A Szupercella bemutatásának örömére Stallone után elkészítettem az egykori body builder sztár, néhai kormányzó, és örök akciósztár Schwarzi 10 legjobb filmjét tartalmazó toplistát, így ha véletlenül bepótolnivalótok van vele kapcsolatban, akkor már legalább tudjátok, mit érdemes megnézni. Kis személyes megjegyzés, hogy ilyen gyorsan még sosem sikerült összeszedni egy toplistát, egyrészt azért mert a művészúr összes filmjét láttam, másrészt mert mindet sokszor láttam, és így még a sorrenddel sem kellett sokat vacakolni, annyira magától értetődő volt az egész.

Előbb azért nézzük meg nála is, hogy mik voltak karrierjének mélypontjai:a korai próbálkozások mindenképpen idetartoznak kezdve a Pumping Iron orgazmusos monológjával Lou Ferrigno sportszerűtlen basztatásáig. Ide tartozik még a Herkules New Yorkban, az élőszereplős prérifarkas-gyalogkakukk utánzat Kaktusz Jack, a ’90-es években pedig feledhetetlenül rossz volt látni őt terhes férfiként a Juniorban, és Mr. Fagyként a Batman & Robinban.

10.

Ikrek (1987)

„- Ezentúl együtt járunk múzeumba, együtt elmélkedünk, együtt sakkozunk…

- Együtt megyünk kétfelé.”

Anyagi szempontból Arnold vígjátékos kiruccanása Stallone-val ellentétben mindenképpen sikeresnek mondható, annak ellenére, hogy a filmek színvonala finoman szólva sem mondható túl magasnak. Mind közül talán a legjobb, és legsikeresebb az egyszerű alapötletre épülő, nem különösebben vicces, de kifejezetten bájos és aranyos Ikrek volt. Schwarzi ártatlan izomkolosszusként igencsak megnyerő, Danny DeVito egyszerre selejt és sármőr, a szuperszexi Kelly Preston pedig a mi lélegzetünket is elállította. Persze, a csodálatos magyar szinkron sokat javít az Ikreken (nem tudom, kinek jutott eszébe az a hülye ötlet, hogy Schwarzeneggert a kifinomult Tordy Gézára bízza, de egy zseni volt), no meg elég sokszor láttam gyerekkoromban. Schwarzi is különösen szereti ezt a filmjét, saját bevallása szerint 35 millió dollárt keresett vele, ugyanis a szerződésében meghatározott százalékot kapott a jegybevételek után.

9.

A menekülő ember (1987)

„- Még visszajövök!

- Csak az ismétlésben!”

Stephen King legjobb, legizgalmasabb regényéből, amelyet lehetetlenség letenni, és ami egyszerre volt húsbavágó dráma, körömrágós horror, nyomasztó sci-fi, cinikus médiaszatíra, elkeserítő társadalomkritika sikerült a filmkészítőknek egy gagyi B filmet gyártaniuk. Szemétre dobták a regény teljes cselekményét, telenyomták klisékkel, harmatgyenge egysorosokkal, giccses díszletekkel, Schwarzit pedig citromsárga bőrruciba öltöztették. A látvány siralmas, az akciójelenetek borzalmasak. Schwarzenegger a stúdiót hibáztatta a film színvonaláért, ugyanis lecserélték Andy Davis rendezőt a tévéfilmes Paul Michael Glaser-re. Igaza lehet, minden bizonnyal jobb akciókat kaptunk volna a pénzünkért, és talán a mondanivaló is súlyosabb lett volna, de ez még nem mentség arra, hogy szétbarmoltak egy bitangjó filmes alapanyagot. Akkor mégis mit keres a listán A menekülő ember? Mert baromi szórakoztató, mert végig lehet mosolyogni a kliséit, tele van jobbnál jobb ötletekkel. És mert így is maradt egy Schwarzenegger filmhez képest bőséggel a médiakritikából, ami mindenképpen egy szinttel magasabbra emeli ezt a videotékaszökevényt.

8.

Kommandó (1986)

„- Emlékszel, azt mondtam, hogy téged nyírlak ki utolsónak?

- Igen, emlékszem, persze.

- Hazudtam.”

