"Large Marge küldött..."

Tim Burton a kedvenc rendezőm. Ezt a hihetetlenül megtisztelő, már-már abszurdan nagylelkű titulust, egyéni ízlésvilágának, összetéveszthetetlen stílusérzékének, no meg jobbnál jobb filmjeinek köszönheti. Persze néhol becsúszott 1-2 gyengébb darab (Majmok bolygója, vagy az eddigi legrosszabb az Alice Csodaországban), de bőven kárpótolt mindezért a többi filmjével. Következő alkotása a Dark Shadows is nagyon ígéretesnek tűnik. A Pee Wee kalandjai volt Tim Burton első nagyjátékfilmje, korábban két kiváló kisfilmet készített az animációs Vincentet, és az élőszereplős Frankenweenie-t, de a Disney-nek mindkettő túl sok volt. A Pee Wee az egyetlen Burton film, amit eddig még nem néztem meg. Láttam belőle korábban részleteket, és azok alapján nem sok jóval kecsegtetett.

Az első negyed óra kész kínszenvedés volt, amíg még a főhősre épült a sztori. Pee Wee gyakorlatilag elviselhetetlen. Nem tudtam rajta egyszer se nevetni, annyira erőltetett, gyerekes, szánalmas és ciki volt. Aztán amikor beindult a road movie egy fokkal jobb lett a film. Néhány Tim Burton-re jellemző jelenet is adódik, ilyen a Large Marge-os kísértés, vagy Pee Wee rémálmai a bohócdoktorokról. Ezeket érdemes megnézni, mert legalább tudjuk Burton honnan bontakozott ki. A filmidézgetések is szellemesek a történet vége felé, megjelenik James Bond, Tarzan, Godzilla, az '50-es évek gyerekfilmjei, és a '60-asok szörfös filmjei egyaránt. Ezek az apró nüanszok teszik csak éppen hogy nézhetővé a Pee Wee kalandjait, egyébként egy borzalmasan rossz film.

Mégis, személy szerint iszonyúan hálás vagyok, hogy elkészült. Burton remekül csinálta, hogy legelső filmjében egy népszerű tévés karaktert szerepeltetett (bár belegondolni is szörnyű, hogy az amerikaiak annyira idióták, hogy ott Pee Wee népszerű lehet, pedig a 6.9 imdb csillag is erről a végtelenül szomorú tényről árulkodik). Mivel nagy sikert aratott ez a rémség, megnyílt az út a Beetlejuice felé, onnan meg már csak egy lépés volt a legendás '89-es Batman.