Az idei Filmhéten zsákszámra lehetett válogatni a kisjátékfilmekből is. Először úgy voltam vele, nézze őket az, akinek hat anyja van, de utána erőt vettem magamon – viselkedjünk profiként –, és ledaráltam nagyjából a kétharmadukat. Nagyon sokszor szenvedtem egyiken-másikon, többségét azonban egész érdekesnek találtam, sőt volt, ami kifejezetten tetszett is. Két nagy igazságot vontam le belőlük: egyrészt a forgatókönyv-írási nehézségek már ebben a korszakban elkezdődnek, a másik, hogy nem az alkotók találják meg a témát, hanem a témák az alkotót. Most a Budapesti Metropolitan Egyetem – leánykori nevén Budapesti Kommunikációs Főiskola – hallgatóinak kisfilmjeiből következzék egy csokor.

A Báb

Bendó Zsuzsanna műve, a 13 perces A Báb érdekesen indul, de aztán hamar unalomba fullad, szinte teljes egészében pantomim előadást kapunk, ahol a bábokkal fejezik ki a történet mondandóját szavak nélkül. A kisfilm története annyiban összefoglalható, hogy egy bábszínész apuka és annak fia búcsút vesznek egymástól a bábelőadás napján. Összességében én nagyon groteszknek találtam az egészet, nyilván mert gyerekkorom óta averzióm van, ha bábot látok. Ennél is durvább azonban, hogy nem elég erős az alkotás, mert nem marad meg az emberben.

Az az egy gyermek

Ez az igazi művészet. Mármint elérni azt, hogy a film törölje magát a néző memóriájából. Miről szólt ez? Miről akart szólni? Vagy lehet, ez utóbbit azért tudom. Kevés szereplős film, amiben valami szörnyű titkot kellene megélnünk, legalábbis átélnünk azt, amit a főhős is érez, de hát sajnos nem megy. A 23 perces alkotás 3 percben is sokk lett volna. Meglehet, nem szerencsés, ha egy kisfilmnek két rendezője is van, és nem tudják kifuttatni a filmet legalább annyira, hogy emlékezetes maradjon, ha már élvezetes nem. Makkos Zsófia és Molnár Péter Miklós remélem, tanul az esetből.

Deni

Jól van, oké, a Deni egy nagyon szerethető alkotás, bár megértem azt is miért köthet bele bárki könnyedén, aki ismeri a filmek világát. Szekeres Norbert ugyanis vélhetően nagyon szereti a Trainspottingot. Több helyen is Danny Boyle - nyilván erre utal a főhős nevével is - kultfilmjének hatását éreztem, ami nem feltétlenül baj, de egy 12 perces kisfilm ne feltétlenül erről szóljon. A főszereplő srácot alakító Tasnádi Bence roppant szimpatikus, de a film elsősorban akkor működik igazán, amikor narrál, és nem eljátszik dolgokat, akkor hirtelen az egész átbillen az amatőr irányába. Külön megemlíteném Chilton Flóra lenyűgöző kamerakezelését, és a befejezést, ami kifejezetten frappánsra sikeredett, és egy valóban nagy igazságra hívja fel a figyelmet. Ugyanakkor a film eleje megijesztett, mert egészen máshogy kezdődött, és akik ott megszólalnak, a világ leghiteltelenebb függőit alakítják. De összességében nagyon ígéretes munka, Szekikém, csak így tovább!

Hajléktalan Szerelme

Ha egy szóval kellene jellemeznem Sipos Bence alkotását, az a BETEG lenne. Ettől függetlenül nem rossz, mert egy ideig van egyfajta groteszk bája, csak egy idő után nem érzi az arányokat, és átesik a ló túloldalára, és az már egyáltalán nem humoros, sokkal inkább ijesztő, sőt elrettentő. És nem a műtől, hanem Sipos gondolkodásmódjától. Ez a kisfilm is szavak nélkül mesél el egy történetet, lényegében kevésnek is éreztem a 13 perces játékidőt, amiben egy végletekig lecsúszott hajléktalan próbálja meghódítani a nádszál vékony futólányt. Ha teszem azt legalább húsz perc hosszú, jobban kijött volna, hogy bizonyos jelenetek csak a hajléktalan agyában léteznek. Így viszont nagyon sok pillanat inkább kiábrándító, viszont ha egyszer megnézed, tuti nem felejted el, és ez is valami. Apró Anna akár Dobó Kata utóda is lehet még.

