A blogot 2011 januárjában kezdtem el írni, azóta mind a kétszer készítettem toplistát az adott év legjobb filmjeiről, és nem fogok másképp tenni 2013 végén sem. Viszont mi volt 2011 előtt? Természetesen akkor is jártam moziba, és már akkor is megvolt a véleményem minden filmről, így most visszamenőlegesen ki fog derülni, hogy melyek voltak a legjobb mozik 2011-et megelőzően tíz évvel. Minden egyes évről lesz egy toplista, amiből képet kaphatunk az adott év mozis felhozatalairól, mert nem csak a legjobbakról fognak szólni ezek a toplisták, a legnagyobb csalódások, és a legrosszabb filmek egyaránt meg lesznek említve. Bár rengeteg filmet megnéztem, újranéztem a toplisták elkészítése miatt, azért nem kizárt, hogy valami elkerülte a figyelmemet, ilyen esetekben nyugodtan lehet reklamálni a kommentekben. Fontos, hogy csak az adott év magyarországi mozibemutatói közül válogattam, így beeshetnek olyanok, amit egy évvel korábban mutattak be külföldön, a dvd (később video) megjelenéseket viszont egyáltalán nem vettem figyelembe. Induljon hát az időutazás, nézzük csak, mi is történt 2010-ben!

10.

A szupercsapat

"Azt csak a rosszak terjesztik, hogy jóból is megárt a sok."

A szupercsapat nem váltja meg a világot, sőt elég gázul indul, gyenge dialógusokkal, kész közhelyraktár az egész film, totálisan irreális akciójelenetekkel, de annyira szórakoztató, hogy lehetetlen ellenállni neki. A magam részéről minden percét élveztem, nagyon jók a karakterek, tele van humorral és látványos akciójelenetekkel, végig tudtam vigyorogni mind a két órát. A karakterek nagyon jók, a színészek pedig kivétel nélkül szimpatikusak. Indokolatlanul hosszú A szupercsapat, de annyira pörgős, meg érdekes minden klisé ellenére, hogy fel sem tűnik az a két óra. Bár több ilyen nyári slágerfilm lenne, ugyanis így kell összehozni egy igazi szórakoztató blockbustert. Sajnos az eredeti sorozat már nem volt akkora brand, hogy sikerre vigye ezt a filmet, így hiába reménykedünk a folytatásokban.

9.

Gru

"Bábuj? No, no no no."

Az év egyik meglepetéssikere volt a Gru című kiváló animációs film. A remek alapötlet már önmagában elvinné a hátán a mozit, mely szerint a főhős egy tipikus filmes főgonosz, ráadásul az alkotók nagyon humorosan kihasználták az ebben rejlő lehetőségeket, elég csak a főhős anyjával való kapcsolatára gondolunk, vagy a Bank of Evil-re. A rábízott lánykák pedig nemcsak a jellemfejlődésért, hanem a cukifaktorért is felelősek. És ezek után mégis a minyonok nyúlták le a show-t, ezek az idióta, sárga kis dugók, akik a film poénjainak legalább 80%ért felelősek.

8.

Könnyű nőcske

"Hova tűnt az udvariasság? Csak a nyolcvanas évekbeli filmekben létezett?"

Mikor láthattunk utoljára korrekt tinivígjátékot, ami nem csak altesti poénokra épült, és nem fulladt bele a nyáltengerbe sem? 2010-ben, a Könnyű nőcskében végig sorjáznak a poénok, az ötletek, jók a zenék, másfél órán át nagyon kellemesen szórakozol. A film reflektál a klasszikus ’80-as évekbeli tinivígjátékokra, a főhősnő meg is jegyzi, hogy az ő életét sajnos nem John Hughes rendezi, pedig a Könnyű nőcske sok John Hughes-filmnél jobb. De ami a legfőbb erénye, hogy ez a film hozta be a köztudatba Emma Stone-t, aki igazi komikaként lubickol az intelligens, bájos szellemes és vagány csaj szerepében. Azóta is akármikor röhögni támad kedvem, csak megnézem a Pocket Full of Sunshine-t, á lá Emma Stone. Szinkronnal tilos nézni.

7.

Szemekbe zárt titkok

"Mert ez a szenvedélyem."

A legjobb idegen nyelvű film Oscar díjával jutalmazott argentín alkotás igazán megérdemelte a díjat. Régi, európai mozik hagyományait őrzi ez az igencsak stílusos mozi. Három zseniális jelenetet is láthatunk benne, a vágás nélküli stadionos üldözéstől Hollywood sárga lehetett az irigységtől, az ügyésznő kihallgatási módszere szintén emlékezetes, a liftes epizód fél perce pedig félelmetesebb, mint a legtöbb mostani horror. Alapvetően egy krimi, illetve thriller keretben követhetünk végig egy életutat és egy beteljesületlen szerelmet. Szerintem lehetne egy kicsit szikárabb ez a mozi, és akkor még erőteljesebb lenne az összkép, de még így is egy kiemelkedően jó filmről beszélhetünk, amelyet mindenképpen érdemes megnézni.

