyik legerősebb tulajdonsága; teljesen hétköznapi témákat tud olyan új szemszögből elmesélni, hogy attól lesz maga a mű közel tökéletes.

Ha jobban belegondolunk ezt a storyt is el lehetett volna számtalan helyen rontani. Bár igaz, az Andrew Kevin Walker által írt script önmagában is ütős, és szemmel láthatóan nem majmol semmit. Sokan a Bárányok Hallgatnak-hoz hasonlítják a He7ediket, de aki ezt teszi, annak súlyosan károsultak a látóidegei. Látszik, itt bizony egyetlen tehetséges író működött közre a film alapjainak letevésekor, nem egy sereg majrés producer. Fincher kezét ezúttal nem kötötte már valami felépített univerzum, rajongók elvárásai, stb, teljes mértékben szabad kezet kapott. Így utólag ez szinte érthetetlen is, de a '90-es évek már csak ilyenek voltak. Napvilágot láthatott egy szigorúan 18 éven felülieknek való történet.

A Hét Főbűn bevetése telitalálat. De ha jobban belegondolunk bibliai elemek alkalmazása egy filmben mindig kapóra jön - és mielőtt messzemenő párhuzamokat vonnék, nem véletlen, hogy Az elveszett Frigyláda fosztogatói sokkal sikeresebb rész lett mint a Végzet Temploma - hiszen a legtöbb embernek van valamilyen vallása. Ugyanakkor a Hét Főbűn egyáltalán nem olyan ismert még a vallásosak körében sem, mint mondjuk a Tíz parancsolat, vagy az Üdvözlégy Mária. Nagyon jó ötlet volt leporolni őket. Nézzük melyek ezek.

Falánkság (Torkosság), Restség (Lustaság), Kevélység (Büszkeség), Fösvénység (Kapzsiság), Bujaság, Irigység és Harag. Olyan alapbűnök ezek, amik bizony nem szép tulajdonságok, azonban a csírája mindenkiben ott bujkál, sőt az emberek naponta gyakorolják ezek valamelyikét. Mindenki potenciális bűnös, s hogy azzá lesz e, avagy sem, csupán az egyén morálja döntheti el. Fincher már itt elkezdi társadalomkritikai oroszlánkörmeit mutogatni. Ugyan hány ember zabál mértéktelenül miközben észre sem veszi, hogy ez saját magának a legrosszabb? Vagy a rengeteg munkanélküli, aki meg sem próbál változtatni sorsán, mert a koldulás kényelmesebb?

Akinek van munkája folyton a másikra irigykedik, mindegy mire, lakás, kocsi, jobb fizetés. Ami pedig az övé, ahhoz ragaszkodik, minél jobb legyen neki, minél több pénze legyen, amikor majd a másvilágra indul. Vagy ott van korunk egyik legbetegebb tulajdonsága, a hihetetlen önmagamutogatás. A pornó, a szexualitás nem helyénvaló kezelése, a szerelem keverése a hús élvezetével, de ide tartoznak azok is, akik nyakra-főre csalják meg azt, akinek egyszer megfogadtak valamit. És így tovább. Fincher alapvetően betegnek tartja a társadalmat, mindegy hol élünk.

New York bemutatása szintén zseniális. Martin Scorsese vagy Woody Allen filmjeiben ez egy napfényes, gyönyörű város. A világ központja. A He7edikben egy merőben más New Yorkot kapunk. Szinte nincs olyan perc hogy ne ömlene az eső. A szenny, a mocsok, a kosz, kézzel tapintható. Zsúfoltság, és idegesség terjeng a levegőben is. Szinte vibrál az egész film. Itt nem lehet létezni. Egy földi pokol. Az urbanizált világ, amely simán kivetíthető bármely nagyvárosra, így Budapestre is akár.

Ebben a városban kezdi el szedni áldozatait egy John Doe nevű pszichopata. A John Doe az azonosíthatatlan hullák jelölésére használt név az USA-ban. A gyilkost Kevin Spacey alakítja, aki a '90-es évek egyik meglepetés színésze. Visszafogott játékát minden filmben élvezet nézni. 1995-ben két másik mesteri filmben, a Közönséges Bűnözőkben, valamint a Vírusban is játszott. Ezekkel az alakításokkal örökre beírta a nevét Hollywoodba, és hol volt még az igazán nagy dobástól, az 1999-es Amerikai szépségtől. Lényegében a film utolsó negyedéig nem is látható, azonban újságírónak öltözve megjelenik a harmadik áldozat helyszínén, és Mills kiveri a kezéből a fényképezőgépét. Ráadásul még egy hosszabb beszélgetést is lezavarnak, mégis ez senkinek nem tűnhet fel elsőre! A forgatáskor odament Fincherhez és megkérdezte tőle kopaszra borotválja e a fejét? Ha te megteszed akkor én is, válaszolta Fincher, így a film utolsó napjaiban mindketten kopaszon forgattak.

Morgan Freeman egy érdekes színész. Azon kevesek egyike aki karakterszínésznek, főszereplőnek, mellékalaknak is tökéletes, világ életében ódzkodott a sablon szerepektől. Egy fekete színésznek mindezt elérni nem kis teljesítmény. Évek óta szuperprodukciókban játszott ekkor már. Ezek közül talán A Remény Rabjait emelném ki, amely az IMDb-n az értékelések alapján a világ legeslegjobb filmjének birtokosa. A He7edikben egy nyugdíjazás előtt álló, magának való nyomozót, William Somerset hadnagyot alakítja. Ő a hűvös, nyugodt zsaru, aki nemigen lepődik meg már semmin. Nem hisz már abban a lendületben amiben a fiatal rendőrök, teljesen kiégett, harcolni nincs már kedve helyette menekülne. Agglegény, lehet még magányos is, és ahogy az az első jelenetből kiderül, az sem biztos, hogy sokan el tudják viselni okoskodó természetét.

