Ezt néztük a Moziban 12. - Adéle és a múmiák rejtélye (2010)

2025. január 17. - scal

Luc Bessont mostanában legalább olyan divat fenyíteni, mint Guy Ritchiet, és állandóan visszamenni Az ötödik eleming, mint az utolsó nézhető filmjéig. Inkább annak kellene örülni, hogy a mester befejezte a CGI bohóckodást, és egy igazi tökös kalandfilmet hozott a vászonra még akkor is, ha a címszereplő nem rendelkezik eme szervvel.

Igazság szerint Bessonnak végre sikerült egyszerre több bravúrt is végrehajtania. Hosszú idő után ismét van olyan film, amely semmi mást nem akar csak szórakoztatni és elvarázsolni. Adéle dögösebb mint Lara Croft, karakánabb mint egy század szüfrazsett és jobban néz ki mint Indiana Jones. Ugyan a cím nem is lehetne B-ízűbb, mégis a filmen mindez nem érződik. A történet ugyan banális – lopjunk múmiát Egyiptomból, hogy megmentsük a testvérünk –, de az ilyen filmekért találták fel a mozit.

Ami mindenképpen rontja az összképet, az a látható tanácstalanság. Egy kis Múmia, egy kis Elveszett világ, no meg a teljes Verne-összes, meghintve egy zsák rossz poénnal. Adéle nem igazán találja saját hangját, inkább olyan – és most a pókösztönöm súgja ezt – mintha bevezetne egy trilógiát. Adéle azonban egy képregényből lépett a vászonra, és kikéri magának a racionalitás legkisebb morzsáit is. S hogy erről meggyőzze a nézőt képes bevetni szépséges bájait, éles elméjét, vagy ha az sem megy papírvágó kését.

Minthogy a film francia, esélyünk sincs rá, hogy ismerős arcba botoljunk de ez üdítően hat, mert lehet látni, hogy igenis vannak új tehetségek, még ha itt most Adéle mellett senki nem kap elég terepet, hogy ezt be is tudja bizonyítani. Bár a francia képregények sajátosságából adódóan szinte az összes férfi inkább valami karikatúrára hasonlít, annyira idióta.

A kalandokat EriXEra muzsikája fűszerezi, biztosítva, hogy a filmet még jó hosszú ideig megőrzi kollektív tudatalattink. Arra azonban még mindig nem jöttem rá, hogy Besson az ördöggel paktált-e le, netalán pápai jóváhagyást kapott, de az elmúlt tíz évben talán ez az első francia produkció, amiben végre nem szerepel Gérard Depardieu.