Jegyezd meg Milán, a jó mentős nem tesz soha felesleges mozdulatot. Néha hagyni kell, hogy az idő dolgozzon helyetted!
Egészen hihetetlen, hogy már több mint tíz év eltelt az Isteni műszak óta. Bodzsár Márk bemutatkozó filmje azóta is az egyik legjobban sikerült újmagyar mozi - egészen pontosan a második, ami Andy Vajna gyámsága alatt készült. Nagyon kíváncsi voltam rá mennyit öregedett, de szinte semmit. Most még jobban felfigyeltem rá, hogy a film mennyire jól rajzolta meg az 1992-es magyarországi, egész pontosan budapesti viszonyokat. A kínaiak rohamosan szaporodó kajádáitól, az aluljárók mocskos, lerohadt természetén át, egészen a rohammentő rendszámáig. Bodzsár filmje akár játszódhatna egy alternatív idősíkban is, de felesleges, Pest nagyon kis változtatással mai napig ilyen. Sokan hasonlítják a Kontrollhoz, Tarantinóhoz, Guy Ritchie filmjeihez. De nekem egyedül a Holtak útja jutott eszembe, mert az mutatta be ennyire elborultan a mentősök túlterhelt mindennapjait.
Őket legtöbbször hősökként ábrázolják és ez érthető is, hiszen életeket mentenek, legtöbbször az övét, néha a tiéd, és egyszer talán majd az enyém is. Az Isteni műszak azonban a legéjfeketébb humorban tobzódik, és előre szólok gyomor kell hozzá, mert bőven kijut a vérből no meg a bélből is. Karakterei pedig nagyon nem hősök, de még csak nem is antihősök. Rába Roland Fék doktorként élete szerepét kapta meg és játszotta el, ez mára teljesen világos. Sem előtte sem utána nem volt ennyire karakterben, itt minden egyes megnyilvánulása arany, ő a film szíve és lelke. Még úgyis, hogy istent játszik a mentőkocsiban, és néha hagyja, hogy a Kaszás magához szólítsa a beteget. A mentőkocsiban beállt halál után ugyanis tisztes summa üti a markát a bontakozó helyi maffia és a kínaiak hathatós segítsége révén. A film valóságalapja, hogy ekkoriban hat év alatt Magyarországon mindössze három kínai halálesetet jegyzett fel a BRFK, a többiek rejtélyes módon eltűntek, és jött helyettük más Kínából ugyanazzal az útlevéllel még a jövőhéten.
Fék doki hűséges - bár kétségkívül elmebeteg - fegyverhordozója Kistamás, akit Keresztes Tamás alakít, szintén tökéletesen. Bár annyira nem ismerjük meg motivációit, de nem is akarjuk. Egy műmájer állat, nagy a pofája, de amikor helyzet van leblokkol, kész csoda, hogy a kocsit el tudja vezetni. Szamuráj, illetve bocsánat nindzsa kardja, meg leginkább csehovi lesz. Később megkapta a Lajkó - cigány az űrben főszerepét, de azt nem tudta ilyen jól kihasználni. Legutóbb a Műanyag égboltban láthattuk rotoszkópikus alakját. És akkor itt van nekünk az elmúlt tíz év legnagyobb vesztese Ötvös András, aki cipeli a hátán ezt a filmet, onnantól kezdve, hogy átoson a magyar-szerb határon, hogy azután soha többet még csak közelébe se kerüljön hasonló kaliberű filmeknek. Szinte már vicces, hogy a Nyitvában ismét mentőst játszik, a Nyugati nyaralás, és a #Sohavégetnemérős mellett pedig egy áldás lehetett számára a Nagykarácsony főszerepe, ami még mindig a közelébe sem jutott ehhez. Iszonyatosan sajnálom, mert hatalmas potenciál rejlett benne, nagyon jól adta a kissé naiv srácot, akit beszippant ez a mocsok.
Külön plusz pont, hogy a filmben nincsenek ismerős, túlhasznált színészek. Kiemelném még a suhogós joggingos, halál laza maffiózót alakító Zsótér Sándort, a búzakék szemekkel is végtelenül elveszett Stork Natasát, a drogos utcalányként remekelő Pálos Hannát, és a szinte már perverzióból bizarr szerepeket kiválogató Jordán Adélt. Feltűnik még Nagy Zsolt, Trill Zsolt, Orosz Ákos, Nagypál Gábor, Mészáros Máté, Hegedűs, D. Géza, Kerekes Vica és Thuróczy Szabolcs is. Sőt egy villanás erejéig Kulka Jánost is sikerült becameóztatni. Egyetlen mérgem, hogy Törőcsik Franciska nővérkéje, aki az első kiszállásnál látszólag fontos tagját képezi a csapatnak, minden magyarázat nélkül eltűnik, amikor Milán felcsap mentősnek.
Technikailag szintén csak dicsérni tudom a filmet. Nagy pozitívum, hogy durván és mocskosan mutatja be ezt a világot, lerántva a leplet a Szomszédokos a sírás ellenére minden rendben van, mindenki kedves meg tündéri látszat valóságáról. A fényelés, a világítás - szinte az összes jelenet a soha véget nem érő, örökké nyomasztó éjszakában játszódik -, a vágás, a kameramozgás, az operatőri munka. A képi világot orvosi gumikesztyűként egészíti ki a film zenéje, ami atom nagy, sokat emel az egész film hangulatán. Dicséretes, hogy nem ismert, elcsépelt bandák "slágereit" kellett a film alatt hallgatnunk.
A forgatókönyv valóban inkább kisebb epizódokat fűzött egymásra, a történet pedig, ami a főhőst Milánt mozgatja nem nagy érvágás, de ide ennyi is bőven elég volt, mert a hangsúly a karakterekre helyeződik, akik baromi emlékezetesek, a párbeszédekre, amik lazák és csípősek, mint egy kínai leves és a kiváló atmoszférára, amit a film megteremt. A fekete humorhoz kell gyomor, mert egyáltalán nem szégyenlős, és még az is lehet rosszakat álmodunk tőle, ha nem küldünk utána valami habos babos vígjátékot. De ha bejön a filmet átlengő morbid humor, mint amikor a doki és Milán azon versenyeznek ki tudja a beteget visszahozni az életbe, vagy Kistamás elborult Amerikai nindzsa imitálása kéjgáz hatására, akkor garantálom, hogy kiválóan fogsz szórakozni.
Sok helyen olvastam, hogy ez a film olyan a mentősöknek, mint az ellenőröknek a Kontroll, hát nem tudom. Bodzsár nem fest hízelgő képet róluk, aki ebben a filmben magára ismer annak a mentőjében inkább nem utaznék. Meglehet ez az oka, hogy bár az Isteni műszak nagyon betalált mégis hat évig kellett várni Boldzsár következő nagyjáték filmjére, és bár a Drakulics elvtársat hisztérikusan várta a közönség, a végeredmény sajnos felemás lett. Boldzsár pedig azóta se jelentkezett új filmmel. De persze azt senki nem tudja elvenni tőle, hogy harmincévesen megrendezte a magyarok legkúlabb filmjét, és néha ennyi is elég az örökkévalósághoz.
Ha tetszett a kritika, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!
Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4