Élete olyan kiszámítható mint a metronóm játéka a szobájában. Öltözéke remekül kifejezi, hogy régóta a szakmában van. Ballonkabátja, kalapja, lehet idejét múlt, mégis egyéniségének része. Ő már nemigen fog megváltozni. Ő a múlt. A film sikere következtében, később még kétszer ugyanezt a szerepkört játszotta el, az 1997-es A Gyűjtőben, majd annak 2001-es folytatásában A Pók hálójában. Bár ezekben Alex Cross a neve, de lényegében ugyanazt játssza, mint ebben a filmben.

És persze itt van Brad Pitt, aki ezzel a szereppel kezdett kitörni a nyálas szépfiú szerepből. Innentől kezdve szisztematikusan kereste és játszotta el az egyedi karaktereket. David Mills a forró fejű, pantallós nyomozó, aki inkább az öklét használja, mintsem az eszét, s aki feleségével nem rég költözött New Yorkba, és Somerset mellé rendelik társnak. Pitt és Fincher a forgatáson "egymásba szerettek", minek következtében azóta még két közös filmet forgattak. Ahogy látni lehet a szituáció nem új. Számtalan ilyen rendőrpárost láthattunk. A nyugdíjazás előtt álló zsaru, aki élete legnehezebb ügyét kapja, vagy a fekete-fehér zsarupáros, mind-mind a hatalmas klisék halmazát növelnék. Mégis lehet látni, hogy a bevált panelek rakosgatásából micsoda mesteri végkifejlet alakulhat ki értő kezek között.

Kezdve azzal, hogy ez a két ember nem szívleli egymást, és ezt se olyan viccesen ahogy pl. a Halálos fegyver sorozatban. Sőt az emberben először merül fel, hogy lehet nem is - vagy nem csak - azért kap társat egy rendőr, hogy egymást segítsék, vagy ne legyenek egyedül, hanem hogy legyen aki jelent az illetőről, aki befújja, aki kémkedik rá. Semmiben nem értenek egyet soha. Nem is értik egymás világlátását, és nem is igazán akarják. Mills csak egy újabb elmebeteget lát az eset mögött. Somerset azonban már sok mindent megélt, sok mindent látott, és amikor kedden megtalálják a Fösvénység áldozatát hamarosan kisakkozza, hogy egy elképesztő ámokfutásra lehet számítani. Ekkor Fincher kicsit tanítja is a nézőt. Freeman részletesen beavatja Pittet az elméletébe, hogy a különböző áldozatok milyen körökből várhatóak, aki persze az egészben csak egy újabb gyilkost lát, akit el kell kapni, és villamosszékbe kell ültetni.

Mivel Hét Főbűn van, és egy hét áll a nyomozók rendelkezésére, a feszültség megteremtése érdekében kézenfekvő, hogy a gyilkosságok Hétfőn kezdődnek, és minden újabb nap, egy újabb áldozatot is jelent. A legelső a Falánkság bűnöse, akit valami iszonytató formában találnak meg. A fickó egyetlen bűne a zabálás volt. A gyilkos etette, hizlalta, aztán egyszer egyetlen rúgással szétrepesztette a futball labda nagyságú gyomrát. A bűnét pedig zsírral írta fel hűtőszekrény hátuljára. Kapunk utalást különböző irodalmi művekre is, mint Dantétől az Isteni színjáték, Chaucertől a Canterbury mesék, Shakespearetől a Velencei kalmár, és Miltontól az Elveszett paradicsom. Persze minderről Millsnek gőze sincs, Somerset meg bemegy szépen a könyvtárba és kijegyzeteli a fontosabb oldalakat - ilyen könyvtár egyébként már nem létezik New Yorkban, úgy kellett megépíteni az egészet.

Somerset és Mills aztán a film közepén elkezd közeledni egymáshoz, - vicces az is, hogy Somerset még dolgozik pár napot, de Mills már beköltözhet az irodájába, milyen jó lesz az a pár nap egymáshoz közel - elsősorban azért mert Mills felesége meghívja vacsorázni az öreget. Az ekkor még csupán huszonhárom éves Gwyneth Paltrow fájdalmasan gyönyörű a szerepre. Ezek a részek a legjobb hitchcocki hagyományokat elevenítik fel. Látszólag értelmetlen és teljesen felesleges dolgokról beszélgetnek, amik nem viszik előbbre a cselekményt. Azonban igenis fontosak. Segítenek emberibbé tenni a szereplőket. Éppen ezért lesz nehéz a film beskatulyázása. Krimi? Thriller? Film Noir? Mindegyik. Fincher Neo Noirként szeret beszélni róla, mert ugyan a régi elemeket - pl. Kínai Negyed - sikerült új tartalommal megtölteni, de legalább ugyanennyi újat is láthatunk. Például a gyilkos kiléte igazi rejtély. Nincs terelés, ámítás, gyanakvás bizonyos személyekre.

Csak gyilkosságai révén lehet következtetni személyiségére. A drogdíler az egyetlen, akit meg tudnak menteni. Egy éven keresztül gondoskodott róla a "gyilkosa", hogy senkinek ne tűnjön fel a hiánya. Bevásárolt neki, intravénásan táplálta, kitakarította a piszkát. Mindezt csak azért, hogy csont sovánnyá aszalja, és hogy a megfelelő napon tudjon beszélni a rátaláló rendőrökkel. Fincher gyilkosa, mai posztmodern poklunk szülötte. A társadalomba belefáradt egyszeri ember, aki elhatározza, majd ő megbünteti azokat, akik legálisan bűnözhetnek. Elfeledtük a valódi értékeket, megérettünk a pusztulásra. Az eddig készült filmekben a gyilkos puszta kedvtelésből ölt. Itt azonban van egy belső kódexe, amihez tartja magát. Erkölcsileg látszólag áldozatai, és üldözői felett áll.

