Szóval vannak ezek az agylövéses filmek, mint az Állva maradni is. Igazából az egyetlen mentségem arra, hogy ilyesmiket is megnézek, és lényegében elpazarolok 90 percet az amúgy is egyre inkább apadó életidőmből, hogy elhivatott kritikusnak tartom magam. Bizony ez nagyon is jellemformáló erejű, mert nem csak a szép, 3D-s, IMAX-os, ámerikai ákciófilmeket, szuperhősmozikat illik ám megtekinteni, hanem az ehhez hasonló művészi éllel rendelkező alkotásokat is. Ha nem vállalnék be ilyesmiket a környezetem végképp megutálna, mert a végén azt hinnék, ez az egész kritikuskodás csupa hawaii, dizsi, napfény, későn kelés, filmnézés, kávészürcsölés közbeni elmélkedés, aztán kritikaírás, - szigorúan épölmekbukon -, majd este valami party, igazából mindegy, hogy hol, meg kikkel, csak legyen sok falatka, pia, meg csaj. Na... ezt így leírva, még magamat is megutálnám, úgyhogy ezért nézek néha napján ilyen bődületesen szar filmeket. Hiszen Krisztus is értünk halt meg a kereszten, én meg azért szenvedek a mozitermekben, hogy nektek ne kelljen. Nyugodjál meg, ha kihagyod ezt a Cannesba isten tudja hogyan beavászkodott filmet, attól még képes leszel hellyel, közzel elvegetálni valahogy.

Alain Guirauide tuti nem épelméjű, legalábbis filmje nem erről tesz tanúbizonyságot. Az egy dolog, hogy unalmasan kezdődik, hogy az összes létező karakter, a főhőssel az élén antipatikus, hogy ezek személyisége öt percenként fordulhat 180 fokot, azonban a biztosítékot nem ez verte ki, mert épp elég unalmas, meg nagyot markolni akaró filmet láttam már. A legnagyobb baj, hogy a film nem tudja mi is akar lenni. Az alaptörténet szerint főhőse, a Damien Bonnard alakította Léo megvalósította a totális semmittevést. Elméletileg forgatókönyvíró lenne a szentem, de nem ír soha semmit. Egy sort sem. Pénze onnét van, hogy a mecénását mindig megfűzi, küldjön még előleget. Lakása, családja, kutyája, macskája nincs, ott alszik, ahol éppen jól esik neki, a pusztában, a kocsijában, itt-ott csajoknál, esetleg szállodában.

Egyik nap találkozik egy totál semmilyen pásztorlánnyal. Öt perc alatt megdugja, majd két perc múlva gyereke lesz, hogy négy perc múlva már meg is szülje. Már az együttlétük is olyan naturálisan gusztustalan, hogy a papképzőben kellene vetíteni 0-24-ben, akkor tuti nem hagynák többet ott a szószéket. De ami ezután jött, szülés, premier plánban. Csak, úgy, a pofádba, köpni nyelni nem tudtam, szerencsére nem ettem, és a kamera aztán tényleg nem szégyellős, jó hosszan mutatja a folyamatot. Az egész filmből számomra ez volt a legdurvább élmény, mert a többin legalább lehetett röhögni, de ezen csak szörnyülködni. A film még húsz perce sem megy, de máris elvette a kedvem a szextől, és a szaporodástól, mert ha ez tényleg ennyire brutális, és borzalmas a 21. században, - egy nálunk fejlettebbnek mondott országban - akkor köszönöm, de inkább passzolnám.

Ekkor azt hittem az lesz a fő csapás, egy egyedülálló, kötelezettséget, és felelősséget nem vállaló férfi, hogyan boldogul egy alkalmi dugásból született csemetével, akit aztán az anyja Léóra hagy, mert neki már nem kell még egy. Csináljon amit akar. Ebből ki lehetett volna hozni valami értelmeset is. De nem, a film random dobálódzik a következetlenségekkel, pl. össze vissza ugrándozik előre az időben, ugye a szülés miatt minimum egy év eltelt, de a befogadást nehezíti, hogy a minimál költségvetésnek köszönhetően ezek a változások nem látszanak meg a szereplőkön, még csak új frizurájuk, ruhájuk sincs. Léo meg csak kéri az előleget a forgatókönyvre, anélkül, hogy egy oldalt is írni, vagy mutatna bármit. Ez már szinte kimeríti az utópia fogalmát. A filmet amúgy is teletömték szürreálisba forduló jelenetekkel, amik egyébként még a legjobbak lennének, de így önmagukban, hogy csak párszor fordulnak elő, inkább értelmüket vesztik. Mint amikor Léo a folyóban bujkál, mert mecénása már nem bírta tovább, és levadászta. Ott szólogatják a nővérkével, hogy nem esik bántódása, igazán jöjjön már elő, de kell a forgatókönyv. Ez a barom, meg ott kussol a vízben.

Ha mindez nem lenne elég, a film felétől elindul egy olyan vonal, amit nem is igazán tudok hova tenni. Ebben a filmben valójában mindenki homokos egy kicsit. Kezdve Léóval, aki látszólag mindenkit meg akar dugni a filmben, éppen csak a birkákat nem. Az úton meglátott fiatal tinit, aki egyébként egy istentelen suttyó, de megkívánja a saját gyermeke nagyapja is, aki egy afféle eccerű, falusi paraszt, szintén egyik pillanatról a másikra. A csúcspont kétségkívül az a jelenet, amikor az egész filmben zsémbelődő, és férfiakkal szerelmeskedni valamilyen érthetetlen okból nem akaró papókát, Léo úgy segíti eutanáziához, hogy akkurátusan seggbe dugja, mindezt takaró, meg egyéb testet elfedő haszontalan kellékek nélkül. Premier plán, jó hosszan, és szenvedélyesen. Még az álló farkára is elég fény jutott, hogy lássuk, ez aztán a művészet. Ezek tuti megcsinálták ezt a jelenetet. Ekkor már két pofára röhögtem, hogy belasszóztak erre a vetítésre, és vártam a megváltó stáblistát.

A film végére rendezőnknek eszébe juthatott, hogy kellene azért valami nagyobb kapocs is, ami majd jól megmagyarázza, miért ezt az érthetetlen címet adta legújabb filmjének, de ez is olyan nesze semmi fogd meg jól, mint maga az egész művelmény. Úgyhogy ha szeretnéd látni egy felelőtlen, szingli apuka, hogyan birkózik meg a nehézségekkel a gyereknevelés terepén, és hogyan nő fel a feladathoz, ne ezt a filmet válaszd. Ha viszont szeretnél minél több naturális közösülést látni, meg egy szülést, akkor moziba be, mert ezt a csodát most jó darabig fogják vetíteni. Jó étvágyat kívánok hozzá.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!