6.

Az út

"- Nem lennél inkább halott?
- Nem. Badarság luxus dolgokra vágyni ilyen vészes időkben."

Minden idők legnyomasztóbb posztapokaliptikus filmjében már minden kiábrándítóan szürke, az állatok meghaltak, a fák kihullottak, az emberek egymást zabálják fel. Mégis ez a film alapvetően az emberségről, az emberi kitartásról szól. Viggo Mortensen kiválóan alakítja az apa figuráját, az ő narrációja és az egyszerű, melankolikus zene tökéletes hátteret biztosít ennek a kilátástalan hangulatnak. Ez a hangulat már a film kezdetén magába szippant, az izgalmas vagy éppen tragikus jelenetek pedig a játékidő végéig nem engedik lankadni a figyelmedet. Ebben az apokalipszisben nincs semmi vagányság, ez csak simán undorító és mocskos, az egyetlen érték pedig egy apa szeretete a fia iránt, miközben a világ lassan meghal.

5.

A feláldozhatók

"Bízza meg a barátomat ő imád a dzsungelban kavarni.Igaz?"

Miután Stallone kivakarta magát a videotékából, és sikeresen feltámasztotta előbb Rocky, majd Rambo karakterét, elindította író-rendező-főszereplőként harmadik nagy projektjét, amelyben egyfajta akciósztár-találkozót akart létrehozni. Végül Van Damme visszautasította, Bruce Willis és Arnold Schwarzenegger pedig csak cameozott egyet, de így is nagyon ütőképes csapat jött összes Jason Stathammel, Jet Livel, Eric Robertsszel, Dolph Lundgrennel, és Mickey Rourke-kal. A szögegyszerű történet a ’80-as évek iránti nosztalgiából fakadt, és a második résszel ellentétben ez a film még valamilyen szinten komolyan vette magát. Az akciójelenetek szerencsére baromi jól sikerültek, különösen a finálé nagy leszámolása, ahol van minden, ami kell, a tömegmészárlástól kezdve a jól megkoreografált bunyókon át, a rengeteg robbanásig minden, amit csak el tudsz képzelni. Mickey Rourke-nak jutott egy nagyon szép, drámai monológ, Stallonénak, pedig egy új franchise, ami életben tarthatja a karrierjét.

4.

Mary és Max

"Bár ateista vagyok, még mindig hordom a yarmulke-t, melegen tartja az agyamat."

Ez a nagyon különleges, rendkívül groteszk stop motion animációs film egyáltalán nem gyerekeknek való. A csúnya, copfos kislány és az Asperger-szindrómás New York-i férfi levelezőbarátságáról szóló, félig-meddig fekete-fehér történet első látásra nem sok jóval kecsegtet, sokkal inkább valami elcseszett művészfilm benyomását kelti. Ez egészen addig a pillanatig tart, amíg el nem kezdődik a film, mert onnantól egyértelművé válik, hogy mennyire tévesek voltak az elképzeléseink. A Mary és Max az elejétől a végéig nagyon vicces, de nagyon nyomasztó is egyben, miközben az egyik legszebb film a barátságról.

3.

Ha-Ver

"Egyetlen szuperképességem volt: a csajok előtt láthatatlan voltam."

2010-re a szuperhősök is megérettek már egy kis öniróniára. Ebben az évben ott volt a kiváló Super is, de az igazi nagy mainstream dobásnak a Kick Ass-t szánták. A szerencsétlen hülyegyerek szuperhőssé válását láthatjuk ebben a filmben jóval cinikusabb, erőszakosabb, humorosabb köntösben, mint ahogyan azt eddig megszokhattuk. Közben lehengerlően stílusos akciójelenetek teszik még emlékezetesebbé az összképet, remek zenei aláfestéssel megtámogatva. Az sem egy utolsó szempont, hogy kiváló színészek játszanak ebben a filmben, és minden karaktert lehet kedvelni, még a negatív oldalon is. Hit Girl pedig egyszerűen felejthetetlen.

2.

Toy Story 3

"...és bevezette a Macó rezsimet..:"

Minden idők legjobb rajzfilmes trilógiájává vált a Toy Story. Az első rész nemcsak forradalmi jelentőségű volt (az első, teljes egészében komputeranimációs film lévén), de remek forgatókönyvet írtak hozzá, szerethető, emlékezetes karakterekkel, rengeteg izgalommal. A fantasztikus alapötlet ráadásul megfelelt az akkori technikai fejlettségnek, hisz műanyag játékfigurákat nézve a – mai szemmel sterilnek tűnő – képi világ sem zavaró. A második rész Disney-szokás szerint csak videóra készült volna, de annyira jó lett, hogy inkább moziba küldték. És ez a folytatás meg is érdemelte, ugyanis elődjénél sokkal viccesebb és pörgősebb lett, a remek új karakterekről nem is beszélve. A harmadik rész pedig egészen hihetetlen, hogy még ennél is jobban sikerült, sokkal drámaibb, sötétebb hangvételt ütött meg, de ettől függetlenül megmaradtak a jó poénok, a rengeteg kaland, izgalom, ötletesség, és egy nagyon szép lezárást kerekítettek a trilógia végére.

