Ez a film egy botrány. Kb. az a kategória, hogy annyira rossz, hogy már jó. Igazság szerint megfelelő társasággal, és némi alkohollal visítva lehet rajta röhögni, és emiatt történhetett, hogy ezt is megnéztem vagy hússzor, de ennél is fontosabb, hogy érdeklődni kezdtem a Sir Leslie Colin Patterson jelenség iránt. A film ausztrál és ez azért beszédes. Az a hely valóban az isten háta mögött van, kicsit olyan, mintha nem is létezne. Komolyan, utoljára Diana hercegnő halálakor szerepeltek a hírekben, mert első felindultságukban megint függetlenedni akartak Angliától, de aztán aludtak rá egyet. Filmügyileg pedig akkor hall felőlük az ember, amikor egy ott született színész Hollywoodba menekül. Ford Fairlane szerint itt kéne atomot robbantani. De láthatólag az ausztrálokat mindez nem zavarja, ők elvannak magukban... és ilyen filmeket gyártanak, mint ez is.

Szóval létezik ez a Mr. Patterson, Ausztrália ENSZ nagykövete, aki - és most jól figyeljetek - azzal vívja már ki a kontinens szimpátiáját idestova negyven éve, hogy a világ talán legundorítóbb embere, aki ugyanakkor felelős beosztásban tevékenykedik. Emiatt akkora rajongás övezi, hogy soha az életben nem tudták leváltani, pedig legalább négy kísérlet történt erre.

Mit értek undorítóság alatt? Például a folyamatos nyáladzást, böfögést, fingást. Nem érdekli ha három napig a hányásfoltos nyakkendője lóg az orra alatt, ha lehugyozza a gatyáját, ha nem fürdik, úgy zabál mint egy disznó, és úgy vedel mint egy gödény. Ezen kívül állandóan tele van kelésekkel, és a fogsora is olyan rossz, hogy a szájszagát az ENSZ-nél biológiai fegyverként regisztrálták 1982-ben.

Ezt leszámítva egy kifinomult úriember, aki öltönyben jár, és bárkivel elbeszélget ha kap elég whiskeyt - ha nem említettem volna masszív alkoholista is -, a legjobb nők - vagy éppen a legjobb kurvák - fekszenek le vele, kiskutyákkal, meg csecsemőkkel fotózzák, autogrammot kérnek tőle, és népszerűsége - legalábbis hazájában - máig töretlen. Gondoljatok bele, NEGYVEN év!!!, nálunk Demszky főpolgármestersége is csupán húsz évig tartott - bár legalább ennyinek érződött. A nagyobb vizualitás kedvéért íme egy videó, ami beszédesebb minden szónál. SPOILER ALERT! Ha most eszel, azt azonnal fejezd be!

Na most az ausztrálok jó ötletnek tartották, ha filmet készítenek idoljuknak, amiben keverték a valóságot a fikcióval. Történt ugyanis, hogy ekkortájt Sir Les ellenségei megnőttek az arab emirátusban, miután az ENSZ-ben az egyik állam, Abu Niveah - amely valahol Isthar és Lugash között fekszik - képviselőjének burnuszát... hát most mit szépítsük, a fingjával lángra lobbantotta. Emiatt, bocsánatkérésként az ausztrálok határozatlan időre, áthelyezték kedvencüket az arab államba, hogy így vezekeljenek. Sir Les tök jól érzi magát, hiszen lényegében előléptették, csak arra nem sikerül rájönnie, hogy ebben az országban lefejezés jár ha továbbra is azt az életmódot folytatja, amit eddig - ahogy megérkezik egyből kurvázna, meg inna - és valójában mindenki csak erre vár.