Még Hannibál Lecter tulajdonsága is inkább az, hogy elborzasztja nézőit brutalitásával. Fincher szinte semmit nem mutat. Nem alkalmaz hatásvadász, vagy képzelt flashbackeket. A részleteket beszélgetésekből tudjuk meg. Sosem látjuk a gyilkosság kivitelezését, csupán az eredményét. A legszörnyűbb talán a már említett drogdíler ügye, ahogy port köhög fel, annyira kiszáradt már. A többi áldozattal ebből a szempontból mostohán bánik Fincher. A Büszke modell arcát vágásokkal csúfítja el Doe és az életét az ő kezébe helyezi: egyik kezébe telefont tesz, a másikba mérget.

Ha megfigyeljük, John Doe egyetlen áldozatával sem úgy végez, hogy mi azt látnánk. Még csak nem is ő végez velük. Vagy másokkal végezteti a piszkos munkát, vagy az öngyilkosságba hajszolja áldozatait. A kapzsiság áldozatának felkínálta a lehetőséget, hogy ő maga döntheti el melyik részélből vág le egy font húst, amitől aztán elvérzett. A prostituáltat szó szerint halálra kúratja egyik kuncsaftjával, akire egy fémfalloszt erősít. Az egyetlen kivétel a Falánkság áldozata, akit eredetileg addig akart etetni, mígnem belehal, de egy reggel belerúgott, hogy felébressze, mire elrepedt a gyomra. Mégis sokkal félelmetesebb így, mintha beleket ontana és fröcsögne a vér szerteszét. Somerseték nem jutnak közelebb hozzá. Minden este úgy fekszenek le, hogy tudják, holnap újra történik egy haláleset, és ők nem tehetnek ellene semmit.

Fincher a totális kilátástalanságba hajszolja hőseit. Somerset olyasmit tesz amit egész addigi pályafutása során nem. Megszegi a törvényt. Mills ezzel nem foglalkozik. Szerinte a cél szentesíti az eszközt. Amikor el is jutnak a gyilkos lakására Somerset csak meg akart bizonyosodni a helyszínről, de parancsot akar, amivel átkutathatják a lakást. Mills viszont berúgja az ajtót, mert érzi hogy jó nyomon járnak. És nagyon találékonyan kivágja magát később, amikor lefizetik a csövest, hogy hamisan tanúzzon. Fincher ügyesen mutatja be, hogy egy rendőr élete sem olyan könnyű mint ahogy a Piszkos Harry filmek mutatják.

Egyetlen lövés után is hatvan űrlapot kell kitölteniük. Somerset nem csak magát félti, hiszen pár napja maradt a nyugdíjig, de fél, hogy Mills a vesztébe rohan. Hiszen ők nem is lehetnének jelenleg a gyilkos lakása előtt. Ha megkérdezik honnan kapták a fülest nem mondhatják meg az igazat. Pechükre a gyilkos éppen hazajön a bevásárlásból. Mills utána rohan, s az üldözési jelenet talán az egész film egyik legzaklatottabb jelenete. Ficher vágásai mesteriek, a fényképezés, a kamerakezelés mind jobban beszippantja a nézőt a fogócskába.

És amikor már azt hinnénk remény csillant, és megfeledkezhetnénk róla kinek a filmjét nézzük, megint kapunk egy pofont. A nyomozó egy sikátorban összefut a gyilkossal, aki majdhogynem saját fegyverével lövi le. De mégsem. Ott hagyja megszégyenülten. Legyőzötten. Mert nem illik a tervébe, hogy olyat is gyilkoljon, aki nincs a képben. Mills azonban még ekkor sem döbben rá, hogy a gyilkos csak játszik vele.

A film zárójelenete talán a legszörnyűbb, amit egy ilyen filmnek csak el lehet képzelni. A nyomozók zsákutcába futnak, tanácstalanok. És ekkor, John Doe besétál a rendőrségre, felemelt kézzel. Ujjaiból vér csorog. Levágta a bőrt róluk, hogy ne maradjon ujjlenyomata. Töredelmesen bevall mindent. És azzal a feltétellel, hogy csak Somerset, és Mills mennek vele, egy New Yorktól távol eső pusztaságba kalauzolja őket, ahol megtalálhatják utolsó két áldozatát is.

A végső helyszín éles ellentéte az esős Noir Yorknak. Süt a nap, tiszta a levegő, zöld a fű. És ez bizony a véletlen műve, - Pittnek már forgatnia kellett volna a 12 Majmot és fel kellett venni a jelenetet minél előbb - nem előre megtervezett koncepció, mégis emeli az egész filmet. Az autóúton lezajló beszélgetés, és főleg John Doe monológja egyszerűen zseniális. Ahogy ráébreszti a heveskedő Millst, hogy azért ül az autóban mert ő így akarta. Azért nem lőtte le, amikor lehetősége volt rá, mert azt is így akarta. Máris győzelmet arat a törvény s embere felett. Kiderül, hogy nem egy állat. Nem egy pszichopata. Gyilkos, akinek szintén bűne van, de látszólag - és ez a lényeg - nem különbözik semmiben tőled, vagy tőlem. Egy beteg társadalom, beteg tagja, akit azért lehetetlen kiszúrni, mert tökéletesen beleillik.

Az egyetlen ok, ami miatt mai napig nem tudom/akarom a filmet dicsőíteni, hogy a végén hatalmas logikai baki rejlik. John Doe átveri a nyomozókat; hiszen a két hullának itt kell megszületnie. Állítása szerint Doe bűne az Irigység amiért halál lesz osztályrésze Mills fegyvere által. De Mills bűne a végtelen Harag, amiért nem feleségének kellene bűnhődnie. Szerencsétlen Tracy ugyanis semmilyen bűnt nem követett el, feje mégis egy csomagban végzi. Fincher ezt sem mutatja, csupán hihetetlen erővel érzékelteti. Ahogy azt József Attila megírta - a Hetedik te magad légy.

