Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Disney-reneszánsz – Bevezető

2014. június 29. - Santino89

A Disney-rajzfilm egy külön fogalom. Már a jó öreg Waltot is sokat kritizálták azért, mert mindegyik történetet ugyanabban az édeskés stílusban rajzoltatta meg, és ez a módszer az örök gyerek halála után sem változott meg. Az utolsó rajzfilm, amelyhez még köze volt, a ’67-es A dzsungel könyve a mai napig klasszikus. A Micimackó első epizódjánál szintén közreműködött, viszont a másik kettőnél már nem, és ezt a hármat csak utólag fűzték össze mozifilmmé. A cég nem igazán találta a hangját az öreg Walt halála után a ’70-es években, az évtized végén pedig egyik vezető animátoruk, Don Bluth az egész csapatával együtt faképnél hagyta a céget. A ’80-as években elkészítette a fantasztikus Őslények országát, ami röhögve lepipálta a Disney akkori Olivér és társai című rajzfilmjét. A kritikusok ráadásul megjegyezték, hogy az Őslények országa sokkal „disneysebb” volt a Disney filmjénél.

url.jpeg

Innen már csak felfelé vezethetett az út, de a ’80-as évek közepén szerintem senki sem gondolta volna, hogy egy új aranykor köszönt rá a Disney-rajzfilmekre, amelyet manapság már csak Disney-reneszánszként emlegetnek. Az egész ’89-ben kezdődött A kis hableánnyal, és ’99-ben fejeződött be a Tarzannal. Mivel ’89-ben születtem, így eléggé levágós, hogy ez a korszak pont lefedte a gyerekkoromat, és néhány filmet a mai napig imádok, bár a sorrendjük időről időre változott a szememben. Az én korosztályomnak ezek a filmek jelentették a gyerekkort. A szüleinknek pedig biztonságot jelentett, mert a Disney bizonyos szempontból olyan, mint a meki; nagyjából mindig előre lehetett tudni, hogy mit kapunk, milyen stílusban, és tuti, hogy senkinek sem feküdte meg a gyomrát. A gyerekek nem csináltak maguk alá a rettegéstől, és a szülők is végig bírták nézni a mozikat, mert nem voltak annyira idétlenek, sziruposak és infantilisek. (Talán nem is véletlen, hogy a Happy Meal menük kapcsán olyan szépen együtt tud működni a két multi.)

disney stuff.jpg

Az üzenetek is megfelelőek voltak ezekben a filmekben, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor azt mondhatjuk, hogy „légy jó és becsületes”. De nagyon fontos momentumként jelent meg az elcsábulás is, amikor a gyerek nem hallgat a szülőjére, hanem egy behízelgő idegen tanácsát követve pórul jár. Ennek az örök momentumnak talán Szimba itta meg leginkább a levét. És bár a szülőket szinte mindig szerethető karakterként ábrázolják, a hősnőknek (Belle, Jázmin, Jane) azért elég gyakran egy jó szándékú idióta a faterjuk, ami érdekes dolgokra enged következtetni a ’90-es évek amerikai családjairól. És ha már itt tartunk, az anakronizmusok jelenségét is érdemes megfigyelni. Ma már az Aranyhajban és a Jégvarázsban az Emtívíből ideszakadt tini celebeket láthatunk Megasztár-díszletekben énekelni, a gesztusrendszerük, a beszédük, a nevetésük, de minden egyes pillantásuk annyira mai, hogy egy pillanatnyi időtlenséget nem vehetünk bennük észre. Ehhez képest A kis hableány ma már teljesen régimódinak mondható, igazi, klasszikus sztori. De még A szépség és a szörnyeteg is. Az Aladdin viszont ezt annyira ügyesen vette poénra, hogy még az emancipált arab hercegnőt is könnyedén meg tudtuk bocsátani. Innen viszont borult a bili, a Pocahontas kivételével az összes rajzfilmben hemzsegtek a mai utalások, szerencsés esetben az Aladdinhoz hasonló szórakoztató módon.