És ha már a bűnös élvezetekről esett szó, akkor semmiképpen se feledkezzünk meg erről a VHS gyöngyszemről sem, amelyben Arnie a világ összes létező fegyverével, rezzenéstelen arccal, és egy karcolás nélkül mészárol le egy egész hadsereget. Hasonlóan Stallone Cobrájához, nem lehet véletlen, hogy ennek a filmnek nem készült folytatása, mert akárcsak a Cobra, úgy a Kommandó is túlmegy minden határon. 10 évesen láttam először, a lehető legjobb életkorban (6 éves húgomra ugyanezt nem mondanám), mert ezt a filmet idősebben már egyszerűen nem lehet komolyan venni. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne lett volna még jóval később is halálosan élvezetes. És itt most nem csak arra gondolok, hogy már a film elején röhögök azon, hogy az Osztrák Tölgy kidudorodó bicepszén cipeli a kivágott tölgyeket, meg a kislányával eteti a kis őzgidácskákat, hanem arra is, hogy a cselekmény rohamtempóban pörög, a szokásos egysoros beszólások kivétel nélkül ütősek, emlékezetesek és idézhetőek. Szóval minden adott a maximális kikapcsolódáshoz, egy hamisítatlan, ’80-as évekbeli, ezerszer újranézhető, jellegzetes akciómókához, amit nem nagyon lehet megunni.

7.

Az utolsó akcióhős (1993)

„Visszatérek. Erre nem számítottál, mi?”

Kár is lenne szépíteni, Az utolsó akcióhős akkorát bukott, mint az ólajtó, Arnold folyamatosan felfelé ívelő karrierjének első komoly bukását könyvelhette el. Elég mélyen érintette a téma, hihetetlen, de a sikermániákus Schwarzi is kisebb depresszióba esett, a kritikusok pedig nyilvánosan temették filmes karrierjét. A bukás egyik legfőbb oka a bemutató dátuma lehetett: nem jó ötlet egy családi akcióvígjátékot közvetlenül a Jurrassic Park premierjét követő hétvégén bemutatni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy akkor ez a műfaj még nem kristályosodott ki annyira, mint manapság, az emberek nem tudtak egyszerűen mit kezdeni ezzel a filmmel. Az akciórajongók nem ülnek be azért, hogy egy 11 éves srácot lássanak bohóckodni, a családosok pedig nem viszik el egy Schwarzenegger akcióra a gyerekeket. Arról nem is beszélve, hogy Shane Black posztmodern, önreflektív stílusparódiának is beillő forgatókönyve valószínűleg túl magas volt az amcsik javarészének. Szerintem egyetlen hibaként azt lehet felróni Az utolsó akcióhősnek, hogy 131 perc túl hosszú egy ilyen mókához, vághatták volna kicsit feszesebbre is ezt az alapanyagot (Danny kirablására pl mi szükség volt?). Viszont a film ettől még nagyon eredeti, kibaszottul ötletes, teljesen egyedi, és nagyon szórakoztató, a Schwarzenegger életmű egyik legjobbja.

6.

Ragadozó (1987)

„- Eltaláltak, vérzel, öregem.

- Most nincs rá időm, haver.”

A világ egyik legmacsóbb filmjét John McTiernan még a Drágán add az életed előtt szállította le nekünk. A filmtörténet egyik legdurvább műfajváltása is a Ragadozóban történik meg. Elindul a sztori egyszerű dzsungeles kommandós akcióként, de aztán kiderül, hogy mindez csak a kőkemény karakterek felépítésére szolgált; bemutassák mennyire tökös keménylegényekről van szó, hogy aztán még jobban féljünk a láthatatlan földönkívülitől, aki egyenként levadássza az amúgy viharedzett, de most rettegő katonákat. Még maga Arnold is először csak a szerencsének köszönheti, hogy megmenekül a szörnytől. De ez a bivalyerős koncepció is könnyen elbukhatott volna, mert a gyártó stúdió spórolni akart a szörny kinézetén, ezért nem az általuk túl drágának tartott Stan Winstonra bízták a speciális effektek elkészítését, hanem egy jóval olcsóbb csapatra. Ebben az eredeti jelmezben még Jean-Claude Van Damme „alakította’ a szörnyet. Szerencsére McTiernan és Schwarzi egyaránt túl gagyinak találták a jelmezt, és rábeszélték a stúdiót, hogy mégiscsak szerződtessék Winstont, aki végül megalkotta azt a külsőt, amit a végső verzióban láthatunk, amivel McTiernanék is elégedettek lehettek, és ami végül legendává vált. Schwarzenegger aztán azért nem szerepelt később a folytatásban, mert sem az alapötletet (Predator L.A.-ben), sem a rendező személyét nem találta meggyőzőnek. Stephen Hopkins valóban csak a rémesen rossz Rémálom az Elm utcában 5-öt rendezte korábban, és a Predator 2 tényleg nagy bukásnak bizonyult.

