A II. Világháború története az egyik legnépszerűbb műsora volt a 2000-2005-ös évek Spektrum nézőinek, 2006-ban megjelent itthon négy lemezes DVD kiadásban is, így sok család otthonában megtalálható, akiket érdekel a 20. század - és vele együtt az egész emberiség - legnagyobb világégése. Bár nagy DVD gyűjtő voltam akkoriban, én mégse csaptam le rá, pedig beleégett a retinámba a piros-fekete egyenborító. Meglehet azért, mert történész hallgatóként a tököm tele volt a II. Világháborúval, majd még azzal töltöm az értékes szabadidőmet, hogy otthon is ezt nézem. Nem rég azonban elolvastam John Keegan fantasztikus munkáját a II. Világháborúról és előbújt belőlem a kisördög, hogy mégis bepótoljam a 21. század első átfogó dokumentumfilmjét, vajon tud e újat mondani nekem is.
A rövid válaszom az, hogy nem tudott, és összehasonlítva az 1989-ben írott munkával ez meglehetősen nagy szégyen. Hiszen több mint egy évtized állt az alkotók rendelkezésére, hogy tökéletesítsék az összképet, mégis Keegan minden téren agyonveri, gondolok itt a számadatokra, a mindenre, de tényleg mindenre kitérő narratívára, és legfőképpen arra az objektivitásra, ahogy vizsgálat alá vette ezt a hat évet. A hosszabb válaszom azonban nem ennyire egyszerű, mert ez a dokumentumfilm sorozat a laikusok számára készült, akik jó esetben negyedikben tanultak róla pár órát, hogy volt egy ilyen háború, és szeretnének mélyebben elmerülni az eseményekben. Számukra, ha élnek helyenként a gyanúperrel, és fenntartásokkal egy átfogó képet ad a II. Világháború eseményeiről. Másik alternatíva a háborús filmek unásig való nézése, de hát azok elsősorban szórakoztatási céllal készülnek.
Kezdjük azzal, hogy vajon kinek kellene egy ilyen dokumentumfilmet elkészítenie? Ott van például a sztálingrádi csata, készült róla három film, három különböző náció munkája, - amerikai, német és orosz - zongorázni lehet a különbséget. Nyilván maradjunk a briteknél nem? A BBC amúgy is híres a dokumentumfilmek készítéséről, majdnem, ezt ugyanis a Flat Earth Films készítette, ami nem valami jól csengő név tudományos körökben. A sorozat eredeti címe: World War 2: The Complete History, az a Matthew Hall rendezte, aki a Brit Birodalom összeomlását is, a narratívát pedig Mark Brightman készítette, bár nem ők lesznek a legmeghatározóbb elemei a sorozatnak.
Már a külföldi értékeléseknél is feltűnt, hogy az eredeti narrátort Peter Dicksont lecserélték az amerikai verzióban - nyilván az angol akcentusa miatt -, és egyszeriben az egész tónusa túlságosan megváltozott. Elfogult lett az USA irányába. Na most mi a brit verziót kaptuk, ami viszont egyértelműen a britek irányába elfogult, de olyan mértékben, hogy az már szembe ütköző. A magyar narrátor Csankó Zoltán, aki elsőre furcsának tűnhet a Kéménymesék, meg Bobby Ewwing után, de derekasan helyt állt. Én biztos ciánkapszulát vennék be miután fejbelőttem magam, ha azt mondják, hogy tizenegy órán keresztül kell felolvasnom egy tízezer sorból álló szövegkönyvet. Persze elképzelhető, hogy ez a létező legjobb szinkronmunkák egyike. Nem két mondat miatt kell kiutaznod a világvégére, újpestre. És mint mondottam volt, a magyar változatot a Spektrum készítette, ami az HBO hazai tudományos, ismeretterjesztő csatornájaként indult, és megítélésem szerint egyike azon kevés tévéadóknak, amiket a mai napig érdemes nézni.
A filmsorozat tizenhárom részes, amelyek mindegyike 52 perc, ebből lejön mondjuk 5-10 perc részenként, amikor arról beszélnek, mit fogunk látni a következő epizódban, és miről szólt az előző rész, szóval nagyjából tíz óra hasznos játékidőt kapunk, ami azért nem kevés. Ehhez képest folyamatosan olyan érzésem volt, hogy hülyeségekre fókuszálnak, miközben fontos eseményeket két mondatban letudnak. A képi megjelenítés szinte 99%-ban korabeli híradós felvételekből áll, amit a British Movietone News készített a lakosság számára. Ezek az ötperces anyagok elég hamar unalmassá válnak, hovatovább nagyon sokszor ismétlődnek is, úgyhogy a sorozat egyáltalán nem nézeti magát, nagyon lassan haladtam vele, majdnem két hétbe telt mire átrágtam magam, egy rész egy napra bőven elég volt. Hát ez nem egy jó dokumentumfilm ismérve.