aladdin_40_tire.jpg

Gyakori kritika a Disney-produkcióival szemben, hogy a klasszikus történeteket lebutítva, „eldisneysítve”, túl könnyen fogyaszthatóan tárja a célcsoport elé, megfosztva a gyerekeket az örök érvényű eredetiktől. Ezzel nehéz lenne vitatkozni, de a másik oldalon meg épp azzal támadják őket, hogy túlságosan félelmetes vagy túl drámai filmeket készítenek. És ez a két, egymásnak teljesen ellentmondó kritikai attitűd a ’37-es Hófehérke óta kíséri végig a stúdió történetét, ráadásul pont a ’90-es években csúcsosodott ki. A politikai korrektség, a feminizmus, meg a gyerekek lelkéért aggódó szülőcsoportok fénykorát éltük ekkor. Jó példa erre az ellentmondásra a Pocahontas, amely az indiánok, a természet és a béke pártján álló rajzfilm akart lenni, erre rasszizmussal vádolták. A Notre Dame-i toronyőrt lehúzták Victor Hugo eredeti regényének túlzott megváltoztatása miatt, de még így is túl sötét maradt ahhoz, hogy ne érjék támadások, amiért rossz hatással van a gyerekekre. Közben azért azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Disney tompításainak nagyon sokszor volt létjogosultságuk. Más elmesélni azt, hogy a farkas felfalja a nagymamát, és teljesen más hatást kelt ugyanez a momentum a nagyvásznon.

the-hunchback-of-notre-dame.jpg

Mivel Hollywoodról van szó, így a folytatások is elkerülhetetlenek voltak. Ebben az esetben színvonaltalan merchandise termékekről beszélhetünk, amelyek egyenesen videóra készültek. Ezt a sort éppen a Pixar által készített Toy Story 2 törte meg, amely bőven elég jó volt ahhoz, hogy a mozivásznakon landoljon, de eredetileg azt is videón akarták kihozni. A folytatásokban megismerhettük Ariel lányát, Szimba lányát vagy Tarzan gyerekkorát. De A kis hableányhoz készült prequel is, sőt rajzfilmsorozat, ami itthon is ment a vasárnapi Disney-délután keretein belül, ahogy az Aladdin sorozatverziója is, de a kis képernyőre vándorolt Herkules is.

little mermaid 2.jpg

Az utólag Disney-reneszánsznak nevezett korszak filmjei azért voltak a maguk idejében olyan sikeresek, mert egy nagyon kreatív csapat által felépített, összetett történeteket meséltek el, gyönyörű animációkkal és emlékezetes karakterekkel. A forgatókönyvet csak kiindulási alapként használták, amelyen az egész stáb dolgozott, és folyamatosan ötleteltek, hogyan lehetne tovább fejleszteni a történeteket. Ezután storyboardokat készítettek, melyben eljátszották előre az egész történetet, ekkor már a zeneszerzők is készen voltak a dalokkal, illetve a színészek is végeztek a karaktereik szinkronizálásával. És csak ezt követően, mikor már minden jelenet, minden vágás előre megvolt, ekkor álltak neki ténylegesen megrajzolni magát a filmet. A főbb karaktereknek külön vezető animátoruk volt, akik egy csapat segítségével hozták létre a kész művet. De külön osztály működött a hátterek rajzolására, az effektek megalkotására, illetve a számítógéppel készített animációs részleg is idővel egyre nagyobb teret kapott, ahogy egy-egy film kapcsán nagyon szükség lett rájuk, és ekkor általában a film kedvéért új programokat írtak, amelyeket persze később is tudtak hasznosítani. De a siker nemcsak az animátorokat dicséri, hanem a stúdió vezetését, egészen pontosan az azóta a Dreamworks Animationt vezető Jeffrey Katzenberget, aki nem a rajzfilmek, hanem az élőszereplős alkotások szintjét lőtte be a minimumnak, amit el kellett érniük, és nem egy esetben sikerült is messze túlszárnyalniuk ezt az elképzelést.

