Eredetileg A 10 legjobb horrorfilm listáját terveztem nektek összeállítani Halloween alkalmából, de aztán hamar rájöttem, hogy nincs sok értelme egymás mellé rendezgetni Az ördögűzőt, A texasi láncfűrészes mészárlást, a Ragyogást, meg a többit. Ezeket minden vérbeli filmrajongó látta, megdönthetetlen klasszikusoknak számítanak mind a mai napig, és nem igazán lehet náluk jobb horrort mondani. Így arra gondoltam, mennyivel izgalmasabb lenne nekem, és a kedves olvasónak is, ha olyan horrorokat mutatnék be a filmtörténelemből, amik nagyon színvonalasak ugyan, de mégsem kerültek be soha a mainstream köztudatba. Horrorfanoknak valószínűleg nem tudok sok újat mondani, de egy átlag filmrajongónak azért remélem igen. Így hát következzen a 10 legjobb horror, ínyenceknek!

10.

April Fool’s Day (1986)

A slasher műfaja nekem egy titkos, bűnös kedvencem. Van valami morbid módon vicces abban az egyébként végtelenül igénytelen kliséhalmazban, amit a slasher általában nyújt. Ezúttal a karácsony, a Halloween, a valentin-nap és a Péntek 13 után április elsejére esik a mészárlás időpontja, de ezt most kivételesen mélyen beleágyazták a cselekménybe, így elkészülhetett minden idők legvidámabb slashere. A közepén ugyan leül egy kicsit (egy idő után monoton a sok gyilkoság), de a végén lévő csavar már-már posztmodern magasságokba emeli a sztorit, 10 évvel a Sikoly első része előtt.


9.

The Toxic Avenger (1984)

Nem maradhat le erről a listáról az egyik legelbaszottabb trash-film, amit valaha láttam. Ilyen minden határon túlmenő, aljas ízléstelenséget, ennyi gyomorforgató undorítóságot, visszataszító ripacskodást, csöpögő nyálat, meg förtelmes butaságot még sosem láttál egy filmben. És csak röhögni tudsz rajta, mert annyira karikatúra az egész. A toxikus bosszúálló egy nagyon különleges élmény, leginkább egy élőszereplős, egészestés South Park epizódhoz tudnám hasonlítani, ami mélyen magában hordozza a ’80-as évek hangulatát és egyben paródiáját.


8.

Eyes of a Stranger (1981)

Nagyrészt egy teljesen korrekt, izgalmas horrorról beszélhetünk az Eyes of a Stranger esetében, erőteljes hitchcocki hatásokkal, és kellemes kísérőzenével. Ami igazán megdobja a filmet, az a befejezése, amely az egyik leginkább idegfeszítő csúcspont a filmezés történetében. Kevés, ennyire hatásos jelenetet láthattok, amely minden elemében tökéletesen működik a sokkeffektustól kezdve, a nagyon gonosz fekete humoron át, a mélységes undorig. Avagy mi történik, ha a vak tinédzser lány egy lakásba kerül a perverz sorozatgyilkossal?

7.

Black Christmas (1974)

Lehetetlen erről a filmről úgy beszélni, hogy ne kerüljön szóba a Halloween, mert Carpenter klasszikusa ennek a mozinak nagyon sok elemét ellop…khm…kölcsönvette; a vagdalkozó gyilkost, a szubjektív kameranézetet, és a lemészárolt tiniket. A Black Christmas viszont még nem a slasher kliséi szerint működik, ezért bőven tartogat nekünk meglepetéseket. Néha sokkolóan ijesztő, a feszültség végig tapintható, a gyilkos karaktere emlékezetes, és szerencsére a főhősnő is nagyon szimpatikus, így kár lenne kihagyni ezt a mozit. A remake-t viszont nagyon-nagyon-nagyon messziről kerüljétek el!


6.

