Fantasztikus érzés, mikor beülsz egy sötét moziterembe, és fogalmad sincs, hogy mi vár rád. Onnantól kezdve bármi megtörténhet. Elsötétül a terem, de a vásznon még nem peregnek a képkockák. Ez az a rövid pillanat, ami megtelik egyfajta csodálatos, örömteli feszültséggel és várakozással...

Bármi előfordulhat innentől kezdve, lehet hogy a szupersztárokkal zsúfolt, agyonreklámozott várva-várt film csalódást okoz a felszínességével. Az is lehet, hogy egy teljesen ismeretlen tud végérvényesen magába bolondítani, és olyan érzéseket felébreszteni benned, amikről már réges rég elfeledkeztél. Vagy olyan hullámvasútra ülhetsz fel, hogy az egyik pillanatban zokogsz, de a következőben már euforikus boldogságban úszol, vagy éppen egy mindent elsöprő katarzist élhetsz át.

Azt hiszed, biztonságban vagy a moziszékben, de ez nagy tévedés.

Egyetlen film örökre megváltoztathatja az életedet, a gondolkodásmódodat, vagy éppen a hozzáállásodat a világhoz. Ugyanígy kiszakíthat a lelkedből egy darabot mindörökre, amit már sosem kapsz vissza, de közben mégis valami olyasmit tanultál, amit soha többé nem fogsz elfelejteni. A mozivásznon új dolgokat fedezhetsz fel már ezerszer látott filmekben, és bárkivel is osztod meg ezt az élményt, mégis valójában egyedül a tiéd marad; senki más nem látta úgy, mint ahogy a te szemeid látták.

Persze, nem mindig történhet meg a csoda. Ha mindig megtörténne, akkor már nem lenne csoda. És van olyan is, hogy ez a varázs egyszerűen elmúlik, és nincs már semmi, amit felfedezhetnél. De az igazi szerelmedhez újra-újra meg újra vissza fogsz térni, hogy élvezettel merülj el minden egyes pillanatában, mert már a hibáit is megszeretted. De mégis a legszebb az a pillanat marad, amikor először alszanak ki a fények…