Az idő 2010 január 2, este fél nyolc. Westend. Premier előtti vetítés. Ki hinné, hogy ennyi ember kíváncsi erre a filmre? Előttem kábé harmincan állnak, a kijelző szerint meg a szabad férő helyek száma a Sherlock Holmes-ra -2. Ilyet se láttam még. Az egyedüli ok, hogy nem vagyok sík ideg, az az hogy már tegnap lefoglaltam a helyem. Nagyon remélem, hogy engem és barátnőmet - aki addig elment egy sütiért - jelzi az a negatív szám. A kasszás ezúttal akármilyen lassan dolgozik, csak megkapom a jegyeket, és sorolás következik a bejutásnál is. Barátnőm az utolsó pillanatban megérkezik kezében egy rukkola salátás tálkával. Ez lett a sütiből, mire leért a mozgólépcsőn. Egy ilyen nap bármi megtörténhet. Még az is, hogy Guy Ritchinek jót tett a Madonna elvonókúra, és ismét jó filmeket tesz le az asztalra.
Amikor értesültem róla, hogy az az ember fogja a legújabb feldolgozást készíteni kedvenc detektívünkről, akinek a szexdíva az utóbbi időben leszívta a monyóját, már készítettem a Baker street 221B feliratú lámpavasaimat. Jeremy Brett már eljátszotta Holmest tökéletesen és utánozhatatlanul. Aztán amikor kiderült, hogy Robert Downey Jr. (Vasember) lesz Holmes, és Rachel McAdams (Az időutazó felesége) - aki meg olyan egyszerűen visszafogott - is feltűnik a filmben Irene Adlerként, már oszlottak a fellegek. Egyedül Jude Law-val szemben maradtak kétségeim (Sky Kapitány) sajnos hozzá kell tegyem, a film után is.
Valamikor 1890 környékén járunk - javában építik a Tower Bridget - és Holmes elfogja nemezisét Lord Blackwood-ot, (Mark Strong) , aki azonban a halálból is visszatér, hogy revansot vegyen. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy Dr. Watson nősülni készül, úgyhogy Holmesnak a továbbiakban egyedül kell fizetnie a lakbért. A történet persze azért ennél picit összetettebb, és ugyan meglátszik rajta, hogy nem Doyle tollából való, a forgatókönyvíróknak nincs mit szégyellniük.
A film képi és zenei világa hihetetlenül jól eltalált. Eleinte ugyan idegesített, hogy Zimmer megint egy motívumot variál az egész film alatt, aztán egyre inkább élveztem, mit ki nem tud hozni belőle. A korabeli London nagyon szép, kékes, szürkés árnyalatú, mintha az ipari forradalom szmogja lengené be az utcákat. A főcím pedig telitalálat. És a sok mellébeszélés ellenére, egyáltalán nem nevezném kellemes családi filmnek a Sherlock Holmes-t. Gyereket még véletlenül se vinnék be rá.
A film első fele a recegős. Egyrészt, mert illett volna egy látványos belépőt adni a három főszereplőnek, s nem csak úgy in medias res bedobni őket a mélyvízbe. Másrészt Downey keményen megdolgozik azért, hogy elhitesse velünk; Ő Holmes. Megfigyelhető, ahogy néha Brettet próbálja utánozni - noha annak eleganciáját, és sármját nem képes megfogni - aztán a történet előrehaladtával egyre inkább magára talál. Az éttermi rész után efelől, cseppnyi kétség sem fog maradni senkiben. Downey pimasz, humoros, pipázik, nyomoz, következtet, empirikus megfigyelésekre támaszkodik. Amikor monologizál lassított, elszürkült jelenetekben mutatják, amivel Ritchie próbálta érzékelteti a módosult tudatállapotot, mert fecskendőt, a besorolás miatt nem látunk. Meglepő módon sikerült az akcióparádét is kellő mértékben adagolni, az egyetlen túlzás, egy illegális boxmeccs, aminek semmi funkciója, hacsak az nem, hogy kikacsintsunk a Blöffre.
Law kicsit lóg a levegőben. Igazság szerint nem rossz Watsonnak, de nem is kiemelkedő. Néha mintha le szeretné játszani Downeyt, de ehhez kevés, ráadásul bajusza ellenére látszik rajta milyen tejfelesszájú. Bár Law jobban hasonlít az eredeti karakterre, engem nem győzött meg. Strong rendesen odateszi magát a gonosz szerepében, legalábbis abban a félórában, amikor szerepel, nem ártott volna árnyalni a szerepét, és akkor nem csak egy szokványos sablon gonosz lenne. McAdams kiemelkedő, Downey mellett ő a másik, aki dicséretet érdemel. Az egyetlen szépséghiba az egésszel, hogy a karakter, akit megformál, egyáltalán nem szerves része a filmnek. Sőt pofátlan módon vele készítik elő a kötelező második részt. Így szereplése afféle mellékszálként integrálódik a történetbe.
Meglepő módon a film sokat lop innen, onnan. Egy rigmust váltig szajkóznak a Múmiából, egy másikat a 2012-ből, a film befejezése pedig szinte pofon a Batman: Kezdődik!-nek. Mindezen nyavalygás ellenére ez egy bitang jó film lett, pár apró hibával. Egy jótanács a végére. Mindenki tegye el szépen a kispolcra bármilyen előző Holmes élménnyel is rendelkezik. Ugyanis nem azt fogja kapni. Ritchie tényleg újraértelmezte az egészet, ha lehet így fogalmazni, új szintre emelte a figurát. Modernizálta, mégpedig úgy, hogy közben nem tiporta sárba az elődök nimbuszát sem. Úgyhogy alig várom 2011-et mert a záró képsorok alapján, nagyon ígéretes folytatásra számíthatunk.
A kritika először tizennégy éve jelent meg a Fatum Portálon.
Ha tetszett az ismertető, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!
Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4
