A harag (2002)

és ami mögötte rejlik...

2025. május 10. - scal

Az eredeti Harag az 1998-as - szintén eredeti - Kör sikerét lovagolta meg, bár nem lett akkora sikere, mert ez már sokkal ázsiaibb mentalitást igényel, de azért este ne nézzük meg egyedül, mert jól lehet értelmetlen, helyenként zavarba ejtő, de az biztos, hogy soha többé nem akarunk majd a takaró alá bújni félelmünkben. Sokan persze ennek is a remake-jét ismerik jobban, amiben a Buffys csaj őrjöng, de ha azt láttad, akkor ezt is láttad, mert szinte képkockáról képkockára másolja az eredetit, aminek a rendező személye az oka, ugyanis Takashi Shimizu akkora sikert könyvelhetett el hazájában e filmért, hogy az a példátlan megtiszteltetés érte, hogy saját maga készíthette el filmjének amerikai verzióját két évvel később.

Egyébként Shimizu elég szépen kifejte ama bizonyos tehénből a tejet, mert semmi mást nem tett végül, minthogy a kislányt már lestoppolta a Kör, így maradt a kisfiú, mint ártó szellem, aki képes azzal az őrületbe kergetni a nézőt, meg a szereplőket, hogy csak ül és néz csöndben a sarokban. Vagy az asztal alatt, vagy a paplan alatt, hát még ha meg is szólal, és böfögni kezd. Igazából ha megnézted a Kört, meg ezt, akkor mindent tudsz amit kell az ázsiai ijesztgetésről, és aki még ezeket nem látta, nem is tudja hogy be lehet szarni az olyan hót egyszerű dolgoktól, mint egy lisztes képű kisfiú. Általában ugye őket szeretni szoktuk, hiszen olyan aranyosak. Csak nem itt!

A Harag előzményei egyébiránt nagyon szövevényesen indultak. Shimizu először 1998-ban forgatott ebből az anyagból filmet, akkor mindössze 26 éves volt, és egyetemi tanára kérésére készítette el a két egyenként három perces rövidfilmjeit, amelyek a Katsumi, és 4444444444 címeket viselték. Shimizu tanára ugyanis felkérést kapott a Kansai televíziótól, hogy egy hetven perces horror antológiát szeretnének, amiben egymástól független horror történetek szerepelnek. Végül az egész tévéműsorból messze ez a két - a teljes hossz alig 10%-át kitevő - filmecske lett a legjobb, olyannyira, hogy később amikor vetítették, már eleve The Grudge címmel adták le, holott eredetileg az Iskolai Kísértet Históriák G - címmel sugározták.

2000-ben ezt Shimizu egy hetven perces filmmé bővítette, amit videóra forgatott Ju-on címmel. Ez hat történetet tartalmazott, amelyek a hat bérlő életébe engedtek bepillantást, akik mind ugyanabban a lakásban éltek és haltak, ahol annak idején egy férfi lemészárolta a feleségét, és a kisfiát. Az egyes történetek nem feltétlenül kapcsolódtak egymáshoz, és időrendben is gyakran ugráltak. Az epizódokat az egyes lakók nevei alapján lehet elkülöníteni: Toshio - Yuki - Mizuho - Kanna - Kayako - Kyoko. Ezekben a történetekben az "átok" személyről személyre száll, és mindenkire egyformán lecsap - kegyetlenül.

A kritikusok szerint Shimizu ügyesen keverte a kísértetházas alapkoncepciót, a japán hagyományok bosszúálló szellemével "onryo", amely képes visszatérni a fizikai világba, hogy lecsapjon azokra, akik kivívták haragját. Az alacsony költségvetés miatt láthatunk nagyon kevés helyszínt, ahol maga a zárt tér, az egyedüllét és a baljóslatú - gyakran a rendező által hallatott - hangok, motívumok generálja a félelmet. Ugyanakkor a kritikusok jelezték azt is, hogy a rendezés és a történet hagy némi kivetnivalót, továbbá az utólagosan a filmre festett vér is inkább zavaró, semmint hatásos.

A Ju-on bármiféle reklám nélkül, pusztán a szóbeszéd révén olyan hihetetlen sikert ért el, hogy két hónappal később Shimizu elkészítette a folytatását is, még mindig pusztán videóra, és a prózaian egyszerű Ju-on 2 címet adta neki. Ez már hetvenhat perces volt, de mindössze negyven percnyi új anyagot tartalmazott, és az első két részlet amely mintegy félórát ölelt fel, az első részből lett bevágva. Shimizu ezzel ki akarta bővíteni az eredeti történetet, és megpróbálta összefogni a lazán lógó szálakat. Ez a következő szegmensekből állt: Kayako - Kyoko - Tatsuya - Kamio - Nobuyuki, vagyis csupán három történettel kaptunk többet, de így már összesen tizenegyre nőtt az epizódok száma.