Negatív Hullám

Besenyei Zsuzsanna kisfilmjében viszont túl sokat is beszélnek, és mivel a két főszereplő inkább csak felolvassa azokat a szövegeket, amelyeket ők maguk sem értenek, semmint valódi beleéléssel eljátszanák, két perccel később már nem is foglalkozol az egésszel. Az egész film egy lakótelep hátsó udvarán játszódik, és miközben a két barátnő eltemet valamit (valakit?), kiderül, hogy valójában nem is olyan jó barátnők. Tipikus, sokat markolni akaró, de keveset fogó alkotás, ami a figyelmet se tudja fenntartani. Az egyetlen pozitív dolog a szép fényképezés mellett a rövidsége.

Szerencsés Dickens

Jómagam kevésbé voltam szerencsés, hogy ezt a kisfilmet pont elkaptam. Mi akart ez lenni? Miről szólt? Ráadásul veszettül hosszú, már-már fészkelődősen hosszú, 21 perces. Balla Dávid filmje tipikus példája annak az esetnek, amikor megkérünk egy már befutott, régi motoros színészt, hogy ugyan, segítsen már nekünk. Itt rögvest kettő is ráért: Benedek Miklós és Pásztor Erzsi. Persze tudom én, hogy nagy színészeink szeretik segíteni az új hajtásokat, és ez tök jó meg minden, de azért elolvashatnák előtte, miről is szól a filmecske. Az ötös lottótalálat úgy látszik, még nem eléggé elcsépelt, csak azok unják, akik soha nem nyertek semmit. A filmről egyébként meglepően sokan mentek ki.

Tabula Rasa

Kétségkívül a legjobb kisfilm erről az egyetemről Csoma Sándor 29 perces alkotása. Fenntartja a figyelmet, leköti az embert, és vérprofin mesél egy olyan korról, amely tegnap még itt volt a kertek alatt. Egyedül a végére válik didaktikussá, amikor a szereplőkkel felmondatják a kötelező mondatokat, amelyeket egy ilyen helyzet megkíván, de bár ennyi probléma lett volna az összes alkotással, amit láttam. 1990-ben Erdélybe helyezni a cselekményt már önmagában érdekes – és akkor finoman fogalmaztam –, és mindig is foglalkoztatott az apák bűne, amelyek utánanyúlnak a fiúnak, sőt mi több, gyakorta bele is szólnak annak sorsába. A képek fájdalmasan szépek ebben a filmben, Hegedűs Georgina pedig akár még a jövő nagy tehetsége is lehet. Érthetetlen, hogy a film mindezek dacára még jelölést sem kapott.

Váltás

Ez is nagyon jó volt, de teljesen másképp. Sajnos megint az a helyzet, hogy aki mer vicces lenni, az eleve halálra ítéli saját magát. Oké, volt egy Karinthynk – akiről max. irodalom szakon tanulsz majd először az egyetemen –, de bezzeg Kosztolányi! A hajléktalan szerelmét is jegyző Sipos Bence úgy látszik, mer humoros lenni, és én azt javasolnám neki, legyen EZ a követendő példa. Előző filmjében elvetette a sulykot, itt viszont végig megőrizte a mértéket. Nem mondom, hogy betegre röhögtem magam rajta, de felüdülést adott a sok önmarcangoló és nagyot mondani akaró kisfilm között. Legalábbis ilyenformán szerelmi háromszöget még nem láthattunk, szóval a filmecske friss és üde 16 percben. Ezek alapján nagy jövőt jósolok Siposnak. 

Sajnos az iskola filmjei közül kimaradt az Éjjeli Utazó, a Felülvizsgálat, a Gond(n)ok, a Haza kell vinni a Tibit – ez utóbbi kettő különösen érdekelt –, a Kimenő, a Láv on the MÁV – ennek már a címe is nagyon tetszett – és a Sightseeing. Összességében azonban mégis úgy érzem, hogy vagy én fogtam ki a legrosszabbakat, vagy az ex-BKF még mindig úgy tanít, mint amikor bejárogattam passzióból, és mindenkinél ájfón, meg macbook volt az alapfelszereltség. 90%-ban csajok jártak az órákra, és a legtöbben sikkből választották az adott szakot, és nem azért, mert valóban lett volna tehetségük hozzá. És ez bizony, hogy úgy mondjam: baj.