Hogyan is ajánlhatnék jó szívvel bárkinek egy Péntek 13 koppintást? Ráadásul úgy, hogy maga a Péntek 13 is egy koppintás.

Hát úgy, hogy ez a film jobban tetszett, mint a fent említett „klasszikus”. Ennek pedig sok oka van. A legnagyobb különbség, hogy ebben a filmben igazi tizenévesek, méghozzá 13-14 évesek játszanak. Ezért az egész hitelesebb, a gyerekek halála pedig sokkal megrázóbb. Érdekesek a haláljelenetek is. Nem mondanám, hogy különösebben félelmetesek vagy izgalmasak, de a hullák maszkjai nagyon durvák, és nem csak a film korához képest elsőrangúak. Mivel leginkább a főhősökkel gonoszkodó karakterek bűnhődnek, ezért nem tudunk értük izgulni, még akkor se, ha valójában csak gyerekek. Nekik köszönhetően nagyon könnyed hangvételűvé vált a Sleepaway Camp. Tele van vicces szivatásokkal és olyan aranyos pillanatokkal, mint például az első csók élménye. Belengi a filmet egyfajta nosztalgikus érzés is, a gyilkosságok ellenére szinte sajnáltam, hogy nem lehetek megint gyerek egy ilyen táborban. Az pedig külön jó pont volt nálam, hogy a gyerekek nagyon csúnyán káromkodnak, ami az átlagfilmekben még a legrosszabb srácoktól is szokatlan, itt pedig a legártatlanabb is úgy beszél, mint kocsis a lovával. Ez nagyot dob a valósághűségen, amin színészi játék sajnos elég sokat ront. Bár a kölykök javarésze remekül alakít, a legtöbb mellékszereplő pedig csak szimplán közepesen szar, addig néhány színész olyan ripacskodást vág le nekünk, hogy csak nézünk. Nekik köszönhetően majdnem nevetségessé válik a film jónéhány perce. És ezek közül csak az anyukát alakító színésznő mentségére ad magyarázatot a történet. Maga a cselekmény egyébként elég lassú, de végig le tudott kötni.

De ez még mind nem lenne elég ahhoz, hogy írjak erről a filmről. Viszont van valami, ami hihetetlen nagyot dob a Sleepaway Camp-en. A végső csavar. Nagyon reméltem, hogy a számomra kissé érthetetlen jelenetek a legvégén összeállnak egy egységes egésszé. Persze azt is gondoltam, hogy ez túl nagy remény, hisz ez csak egy buta slasher. Aztán mégis minden összeállt. És annak ellenére, hogy sok jel utalt erre, mégis akkorát ütött, hogy azt nem igazán tudom szavakba önteni. Egyszerűen sokkolt. A film után csak ültem tátott szájjal, és bámultam magam elé. A döbbenettől nem nagyon jutottam szóhoz. Még percekkel később is csak raktam össze fejben a történteket. Arról nem is beszélve, hogy soha nem hittem volna, hogy egy 1983-as slasher meg tud lepni. Pláne ennyire. Nagyon durva és közben zseniális. Az a baj, hogy már ezzel spoilerkedtem, hogy elárultam, hogy ennyire durva a vége, de máskülönben nem tudnám elérni, hogy felkutassátok, és megnézzétek, pedig érdemes.