A maradék egy százalékot térképek, és csapatmozgások teszik ki, amiből sokkal több kellett volna, mert az első hat részben szinte semmit nem kapunk. Láthatóan a készítők is úgy voltak vele feldobja a fekete-fehér ömlesztve folyó híradós anyagot. Hát igen feldobta volna, ennek a négyszeresét is simán elbírta volna mondjuk ahelyett, hogy Rommel ötödjére dörgöli az állát, vagy DeGaulle parádézik a Champs-Élysées-en. Az egyetlen, amiért mégsem morgok a hiányuk miatt, mert annyira sematikus az összes ilyen betét, hogy láthatóan nem álltak a készítők a stratégiai mozgások magaslatán. Ők úgy voltak vele, vásárolnak ötven kiló archív anyagot, ahhoz írnak egy narratívát, és azt felolvassa valaki. Mindezt pedig megspékelték egy olyan repetitív muzsikával, hogy az ereimet akartam hamarosan felvágni. Paul Ferrer csinált egy melankolikus, egy vérpezsdítő, egy trotty, meg egy gyászolós zenei darabot, és ezt váltogatják attól függően, hogy éppen mit látunk a képernyőn. És rohadjak meg, de mintha az egyik motívumot az 1992-es Dűne játékból lopta volna.
Újabb probléma a sorozattal, hogy úgy kezeli az egész háborút mintha ezt a vezetők nyerték volna meg, ők szaladgáltak volna a hadszíntéren, és nem léteztek volna tehetséges tábornokok. Emiatt főképp Churchilltől, Roosevelttől, szóval az ország vezetőitől kapunk idézeteket. Pár kivételt jelent Rommel és Montgomery, akiket nem lehetett kihagyni a sivatagi hadműveletek miatt, valamint a partraszállásnál Eisenhowert és Pattont megemlítik. A német oldalról Paulus nevét egyszer, a japánoktól pedig talán mintha hallottam volna Yamamotot, de, hogy az oroszoknál volt egy Zsukov, a németeknél egy Keitel, Manstein, ugyan már. De német oldalról Göring meg Goebbels is talán csak egyszer hangzik el, ami már teljes nonszensz. Szóval ennél azért jóval aprólékosabban kellett volna tárgyalni a parancsnokokat, idő az lett volna rá. Valamint én nagyon hiányoltam interjúkat, olyan vadhajtásokról nem is szólva mint esetleg történészek kizavarása a mostani helyszínekre.
Az, hogy erősen brit párti nem is a tények elkenéséből látszik meg - mert szerintem ezt azért kikerülték, sőt néha kifejezetten kritikus gondolatokat is megfogalmaztak, gondolok itt Bombázó Harris háborús bűnösként való megemlítésére -, hanem hogy minden eseményt ami Angliával kapcsolatos azt hihetetlenül felnagyít. Például ha elsüllyedt két hajójuk, azokat név szerint meg kell említeni, de szerencsétlen Jugoszláviára mindössze egy mondatot szánnak. Bulgáriára, Romániára és Magyarországra pedig semennyit. Azután ott van Neville Chamberlain, akit három részen keresztül mosdatnak: "Te vajon mit tettél volna a helyében?" Hát volt ott egy Winston Churchill ő elég jól tudta mit kell tenni a helyében.
A sorozat legnagyobb bajának mégis az egyenetlenségét tartom. Tizenhárom részes, és mégis öt percben lezavarja Sztálingrádot, El-Alameint és egyéb fontos eseményeket, hogy a kisebbekről ne is szóljak. Nem lehet hallani a tankok neveit, a repülőkét is csak az angliai csata miatt. Nem lehet tudni, hogy a B29-es bombázó neve Enola Gay volt! Ez az elfogultság azt eredményezi, hogy a franciaországi eseményeket is pikk-pakk lezavarják és Dunekirk lesz a csomópont. Az egyes háborús tervekből csak a nagyobbakat kapjuk meg, Barbarossa, Overlord, Seelöwe. Se Fehér-terv, se Margaréta, se Market Garden. Pedig gyerekként ezeket szerettem a legjobban. Mert olyan érdekes volt. A Bletchley-park béli eseményeket ugyanúgy elhanyagolja mint a Manhattan-projecktet, egyszer csak bejelenti, hogy kész az atombomba.
De haladjunk sorjában. A tizenhárom részből az első az előkészületekkel foglalkozik, hogyan jutott hatalomra Hitler, hogyan zárták le az I. Világháborút, egyáltalán milyen eseménysorozat vezetett a II. Világháború kirobbanásához. Spanyol polgárháború, Mandzsúria lerohanása - ekkor komolyan azt hittem, hogy a sorozat rendesen kitér majd a csendes-óceáni eseményekre is - Anschluss, Etiópia, Ruhr-vidék, Albánia megszállása. Szóval az első rész még tetszett is, így kell megalapozni a II. Világháborúnak. Majd jött a második rész 1939: Csehszlovákia feldarabolása és Lengyelország lerohanása. Igaz ha a II. Világháborút Japán megsemmisítésével zárjuk, akkor lehet már régen át kellett volna tenni az évszámot 1936-ra Kína megtámadására.
