"Az üt először, aki igazán nagyot üt... és először"

Ideje volt egy olyan magyar filmnek is, ami nem olyan régi. Viszont legalább jó szar.

Szerencsére nem teljesen. A mekis jelenet egészen vicces, meg tény, hogy van pár valóban humoros beszólása a hőseinknek. Ha nagyon akarnám belemagyarázhatnám a filmbe, a külföldi profizmus összecsapását a magyar balfaszsággal, aminek tökéletes példája maga az Argo is.

A forgatókönyv és a dramaturgiája egyébként úgy rossz, ahogy van, de a sztori legalább nem unalmas. A színészek meg javarészt azokat a tapló figurákat hozzák, akiket az Üvegtigrisben is kellett, de ez most inkább idegesítő, mint szórakoztató. Ez a sok hollywoodi menőzés viszont teljesen fölösleges volt, ahogy Guy Ricthie-t is lehetett volna sokkal jobban átültetni a magyar viszonyokra, ha már mindenképpen másolni akarunk. Persze, ha Árpa Attilának lenne bármi köze a magyar valósághoz, akkor talán lett volna esélye. Amikor először láttam A ravasz az agy, és a két füstölgő puskacső című filmet, az jutott eszembe, hogy ezt mi magyarok is simán meg tudnánk csinálni, még sok pénz se kéne, csak jó forgatókönyv, meg jó színészek. Viszont ez így tök hiteltelen.

Félreértés ne essék azért az Argo nem egy nézhetetlen szar, attól messze van, de attól is, hogy jó film lehessen belőle. Még Nagy Feró Ford Fairlane-s beköpését is sikerült elcseszniük, pedig az aztán már művészet.