Márok Attila - Toldi, A malomkő árnyéka (2022)

2023. június 09. - scal

Tavaly jelent meg Márok Attila grandiózus képregénye, a Toldi - a malomkő árnyéka első része. A következőkben erről a minden szempontból egyedi képregényről elmélkedek kicsit.

Toldi Miklós találkozása Dantéval. Engem az egész képregény hangulata leginkább az Isteni színjátékból ismert Pokolra emlékeztetett. Maguk a rajzok is alátámasztják ezt, minden alak szikár, feszülnek az izmok, szúrósak a szemek, acélosak az arcélek. Leginkább Mike Mignola munkái jutottak az eszembe a tablószerű elmesélésről, ha azt szereted, ezt is fogod. A színhasználattal voltak ugyan gondjaim, – szerintem a jelen és a múlt, nem olyan eltérő, mintha Márok Attila harsány színeket váltogatott volna. A visszaemlékezéseket fekete fehérben látjuk, a jelen pedig szépiás színvilágot vonultat fel. Mivel a kötet végén megjelenik egy újabb színvilág, és mivel a történetnek lesz folytatása, úgy nyilván több értelmet fog kapni miért ilyen borús, és vészjósló az egész mű.

A kötet legerősebb részét pont ezek a rajzok adják, némelyik akár önállóan is megállná a helyét poszter, vagy festmény alakjában. Nagyon jó érzékkel lett kiválasztva például a borító, ahogy Toldit viszi a révész a holtak folyóján át. Ugyanakkor ami a limitált kiadás porfogójára került szerintem hatásvadászra sikeredett, pláne Johanna alakjával, aki véleményem szerint ki is maradhatott volna az egész történetből.

A történetről. Sok helyen olvastam már, hogy fantasy, de ennyi erővel minden monda fantasy, meg a Biblia is, meg a görög mitológia is - miközben a későbbi fantasy építette be ezek elemeit. Szerintem pihentetni kellene ezt a kifejezést, hogy mindenre rábélyegezzük, Toldi ebben a kötetben egy olyan hős, mint Fehérlófia, vagy a Majomkirály, Odüsszeusz, vagy Héraklész, ahhoz, hogy megtisztuljon és jobb emberré váljon, próbáknak kell alávetnie magát, és ehhez hozzátartozik utazása a pokolba. Márok Attila ebben igencsak elmélyült megítélésem szerint – hat éven át dolgozott a képregényen –, és az csupán a jéghegy csúcsa, hogy ismeri Arany János és Ilosvai Selymes Péter Toldi interpretálásait.

Helyenként úgy éreztem hiányzik egy plusz 20 vagy akár 40 oldal, hogy amikor megkapjuk leírásban a status quot, akkor ne azt lássam, ahogy Toldi éppen csókolózik Piroskával, hanem a leírt dolgokra jó lett volna egy kitekintés, – bár a koncepció nyilván megkövetelte, hogy csak azt lássuk, amit Toldi is –, de még így is, a harcot a kőóriással nekem túl gyorsan lerendezték, ahogy a végső nagy rohamot Halál ellen is. Szent László beemelése felesleges és a témában járatlanoknak szerintem zavaró is lehet – hiszen már volt egy lovagkirályunk, Nagy Lajos alakjában. Valamint túl kevés a lábjegyzet, bátrabban lehetett volna, akár egy olyan komoly munkát is a képregény mögé helyezni, mint amit Alan Moore csinált a Pokolból esetében. Mert manapság Toldit szerintem nagyon kevesen ismerik. A mi generációnknak tanították, de a mostaniaknak el kell helyezni a fejében. Ehhez pedig több háttérinformáció kellett volna, – speciel a fekete halált a rajzokból ki lehet találni.

Mindezek miatt azt mondom, nagyon ígéretes munka a Toldi, de nagyon lekorlátozza a célközönségét azáltal, hogy rengeteg szimbólumot használ, és nagyon rétegzett a végeredmény. Alapos irodalmi előképzettség meglétét feltételezi az olvasótól, gondolok itt elsősorban Dante művére, és az eddigi Toldi feldolgozásokra, valamint a görög mondavilágra. Ha ez meg van, akkor bátran ajánlom ezt a roppantmód erősen kezdő kalandot. Nagyon remélem, hogy a folytatásra nem kell újabb hat évet böjtölni.