Talán mondanom se kell, hogy ezt is imádta a közönség. Pont az volt az előnye, ami a hibája is, hogy alig lehetett megtudni mi is ez az átok, és a néző ösztönösen elkezdett agyalni rajta, pedig csak arról volt szó, hogy a rendező nem igazán értett a történetmeséléshez. Időközben a Kör ismert lett az egész világon lett, rebesgették, hogy lesz belőle remake is - igen Japánban ez a siker mércéje - így, Shimizu megkérte a Kör forgatókönyvíróját, hogy a Ju-on szkeccsekből csináljon már valami koherens, épkézláb történetet, amit másfél órában le tudnak forgatni és beküldhetik a mozikba. Na ez az a film, amit a legtöbben Haragként ismernek ha éppen hivatkoznak rá. Sorrendben a negyedik verzió.

2002-ben készült el mintegy három és fél millióból, és ezt már vetítették a mozik is ugyancsak nagy sikerrel. Itt a forgatókönyvíró behozott egy új szereplőt, Rikát, aki egy szociális munkás, aki a főszereplőnek is tekinthető a sok szegmens között, és az időbeli ugrálást pedig egyfajta időutazással oldották meg, miszerint az áldozatok megsejthetik mi fog történni egy másik áldozattal majd a jövőben, de minthogy hamarosan meghalnak nem tudják őket figyelmeztetni. A szociális munkást, Megumi Okina alakította, míg az anya szellemet a már három perces verziókban, és a későbbi remakekben is játszó Takako Fuji.

A lisztes képű kisfiút, Toshiot alakító Yuya Ozeki mindössze hat évesen, ebben a filmben váltotta az első kettőben szereplő Ryota Koyamát. A folytatásban valamint az első két amerikai verzióban is ő alakíthatta a gyerek szellemet, a harmadik részre azonban már megnőtt így újabb gyerek váltotta. Az itt látható szegmensek némelyike megegyezik az eddigiekkel, azonban bőven kapunk újakat is: Rika - Katsuya - Hitomi - Toyama - Izumi - Kayako.

2003-ban jött a második rész, Ju-on: The Grudge 2 címmel, amely újabb hat történettel bővítette a történetet: Kyoko - Tomoka - Megumi - Keisuke - Chiharu - Kayako. Ekkor Shimizu már úgy nyilatkozott, hogy esze ágában sincs folytatni a történetet, mert már öt éve mást sem csinál mint ezt, és fogalma sincs mennyi időnek kell eltelnie, hogy a közönség ne kizárólag a Ju-on rendezőjeként tekintsen rá. Igen ám, de jött a tengerentúli siker, és a felkérés a Lionsgate-től, hogy mit szólna, ha ő készíthetné el a remake-t? Shimizu úgy volt vele, ez valóban nem mindennapi dolog, ráadásul inkább ő csinálja meg a remaket mint valaki más, aki esetleg csak még jobban elcseszné. Így a 2004-es az Átok címmel leforgatott film, csupán a végeredményben tér el jelen alanyunktól, de ezt leszámítva a hasonlóság nagyon megdöbbentő. Sarah Michelle Gellar pedig egész jól megbirkózott a szereppel. A kritikusok ugyan utálták, de olyan kasszát robbantott, hogy már három nappal később bejelentették a producerek a folytatást, aminek rendezését szintén Shimizunak ajánlottak fel.

Erre egészen 2006-ig várni kellett, időközben ugyan rendezett pár nagyobb filmet - szintén J-horror -, és pár televízió sorozatban epizódokat, de Shimizu már csaknem tíz éve ugyanazt csinálta. Shimizu neve végérvényesen összeforrt ezzel a franchise-al, ahol nem is a színészek számítanak, vagy az ál-történet, hanem hogy annyi adrenalin pumpálódik a vérkörbe másfél óra alatt, ami egy kisebb elefántcsordának is elegendő lenne a következő húsz évre. Eddigre már hétszer filmesítette meg ugyanazt az ötletet, anélkül, hogy az alapkoncepción különösebben bármit változtatott volna.

Mindemellett az Átok 2 már nem egy az egyben remake, helyette a remaket folytatja egy másik útra terelve a történetet. Ez egy komoly kikötése volt Shimizunak, mert e nélkül nem vállalta volna el a folytatást, ahogy mondta lehet mindig ugyanazt kell rendeznie, de ezúttal kicsit másképp. A film ugyan sikeresnek mondható, de eddigre már annyi J-horror látott napvilágot, hogy az emberek telítődtek, és hamarosan jöttek a szerelmes vámpírok. 2009-ben ugyan született egy újabb folytatás, Átok 3 címmel, azonban Shimizu ekkor már elhárította a rendezés lehetőségét, és csak produceri feladatokat látott el.

Azonban ha minden igaz, még idén jöhet az Átok 4 amelyben rebootolni akarnak a producerek, mert mostanában ugye mindent rebootolni kell. Zárásként csak annyit tudok ehhez az egészhez hozzátenni, amivel az elején is kezdtem, nem ajánlom, hogy egyedül sötétben, bármelyiket is megnézd. De különösen ezt itt, ami hellyel közzel az eredetinek is mondható.

Az ismertető először 2013-ban jelent meg a Fatum Portalon.