Fel lehet ezt ép ésszel fogni? Mit tennél ha elvennék életed értelmét? Ott nyomban bosszút állnál? Mills karaktere végképp elveszni látszik. Ha megöli Doet azzal épp a gyilkos nyer, ahogy azt Somerset és Doe is mondja. Ha nem öli meg, szerelmét már akkor sem kapja vissza, a gyilkosa pedig elmebeli okokra hivatkozva éldegél egy kényelmes börtönben. Ez az a pont ahol a legtöbb rendező bizony erkölcsi szobrot csinálna Millsből, és felolvasná a rab jogait.

Fincher azonban nem ilyen. Durván, szinte állatiasan agyonlöveti Doet - ugyanakkor az egyetlen gyilkosság a filmben, amit látunk is elkövetni! És igazat adunk neki. Ez a legkevesebb. A rendező megoldása nyitva hagyja a történetet. Mills nyomozót rabként teszik egy rendőrautóba. Karrierjének lőttek, de életének is. Büntetése talán sokkal nagyobb így hogy életben maradt, mintsem ha a sikátorban lelövik. A történet mégis úgy ér véget, ahogy kezdődött. Somerset alakjával. Utolsó hete az egy hét az ő hátrelévő életét is alapjaiban változtatta meg.

A forgatásról -

Mint említettem ez volt az első film, ahol Fincher úgy igazán kibontakozhatott. A költségek is jóval kevesebbre rúgtak, 30 millió dollár, az összbevétel elérte 327 millát, hamarosan pedig minden idők egyik legfélelmetesebb filmjeként kezdték emlegetni - az Entertainment Weekly a nyolcadik helyet adta neki. A film olyan sikeres lett, hogy a következő munkánál Finchernek már teljhatalmat adtak. De ennél is jelentősebb, hogy az eltelt húsz év alatt kultstátuszba emelkedett a mozi. Olyan alkotás vált belőle, aminek számtalan utánzója, tisztelője akadt. Említettem már a két Freeman filmet, de hasonló Denzel Washington és Angelina Jolie Csontembere, vagy az egész Fűrész sorozat, ahol a "gyilkos" hasonlóan prédikál, és látszólag nem ő öli meg áldozatait, mindig felkínálja a választás lehetőségét. Játékok terén egyértelműen merített belőle a Max Payne - a főszereplő egy az egyben Mills nyomozóra hajaz, neki is megölik a feleségét és a gyermekét, New York városa pedig ott is mocskos, és züllött, éppen csak az eső helyett hó esik - a Fahrenheit, és a Condemned is.

Az amerikai bemutató 1995. szeptember 22-én volt, nálunk azonban csak egy évvel később, novemberben kezdték játszani a mozik. Kritikai szempontból csupán a legkukacosabbak találták túlságosan lassúnak. Szinte mindenki az egekbe emelte. A film eleje olyan, mintha egy klipet néznénk. John Doe készíti itt elő az akcióit. Idegesítő, gyors vágások követik egymást. S már ekkor megjelennek a fincheri feliratok sajátosságai. Izzanak a betűk, kusza formákban követik egymást, csupán pár pillanatra villannak fel. Azonban a legkifejezőbb, miszerint mindenkinek kisbetűvel írja nevét, még itt nem érhető tetten.

A film forgatókönyvét Walker az alatt a két év alatt írta, amíg New Yorkban dolgozott. Somerset városgyűlölő alakját önmagáról mintázta. Ő is utálta a Nagy Almát, de ha nem élt volna ebben a mocskos, zsúfolt, züllött városban, sohasem írja meg a Hetediket. Ekkoriban teljesen ismeretlen név volt Hollywoodban, és szóba se akartak vele állni, nemhogy pillantást vessenek az irományára. Végül összeállított egy listát olyan ügynökökből, akik thriller, és krimi írókat manageltek, és addig hívogatta őket, míg az egyik végül kötélnek állt. Walker egyébként sosem tudta ezt a sikert megismételni, az ezután vászonra került 8 milliméter egy gyenge, és hatásvadász epigonja jelen alkotásának, a 2010-es Farkasember pedig egyértelmű bukta volt.

A scriptből persze sok mindent ki kellett venni, többek között egy törpenövésű kriminológus nőszemélyt, aki minden egyes helyszínelésen látszólag csak azért lett volna jelen, hogy leteremtse a nyomozókat, és trágárkodjon egy sort. Végül nem a csúnya beszéd, hanem a túlzott Twin Peaks utánérzés miatt kellett kihúzni. Ezt bizonyítandó a Fuck szó hetvennégyszer hangzik el a film során, elsősorban Mills szájából. A számok sok helyen felbukkannak a filmben, legtöbbször a hetes. A gyilkosságok és az egy hetes cselekmény egyértelmű, a film kezdetétől, míg Mills felveszi a kagylót és értesül az első áldozatról, szintén pontosan HÉT perc telik el. Ahogy a film is véget ér HÉT percen belül azután, hogy Mills lelőtte John Doet. Az összes házszám hetessel kezdődik a nyitójelenetben. A végzetes szállítmány a hetedik napon este hét órakor érkezik, s Pitt gázsija is stílusosan HÉT millió volt. A harmadik áldozat, a harmadik emeleten lakik. Mills egy 5A számú lakásban él, az ő bűne a Harag, amely sorrendben az ötödik. Mills hat golyót ereszt John Doe-ba.

Pitt előtt felmerült Kevin Costner, Nicolas Cage és Denzel Washington neve is, de utóbbi túl sötétnek és gonosznak találta a produkciót és nem kért belőle - a siker után más lett a véleménye, és ezért is vállalta el a Csontembert. Majd Sylvester Stallone is visszautasította, amit később hatalmas baklövésként aposztrofált, de ő 95-ben erre a szerepre már egyértelműen túl öreg lett volna. Tracy szerepére eredetileg Christina Applegatet akarták, de őt nem érdekelte a dolog. Paltrow sem szándékozott részt venni a produkcióban, míg Pitt személyesen rá nem beszélte a szerepre. A forgatáson aztán olyan jól összemelegedtek, hogy három évig jegyben is jártak mígnem Paltrow kiadta Pitt útját - épp tavaly nyilatkozott ezzel kapcsolatban először.