5.

Terminátor – A halálosztó (1984)

„- Na, hogy nézek ki?

- Szarul, de büszkén.

- Anyáddal.”

Schwarzenegger még éppen csak kezdte építeni a karrierjét, a sztárstátuszát, amikor elvállalta ennek a kisköltségvetésű akció sci finek a negatív főszerepét. Kockázatos húzás volt, de bejött. A sötét, nyomasztó, időutazós történetben Arnie félelmetesen alakította az érzelemmentes gépet, Michael Biehn sebezhető katonája, és Linda Hamilton cuki Sarah Connorja pedig könnyen azonosulhatóvá tette az izgalmas történetet. A James Cameron lázálmából születő forgatókönyv nagyon egyedinek számított akkoriban, a kezdő rendező szakmai profizmusának hála tökéletesen meg is tudta valósítani elképzeléseit. Bár egyetlen korábbi mozija, egy mocskos trashfilm, a Prianha 2 –Repülő gyilkosok alapján ő sem érdemelt volna feltétlen bizalmat. A filmet gyártó Orion egyáltalán nem is bízott a kezdő Cameronban, egy sima B kategóriás sci fiként küldte mozikba a filmet, és alig költöttek valamit reklámra. A Terminátor ennek ellenére sikeres lett a mozipénztáraknál, de az igazán nagy kultuszt, és a valódi népszerűséget a videotékák hozták meg számára, így kaphatott később ez a 6 millió dollár költségvetésű mozi, akkoriban még rekordnak számító, 100 milliót kóstáló folytatást. A szárnyait bontogató Stan Winston is ezzel a mozival szerzett hírnevet filmes berkekben. A Terminátoron azonban kétségtelenül nyomott hagyott az idő vasfoga, akár az Arnold szerű bábokra, akár a stop motion effektekre gondolunk, és élek a gyanúperrel, hogy ha nem készült volna el a hihetetlenül jó folytatás, akkor ma már nem sokan emlékeznének A halálosztóra.

4.

True Lies – Két tűz között (1995)

„Még a pöcsöm is kicsi.”

Alapvetően nem szeretjük az európai filmekből készült amcsi remake-eket, de ez valahogy más. Talán azért mert a Titkolt titkos ügynök című francia vígjáték nem egy különösebben ismert darab, vagy talán azért mert ezúttal megfelelő kreativitással nyúltak az amúgy elég jó alapanyaghoz. Mindenesetre egyértelműen a Schwarzenegger életmű egyik legszórakoztatóbb darabjáról van szó. James Cameronnak saját bevallása szerint nincsen sok érzéke a vígjátékhoz, és nem is szerette a film humorosabb jeleneteit, ennek ellenére mégis betalálnak a poénok, és a mai sikeres komédiákra is köröket ver a True Lies. Ilyen szempontból egyértelműen a vallatós jelenetek számítanak a csúcsnak, akció szempontjából pedig a végső repülőgépes összecsapás sikerült felejthetetlenre. A filmet kritizálóknak abban egy kicsit igazuk van, hogy a vígjátéki és az akciójelenetek teljesen különválnak egymástól, de mindez nem érdekes, amikor ilyen jól szórakozunk. Jamie Lee Curtis elképesztően szexi sztriptízjelenete pedig ezek után csak hab a tortán. A filmmel kapcsolatos érdekesség, hogy Cameron épp a Pókember előkészületi munkálatait végezte, amikor Arnie megkereste ezzel a filmötlettel. Ha ez nem történik meg, valószínűleg egy a Raimi féle feldolgozásoknál sokkal jobb adaptációt kaphattunk volna, másfelől pedig biztos vagyok benne, hogy a True Lies nélkül sokkal szegényebb lenne az akciófilm, mint műfaj.