article-2067148-0023AB9C00000258-731_634x405.jpg

Ebben az időszakban vált mindennapivá, hogy egy-egy neves sztárral szinkronizáltassák a filmeket. Csak néhány név szemléltetésképpen: Mel Gibson, Demi Moore, Jeremy Irons, Robin Williams, Eddie Murphy, Danny DeVito, James Woods, Glenn Close, James Earl Jones, Christian Bale. Persze, mi magyarok ebből nem sokat érzékeltünk, de nekünk is megvoltak a magunk neves színészei, akik fantasztikus szinkronokat készítettek a Disney-filmekhez, a teljesség igénye nélkül pár név: Sinkovits Imre, Helyey László, Gáti Oszkár, Sinkó László, Szabó Sipos Barnabás, Kristóf Tibor, Básti Juli, Mádi Szabó Gábor, Kránitz Lajos, Mécs Károly, Harkányi Endre, Balázs Péter, Györgyi Anna, Mikó István, Kassai Károly, Kocsis Judit, Hollósi Frigyes, Vass Gábor, Benkő Gyula, Dobránszky Zoltán, Szabó Gyula, Rátóti Zoltán, Kulka János, Hevér Gábor, Kálloy Molnár Péter, Reisenbüchler Sándor, Menszátor Magdolna, Kocsis Mariann. A magyar szinkronszakma színe-java bolondozott ezekben a filmekben a magyar szinkron egy szebb korszakában. Sajnos sokan már nincsenek közöttünk, de szerencsére a felsorolásból jó páran még a mai napig aktívan dolgoznak.

A sokak által gyűlölt dalok is hódítottak a ’90-es évek széltében-hosszában, amik, ha jók voltak, akkor némi kreativitással, és a csodaszép animációval kiegészítve sokat dobtak a filmélményen. Ha pedig már a rajzoknál tartunk, a hagyományos stílusnak egyértelműen ez volt a csúcsa. A CGI-t itt még csak kiegészítésként használták, hogy dimenziót adjanak a rajzoknak, illetve a látványosabb hatás kedvéért vegyítették a kézzel rajzolt munkákkal. Aztán a reneszánsz végét éppen ez jelentette, hogy megjelentek a full CGI-mesék, és pár éven belül olyannyira látványosak lettek, hogy már senki sem volt igazán kíváncsi a korábbi stílusra. A Disney is elvesztette piacvezető szerepét, ráadásul a Shrek 2001-ben még jól ki is röhögtette velünk az egész ’90-es évtizedet. Mára pedig szerintem mélypontra kerültek a rajzfilmek, az utóbbi 3 évből egyetlen kiemelkedő alkotást sem tudnék említeni. Mindenesetre nosztalgiaképpen itt vannak nekünk ezek a klasszikusok, amelyek századszor újranézve, felnőtt szemmel is élvezetesek. Nagyjából mindegyik ugyanazt a receptet követi, van bennük dráma, tanulság, dalolászás, akciójelenet, vicces mellékszereplők és egy kis romantika. A különbség igazából annyi, hogy ezeket milyen arányban keverték ki nekünk Disney-ék.

Most induló sorozatunkban a Disney-reneszánsz filmjeit fogom kivesézni, hol hosszabban, hol rövidebben. A gyerekkoromban az MTV 1-es csatornáján futó Disney Mesedélután előtti tisztelgésképpen vasárnaponként fog jelentkezni új rovatunk a hosszabb cikkekkel, a rövidebb szösszenetek viszont hétköznap is meg fognak jelenni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2014.06.29. 11:56:39

LIKE!!!

