Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Démonok között

2014. február 17. - scal

Elemi erejű félelem. Páni félelem. Ez járt át nem is olyan rég amikor megtekintettem az utóbbi idők talán legijesztőbb horrorját. Még jobb lett volna, ha páran a nézőtéren nem azzal próbálják leplezni, hogy most becsunyiztak, hogy végigpofázzák a filmet. De hát mit mondhatnék, ez a mozi varázsa. Máskülönben hálás is vagyok nekik, mert ennyi szorongás éppen elég volt, mi lett volna ha egyedül nézem, a sötétben?

the_conjuring_background_wallpaper-1920x1080.jpg

A félelem egy érdekes dolog. Miért létezik ez? És az sem mindegy mitől félünk. Mindenki mástól. Van aki hülyét kap egy lassan araszoló pók látványától, más tojik rá. Van akinek Jason vagy Michael Myers a világ legfélelmetesebb sorozatgyilkosa, mások meg rettegnek ha ki kell nézniük egy toronyház emeletéről. Ami engem illet két dologgal lehet ki kergetni a világból ha filmekről van szó. Egyik az idegen lények létezésének lehetősége, mármint ha ezek a lények nem olyan gügyék mint E.T. - de ha jobban belegondolok, gyerekként tőle is befostam -, vagyis ezért tartom félelmetesnek a Dolog, vagy A nyolcadik utas a halál filmeket. Déri János Nulladik típusú találkozása, vagy a Jelek kukoricaföldes parája tipikusan erre épített.

A másik a spirituális világ bizonyíthatatlan nem léte. Elvégre akik vallják Isten létét, azok akarva akaratlanul azt is vallják, hogy ez a sok szar - démonok, kísértetek, szellemek, lidércek - is létezik. Láthatatlanul itt nyüzsögnek körülöttünk. Az is lehet egyikük épp ebben a pillanatban téged néz. És még csak nem is tudsz róla.

A Démonok között ez utóbbira alapoz, ráadásul meglehetősen ügyesen felépítve az expozíciót a maga dokumentarista jellegével. Főhősök nincsenek ebben a filmben, inkább csak szenvedő alanyokról beszélhetünk. Egy tipikus amerikai család beköltözik egy ódon házikóba valahol az isten háta mögött. Eleinte csak hangokat meg neszeket hallanak, immit recseg a padló, amott átsuhan egy árnyék, amiről a két felnőtt tudomást se vesz, az öt leánygyermeknek meg ugyan ki hinne. De miután egyre durvábban támadnak a szellemek, anyu jobbnak látja, ha szakértőket is bevon a házban zajló bújócskába. Így lép be a képbe két hivatásos ördögűző, akik maguk is elismerik a legtöbb eset amihez hívják őket a képzelet szüleménye, és szinte mindig létezik a zajokra valami racionális magyarázat. Azonban most nem erről van szó, hamarosan kezdetét veszi a világ legnagyobb szabású purgálási folyamata, ugyanis legalább egy tucatnyi szellem akarja megbosszulni az élőkön sértett önérzetét.

the-conjuring.jpg

Fantasztikusan paráztatós film tehát a Démonok között, amelyben egy percnyi üresjáratot se hagytak, még amikor nincs mitől félni, még ott is szorítjuk a karfát. A bazári jump scare-eket felejtsük el, itt most igazi ínyencségnek lehetünk tanúi amit már rég láthattunk vásznon. Amikor valamit eleinte csak sejtetnek, és mégis hatásos. Talán nem meglepő ha elárulom, hogy a direktor ázsiai, méghozzá az a James Wan, akinek az első és egyetlen Fűrészt, meg két Insidioust is köszönhetünk, szóval nem ma kezdte a félelemkeltés mesterségét ápolni.

A casting is kiváló, bár sokkal nagyobb hangsúlyt kap a film végére a két ördögűző, Vera Farmiga, és Patrick Wilson, azért a démon fő célpontjának számító Lili Taylor-ról sem szabad megfeledkezni, akin azért érezhető némi Átok utóhatás, mert nagyjából azokkal a manírokkal operál amiket egyszer 1999-ben már bevetett. Ráadásul a környezet és a korrajz is kiváló, 1971-ben járunk, elég távol időben, hogy már az eset a múlt ködébe vesszen, de annyira azért mégsem, hogy a szelleműzők ne tudnák bevetni a technika széleskörű csodáit purgálás közben. Már csak ezért is érdemes nekiülni ennek a filmnek minden szkeptikusnak, hogy kicsit belessünk a kulisszák mögé, lám így lehet harcolni a tudomány eszközeivel a természetfeletti ellen. 

A film egyetlen hibája, hogy amolyan kurtán furcsán ér véget, és miután kiderül mire is ment itt a játék, már veszít abból a romboló erejű atmoszférából amit olyan ügyesen felépített az első két harmadban. Ráadásul ez az ördögűzés olyasmi, amit 2013-ban már nagyon sokszor láttunk. De... és itt most egy fontos de következik, ha ez valóban így történt, akkor így kellett bemutatni. Mert a legdurvább az egész filmben, hogy igaz történet alapján készült, és miután ezt megkapod, jön a vége felirat. Te pedig ott maradsz a gondolataiddal, egyedül, a sötétében.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2014.02.18. 08:26:23

Ezt tartom James Wan leggyengébb horrorfilmjének, de még így is kurva jó. Nem mellesleg ez az első ördögűző-film, ami úgy igazán bejött.

2014.02.18. 10:08:33

Nagyon tetszett a film, pontosan azokat a félelemkeltő eszközöket láttam benne amit annyira szeretek. Az elején felépített hosszas frusztráció, amikor tudjuk hogy van valami de nem látjuk és okosan megoldották azt a gyakori hibát amit sokan mások elkövetnek, hogy amikor már mutatnak valamit akkor az már elég félelmetes (hiszen tudat alatt nagy elvárásaink vannak) vagy hozzászokik a néző.
süti beállítások módosítása