Az amerikai történelem legendás alakja volt William Frederick Cody abban az időszakban, amikor az ország kezdte elnyerni a ma ismert területi formáját. Ha most néhány ember megvakarja a fejét, mondván, mennyire kezd megkopni a memóriája, mert az illetőnek a neve sem rémlik, ne keseredjenek el. És ha azt írom le, hogy: Buffalo Bill? Gondolom, erre már sokan mondják magukban: "Ja, hogy ő...." A világon bár merre jár az ember, biztosan talál olyanokat, akik számára ez a név egybeforrott a Vadnyugat szóval. Ez a mozi az életéről, pontosabban, inkább a legendájának kialakulásáról szól.
A már jó nevű scout (felderítő), megvéd pár részeg indiántól egy amerikai szenátort, no meg a gyönyörű lányát. A két fiatal között már az első találkozáskor felszikrázik valami, ami megalapozza egy kapcsolat tartalmát. Ám a szerelem beteljesüléséig még hosszú az út, sok az akadály. De Ámor hatalma még a vad határvidéken, vagy a nagyváros forgatagában is érvényesül, álljon bár indián fölkelés vagy váratlan tragédia az útjába....
Miután a híres földerítő és bölényvadász legendájában meglehetősen sok a fiktív, igazából ki nem deríthető elem, a film készítői azokra az eseményekre koncentráltak, amelyeket dokumentummal lehet igazolni. Valóban harcolt és kitüntette a hadsereg, vívott élet-halál párbajt Sárga Kézzel, elvesztette a kisfiát, a keleti partvidék lakói között szinte földcsuszamlásszerű áradatot indított el a feltűnése, - hála a sajtó tálalásának, - és hatalmas sikerrel turnézott a cirkuszával szerte a világban. Bőven elég egy filmre. Látványos filmre. Ahhoz képest, hogy akkor készült amikor az Egyesült Államok két fronton vívott háborút, jócskán akadt pénz a forgatásra. Valahol érthető. Olyan időkben még az átlagnál is nagyobb szükségük van az embereknek arra a hitre, hogy fölül lehet kerekedni az élet minden nyűgén.
William F. Cody a legjobbkor tűnt fel egy formálódó nemzet életében, amely épp csak túljutott a gyötrelmes polgárháborún, s rögtön véres hadjáratokat vezetett a saját területén belül az őslakók ellen. A sok megosztó esemény között az emberek szomjaztak valami nemességre, hősiességre. Buffalo Bill alkalmas volt rá, hogy megadja ezt nekik. Ráadásul remek érzékkel ismerte föl a sajtó hatalmát, majd használta ki önmaga népszerűsítésére. Daliás megjelenése, egzotikus ruházata ideális alannyá tette a hős szerepkörére. A koldustól a koronás főkig mindenkivel megtalálta a hangot, abban a korban, amikor a társadalmi osztályok között szinte semmi érintkezés nem volt a magánszférában. Hogy emberként sem volt utolsó, azt szintén bizonyította. Az egykori ellenfeleit, az indiánokat alkalmazta a cirkuszában, ami akkor azoknak kenyeret jelentett. A leghíresebb Ülő Bika volt közöttük, aki a préri nemzeteinek legnagyobb győzelmét aratta a fehérek fölött a Little Big Horn-nál. Ezenkívül az őslakók ügyét képviselte számos olyan társadalmi-politikai fórumon, amikor bizony a rézbőrűeket nem vették emberszámba, és kiközösítették a melléjük álló fehéreket.
Talán van aki úgy érzi, hogy kissé terjengős a háttér bemutatása, de azt hiszem, ezek ismerete nélkül a mozi kevesebbet nyújt. s maga a "Buffalo Bill-jelenség" sem érthető meg.
Maga a film kevésbé érdekes, ha szigorúan nézzük, Nem rossz, de semmiképp nem kiemelkedő mozi. A pazar kiállítást már említettem. Sok a jó színész, a kisebb szerepekben sem puszta statiszták tűnnek fel. Az akkoriban népszerű Joel McCrea ideális Buffalo Bill, a feleségét alakító Maureen O'Hara sem kis név. Szegény Anthony Quinnek meg ismét a vesztes szerepe jutott. A Technicolor technikával fényképezett jelenetek szemet gyönyörködtetőek. Valami egészen más a színviláguk, mint a mai moziknak. A kosztümök pompáját pedig csak a táj szépsége múlja fölül. A készítés időpontjához képest meglepően mozgalmas a film, az erős érzelmi hatások jól visszaadják egy legenda születését. A készítők elkerülték a túl idealizálást, a főhősök megmaradtak emberi léptékűeknek, akiknek minden nagyszerű tulajdonságuk ellenére nem sikerül minden. Az élet bajai őket sem kímélik. Viszont pont ettől lesz velük a néző szimpátiája. Hogy mégsem lett igazi nagy siker, csak egy megbecsült darab, az talán azért van, mert a társadalmi háttér bizony elnagyolt. A kor valós problémái nincsenek jelen a moziban, csak egy-egy villanásban tűnik fel a hadsereg bürokráciája, vagy a sajtó manipulatív hatalmának megjelenése. De ezeket gyorsan el mismásolják. Az indiánok életformájának drasztikus elpusztítása sem kapott pár percnél többet, csak egy látványos csatajelenetre van szükség tőlük. Tudomásul kell vennünk, a legendát építeni akarták, nem rombolni a kellemetlen tények előtérbe helyezésével.
A film szándékának nemessége azért érvényesül. Nincs itt egyetlen igazán gonosz jellem sem, sőt, még az ellenfelek sem gyűlölik egymást. Pusztán két életforma küzd egymással, az egyiknek veszíteni kell. A végén a megöregedett, az élettől megviselt főhős elnyeri a békét a magánéletében, közszeretetnek örvend, amit addigra meg is szolgált. A lezáró képsorok olyan erőteljes érzelmeket adnak, hogy nehéz kivonnia magát az embernek. Talán nem is kell. Jól jön néha egy kis tisztaság érzet, a gyakorlatban úgyis kevesebb jut belőle, mint azt szeretnénk.