Mint arról már eszmét cseréltünk, én egy kevésbé szerencsés korban voltam gyerek, amikor a Disney-rajzfilmek hiányoztak a moziműsorból. Mire beérkeztek, addigra már kinőttem belőlük, szóval mi tagadás, jómagam vagyok az egyik, aki kicsit édeskésnek tartja ezeket az adaptációkat. :)) Persze korántsem biztos, hogy nekem van igazam.

Azt viszont hülyeségnek tartom, hogy a (rajz)filmeken állandóan az irodalmi műveket kérik számon. Mikor veszik már észre az ilyesmin lovagolók, hogy ez két külön médium, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya? Engem számos esetben egy-egy film vett rá arra, hogy elolvassam az eredeti művet is, szóval ha egy film erre rá tudja venni a nézőit, akkor már volt értelme elkészíteni.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2014.06.29. 12:37:29

Az aranyhajjal meg a Jégvarázzsal talán 1 újabb D reneszánsz kezdődik (persze már 3D).
"A Notre Dame-i toronyőrt lehúzták Victor Hugo eredeti regényének túlzott megváltoztatása miatt, de még így is túl sötét maradt ahhoz, hogy ne érjék támadások, amiért rossz hatással van a gyerekekre."
Erről az jut eszembe, hogy a külföldi forgalmazáshoz meg kellett vágni a Vili a verebet, mert túlzottan erőszakos volt (a macska meg akarja enni a verebeket, Vili légpuskával lövöldözik), de sokan még így is felháborítónak tartják, mert az egyik pozitív szereplő berúg benne.
Nem csoda ezek után (csak nagy kár), h a Disney nem hajlandó forgalmazni a Vadon hercegnőjét :(

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.06.29. 13:28:16

És akkor most már végre megnézed a Demónát? :P #csakviccelek

Nagyon jó és kimerítő részletességű poszt lett, engem pl. mindig is foglalkoztatott, hogy hogyan lesz egy Tarzannak 25 forgatókönyvírója. :D

Szerintem a Disney "hanyatlásában" nemcsak (vagyis inkább nem feltétlenül) az animációs stílus változása játszott közre, hanem önmagában az is, hogy felépítették Pixart. Egyrészt anyagilag is sokkal jobban működött (nézd meg a Mulan - Egy bogár élete vagy a Tarzan - Toy Story 2 összehasonlításban a büdzsét és a b.o.-t), másrészt gondolom a kettőt együtt nem bírták volna, és áldozatot kellett hozni.
Illetve arról se feledkezzünk meg, hogy nem csak az animációs stílus változott. A történelmi jellegű, romantizált tündérmeséket felváltották felváltották a humoros, egyszerű, és a gyerekek mindennapi életéhez sokkal jobban kapcsolódó sztorik, és azért a bevételi adatokból látszik, hogy utóbbiakra nagyobb igény volt. És éppen ezért lett ilyen az Aranyhaj vagy a Jégvarázs is.

Amúgy lehet, hogy rosszul értem, de nekem úgy tűnik, hogy a Jégvarázs modernségével igazából nem a kortalanságot, hanem éppen, hogy a régimódiságot állítod szembe, ami nekem nem feltétlenül tűnik indokoltnak. Sőt, éppen ellenkezőleg.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.29. 16:51:23

@field 64: Azért remélem néhány filmhez sikerül kedvet csinálnom :) Szerintem jogos is lehet a számonkérés (jómagam is megtettem a Csillagainkban a hiba esetén pl), mert az oké, hogy két médium, de attól még a filmben is lehet hatásosan ábrázolni valamit, ami egy regényben is az volt. Nyilván más egy Disney film megközelítése ettől.

@MolnarErik: "Az aranyhajjal meg a Jégvarázzsal talán 1 újabb D reneszánsz kezdődik (persze már 3D)." Abszolút így tűnik a cikksorozat befejező részében valószínűleg erről is lesz szó.

@danialves: Hát ez igazából csak egy elnagyolt bevezető, lehetett volna 25 oldalt is írni, de minek, gondoltam inkább személyesebb, meg érdekesebb dolgokat írok bele.