Szerencsére Dame Edna Everage is a helyszínen jár, titkos küldetésben és így még időben helyre tudja hozni azokat a baromságokat, amiket Sir Les lépten nyomon elkövet. Kettejük kapcsolata még valamikor a múltban kezdődött, de mára ennek eredetét jótékony homály fedi, és higgyétek el, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy tudni kívánom mi is történt valójában. A filmben természetesen egy világméretű összeesküvésre is fényt derítenek, amiben Abu Niveah gonosz vezetői a WC deszkákat beoltva kívánják lefertőzni az egész világot egy új típusú herpesz vírussal. De a végén Edna mindent megold, Sir Les pedig learatja a babérokat és ismét fürödhet a dicsfényben és a babkonzervben.

A filmet eredetileg Ausztrál-Brit koprodukcióban gyártották volna, de az utolsó pillanatban a britek kifaroltak, így ez a gyönyörűség teljes mértékben a kontinens pénzét pazarolhatta. A több mint hét millió dolláros befektetés busásan megtérült. Dehogyis hazudok, a film 600.000 dolláros bevételével totális katasztrófát könyvelhetett el. A premier olyan botrányba fulladt, hogy Ausztrália első számú kedvencének végül a művészbejárón kellett menekülnie, és utána évekig csak úgy szerepelhetett talkshowkban, ha előtte felhúztak egy kordont a nézőtéren. Még így is gyakorta megdobálták mindenféle kajával - bár ennek Sir Les láthatóan örült és cseppet sem zavartatta magát. Az ausztrál parlament még azt is fontolóra vette, hogy bezúzza az összes kópiát, mert véleményük szerint nevetségessé tette a politikusokat. Egy évvel később a filmet behozták Angliába is, de ott sem aratott sikert a kifinomult ausztrál humor. A filmet a kritikusok ma már egységesen a legrosszabb valaha elkészített Ausztrál filmnek tartják.

Valószínűleg a bukás miatt juthatott el viszonylag korán hazánkba, és emiatt adhatta le az akkori "kábeles" valójában videokazettás adók szinte mindegyike. És emiatt mondom én is, hogy bár tényleg nem egy jó alkotás, de található benne pár jó beköpés - pl. máshol nem hallottam, hogy a csajokat plafonfigyelőknek hívnák :D - és ha az ember visszafojtja az olykor feltoluló hányingerét, akkor talán az is megeshet hogy jól szórakozik. De ehhez mindenképpen kell az eredeti szinkron. Mert sajnos ez is megkapta a maga újráját - A követ, aki minden követ követ címmel - amivel valóban nézhetetlen már az "alkotás". Úgyhogy nehéz beszerezni az eredetit.

Na jó, a végére azért annyit megemlítenék, hogy Barry Humphries a megformálója ennek az ikonnak, sőt mi több az ő alteregója Edna is - borzasztóan ocsmány - szóval kicsit úgy kell ezt a karaktert elképzelni mint Mr. Bean-t, csak komolyabban dolgozták ki a hátterét. A show tetőzése a 80-as évek alatt zajlott, és ezért készült a film is, ahogy a Mr. Bean filmek is, és ugye azok sem érik el a zseniális sorozat színvonalát. A rajongók szerint épp, hogy Edna nem kellett volna ebbe a filmbe, és Humphries azért írta bele a forgatókönyvbe - ő írta a harmadik feleségével -, mert nem volt elég ötlete egy egész estés filmhez, és a nagykövet úr nem tudta volna egymaga elvinni a hátán az egész ökörséget. Tény, hogy Edna néha olyan sokat szerepel, hogy Sir Leslie néha tíz percekre eltűnik, de szerintem ez épp, hogy jót tett a filmnek, mert gusztustalanságból is megárt a sok.

Ez lett volna a havi adag őskövület a csontváz szekrényemből. Annyit tanácsolnék a végére, hogy ne bízzatok benne, ha Sir Leslie lehajol megkötni a cipőfűzőjét, inkább azonnal, hanyatt, homlok meneküljetek! Legközelebb ígérem nem vígjátékot vadászok le, hanem valami mást, addig is bírjátok ki elegendő babkonzervvel.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!