A kiválóan sikerült The Warriors után természetesen kíváncsi voltam Walter Hill egy későbbi hasonló filmjére is. Az eredeti Streets of Fire magyar címe az elég idétlennek hangzó, Ha eljönnek a bomberek, ami nem hinném, hogy bárkinek is sokat mondana.

A történet egy elképzelt világban játszódik, ahol összekeveredtek az '50-es és a '80-as évek. A bandák ebben is központi szerepet kaptak, csakúgy, mint a The Warriors-ban, de itt a főhős a noirok magányos hős harcosa. A főszerepben Michael Paré nagyon halovány, kisfiús arcának és álmos szemének se a romantikát, se a keménységet nem tudjuk elhinni egy pillanatig sem. Kárpótol viszont az elrabolt énekesnőt alakító Diane Lane, aki már ekkor 1984-ben is észveszejtően gyönyörű tünemény volt, bárki szívesen kiszabadítaná a nagyon fiatal, ám végzetesen karizmatikus Willem Dafoe kezei közül.

Sokkal több jót nem tudok elmondani erről a moziról, az összhatás közel sem olyan dinamikus és cool, mint a The Warriors-ban, a sok rózsaszín neon is nagyon bántotta a szememet, se izgalmakat, se akciójeleneteket ne várjunk. De tény, hogy annyira nem rossz, Lane és Dafoe miatt egyszer mindenképpen érdemes megnézni.