A Pixar is megérne egy misét, meg az egész kapcsolata a Disneyvel, de nem ilyen kvázi alosztályként működött, hanem külön cégként amit a Disney pénzelt, meg úgy tudom a forgalmazást is ők csinálták. Szóval szerintem erről így nem volt szó, hogy egyik feláldozzák a másikért, inkább arról, hogy a nem cgi animációs filmek akkorákat buktak az évezred elején, hogy utána a Disney évekig csak ilyen direct to dvd fosokat gyártott.

Lehet, hogy csak engem zavar az, amit a fentiekben írtam, hogy egy régen, és más földrészen játszódó történetben mai amcsi tinigesztusokat, meg szóhasználatot látok. Ez ma lehet, hogy poén, de évek múlva szerintem gáz lesz (én már most is annak érzem). Egyszerűen kizökkent, és megnehezíti nekem az azonosulást. Ezzel szemben egy Szépség és a Szörnyeteg nincs tele ilyenekkel, mégis a mai napig élvezhető, és nem hinném, hogy régimódi lenne.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.06.29. 17:39:00

@Santino89: A Pixar filmjeit a mai napig a Disney forgalmazza és mindig is ők forgalmazták.

Persze, igazad van abban, hogy nem is voltak sikeresek a Tarzan után a filmjeik, de valamilyen szinten azért beszélhetünk szerintem feláldozásról, mert a Disney-ből nem tűnt el az a pár száz millió, amiből ők addig futószalagon gyártották a rajzfilmeket, hogy csak direct2dvd dolgokra fussa. Csak gondolom ezt a pénzt inkább a Pixarba tolták, mint hogy megpróbálják visszaállítani a saját animációik régi fényét. Meg persze ekkor álltak neki Karib-tenger kalózait meg hasonlókat készíteni animációs filmek helyett.
Szóval én nemcsak a kényszer oldalát hangsúlyoznám ki a dolognak, hanem hogy ez valamilyen szinten egy tudatos döntés is volt.

Ok, akkor ezt meg részben félreértettem. De azt még csak értem, hogy helyzetidegen a dolog (bár egy tündérmesén földrajzi és történelmi pontosságot számon kérni? Háááát....), és ilyen szempontból a semlegesség jobb lenne, de miért pont ez nehezítené meg az azonosulást? Számomra pont, hogy az könnyíti meg az azonosulást, hogy ezeknek a szereplőknek nem romantikusan eltúlzott érzelmi reakcióik vannak, hanem sokkal mindennaposabb viselkedést mutatnak. Persze nem lesz kortalan, mint esetleg jó pár Disney-mese, de azért a régi klasszikusok nagy részében a gesztusok vagy a szóhasználat egyáltalán nem kortalan. (A 12 dühös ember alakításai például mai szemmel már-már egészen viccesek, aztán mégsem tartja senki gáznak. Akkor ez így nézett ki, ergo azt vitték filmre.)

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.29. 18:01:43

@danialves: Valószínűleg igazad van, a kettő kombinációja lehetett, ekkora vállalatot máshogy nem is lehetne vezetni.

A másik dolgot illetően, ez szerintem ízlésbeli kérdés. Neked megkönnyíti (és valószínűleg még sokaknak, hisz nem véletlen csinálják ilyenre), engem meg rohadtul irritál. Mert az oké, hogy mese, de az tuti, hogy nem 2014 amerikájában játszódik. A régi meséken szerintem nem érhető tetten az akkori tinik viselkedése és gondolkodásmódja, ettől függetlenül persze sok mindenből érezhető, hogy régiek. Ilyen szempontból nem létezik olyan, hogy kortalan, de nem is reflektáltak a régi filmek az akkori jelenre, és itt leginkább ezt értem kortalanság alatt. (amúgy ez is egy folyamat volt, ami az Aladdinnal kezdődött, és most a Jégvarázssal tetőzött, ahol ettől már a falat kapartam).