Freeman helyett a kezdetekben Al Pacinon is gondolkodtak a producerek, de Pacino inkább a Minden gyanú felett című filmet választotta. Hasonlóan Robert Duvallt sem érdekelte a szerep. Harison Fordon is elgondolkoztak a producereket, Walker pedig egyenesen William Hurtre gondolt, amikor megalkotta Somerset alakját, akinek nevét kedvenc írójától William Somerset Maughamtól kölcsönözte.

Fincher előtt David Cronenbergre gondoltak rendezés terén, de ő rövid úton visszautasította a lehetőséget. Majd Guillermo del Toro is megköszönte az ajánlatot, de hasonló okokra hivatkozva mint Washington ő sem kért a rendezésből. Végül mikor Fincher kezébe került a script elsőre meg sem akarta rendezni, mondván túlságosan hasonlít egy átlagos zsarupáros filmre, később a forgatáson már ragaszkodott Walkerhez, hogy azonnal át tudjon írni bármit, amire szükség lehet. Például amikor Pitt üldözi Spaceyt megsérült a keze egy véletlen során. Eredetileg Mills tényleg szerzett volna egy sérülést, de nem a kezére. Azonban ha már így alakult, Fincher átíratta a forgatókönyvet és ezért fáslis a keze a film további részében.

A vége főcím szintén parádés, a megszokottól eltérve, és szintén megidézvén a régi filmek hangulatát, a stáblista nem lentről felfelé, hanem fentről lefelé mozog. Spacey neve itt látható először, ugyanis meggyőzte a producereket, hogy a főcímben ne szerepeljen a neve, így a nézők jobban meglepődnek majd, amikor feltűnik a filmben. Hogy ez abszolút hiteles legyen, egyetlen interjút sem adott, és nem jelent meg a film reklámhadjáratában sem, amit a legtöbb színész kifejezetten terhesnek tart. Cserébe kétszer olvashatjuk a nevét, először a stáblista előtt, valamint még egyszer a stáblistában. Spaceyt az utolsó pillanatban két nappal a forgatás megkezdése előtt szerződtették, eredetileg az ő szerepét is Val Kilmernek ajánlották fel, de ő visszautasította, ami nem csoda, hiszen ő ekkor volt Batman. A szerepre esélyes volt Michael Stipe is a R.E.M.-ből, valamint R. Lee Ermey is, aki miután Spaceyt választották, megkapta a rendőrkapitány szerepét.

A készítés során Fincher mindenkitől maximális valósághűséget követelt meg. Így Freeman és Pitt mellé rendőröket kértek fel, akik mindent elmagyaráztak nekik, figyelmeztették ha valamit rosszul csináltak - pl. a ravaszra tették az ujjukat -, valamint elvitték őket egy kis kocsikázásra, hogy lássák, hogyan telik egy napjuk, milyen egy rendőrségi iroda, hogyan zajlik egy helyszínelés, vagy boncolás. A valóságról mi sem tanúskodik jobban, minthogy John Doe jegyzeteit két hónapon keresztül írták, és 15 000 dollárt kóstált a művelet. Somerset a filmben ezért becsüli úgy, hogy két hónapba telne mire átrágnák magukat rajta.

Az egyes bűnök áldozatait mindig tükrözi a környezet amiben él. Pl. a Torkosság áldozatának lakásán mindenhol konzervdobozok, csomagolt tészták, és rengeteg evéssel kapcsolat eszköz található. Ez az ember csak evett, erről árulkodik az egész szoba. A jelenethez hét doboz csótányt szórtak szét a konyhában, és az áldozatot alakító Bob Mack orrát és fülét be kellett tömni, nehogy belemásszanak amíg felveszik a jelenetet, de ez nem tartotta vissza a rovarokat, hogy a gatyájába ne találják meg az utat. Mack többet semmiben nem játszott, a valóságban nem ennyire kövér, a sminkesek tették azzá. A Fösvénység áldozata ezzel szemben a legfelsőbb körökből származott, a szobájában minden a pénz imádatáról szól. Gene Borkan alakította az ügyvédet, és a nyolc liter művér végül a padlóhoz ragasztotta, mire felvették vele a kellő mennyiségű jelenetet.

A drogdíler Viktor helyisége maga a lerobbant szeméttelep. Az őt alakító Michael Reid McKay már a szerepválogatásra is 45 kilóval érkezett, Fincher viccesen odaszólt, hogy övé a szerep, ha fogy még öt kilót, McKay később szabadkozott, hogy sajnos csak hármat tudott, de reméli azért így is jó lesz. Mindezek után még tizennégy órán keresztül kellett sminkelni, hogy elnyerje a filmben látott állapotot. Emlékszem a bemutatókor mindenki azt hitte egy bábuval csinálták meg a jelenetet. A jelenetben a SWAT-osok nem tudták, hogy a karaktert ember játssza, így amikor köhögni kezdett az ijedtségük valóságos.

A Bujaság áldozatát meggyilkoló Leland Orser napokig nem aludt, hogy minél zaklatottabb és fáradtabb legyen az arca, a jelenet felvételekor pedig arra kérték minél gyorsabban lélegezzen ki és be, hogy a teste telítődjön oxigénnel, ami hiperventillációt idézett elő nála. A terem, ahol megtalálják pedig pasztellszínű, ahonnét a vér és a neonfények szinte kiviláglanak. Mindez persze nem lett volna ilyen jó Darius Khondji, az iráni operatőr munkája nélkül, akit azóta Allen is felfedezett, és többször is őt kérte fel filmjeihez.

