SPOILERES lesz. Már amennyire ez ebben az esetben lehetséges.

Az első részt nagyon bírtam, a másodikon remekül szórakoztam. Most a harmadik hangvétele meg sem próbált olyan poénos lenni, mint az előző, ami jó ötlet, mert még egyszer ebben a formában ezt nem lehetett volna elsütni. Persze, azért nem szenvedünk hiányt a bennfentes humorból, a film elején például Wesley Snipes-t egy börtönvonatról szabadítják ki derék feláldozhatóink, de hasonló kikacsintgatás megy Bruce Willis hiánya miatt is. Viszont a stílus valamivel komolyabb.

Ettől viszont még nem lesz jó a film. Felvázolom nektek, milyen lehetett volna egy jó harmadik rész. Egy kis fantáziálgatás. Egy kőkemény, vérzivataros dzsungelakció. A csapat tagjai olyan helyzetbe kerülnek, ahonnan nem tudnak kimászni, és hullanak, mint a legyek. Mocskosan, drámaian, kíméletlenül. Remek záródarab, van benne érzelmi potenciál. Tudjátok, hogy ezt miért nem lehetett megcsinálni? Mert nem akartak lezárni semmit, hanem folytatni, amíg ki nem apad a pénzcsap. Amíg rájuk nem un a nagyközönség. És most ez megtörtént.

Hogy ebben sok szerepet játszik-e az alkotók sorozatos kompromisszumkészsége, azt nem tudom megmondani. Lehet, ha egy jó filmet csinálnak, akkor is törvényszerű a bukásuk, hiszen ez egyszer érdekes volt, másodszor elröhögtünk rajta, de miért érdekelne minket mindez harmadjára? Nem szereztek meg annyira nagy neveket (nem is lehetett volna már kit), aki nem volt benne a kettőben, és olyan nagyon kíváncsiak lettünk volna rájuk. A kompromisszumok pedig nagyon sokat rontanak az összképen. A PG 13 béklyójának köszönhetően búcsút inthetünk a véres akcióknak, amilyeneket a korábbi filmekben láttunk. Hőseink lőnek, ütnek, darálnak, kaszabolnak, de vér az látványosan nincsen sehol se. A szinkron készítőinek erről valószínűleg elfelejtettek szólni, a szereplők ugyanis káromkodnak néha-néha egyet-egyet. A legrosszabb mégsem a vértelenség, mert ezzel még ki lehetne békülni úgy-ahogy valahogy. A legrosszabb a gyávaság. Nehogy véletlenül kinyírjunk akár egyetlen karaktert, mert akkor őt nem tudjuk beletenni a 4-be. Így a történet végén az az abszurd helyzet áll elő, hogy hőseink tízen megküzdenek egy egész hadsereggel, mégse görbül meg a haja szála egyiküknek sem. Nemhogy nem halnak meg, hanem egy karcolás nélkül megússzák az egészet. De egyvalamit nem vettek figyelembe a készítők; ha nincs drámai töltete a filmnek, akkor már nem érdekel annyira, a téma, hogy befizessek a folytatásra.

És bár, ez idegesítő, talán még efölött is szemet tudnék hunyni. A legnagyobb gond ugyanis, hogy a film közepe menthetetlenül leül. Az elején kiszabadítják Wesley Snipest, beharangozzák, hogy ő valami legendás figura, aztán nem kezdenek semmit a karakterével. Sőt, a többieket is hagyják a picsába, mert Stallone elmegy új csapatot toborozni, az eddigi ugyanis nem eléggé feláldozható. Az új csapat tagjai fiatalok, és egytől egyig jellegtelenek, a film után két perccel azonnal elfelejtettem őket. Kivéve az ügyeletes harcipuncit, ő inkább irritáló, de ő sem annyira, hogy igazán gyűlölhessük. És velük, meg Bonaparte Kiafaszommal telik el a film középső része. Nem a legendásnak kikiáltott Wesley Snipessal. Nem Mel Gibsonnal, aki tök jó gonosztevő lehetne, ha végre kapna egy normális forgatókönyvet, és kibontakozhatna. Nem Antonio Banderrassal, aki tök poénos, és nagyon üdítően hat a filmre. Nem nem... Az újoncokkal, akiknek átadják a stafétabotot. Akik kik is? Nem tudom igazából, és ez alapján a film alapján baromira nem is érdekel.

Most abba már bele se megyek, hogy Harrison Ford erőlködése – mit keres ez itt? – csak ront az összképen, de se Schwarzi, se Jet Li vendégjátéka sem ad hozzá semmit az összképhez. Ráadásként nem csak főhőseink ráncaiból, de a gagyi cgi robbantásokból is érezhetjük, hogy már nem a nyolcvanas években vagyunk, amikor ezeknek az arcoknak még pénzt adott bárki. Ami pozitívum, hogy a végső akciójelenet tényleg szépre, monumentálisra, nagyszabásúra, dinamikusra, élvezetesre sikerült, az előző rész fináléját simán sikerült túlszárnyalni. Persze, ha túl tudunk lépni a sebezhetetlenség eme elképesztően magas fokán, illetve a vértelenségen.

És tagadhatatlan, hogy megint vannak szórakoztató momentumok, például Banderas karaktere, vagy Gibson személyében is érezni a potenciált, hogy többet tudna ő ennél. Most mondjam, hogy a forgatókönyv egy szar volt, amikor az előző kettőnek is az volt? Nem ez a baj, mert ez senkit sem érdekel. A baj az, hogy bántóan hiányzik a tökösség egy ilyen tesztoszteronbomba akciómókából. Megérdemelt a bukás, mert az még nem erény, hogy a Szabotázsnál, vagy a Grudge Matchnél jobb ez a mozi. És sajnos azt sem tudom mondani, hogy akinek az első kettő tetszett, annak ez is fog, mert nekem nagyon nem jött be. Beszart a buli, srácok, lehet hazamenni.