3.

Az emlékmás (1990)

„Te nem te vagy, te én vagy.”

Philip K. Dick történetét sokáig megfilmesíthetetlennek, és túl drágának tartották, később viszont Patrick Swayze főszereplésével akarták elkészíteni. Aztán szerencsére jött Arnold, és hozta magával Paul Verhoeven-t. Ez volt az utolsó nagy blockbuster, amit még a CGI korszak előtt forgattak. Egyesek szerint ez a film hátránya, mert bizonyos jelenetek már sokkal gagyibbnak tűnnek ezekkel a régimódi speciális effektusokkal, szerintem viszont éppen ez adja a film báját, sőt időtállóságát. Semmivel nem érzek rosszabbnak egy trükköt csak azért, mert emberi kezek, és nem számítógépek alkották.. Először még gyerekként nem sokat értettem az Emlékmásból, pusztán csak az akciókat, és a jó beszólásokat tudtam értékelni, de már akkor is éreztem, mennyire jó moziról van szó. Aztán pár évvel ezelőtt újra megnéztem, és leesett az állam, hogy mennyire kifinomult, mennyire egyedi, mennyire intelligens sztorija van ennek a Schwarzenegger filmnek. Azóta tudom, hogy az Emlékmás rengetegszer újranézhető darab, amely Verhoeven másik alkotásához, a Robotzsaruhoz hasonlóan több szinten működik, egyrészt megkapjuk a szokásos Schwarzi formulát, a nagy izmos ember mészárol, és poénkodik, másrészt kapunk egy nagyon egyedi, sziporkázóan ötletes science ficton-t, harmadrészt pedig egy elgondolkodtató, két teljesen ellentétes értelmezési lehetőséget adó történetet. Ha pedig ezt nézzük, akkor nem csak Arnold szerepei, vagy Verhoeven rendezései között számít kiemelkedő alkotásnak, hanem az egész filmtörténet vonatkozásában is egy érdekes, élvezetes, kötelező remekmű az Emlékmás. A Különvélemény egyébként ennek a filmnek a folytatása lett volna eredetileg.

2.

Conan, a barbár (1982)

"Crom! Még sohasem imádkoztam hozzád. Nem tudom, hogyan kell. Senki, még Te sem emlékszel majd, hogy jók voltunk-e, vagy a rosszak. Hogy miért harcoltunk, és haltunk meg. Nem! Csak az számít, hogy kevesen harcoltunk sokak ellen. Ez a lényeg. Te a bátrakat szereted, Crom. Ezért egyet kérek Tőled. Engedd, hogy bosszút álljak! És ha nem hallgatsz meg, a pokolba Veled!"