A film vége külön story. Amikor a producerek elolvasták a forgatókönyvet láttak benne fantáziát, de már az elején megmondták Walkernek a végét át kell írni. Ez a dobozos baromság nem maradhat benne, írjon egy sokkal tradicionálisabb befejezést, értitek, sok lövöldözés meg ilyesmik. Ekkor Walker megírt egy templomos finálét, ami magyarázatot adott volna John Doe miért éppen bibliai bűnöket büntet. Ebben a verzióban kiderült volna, hogy Doet egy pap nevelte fel, aki természetesen rendszeresen molesztálta is, és attól lett ilyen. Doe megölte volna Millst, így Somerset már törvényesen lőhette volna le Doet. Csakhogy közben keresték a rendezőket is, és Finchernek véletlenül az eredeti scriptet küldték el, amiben a dobozos befejezés volt.

Amikor ez leesett a New Line-nak, a project igazgató, Michael de Luca személyesen találkozott FIncherrel, és figyelmeztette, hogy belső nyomásra vissza kell tartania a neki kiküldött forgatókönyvet. De ha Fincher igent mond a dologra, akkor megcsinálhatja a filmet ezzel a befejezéssel. Mivel a New Line-nak ez volt az első A kategóriás filmje, s előtte nem igazán jött ki tőlük semmi érdemleges, mindenáron szerettek volna megnyerni maguknak A listás rendezőt, és színészeket, de ahogy azt írtam, sokan már ránézésre is úgy vélték, nem kell ez nekik. Fincher pedig emiatt érezte, hogy kevésbé fogják megkötnia  kezét, mint anno a Foxnál az Alien 3 esetében. Mindezek ellenére Arnold Kopelson producer vért hányt a finálétól és egy sokkal pozitívabb befejezést akart kierőszakolni. Fincher tudta nélkül saját maga átírta a forgatókönyvet.

Az ő verziójában John Doe nem is ölte meg Tracyt, csak valaki mást, aki hasonlított rá, emiatt Millsnek nem maradt oka megölni Doet, és a hátralévő életét börtönben töltötte, mert lelőtt egy fegyvertelen embert. Somerset mégse vonult vissza, és gondoskodott Mills feleségéről, és gyermekéről. Pitt, ahogy megtudta ezt, azonnal Fincher mellé állt, és kerek perec kijelentette, hogy vagy az eredeti verzió lesz a filmben, vagy már megy is haza. Az se volt biztos, ki lövi le John Doet. Eredetileg Somerset lőtte volna le, hogy így megmentse Mills karrierjét, és megakadályozza John Doet, hogy nyerjen. Ez a verzió tetszett volna Freemannek, de Pittnek nem, mert szerinte nem illett a karakterhez, azok után, amit vele művelt John Doe egy ilyen forrófejű alak szitává kell lője, egész egyszerűen nem lehet máshogy vége. Finchert végül meggyőzte Pitt elkötelezettsége és így forgatták le a jelenetet.

Kopelson további alternatívákat vetett fel: Somerset és MIlls addig veszekednek a mezőn, míg Mills meglövi Somersetet, aki másnap a kórházban tér magához, emiatt nem látjuk, hogy mi történt. Bevisznek neki egy levelet, amiben Mills töredelmesen beismeri Somersetnek volt igaza mindenben. De a legszánalmasabb ötlete az volt, hogy a kiszállított dobozba Mills kutyájának feje kerüljön, hiszen őt is nagyon szerette a detektív, de azért nem ölne meg érte egy embert. Amikor egyiket se tudta elérni a tesztvetítés hűvös fogadtatás amiatt kiharcolta Somerset záró narrációját a Hemingway idézettel, és bár ezzel sem Fincher sem pedig Freeman nem értett egyet, de hajlottak a kompromisszumra, ha Kopelson cserébe belenyugszik a film végébe.

A film zenéjét külön dicsérnem illik. Howard Shore nagyszerű munkája, s ugyanakkor egyáltalán nem a szokványos nagyzenekari produkció. Remekül kiegészíti a film nyomasztó hangulatát, folyamatosan jelen van, szinte meg folytja a nézőt. Nem az a darab amit szívesen hallgatnék csak úgy írás mellé, mert zaklatottá és nyugtalanná varázsol.  A zenét kiegészítik a remekül beválogatott betétek, mint ez a kis szösszenet Bach-tól, aki stílusosságával egy csapásra megfesti Somerset lényét, hangulatát, kimértségét, érzéseit.

És ha már betétdaloknál járunk, mindenképpen meg kell említenem a stáblista alatt szóló The Heart's Filthy Lesson-t, amit a pár hete elhunyt David Bowie írt - és adott elő - Brian Eno-val. Érdekes módon a film komorságát a betétdalok sok helyen ellensúlyozzák, bár ez csak utólag lehet egyértelmű. De a Gloria Lynne előadásában hallható Speaking of Happiness, vagy az In the Begining a Statler Brotherstől, a Haircut 100 Love plus One-ja, és az örök klasszikus Billie Holiday I Cover the Waterfrontja mindenesetre ezt bizonyítja. Ezeket a zenei betéteket Fincher nem tolta az előtérbe, nagyjából úgy bújnak meg a film szövetében, mint a második halálesetet hirdető újságcikk sarkában olvasható baromság, hogy egy családot három napig terrorban tartott a saját aranyhörcsögük...

A DVD kiadásról -

Na ez az a kiadás, ahol egyik szemem sír, a másik meg nevet. Amikor megírtam ezt az ismertetőt, még 2010-ben a DVD nem volt a birtokomban, aztán amikor végül beszereztem nem újítottam fel az írást, és igazából sok mindent nem is tesz hozzá. De ennél is bajosabb, hogy hiába van meg a dupla lemezes kiadvány, mégsem teljes, úgyhogy most is írhatnám, hogy majd akkor újra előveszem és tökéletesítem az írást, de fene tudja mikor lesz, mert ez nálunk még Blu-rayben se jelent meg - lényegében egyike annak a négy Fincher filmje ami nem jelent meg kékben, a másik három: Játsz/Ma, Pánikszoba, és a Zodiákus.

