- Na milyen vót a Dűne?

- Őszintén?

- Csakis!

- A film elején Atreideseket lángszóróznak, a film végén meg Harkonneneket.

- Így megy ez.

No hát akkor a nagy kérdés, hogyan írjunk úgy az év egyik leghisztérikusabban várt filmjéről, hogy mondunk is róla valamit, meg nem is és benne van a csalódottság, amit ez a közel három óra okozott? Illetve nem is csalódottság, mert engem közel sem ragadott annyira magával a kurtán furcsán félbehagyott első rész mint barátomat és kollégámat. Mindenesetre jó lett volna látni végre egy normális Dűne adaptációt, de hát úgy néz ki, hogy Frank Herbert monumentális, filozofikus alkotása rendre kibabrál a rendezőkkel, és bizonyítja, vannak megfilmesíthetetlen regények. Szóval a helyzet az, hogy a legjobb adaptációkat továbbra is a számítógépes játékok világában kell keresnünk.

Mert a prózaian Második részre keresztelt folytatás még az elsőhöz képest is meglehetősen felemásra sikeredett, és minél inkább közeledünk a végéhez, annál jobban kapkod, és csapong hogy beleférjen az így is kitolt időkorlátba. Olyan epizódok, sőt fontos szereplők maradnak ki, vagy végül meg sem jelennek, akik még David Lynch adaptációjába is belefértek valahogy. Denis Villeneuve nagyon úgy érezhette van egy keskeny út a számos, lehetséges jövő közül, ahol ha lábujjhegyen lépked a tojáshéjakon, nem bukik el, mert kiszolgálja azokat is, akik egy hű adaptációra vágynak, meg azokat is, akik sokkal többet akarnak annál, mint a nagykönyv felmondása. No de hát mivel Villeneuve nem a Kwisatz Haderach, de még csak nem is Denis Muad'Dib ez sajnos nem sikerült neki, és az eredmény inkább az lett, hogy imitt érezni, hogy olyan új gondolatokat írtak a forgatókönyvbe, ami inkább jellemzi a 21. századot, semmint a tizedik millenniát, amott meg olyan papírízű lett a tálalás, hogy szinte korcog az ember foga alatt, ahogy fogyasztja.

Mindezek miatt a Második rész sem nem egységes, sem nem dinamikus, az egész valahol ott bicsaklik meg, amikor Pault kiküldik tesztelni a sivatagba, és a következő pillanatban már fűszergyárakat robbantgat a fremenjeivel. És a kettő között még Paul és Chani szerelme is kiteljesedett valahogy. Na ott kellett volna valójában abbahagyni az Első részt, és ugyan akkor is lenne egy hatalmas lyuk, de rá lehetne fogni, hogy az a köztes időben történt. Így viszont olyan az egész, hogy majd a bővített verzióba remélhetőleg beillesztenek két-három jelenetet, ami csökkenti ezt a hektikusságot, és kicsit jobban belemegy a szereplők jellemébe, és a bennük lezajló folyamatokba, mert utoljára ilyen Paulfordulást, - bocs - A sithek bosszújában vágott le Anakin Skywalker. Egyik pillanatban még tiltakozik sorsa ellen, majd vágás és teli torokból üvöltözi, hogy ő a Mahdi. Oké, valahogy el kellett jutni ide is, mert ami felé a film logikusan húzna, az inkább Chani, akarom mondani Zendaya Muad'Dib.

Az első részben sajnálatosan háttérbe szorított Harkonnenek legalább kimutatják a foguk... feketéjét. Bár van abban valami megmosolyogtató, hogy egy 50-es évek sci-fi világát idéző, fekete-fehér betét lett végül az egész film legemlékezetesebb jelenete. Aztán vannak itt teljesen új szereplők, akiket nem csak felvezetni, de mozgatni is kellett. Például a Feyd-Rautha-t alakító Austin Butler, aki legutóbb Elvist formálta meg, és az Irulan szerepében feltűnő Florence Pugh. Főleg utóbbi járt jól, ami leginkább abból adódik, hogy a film vége felemásan kezelte a regényt, de persze nem baj, nekem mindig ő volt a favorit, szóval ha az ő javára változtatnak, azt üdvözöljük. Az ő esetükben látszódik leginkább, hogy ez a történet trilógiát igényelt volna, a régi Kozmosz is kettévágva jelentette meg a regényt, de már ott látszódott a turpisság, mert a második kötet kétszer annyi volt. Életemben nem gondoltam volna, hogy azért fogom érteni mi miért történik, ki kivel van, mert még a kapkodó Lynch adaptációban is ezek azért el voltak magyarázva. Nem véletlen, hogy a vetítés végeztével nagyon sok tanakodó, meg óvatosan fogalmazó mondatot lehetett hallani, pl: "ennek még ülepednie kell" Nem kell ennek ülepednie sehova, mindegy hogy Lynch vagy Villeneuve a Dűnék közt mindkettő egyformán süpped el.

De persze annak örülhetünk, hogy mégiscsak nálunk forgatták ezt a hányattatott sorsú, epikus sci-fit, mert ilyen manapság nem gyakran kerül terítékre, és ha legalább technikailag rendben van a film, akkor nagyon sok hasonló produkció fogja követni, mert híre megy, hogy ebben a kis országban mennyi ügyes ember van. Bár már az első részből levontam, mennyire steril és szürke ennek a mostani Dűnének a látványvilága, hogy a Lynch-féle verzió mai napig emlékezetes vizuális orgia, hogy a zenéje feledhetetlen, itt meg Hans Zimmer csak teng leng a kották között. Hogy még a féreg meglovagolása közben sem lehet normálisan látni a szörnyeteget. Hogy maximum az ornitopterek és a pajzs az, ami jobban néz ki a jelenlegi verzióban - de negyven év távlatából azért lehet ez nem olyan nagy truváj. Szóval még mindig hideg, és idegen ez a Dűne, amihez már az a távoli ígéret se kapcsolódik, hogy a befejezés majd mindent orvosol.

És persze Timothée Chalamet jó választás volt a szerepre, de Rebecca Ferguson nagy pillanataival van tele a film, mindenki mást maga mögé utasít, amikor megjelenik. Javier Bardem is hatásosan adja át egy mélyen hívő ember eufóriáját, akinek szeme láttára nyilvánulnak meg azok az ősi próféciák, amelyeken felnőtt. Kár volt ebbe, belevinni a Zendaya által képviselt materialista gondolkodást, amivel mintegy fokhegyről odavetve elspoilerezi a könyv legnagyobb csavarját, amire jó esetben maga az olvasó jöhetett rá. Külön köszönet a Josh Brolin alakította Gurney-nak, hogy kétszer is patriarchálta, és ezzel elejét vette, hogy a film túlságosan kitérjen a medréből. Csak a végét, azt tudnám feledni, nem csoda, hogy barátnőm megkérdezte: Lesz még egy rész? Nem, nem lesz, hölgyeim és uraim, ez volt a DŰNE. Aki még alszik, az kérem ébredjen fel, és hagyja el a termet.

U.I.: Aki nekem még egyszer Scherer Pétert meri betenni egy ilyen volumenü filmbe szinkronhangnak, annak törjön izzé-porrá a pengéje! Remélem valaki megcsinálja majd ezt a jelenetet úgy, hogy beteszi Mucsi Zoltánt Rabban szinkronjának, és akkor legalább lesz benne egy Kapa - Pete easter egg.

Ha tetszett az ismertető, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4