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.29. 18:53:36

hát én viszont pont 10 éves voltam amikor bejött ez a Disney láz, és imádtam a Kacsameséket, utáltam a Csipet csapatot, imádtam Goofyt, utáltam Plútó kutyát, és mi volt mégis mindebben a közös, hogy a Disney SAJÁT ötletei voltak

engem aztán nem érdekel mennyire szirupos, nyálas, mennyire gyereknek való, mennyire nem változnak a hercegnők csak ruházatban, mennyire tényleg arra nevel, hogy eljön érted a fehér lovon ülő herceg (amit egyébként jelen cikk írója rendre felró a romantikus komédiáknak, pedig az már csak katalizálja, amit a Disney gyerekként elültet benned, és ugye Freud szerint is az a dolgok veleje)

ehhez jön a véget nem érő kornyikálás, most vagy mesét nézek vagy énekkarba járok inkább, és a lényeg, hogy a Disney totál úgy adja elő a Hófehérkét, az Aladdint - amit pont azért gyűlölök, mint a legtöbb 1001 éjszaka feldolgozást -hogy EZ az eredeti, a hatalmának, összekapcsolható termékeknek köszönhetően, már a mindenki azt hiszi a Micimackóról is, hogy ezek voltak az eredeti rajzok, pedig... NEM, az Alízt is hogy lebutították, és nekem inkább ez a bajom vele

hogy ha valamit Disney megkaparint akkor eldisneyesíti, mint egy zenekar, akármit adnak elő, lényegében az első dallamról fel lehet őket ismerni, ez lehet egyedi hangzás, meg néha a kiszabadulni nem tudó egykapata életérzés

és saját termékeknél teljesen rendben van, de egy adaptációnál valahogy különböző rajztechnikákkal kellett volna elérni a végleges hatást, vagy legalább alázattal közeledni az eredeti mű felé

talán éppen ezért a kedvencem az Atlantisz, ami a legnagyobb bukás volt ha jól emlékszem, mert ott végre kiléptek ezekből a csöpögős figurákból, nem volt éneklés, és (TAM TAM TAAAAAAM!!!!!) meghal pár karakter... egy mesében :D

de hát nem csoda hogy megbukott, addig már eltelt, 70 év, és a nép már rá lett nevelve mit várhat Disneytől

mindenesetre, örülök, hogy végre lerántottad a leplet miért is utálom a Micimackót, egy 90 perces rajzfilmnek se tesz jót, ha nincs egy gerince, hanem így Frankenstein szörnye szerűen összefércelik

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2014.06.29. 20:03:48

Ja igen, én még a 2000-es Eszeveszett birodalmat is bevenném, mivel egyrészt eszméletlen jó, másrészt pedig akkoriban tékában dolgoztam, és mindenki imádta (csak elveszett birodalomnak hívták), szal nemcsak nálam volt népszerű, ez volt az, amit bárkinek ajánlottam, tetszett, pedig kevés ilyen volt.
@scal: Az én időmben még tudták a gyerekek (pedig azért nem 37-ben voltam gyerek), hogy Hófehérkét eredetileg 3-szor akarta a mostoha megölni, már persze a vadásszal való megöletésen kívül (bár az almán kívül most már csak a fésű ugrik be), azt viszont már mi se tudtuk, hogy a törpéknek eredetileg nem volt neve (sem pedig külön karaktere). Mondjuk azért a Mulánnál pl. már nehezebb ismerni az eredeti sztorit.
@field 64: (és scalnak is). Nekem nagycsoportos koromban a Dzsungel könyve volt a kedvencem filmem, ez volt az ELSŐ mozifilmem, és egy időben úgy 2-3 hetente meg kellett nézni, természetesen moziban, mert VHS-nek akkoriban még a hírét se hallottam. Aztán mikor elsőben megtanultam olvasni, pont egy Kipling mű volt az első könyv, amit olvastam, a Riki-Tiki-Tévi, egyszerűen imádtam (szal ez volt az első 20 könyv, amit olvastam), így aztán hamar nekikezdtem a Dzsungel könyvének, ami azért nem egy hétéves gyereknek való, lettem is vagy 15 mire be is fejeztem :)

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.29. 20:22:19

@scal: na azé :)
Ennek az érának a filmjei többek között azért is jók, mert nem jön el bennük a szőke herceg, hanem mindig TENNI kell azért hogy jóra forduljanak, illetve ebben a tíz éves időszakban azért elég jó dalok készültek szerencsére.