De haladjunk sorjában. A kiadással nagyon sokáig 2009-ig vártak, előtte talán fapadosban lehetett kapni, de nem volt rajta szinkron. Aztán az azóta megboldogult Fórum Home Entertainment behozta a külföldi remasterelt, dupla lemezes kiadást. Ők még adtak a minőségre, nem is csoda, hogy már csak történelem a létezésük. A kiadvány szemnek igen tetszetős, bár már szinte túl puritán hogy az egész csak fekete mint a szurok. Ez igaz a borítóra, meg a papír feknire is. De legalább kapunk feknit, aminek mindig örülünk. Ráadásul MAGYARUL van rajta a Hetedik felirat, a borítón is, amin minden ugyanaz mint a feknin. A tok kinyitható, szárnyas, a két lemez szitázása szintén MAGYAR!!! és gyönyörűséges, már szinte túl jó, egy sima tokozású filmnek, ilyet Digiknek szoktak csinálni. Szóval a külcsíny csillagos ötös.

Aztán a gondok kezdődnek máris amint betettük a lemezt a lejátszóba. Szóval, a menü még egész szép, bár nem ismeri fel, hogy szélesvásznú képernyőn nézem, amit nem igazán értek miért... Az, hogy a képi remasterelést mennyire sunnyogták el - amit a film eredeti negatívjáról kockáról, kockára végeztek Fincher felügyeletével és olyan jól sikerült, hogy azóta ez a verzió számít a hivatalos eredetinek - nem tudom megállapítani, de a képpel nincs különösebb gond. 2.35:1-es. Azt viszont, hogy miután a kettes korongon csak húsz percen keresztül ecsetelik, milyen műgonddal újították fel mind a képet, és főleg a hangot, hogy a DVD-n újra elővarázsolják azt  az élményt, amit a moziban élhetett át a közönség, szóval ennek a hiányát öt másodperc alatt meg lehet állapítani.

Kapunk persze magyar 5.1-et, angol 5.1-et, még DTS-t is, de miért nincs fönt a kibaszott tisztán szóló DTS ES DISCREET 6.1? Nem kellett volna sok hozzá, mondjuk kicserélni a szimpla DTS-re és voilá! És ez különösen azért fájó, mert az EXTRA DVD-n rajta van három jelenetnél is! Lehet meghallgatni, és sírni. Az ott egy precedens értékű hangzásvilág, amivel pozicionálni lehet a házimozirendszert, majdnem elfolytam a gyönyörtől, amikor meghallgattam. Zongorázik a különbség... akarom mondani csak zongorázna. Mert EZ nincs fent a DVD-n. És nem csak ez. Hiányzik mind a NÉGY audiokommentár. NÉGY audiokommentár, - köztük a rendezőé, és a főszereplőké - édes istenem!!!! Csak egy hét lett volna, míg átrágom magam ezen a lemezen, és kielemzem minden titkát. Azt már meg se említem, hogy persze nincs rajta a számítógépen előhívható megannyi DVD-extra se, többek között a film eredeti forgatókönyve...

És vajon mi foglalja ezek helyett az értékes helyet? Úgy van, az idióta cseh szinkron - sztereóban!!! -, meg a lengyel hangalámondás, 5.1-ben. Meg a bolgár, román, szlovén felirat, meg az összes létező Kelet-európai állam nyelvére átváltható menü. Amik között nem is lehet váltani a menüben, csak a film nézése közben érthetetlen módon. Én tudom, hogy egyen DVD-t adnak ki már jó régóta a volt Keleti blokknak, de ennél a filmnél azért lehetett volna erre figyelni. És még mindig nincs vége. Ez egy két órás film. 122 perc. Erre HÉT darab jelenetből lehet választani? A nem rég ismertetett Mindenki a napra tör esetében is volt egy tucat, pedig az csak kilencven perc és az egy totál ismeretlen film!

Ez meg egy kultklasszikus. Egy alapvetés! Ráadásul nem is osztották el jól. A második jelenet a 16. percnél következik, a harmadik a 28.-nál, a negyedik a 45.-nél, az ötödik az 55.-nél, a hatodik 1 óra 20 percnél, míg az utolsó kilenc perccel később. Rájöttem, hogy utalás a hét gyilkosságra, meg a hét napjainál vannak a jelenetek kezdetei is, de ez még akkor is durva poén, ha az eredeti kiadáson is így van. Ez a pofátlanság netovábbja.

Miután kiörjöngtük magunkat kellőképpen, jöhet az EXTRA LEMEZ. Ez már egészen úgy néz ki mint egy szokványos korong, minden földi jóval megrakodva. Bár szerintem a Fincher filmekhez kiadott extrák túlságosan is eltérnek a bejáratott dolgoktól, nincsenek werkfilmek, nincsenek interjúk, és az egész technikai blabla nagyon száraznak fog tűnni a laikusok számára. Egyik résznél folyamatosan visszatekertem, hogy mégis miről beszélnek, mert kb. mintha három UFO arról csevegett volna, hogy autópályát építenek és emiatt a Földet muszáj lesz eldózerolni, csak éppen nem fogtam fel.

A korongról itt is hiányzik a DVD-ROM-os extra, de ezeknek őszintén szólva sose láttam különösebb értelmét. Ezt leszámítva a lemez tartalma megegyezik a külföldi kiadáséval. Ráadásul MINDENHEZ magyar felirat is, ami mindig üdvös. A nyitányról különösen sokat megtudhatunk, ez egy 2 perc 50 másodperces anyag, amit három verzióban nézhetünk meg a "kamera látószögeket" - valójában rétegeket - váltogatva, vagy a menüben beállítva. A három verzió, a storyboard, a nyers vágás, és a végső változat, és mindegyikhez külön hozzáadhatjuk a nekünk szimpatikus hangsávot - sztereó, dolby EX, DTS ES, 24bit/96Khz szteró - vagy KETTŐ audiokommentárt is akár.

