Vigyázat! Fokozottan poéngyilkos kritika!!! 

Gyermekkorom egyik legemlékezetesebb filmje, bár talán nem láttam olyan sokszor, de azért mély nyomot hagyott bennem. Utoljára olyan 8 évvel ezelőtt láthattam, hosszú idő után, így ideje volt újra elővenni.

A vietnami kezdés borzasztóan hatásos. Aki most először látja, annak talán meglepő is,  hogy az első öt percben már hullazsákban láthatja a két főszereplőnket. A következő akciójelenetre sem kell sokat várnunk, a gátas-terroristás túszmentés nagyon profi. Közben hősünknek bevillanak az emlékek Vietnamról. Igen, alig pár perce láthattuk ugyanezeket a képsorokat, mégis hatásos.

Megjelenik a női főhős, egy rámenős riportercsaj, aki tulajdonképpen teljesen beleillik a filmbe, csak nagyon jelentéktelen. Mostanra már az arcvonásaira is alig emlékszem. Persze nem is nehéz eltűnni Van Damme és Lundgren mellett. Van Damme gyakorlatilag egy az egyben hozza a minimál terminátor eszköztárat, tőle ennyit is követel meg a szerep. Néhány túl álmos tekintet és grimasz azért megint csak becsúszik. Más kérdés, hogy Schwarzi sem egy színészisten mégis sokkal emlékezetesebb, bármelyik filmjéről is beszélünk. A terminátoros hasonlat egyébként nem olyan erőltetett, ha belegondolunk például a kocsmai bunyóba, ami kísértetiesen hasonlít a T800 második bevetésének kezdetére.

A másik főszereplő, Dolph Lundgren figurájával mindössze annyi baj van, hogy túl hamar vált vissza gépről azzá az őrmesterré, akit a film elején is megismertünk, miközben Jean-Claude figurája végig megőrzi gépiességét. Egyébként az őrmester nagyon emlékezetes gonosztevő: kegyetlen, félelmetes, cinikus és totálisan őrült. Na és remek egysorosokkal dobálózik: „Csupa fül vagyok.” Nem tudom ez az eredeti angolban hogy jöhetett ki, de nagyon jó... Mindez azért, mert ellenségeinek levágott füléből készít magának nyakláncot. Nem tudom kinek juthatott eszébe ez a beteg ötlet, de kiválóan jellemzi ezt a szadista állatot.

A poénokra visszatérve, ez az egyik fő erőssége a filmnek. Miután az őrmestert feldarabolják, a csaj megkérdezi Van Damme-tól: „Hol van az őrmester?” Mire hősünk: „Szerteszét.” XD. Az ilyen poénoktól teljesen kész voltam… A női rajongók nagy örömére kedvenc akciósztárjuk meztelenségét is teljesen humorosra vették azzal, hogy elég rendesen eltúlozták.

De hát nem vígjátékról beszélünk, nézzük az akciójeleneteket. Azt kell hogy mondjam, mai szemmel nézve is teljesen profik. Leginkább a sokkeffektusok tetszettek, amelyek olyan hatásosak, hogy sok horror megirigyelhetné, de persze akció terén sem szűkölködünk. A film telis-tele van látványos kameramozgásokkal, és valóban elég izgalmasra sikerült, mivel a Tökéletes katona nagy része főleg üldözésekből áll, viszonylag keveset verekednek benne. Az egyetlen hosszabb bunyó maga a finálé, amiben végre összecsap a két tökéletes katona. Van Damme-ot, úgy dobálja Lundgren, mint valami rongybabát, látszik hogy nincs sok esélye. Egyébként rohadt jó jelenet, ahogy az esőben küzd egymással a két legyőzhetetlen harcos. Nyilván a leírásomból az is lejött nektek, hogy milyen erőszakos és brutális ez a film.

Ami még tetszett a Tökéletes katonában, hogy egy saját szabályrendszert, egy saját kis világot teremtettek, lehűtött katonákkal, szíverősítő injekcióval stb. Persze nem olyan kidolgozott ez a világ, mint mondjuk a Terminátorokban, annál is inkább, mivel nem magyarázzák meg a katonák hátterét. Némi fölösleges lelkizés azonban sajnos szerepet kapott, de szerencsére nem túl zavaró.

Mindent összevetve a Tökéletes katona egy profin kivitelezett, abszolút szórakoztató akciófilm, mely nem szűkölködik sem izgalomban, sem brutalitásban, sem humorban, mégis elmarad a nagy klasszikusoktól. Van Damme-nak azért volt jó, mert az A kategóriás filmek felé kellett fejlődnie, a rendező Roland Emmerichnek pedig azért, mert bebizonyíthatta a hollywoodi stúdióknak, hogy képes olcsón, látványos és jó filmeket készíteni. (Bár nála ez ma már pont fordítva van, hihetetlen összegekből készít, brutálszar szemeteket.) A végszó pedig természetesen nem lehet más, mint hogy:

„Leszereltél, őrmester!”