A disneysítés tény, de most hogy többet foglalkoztam ezekkel a filmekkel, azért az érzékelhető, hogy miben különbözik egy Aladdin egy Herkulestől rajzstílus tekintetében, miközben a disney hatás is felismerhető of course.

Illetve lehet azért tartják az Aladdint az igazinak, mert messze ez a feldolgozás sikerült a legjobban az összes közül. Hófehérke idejében meg még nem volt sok merchandise :) A Micimackó rajzokon meg nem értem miért akadsz ki, talán azok a klasszikusok közül a legkevésbé disneysek, és simán felismerhetőek bennük az eredeti rajzok. Még a stáblistán is szerepel, hogy Sheperd rajzai alapján dolgoztak, és elég hűek maradtak hozzá.

Remélem azért majd megnézel néhány filmet, ahogy haladunk a sorban, ha már eddig kimaradtak az életedből.

@MolnarErik: Lesz róla szó, mert egyrészt én is nagyon szeretem, másrészt meg a legvégén lesz egy cikk, hogy mi történt a reneszánsz után. A dzsungel könyvét Scal is nagyon szereti, akármennyire egy eldisneysített verzió :)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.30. 00:05:28

@Santino89: igen, egyedül fogok itthon Disney meséket nézni :p

a Herkules már elég kései ezekhez képest, asszem 97-es és ott próbáltak is is elszakadni a Disney stílustól, ilyen ókori görög vázarajzokhoz nyúltak vissza, meg a 90-es évek végén a legtöbb rajzfilm, Dexter Laboratóriuma, Samurai Jack, Pindur Pandúrok, mind ezt a - egyébként általam megvetett és gyűlölt - szögletes stílust erőltette, szerencsére elég hamar kiment a divatból, és a Herkulessel igazából csak beálltak ebbe a sorba

jó hát a Micimackóval leginkább az a bajom, hogy nincs egy egységes története, bár mielőtt magadra vennéd, a könyvnek sincs, és minden hasonló rajzfilmet utálok, ami ilyen hullámzó, viszont félórás rajzfilmsorozatnak szerintem sokkal jobb volt, valamint talán ez az egyetlen meséjük, aminek rengeteg folytatása készült, és mégis jók lettek, nem egy még moziba is került, nem rögtön DVD-re pedig ugyanaz a tetű bagázs készítette, mint a Hófehérke 2-őt és tsai-t

Aladdinban meg pont ez a modernizálás nem tetszett, nekem ott a Jinnt főképp Mikó István mentette meg, de hát ő mindent el tud játszani, hiszen volt már kisgyerek, sperma, mitöbb még fasz is :D szal eléggé visszament a gyökerekhez

Kyria 2014.06.30. 12:18:21

Részemről '91 és '96 között volt az elképzelt Disney's görbe csúcskora (A Szépség és a szörnyetegtől a Notre Dame-ig toronyőrig) -Pocahontas. Viszont azon nagyon tűnődöm, mi a csuda tetszett ennyire a világnak a Jégvarázson?

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.30. 12:45:04

@Kyria: arra még nekem se sikerült rájönnöm.