A harmadik epizódban még mindig 1939-ben járunk, Atlanti csata, Finnország, Dánia és Norvégia kerül terítékre. És ezután minden egyes évet legalább két epizódban tárgyalnak. A negyedik és ötödik szól 1940-ről, na de hogyan? A negyedik részben ledarálják Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot, Litvániát, Észtországot, Lettországot és Franciaországot. Az ötödik meg egész végig az Angliai csatáról szól. A hatodikban már 1941-ben találjuk magunkat, megtámadjuk a Szovjetúniót, miután gyorsan összesűrítették Jugoszláviát - írtam ugye, hogy egy mondat az egész -, Görögországot, Krétát, és Észak-Afrikát. A hetedik rész főleg Pearl Harborról szól, és a menetelésről Moszkváig, meg még egy kis Atlanti-csata. Szerintem ez utóbbi egyébként érdekes, mert a tengeralattjárók hadviselését rendre kihagyják. Persze itt is csak azért említik ennyit, mert szegény angolok éhenhaltak volnak.
Na mindenesetre ezzel a csiga tempóval elérték, hogy a nyolcadik részre még a háború fordulópontjára se érjenek el. Ekkor térnek ki először az első rész után bővebben a csendes-óceáni eseményekre; Szingapúr, Korall-szigetek, Midway. A kilencedik epizód 1942-vel foglalkozik; Guadalcanal, El-Alamein, Leningrád, és végre Sztálingrád, kutya mód összecsapva. Ezek után marad NÉGY epizód 1943, 1944 és 1945-re. Hát ahhoz képest, hogy mennyire elpepecseltek az elejével, itt aztán olyan rohanásba kezdenek, hogy szinte csak és kizárólag a partraszállást mutatják be korrektül. Csendes-óceáni szigeteki előrenyomulás, Szicília, Salerno, hát Európa lágy alteste ugye, ami az USA legnagyobb szopása volt powered by Churchill. Megemlítik Kurszkot is, de nagyon hanyagul, valamint a teheráni konferenciát.
A tizenegyedik részre eljutunk 1944-re. Ennek nagy része az Overlord--ot taglalja és a Leyte-öbölbeli pulykavadászatot, megemlítik még Monte Cassinot és a lassú olaszországi előrenyomulást. A V1-es és V2-es csodafegyvereket valamint a kamikazék kétségbeesett támadását. Az utolsó előtti részben már főleg 1945-ben járunk, jön az ellentámadás az Ardennekben - borzalmasan összecsapva -, a jaltai konferencia, Iwo Jima és Okinava, Auschwitz - tényleg csak öt percben, nagyon hanyag és méltatlan módon - Drezda porrá bombázása, és a Berlin ostroma. Hihetetlenül zsúfolt rész. Az utolsó rész első húsz percében megemlítik Potsdamot, Hirosimát és Nagaszakit, majd a Nürnbergi-pert. A maradék félóra már a háború utáni rendezést mutatja. Tudom le kell valahogy egy ekkora eseményt zárni, de inkább kicsit több időt adtak volna az utolsó két évben történt eseményeknek.
Szóval én - különösen mint történész - nagyot csalódtam ebben az egészben, igazából elvesztegetett időnek érzem a ráfordított tizenegy órát. Repetitív és szájbarágós, hebehurgya és pongyola. Még az olyan érdemei ellenére is, hogy kiemeli a németek stratégiai bombázásokkal operáltak a britek pedig szőnyegbombázásokkal, amik elsősorban a civil lakosságot pusztították, miközben sokszor semmilyen érdemleges katonai célpontot nem sikerült eltalálniuk, ahogy az Drezda esetében történt. Katynról itt sem esik szó. Sokan propaganda filmet látnak benne, de ennyire nem rossz a helyzet. Inkább csak afféle megúszós, tévére gyártott tartalom, ami csak azért sajnálatos, mert bizonyára ezt is sok időbe telt így elkészíteni, és akkor kicsivel több energia befektetésével sokkal jobb anyag is születhetett volna.
Ennek tükrében én továbbra is John Keegan munkáját A második világháborút ajánlom olvasásra, aki pedig mégis inkább nézni szeretne valamit, annak, az öt évvel korábbi Csatamezők sorozatot - ami egy minden szempontból zseniális alkotás, ha leszámítom a mára elavult számítógépes grafikát, amik anno nagyon feldobták az egészet. Esetleg az 1973-as huszonhat részes World at War dokumentumfilm sorozatot, ami igaz majdnem harminc évvel jelen alanyunk előtt készült, és szintén a britek csinálták. De legalább az valóban a BBC munkája.
Lájkolj minket a Facebook oldalunkon!
Kövess minket Twitteren: Follow @Filmbook4
Hallgass minket YouTubeon: www.youtube.com/@filmbook_podcast
vagy Spotifyon: https://open.spotify.com/show/5YBaIxW97mIJ1Er7UQitHL
kontakt: filmbook.blog@gmail.com
