"- You Warrios are good, real good!

- The best."

Ez a Walter Hill rendezésében készült The Warriors nem más, mint a '80-as évek egyik legjobb filmje.  Bár 1979-ben készült, de ettől még a fenti állítás maximálisan igaz rá. Az én érdeklődésemet az Entertainment Weekly 50 kultfilmet összeállító listáján elért 16. helyezés keltette fel, amúgy semmit sem tudtam a moziról.

A The Warriors egy nagyon stílusos alkotás, amely előrevetíti nekünk a következő évtizedben kialakuló MTV klipesztétikáját. A vágások nagyon gyorsak, a szereplők folyamatos mozgásban vannak, aminek köszönhetően rendkívül dinamikus, pörgős az egész játékidő az elsőtől az utolsó percig. A verekedések rendkívül jól néznek ki, de ez is elsősorban a vágás érdeme, illetve az egész filmet meghatározó kiváló zenei aláfestésé, ami tökéletes összhangban van a kék szűrős fényképezéssel és a betondzsungel látványával. A történet maga nem érdemel különösebben szót, de arra jó, hogy kellően izgalmasan teljen el ez a másfél óra, ugyanis egy fél pillanatra nem ül le a cselekmény. Érdekes megközelítés az is, hogy a főszereplő Warriors banda igazából nem különbözik a többitől, csak azért velük érzünk együtt, mert ártatlanul üldözi őket az összes többi. A szereplőknek nem kell nagy alakítást nyújtaniuk, senki sem különösebben emlékezetes. Egyedül a Mercy-t alakító Deborah Van Valkenburgh-ot éreztem az átlagnál jobb választásnak, belőle áradt a szépsége ellenére is valami szakadt trampliság, ami elképesztően bájossá és vonzóvá tette. Talán még a '80-as években később kis görényeket alakító David Patrick Kelly emelkedik ki a színészek közül őrült gyilkosként. A képregényes hatást pedig Hill a 2005-ben készült rendező verzióban valódi képregénykockákkal, kiírásokkal és animációkkal fokozza, ami nekem nagyon nagyon bejött, de megértem, hogy az ilyen utólagos belenyúlás bántja a szemét a film régi rajongóinak.

Persze innentől kitalálhatjátok, hogy a The Warriors erényei ennyiben ki is merülnek, egy rendkívül felszínes, ám elképesztően stílusos és végtelenül szórakoztató filmmel van dolgunk, biztos megnézem még párszor. Valószínűleg a rendezőnek, Walter Hill-nek is ez a legjobb munkája, pedig olyan közismerten sikeres filmek fűződnek a nevéhez, mint a 48 óra, vagy a Vörös zsaru. Kevés olyan mozi létezik amely ennyire előre meghatározott egy évtizedet, illetve még 31 év elteltével is fiatalos és lendületes maradt.