Túrós (törölt) 2014.06.30. 13:11:07

@Kyria: az hogy a világ elég kretén

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.06.30. 13:16:11

nagyon jó kis írás, hány részes lesz?

thegoddamnbatman 2014.06.30. 13:54:28

Igen, faszántos, várjuk a cikkeket. ;)

thegoddamnbatman 2014.06.30. 14:00:21

@Kyria: Pedig szerintem érthető, a a cikkben is meg volt ez szellőztetve: új kor, új generáció.
A recept alapanyaga változatlan (jelen esetben skandináv mitológia és folk), viszont a megközelítés és a külalak is új, alkalmazkodva a mai kor igényéhez.
Ez egy emancipált mese, testvériségről, világfájdalomról, egzisztenciáról, a régi jól bevált disney hagyományokat követve, de új köntösben.
Én megnéztem, és bár nem tartom kiemelkedően nagyszerűen, meg tudom érteni, miért tetszik a mai gyerekeknek és sok nőnek.

magyarben 2014.06.30. 14:24:04

A Valahol Európában színpadi musical változatából remek kis Disney ("Disney szerű") mozifilmet lehetne csinálni belőle. Mindegy, hogy élőszereplős musical filmet, vagy rajzfilmmusicalt "gyártanának", garantáltan kasszasiker, és vagy kultuszfilm lenne.
(Kár hogy a filmes szakik nem fedezték még fel maguknak ezt az alkotást, vagy a mű szerzői jogainak tulajdonosai nem kezdtek még "házalni" ez irányban)

Kyria 2014.06.30. 14:29:30

@thegoddamnbatman: Te a Jégvarázsban ráismertél a Hókirálynő meséjére? Hol? (Már azon túl, hogy a táj valóban havas volt.)
Persze belemagyarázni mindent lehet mindenbe, de azért ne szakadjunk el attól a ténytől, hogy egy gyerekeknek szóló rajzfilmről van szó. Bár azt nem tudtam, hogy a mai gyerekeket már zsenge korukban a világfájdalomról kell tájékoztatni és az egzisztenciát mint az alfa és omegát az agyukba vésni. Azt sem tudom elképzelni, hogy ez egy jó irány lesz. De ez csak az én véleményem. A Tiédet pedig köszönöm, hogy megosztottad velem.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.30. 18:17:49

@doggfather: Egyelőre úgy néz ki, hogy legalább 11 részes lesz a sorozat.

thegoddamnbatman 2014.07.01. 13:47:49

@Kyria: Szívesen, én is köszönöm a tiédet. ;)
Miért, Andersen vagy Hugo műveinek "diznisítése" nem zavart anno? Mert emlékeim szerint a kis hableány sem jár túl jól az eredeti mese végén...
Pedig szerintem tájékoztatni kell, még ha mesés formában is, de én nem látok ebben újdonságot, a régi mesékben is megvoltak az adott kor reflekciós elemei.
Egy szó, mint száz, szerintem semmivel sem rosszabb, dekadensebb a mai világ ízlése, maximum számunkra, akik még mást szoktak meg.

Kyria 2014.07.21. 15:58:12

@thegoddamnbatman: Én a "Kis hableány" Disney-verzióját nem tartottam egy jól sikerült feldolgozásnak, de legalább ráismertem az eredeti mesére. A Hugo művet viszont véleményem szerint zseniálisan oldották meg. Olvastam az eredeti regényt - máshogy nem is merném ezt állítani - és szerintem egy olyan feldolgozás született belőle, ami abszolút élvezhető volt a gyerkőcöknek. Benne volt részben a regény sötét vonulata (főleg a pap figuráján keresztül), de azért nem egy tragédiaként adaptálták. Ezért azt mondom, hogy nem zavart, sőt, bár ez lehet, hogy illúzió, de remélem, felnőve néhányan elolvasták magát a regényt is.
Ehhez képest a Jégvarázsban a világon semmi érdemlegeset nem bírtam felfedezni, pedig semmiféle prekoncepcióm nem volt (vagyis nem alapból fújolni akarom). Ezért annyira megdöbbentő és érthetetlen számomra a nagy sikere, de lehet, hogy igazad van és a mai gyerekek mások.
süti beállítások módosítása