Nem tudom, Oliver Stone éppen mit szívhatott, amikor a Conan forgatókönyvét írta, de annyira jól sikerült, hogy végül nem lehetett megfilmesíteni. A ködös múltban játszódó fantasy novellákat a távoli jövőbe helyezte, ráadásul 4 órás lett volna a film, tele fantasztikusabbnál fantasztikusabb lényekkel, mutánsokkal, szörnyekkel, sokfejű kutyákkal. Ez így már kb 70 misibe fájt volna a stúdiónak, ami ’82-ben még elképzelhetetlenül nagy összeg volt egy film elkészítéséhez. (Összehasonlításképpen, 7 évvel később a Rambo 3 volt a legdrágább mozi, a maga 65 milliós költségvetésével). Aztán szerencsére jött a militarista John Milius, kicsit átírta a forgatókönyvet, és hozta magával producerkén Dino De Laurentiis-t, aki imádta a fantasy műfaját, viszont utálta Schwarzeneggert, de őt meg nem lehetett kitenni, mert az első és egyetlen választás volt a szerepre. Meg kellett tanulnia kardozni, lovagolni, színészkedni, és bár ez utóbbi még igen döcögősen ment, Arnie magával hozta testépítő világbajnokként edződött akaraterejét, és még az sem állhatott az útjába, ha kutyák harapták meg, vagy ha megtámadta egy robotóriáskígyó. John Milius remek arcokat szerződtetett mellé, a táncosnő Sandahl Bergman-t, és a szörfös Gerry Lopezt. Jól érezte, hogy néhány színész sem árt a szereplőgárdába, így beszervezte Max von Sydow-t, és James Earl Jones-t is. A legnagyobb dobása azonban egyértelműen Basil Poledouris szerződtetése volt, aki valami elképesztően hatásos zenét szerzett a filmhez, tökéletesen kihangsúlyozva az egyszerű történetben rejlő mérhetetlen erőt. 5 éves koromban láttam először ezt a vérgőzös filmet, ráadásul német nyelven, de mégis magával ragadott, és azóta is mindig, akárhányszor csak újranézem. Számomra ez a mozi a fantasy műfaj csúcsa. Eredetileg 5 részes sorozatot terveztek a Conan-ből, de a családbaráttá alakított, gagyi második rész után inkább felhagytak az egésszel. Én meg azóta is hiába várom, hogy Conan, mikor koronázza királlyá magát.

1.

Terminátor 2 – Az ítélet napja (1991)

„Hasta la vista Baby!”

Valószínűleg mindannyian tudtátok, hogy ez lesz az első helyezett. Nem is csoda, hiszen számomra a Terminátor 2 minden idők legjobb akciófilmje. A szédítő tempó, a felejthetetlen képek, az érzelmi töltet, a kiváló poénok, az ötletesen megrendezett akciójelenetek, a jó beszólások és a forradalmian ható, a történetet tökéletesen kiszolgáló, egyben egy új kor hajnalát jelentő CGI trükkök tökéletes elegye ez a film. És amúgy minden idők egyik legjobb folytatása, ami messze túltesz elődjén, meg se próbálja másolni a korábbi formulát, hanem egy teljesen új szintre emelte saját magát, de közben végig maximálisan tiszteletben tartotta az alapokat. James Cameron ötvözte ebben a filmben a rengeteg kreatív, akkoriban még igencsak váratlannak számító ötletet (folyékony fémből gyilkológép?) az általa is képviselt, legmagasabb fokú hollywoodi profizmussal. Cameron és írótársa William Wisher által írt forgatókönyv első változata egy jövőbeli csatajelenettel indít, melyben John Connor megtámadja a Skynetet, visszaküldi Kyle Reese-t az első részben, majd ezután felfedezik az inaktív, még átprogramozható terminátorokat. Azonban Cameronék úgy gondolták, hogy a játékidő hossza, és a tempó miatt kihagyják ezeket a jeleneteket, így sajnos soha nem is forgatták le mindezt, pedig valószínűleg érdekesebb lett volna, mint az egész 3.-4. rész összesen. Maga a forgatás rohamtempóban zajlott, Cameronnak a gigantikusnak tűnő 80 millió dolláros tervezetet is sikerült túllépni, akkoriban rekordnak számító 100 millió dolláros lett a végső költségvetés. Hatalmas munka volt a filmmel, elég ha csak a 4 különböző trükktechnikai stúdióra, a forradalmian új effektekre, a 3 különböző vágóra, vagy az egész világot behálózó marketingkampányra gondolunk. A T2 viszont nem csak ezért, és nem véletlenül vált gigantikus sikerré, mindenki által ismert kultfilmmé; hatásában igazából csak az eredeti Star Wars-ot tudnám párhuzamként felhozni. A Rocky mellett ez is egyértelműen az örök, megunhatatlan kedvenceim közé tartozik, és ezzel nagyon nem vagyok egyedül, hiszen minden idők egyik legnépszerűbb filmjéről van szó. 

És most Ti jöttök a kommentekkel.

Mit volt vétek lehagyni a listáról?

Minek nem kellett volna bekerülnie?

Nevetséges, hogy ez a film előbb van a toplistán, mint amaz...

És végül az örök kérdés... Szerintetek ki a jobb: Stallone vagy Schwarzenegger?

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!