Felkeltette az érdeklődésemet a mostanában mozikba került film, elsősorban az érdekes alapötlet (Hitchcock Hátsó ablakának keresztezése a jelenleg divatos vámpírtémákkal), másodsorban pedig Colin Farrell miatt, akit A fülke és az Erőszakik óta egy nagyon kiváló, igazán karizmatikus színésznek tartok. Mivel remake-ről van szó, ezért ilyenkor jobban szeretem megnézni először az eredetit, és bár nem emlékeztem rá, az is gyorsan kiderült, hogy már hosszú ideje megvan a film. Úgy látszik önmagában az alapötlet is eléggé csábító volt.

 

A film nézése közben könnyedén elképzelhető, hogy nem értjük, miért is kellett pont ezt újra feldolgozni. Ugyanis elég gyenge az összkép. Elvileg horrorvígjátékról lenne szó, de horrornak se nem félelmetes, se nem véres, vígjátéknak pedig – gondolom kitaláltátok – nem elég vicces. A végén láthatunk néhány a korhoz képest egész jó trükköt, például a farkas emberré változását, vagy a vérszomjas denevér sem rossz, de mindez az utolsó pár percben már nem elég. A színészek is totál sótlanok, semmi karizmájuk, vagy jelentőségük nincs, még a vámpírnak se, akinél ez alapkövetelmény kellene, hogy legyen. A stáb egyetlen ismertebb színésze Amanda Bears, aki az Egy rém rendes család című kultikus sorozatban alakította 11 évadon át a feminista csirke Marcy Darcy-t. Így azonban eléggé különös őt szexi tinilánynak, vagy félelmetes végzet asszonyának látni. Sajnos a jól ismert ’80-as évek feeling sem olyan erős, mint általában az ilyen jellegű filmekben lenni szokott, úgyhogy erről is le kell mondanunk.

 

Azt olvastam valahol, hogy a remake jobban sikerült, mint az eredeti. Ezt elég könnyen el tudom képzelni, de nem is volt túl nehéz dolga. Még a végén kiderül, hogy tényleg egy olyan feldolgozás készült Hollywoodban, amelyben megvan az igény, hogy egy jó alapötletet színvonalasabban készítsen el. Mindenesetre, ha valaki hasonló koncepcióra vágyik a ’80-as évekből, akkor válassza inkább Joel Schumacher klasszikusát, az Elveszett fiúkat