1.

Eredet

"A gondolat olyan, mint egy vírus. Ragályos és kiirthatatlan. Az ötletmagból kifejlődött kész gondolat meghatároz téged vagy elpusztít."

Kicsit túlhypolták, meg túlértékelték az Eredetet, ami sokakban ellenszenvet kelthetett, vagy túlzó elvárásokat, viszont ha ezeken felemelkedünk – és így utólag ez már könnyű –, akkor az Eredet még mindig egy baromi jó film, egyértelműen az év legjobbja. Pedig csak annyi történt, hogy egy rendezőnek volt egy eredeti ötlete, amit következetesen végigvitt, és vérprofi módon, rendkívül hatásosan megrendezett. A színészek az utolsó mellékszereplőig kifogástalanok, a forgatókönyvet végig az érzelmek hajtják előre, és nem mellesleg Nolan olyan témákat helyezett a középpontba, amelyek mindenkit érdekeltek; akció, álmok, sci-fi, romantika, elveszett nő, új világok felfedezése stb,, amúgy meg egy klasszikus kémfilmről, illetve egy heist movie-ról lenne ugye szó. A stúdió pedig azt csinálta, ami a dolga: tejelt becsülettel, és hagyta Nolant kibontakozni. De ehhez az alkotói szabadsághoz le kellett tenni az asztalra A sötét lovagot. Nolan neve azóta egyet jelent a minőséggel, és sem azelőtt, sem azóta nem kellett benne csalódnunk, egyértelműen a legjobb rendezők közé verekedte ki magát.

Legjobb be nem mutatott film.

Super: Pedig ez egy szuper film, bizonyos szempontból még a Kick Assnél is jobb. Ez is tükröt tart a képregényfilmek elé, remek színészi alakításokkal, meglepő fordulatokkal operál, és még a katarzisélmény sem marad el. Ha nem hiszitek, olvassátok el a kritikát, de inkább nézzétek meg a filmet!

Legnagyobb csalódások:

Alice csodaországban:Tim Burtont imádom, ráadául az Alice a legsikeresebb filmje, de messze a legrosszabb is. Minden elemében idegesítő mozi ez, és soha többet nem akarom látni. Nem csodálom, hogy azóta divat fikázni Burton-t.

Rémálom az Elm utcában: Megint csak egy újabb kiváló horrorklasszikus teljesen felesleges remake-je. A téma, az alapötlet annyi lehetőséget rejt magában, amiket a mai technikával gyönyörűen meg lehetne valósítani, ehelyett a készítők gyengén ismételgették a klasszikus film jeleneteit klasszisokkal gyengébb színészek közreműködésével.

Shrek a vége, fuss el véle: A harmadik rész viszonylagos humortalansága után azt hittem, kicsit jobban összeszedik magukat, ehelyett egy feledhető fantasygagyival búcsúztatták el kedvenc ogrénkat. 

Legrosszabb filmek:

Közösségi háló: Ez a baromi unalmas, túlértékelt szar azóta is a bögyömben van, viszont ennek köszönheti a blog a létezését, de ez az egyetlenegy érdeme.

Az utazó: Egy ütős francia thriller unalmas amcsi utánérzése. Hiába a szép helyszín, hiába Angelina Jolie, hiába Johnny Depp, a film tökéletesen feledhető. Ilyen unott színészeket viszont ritkán látni, nem véletlen, hogy akkorát bukott a film.

Kéjjel nappal: Tom Cruise poénok nélkül próbálta meg parodizálni saját magát, Cameron Diaz már nem dögös, viszont annál idegesítőbb, és a kémia sem volt meg kettejük között. Egyetlen pillanatra sem tudott lekötni a film, semmilyen értéket sem tudtam benne felfedezni, csak szenvedtem, ami azért elég ritka.

A lista elkészítésében nagy segítséget nyújtottak az aeonflux.blog.hu-n található bemutató naptárak. A 2010-es évek bemutatónaptárját az alábbi két linken találjátok, ha látni akarjátok, hogy miből merítettem ezt a toplistát.

http://aeonflux.blog.hu/2009/07/18/hazai_bemutatonaptar_3

http://aeonflux.blog.hu/2009/07/18/hazai_bemutatonaptar_2010_ii

És akkor most jön a Te véleményed: 

Mi maradt ki? 

Minek nem kellett volna bekerülnie? 

Miért van előbb ez, mint az?

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!