The Whip and the Body/La frusta e il corpo (1963)

A film rendezője, a horrorzseni Mario Bava alkotásaival lazán meg lehetne tölteni az egész listát, de akkor nem lenne túl változatos, viszont azt megígérem, hogy nagy kedvencem nem utoljára szerepel. Ez a mozi egy gyönyörűen fényképezett, a rendezőhöz képest visszafogott, perverz, gótikus horror, az akkoriban Draculaként rosszalkodó Christopher Lee főszereplésével, akit azonban teljesen elhomályosít az istentelenül gyönyörű Daliah Lavi igencsak összetett alakítása. A forgatókönyvnek vannak ugyan hibái, de Bava kétségtelenül kihozta belőle a legtöbbet.


5.

Kwaidan (1964)

A Kwaidan egy három órás, japán szkeccsfilm, amely négy szellemtörténetet dolgoz fel. Masaki Kobayashi nem csak csodálatos szamurájdrámákat tudott rendezni, hanem a félelemhez is nagyon értett. Az első történetben nagyon kemény a végkifejlet, a másodiknak a mai napig szenzációsan egyedi a látványvilága. Egyedül a harmadik, és sajnos leghosszabb sztori az, ami túlságosan is elvont, és feleslegesen unalmas. Az utolsó, a negyedik kísértethistória befejezésétől viszont a mai napig a hideg ráz, annyira hatásosra sikerült. De hogy idáig eljussunk, ahhoz némi türelem, és kellő nyitottság szükséges.


4.

Torso/I corpi presentano tracce di violenza carnale (1973)

Nem beszélhetünk tökéletes filmről a Torso esetében sem, néha ugyanis kifejezetten unalmas, a gyilkos kilétére viszonylag könnyen rájöhetünk, a szereplők sem olyan érdekesek, de még a zene is felejthető. A horrorjelenetek viszont csodálatosak, nagyon feszültek, máshol viszont gyönyörűen fényképezett képsorokat láthatunk. A kihagyásos történetvezetés szintén okozhat meglepetéseket, de az igazi ütőkártya a film fináléja, amely csak úgy halmozza egymás után a bravúrosabbnál bravúrosabb megoldásokat.



3.

Sleepaway Camp (1983)

Rejtett slasher gyöngyszem a műfaj aranykorából, avagy mi van akkor, ha egy ’80-as évekbeli tucathorror döngöl bele a földbe? Ami igazi különlegessége a filmnek, hogy ebben valódi kiskamaszok szerepelnek, nem pedig huszon-harmincévesek, így hamisítatlanul átjön a tábori hangulat. A gyilkosságok mai szemmel nézve is brutálisak, de addig jó, amíg minél kevesebbet tudtok erről a moziról, mielőtt megnézitek. Viszont feltétlenül nézzétek meg!


2.

Black Sabbath/I Tre Volti Della Paura (1963)

Talán helyénvalóbb lenne Mario Bava klasszikusát, a The Mask of Satan-t említeni, de egyrészt az egy jóval ismertebb film, másrészt pedig a Black Sabbath sokkal jobb. Megint csak egy szkeccsfilmet láthatunk, amelyben Bava tökéletes bizonyságot adhat nekünk a zsenijéről. Az első sztori még csak szimplán egy izgalmas és fordulatos giallo, a második már egy hátborzongatóan drámai, vérfagyasztó gótikus horror, mégis a harmadik az igazi adu ász, ami a mai napig elképesztően félelmetes, amit nagyon nem várnánk egy ’63-as filmtől.


1.

Lámpaláz/Deliria/Stagefright (1987)

A Lámpaláz borzalmasan kezdődik, de annál inkább megéri végignézni, mert az egyik legjobb horror, amit valaha láttam. Végig pörög, elképesztően izgalmas, a vágások merészek, a kamerabeállítások kifejezetten egyediek és művésziek, a sokkeffektek ijesztőek, a feszültséggel jócskán telített jelenetek pedig csak simán lélegzetelállítóak. A zenék nagyon sokfélék, de mindig tökéletesek, a gyilkosságok pedig minden határon túlmenően véresek. Mi kellhet ennél több?

És neked mi a kedvenc rejtett horrorgyöngyszemed?

(A cikk eredetileg 2 évvel ezelőtt jelent meg, némi felújítás, javítás, változtatás után olvasható az idei Halloween alkalmából.)

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!