A törölt jelenetek ezúttal nem olyan érdekesek mint azt elsőre hinnénk, és nem olyan érdektelenek mint az elsőre hinnénk. Mindjárt elmagyarázom. Leszámítva az eredetileg tervezett nyitányt, ami lényegében annyival lett volna más, hogy bemutatja Somerset jövőbeli terveit - mutatják a házat hova vissza akar vonulni a zajos New Yorktól, és kivág a tapétából egy kis részt, amit egész film alatt magával hordoz a balon kabátjában - aztán jön a főcím, nem kapunk leforgatott, majd kivágott jelenetet. Hat "kibővített" jelenetet viszont igen, ahol a bővítés azt jelenti, más szögből felvett, máshogy megvilágított, pár másodperccel hosszabb jelenet - kivéve, amikor Tracy felébred, az valóban túl sokat sejtetett volna a végkifejletből. A kezdéshez választhatunk storyboardot verziót is. Hogy miért nem unalmasak mégis? Mert mindegyikhez jár kommentár, és Fincher ebben a rövid időben is sok érdekességet mesél el - úgyhogy még jobban hiányoznak a film kommentárai.

Aztán kapunk filmográfiákat, szinte csak a vízhordófiúé nincs feltüntetve, de a rendező, vágó, forgatókönyvíró, operatőr, producer és ki tudja mennyi szakemberé és a négy központi szereplő mellett még valamiért a Sziklás, Utolsó törvényenkívülis John C. McGinley is fel lett tüntetve - észre se vettem, hogy játszott a filmben! Természetesen megnézhetjük az eredeti trailert, és egy úgynevezett Press Kit-et, amit anno a sajtónak küldtek szét, hogy promóciós célzattal, ez egy hatperces filmecske, ami lényegében egy mini werkfilm, nyilatkoznak a színészek, egyszóval korabeli 95-ös anyag.

Az érdemi cucc ezen felül egy kilencperces anyag, ahol a látványtervező beszél a különböző szobabelsők megtervezéséről, egy nyolcpercnyi hosszúságú rövidfilm, amiben egy másik látványtervező avat be minket hogyan készült el John Doe jegyzetfüzete - bár ugye ezt inkább elolvasni volna érdekes, talán emiatt mégis kár, hogy nincs meg a DVD-ROM-os extra. Aztán kapunk négy fényképcsarnokot, aminek először értelmet is adtak, mert a különböző fényképészek beszélnek, meglepően érdekesen a munkájukról, ezáltal élvezet végignézni őket, és nem csak rutin az egész. Nem is gondoltam volna, hogy a forgatási fotóknak ennyi értelmük is lehet, ráadásul meglehetősen nyomasztó az egész, úgyhogy vigyázva velük. Több mint félórás, tömős anyag ez.

Láthatjuk a fentebb már ecsetelt alternatív befejezést, ahol Somerset lőtte volna le John Doet. Sőt, megnézhetjük storyboard verzióban is, és mindkét anyagot Fincher kommentárja kíséri. Szóval ez is élvezetes cucc. Hasonlóan érdekes az a huszonkét perces anyag, amiben elmesélik, hogyan is újították fel a DVD-t (aminek hiánya miatt már kidühöngtem magam), lépésről lépésre. Az utólagos színezés, pozicionálás igazi babramunkának tűnik, minden tiszteletem érte. A szemet és fület gyönyörködtető változásról meggyőződhetünk három jelenet segítségével, a Torkosság helyszínelésével - külső, és belső helyszín -, valamint a film vége, amikor Millst elviszi a rendőrautó. Durván másfél órás anyagot kapunk, ha mindent meg szeretnénk nézni, lehet kevés, de a mostanában kiadott dupla lemezes kiadványokhoz képest ez még maga a paradicsom, és ismét jelzem, nagyon érdekes elejétől a végéig.

A végére beszélnék a szinkronról is, ami rendkívül jól sikerül, és szerencsére ez az egyetlen a filmhez. Sajnos a hangokból majdnem mindenki meghalt mára, Freeman hangja itt Helyey László, aki a második legtöbbet használt hangja, de minthogy mára Kristóf Tibor is meghalt, csak Reviczky Gábor maradt. Pittet a szintén elhunyt Selmeczi Roland szólaltatta meg, aki véleményem szerint a legjobb hang volt Pitthez. De ugyanígy meghalt mára Grúber Hugó is, aki a rendőrkapitánynak adta hangját. A fontosabb szereplők közül egyedül Paltrow és Spacey magyar hangja él még, Udvarias Anna és Blaskó Péter, aki mindössze háromszor adta hangját a színésznek, de elképesztően jól illik hozzá ez a sejtelmes, és nyugodt visszafogottság.

Összegezvén azzal zárnám az írásom, hogy a Hetedik a mai napig egy rettenetesen borzasztó, felkavaró film, ami húsz év alatt egy napot se öregedett. Kell hozzá egy bizonyos kor, amikor az ember megnézi, megérti és felfogja miről is szól valójában. A végét a producerek nem hiába akarták unos-untalan megváltoztatni. Szörnyűséges. De enélkül nem lenne ilyen ütős az egész. Egy happy end kétségtelenül elrontott volna mindent. Ez egy pokoljárás, és ahhoz egy ilyen befejezés illik.

Ha lemaradtál az 1996-os hazai bemutatóról, vagy esetleg akkor még nem is éltél, és szeretnéd megnézni moziban, itt a lehetőség, jövőhéten az újra kinyitott Bem moziban megteheted.

Ha tetszett a cikk akkor azért, ha pedig nem, akkor azért oszd meg a Facebookodon!

Olvasnál még David Fincher munkásságáról?

Harcosok Klubja (1999)

Zodiákus (2007)

Holtodiglan (2014)