Az Időzsaru és a Street Fighter után Jean-Claude is érezhette, hogy melyik útvonalon kell továbbhaladnia, így hát újra az Időzsaru rendezőjével, Peter Hyams-el dolgozott együtt. Maga a sztori egy Die Hard sablonra épül, de nagyon igazságtalan lennék, ha azzal próbálnám összehasonlítani.
Nem húzom az időt, elárulom most, mivel van a legnagyobb probléma a Hirtelen halálnál: a forgatókönyvvel. Egyszerűen nincs idő megkedvelni a főszereplőt és a gyerekeit. Van Damme az elszánt apa és kész. Ennyi. Rohadtul kevés. Az elején – nem tudom hogy – de meghal egy kislány, akit megpróbál megmenteni. De hogy minek? Mert később ennek a világon semmi jelentősége nem lesz. Vagy csak azért találták ki, hogy meglegyen az elvált, sebzett múltú főhős figurája? Kész csoda, hogy nem zsaru. Szóval egy jellegtelen sablonkarakter, és Van Damme bizony nem az a színésztehetség, aki ebből is ki tud hozni valamit, teljesen feledhető az alakítása. A főgonosszal már kicsit jobban állunk. A kifinomult és kegyetlen szemétládát Powers Boothe alakítja, és ő tényleg egész jó. Meglepően sok ártatlan embert végez ki a film során, ami engem kicsit meglepett. Sajnos a magyar szinkron rengeteget ront a karakteren. Igen, Vass Gábor. És az ő teljesen felesleges nyögdösései ismét. Nem tudom, ő már hány szinkront cseszhetett tönkre, de sokat.
A forgatókönyvre visszatérve egyébként van benne néhány jó ötlet, például amikor a bérgyilkos feláll a himnusznál. De közben olyan logikátlan csavar is helyett kapott a filmben, amire kábé fél perc gondolkodás után rájöhetünk, hogy az ég világon semmi értelme sincs. Vagy vannak olyan elsőre érdekesnek tűnő ötletek is, mint hogy Van Damme beáll a hokicsapatba, de aztán rájövünk, hogy ez is csak időhúzásnak volt jó. A rendezés sem sikerült a legjobban. A film nagy részében az izgalomra mentek rá, nem a látványra, ami még nem is lett volna baj, csak egyszerűen nem elég izgalmas ehhez a Hirtelen halál. A végén pedig amikor látványos próbált lenni, akkor nekem az egész inkább fárasztónak és kaotikusnak tűnt.
Van Damme film lévén a bunyókról is szólnom kell. Na most egyáltalán nem ezen van a hangsúly, de egy remek jelenet így is helyet kapott. A kabalapingvines harc egyértelműen a film csúcspontja. Bármilyen hülyén hangzik is. Néha ötletesen, néha nagyon sablonosan használják fel a konyhai eszközöket, de ebben a filmben így is ez a maximum. Jean-Claude ráadásul most jóval sebezhetőbb, hisz már ebben az első bunyóban szarrá veri egy nő.
Hát ennyit a Hirtelen halálról. Nem egy jó film, de simán vállalható. Egyszer megnézed, aztán el is felejted. Én nem hiszem, hogy még egyszer nekikezdek.
