2010 rengeteg CGI rajzfilmet zúdított ránk. Néhány esetben ez kifejezetten jó volt, de a legtöbb esetben unalmas, lapos, ötlettelen, fantáziátlan, modoros, vagy egyszerűen vérciki. Maci Laci, Az őrzők legendája, Shrek a vége, fuss el véle, és persze a hatezredik Csingiling. Az ember már az olyan nagyokban is kezdett kételkedni, mint a Pixar, vagy a Disney. Szerencsére, alaptalanul.

Ráadásul az Aranyhaj, a Disney jubileumi, azaz 50. egész estés rajzfilmje, amit még 73 éve kezdtek a Hófehérke és a hét törpével, 1937-ben, és egyebek mellett ez volt a világ első egész estést rajzfilmje is. Azóta bizony készült sok jó, de legalább ennyi rossz is, ráadásul Disneynek mindig megvolt a sajátos ecsetkezelése, így aztán a legtöbb hercegnő maximum hajszínben tér el egymástól. Ezen mesékben nagyon kevés önálló ötlet volt, többnyire megvették a jogokat, aztán elterjesztették, hogy Milne mackó is egy nagy sárga, piros pólót hordó szerencsétlen szellemi fogyatékos.

Amikor pedig a 90-es években belekezdtek a legnagyobb címek folytatásinak elkészítésébe, akkor komolyan el kellett gondolkodni, hogy az öreg Disney halálával, tényleg elmentek otthonról a patinás cégnél. Az igazi rajzfilmek világától – szám szerint a 45. – pedig egy olyan jellegtelen, semmitmondó mesével búcsúztak, mint a Legelelő hősei. Az ezután eltelt hat évben kitermelték a Csodacsibét, a Robinson Családot, a Voltot, valamint a Hercegnő és a Békát.

Mindezek tükrében igenis van fejlődés, mert az Aranyhaj már nézhető, kedves, humoros mese – a bemutatókor minden addigi Disney rekordot megdöntött –, amely elrugaszkodik a kliséktől. Aranyhaj például már a 21. század hősnője, ügyesebb, talpraesettebb, mint a kényszerből mellészegődött férfiú – Flynn, egy tolvaj, aki nem igazán a teremtés koronájának mintapéldánya. Közösen próbálnak úrrá lenni road múvi szerű kalandjuk minden viszontagságán, melynek végén ki más várna rájuk, mint a megveszekedett gonosz mostoha.

A CGI csodálatosan szép, elképzelni is nehéz, vajon hová lehet ezt még fokozni, a 3D úgyszintén, a poénok ülnek, és jó lenne ugyanezt elmondani a dalokról is. Bizony, Disney meséjében megint szerepelnek dalbetétek, ráadásul nem is kevés, úgyhogy aki ezeket nem kultiválja, az a fölös időt kihasználhatja, hogy addig elugorjon egy kétbetűs kitérőre. Egy szó mint száz, Disney, Disney maradt ezzel a mesével is, mindenki döntse el, hogy ez most jó, avagy sem.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!