A válasz már korántsem olyan meglepő, Bier természetesen nem hazudtolja meg önmagát, még mindig remek színészekkel dolgozik, és a kevésbé jókból (például Pierce Brosnan) is ki tudja hozni a maximumot. A történet nem válik giccsessé, végig valódi emberi problémákkal, drámákkal kell szembesülnünk, még annak ellenére is, hogy összességében mégis egy nagyon vidám, sőt pozitív filmet kapunk, amitől az önirónia sem áll messze, elég ha csak főhősnőnk férjének szerepére gondolunk.

A tömegek sajnos mindig is inkább előnyben fogják részesíteni a kiszámítható giccset, mint az ehhez hasonló, ízléses, finoman kimunkált mozikat, de én mégis azt mondom, hogy Hollywood sokat tanulhat a dán filmgyártástól. A leginkább fantáziavilágban, álproblémákkal foglalkozó amcsi romantikus vígjátékok helyenként legalább szórakoztatóak, de a komolynak, életszerűnek és fontosnak szánt filmjeik többnyire elképesztően szárazra és unalmasra sikerülnek. Susanne Bier és írótársa Anders Thomas Jensen pedig minden különösebb erőlködés nélkül vegyíti ezt a két, egymástól egyébként homlokegyenest elkülönülő irányzatot úgy, hogy közben a film végig átélhető, súlyos, de egyben nagyon szórakoztató is tud maradni.

Azonban azt is meg kell hagyni, hogy a Csak a szerelem számít mégis visszalépésnek tekinthető mindkét nagyrabecsült dán alkotó pályafutásában. Ugyanis olyan remekművek fűződnek hozzájuk, mint például a Testvéred feleségét (amelyet az amerikaiak nem voltak restek sürgősen remakelni), vagy az Egy jobb világ (amihez meg gyorsan hozzávágtak egy Oscar-díjat). A Csak a szerelem számít-ban ne is keressük ezeket a komoly kérdéseket, a film végén pedig ne várjunk olyan katarzisélményt, amilyet eddig megszokhattunk tőlük. A romantikus komédia műfaja legyengítette őket saját magukhoz képest, még úgy is, hogy könnyedén kikerülték a műfaj jellegzetes hazugságait, kiszámítható kliséit.

Mindent összevetve, egyértelműen egy kiváló filmről beszélhetünk, amely úgy szórakoztat, és gondolkodtat el, hogy közben mélyen emberi, drámai és reális tud maradni. Viszont mégiscsak érdekes kérdés, hogy ki fogja itthon ezt a mozit megnézni? És kit fog szórakoztatni? Mivel dán filmről beszélünk, ezért egyértelműen csak a művészmozikban fogják játszani, ennek a közönségnek pedig talán túl felszínesnek tűnik majd a sztori, ami még csak egy icipicit sem elvont. Susanne Bier neve pedig a többségnek – Oscas ide, vagy oda - , a mai napig nem mond semmit. Pedig aztán nekünk is lenne bőven mit tanulnunk a dánoktól.

Éppen ezért nagyon ajánlom, hogy menj el a moziba kedves olvasó, és nézd meg a Csak a szerelem számít-ot, mégha ilyen ciki is a címe. Jól fogod érezni magad, mert egy nagyon igényes film, remek színészi alakításokkal, kellemes nyári hangulattal, és gyönyörű fényképezéssel.