Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Felperzselt föld

2011. szeptember 23. - Santino89

Mielőtt megnézitek ezt a filmet, készítsétek fel magatokat, erősödjetek meg lélekben, mert iszonyatos borzalmakat fogtok látni, félelmetesen hiteles tálalásban, és még az amerikai filmekre oly jellemző giccsfaktorra sem számíthattok, amely talán kicsit tompíthatná ezt a nagyon erős történetet.

Aminek a kezdése viszont rém gyenge, ráadásul zavaros is. A sztori eleje feleslegesen lassú, néhol még mesterkélt is, a rendező pedig nem könnyíti meg a dolgunkat évszámokkal, vagy bármilyen segítséggel, nekünk kell rájönni, hogy kik ezek, hogy hol vagyunk, hogy mikor játszódnak a különböző szálak, és hogy mi a kapcsolat közöttük. A felvetés pedig szimplán nem érdekelt, nehezen tudtam volna elképzelni, hogy bármi jó kisülhet ebből a történetből, hogy az arab csaj keresi az apját. Azonban ahogy telt az idő, azon kaptam magam, hogy egyre jobban érdekelt, illetve lekötött a cselekmény, az alkotóknak végül mégiscsak sikerült beszippantaniuk a filmbe, csak sajnáltam, hogy erre ennyit kellett várni. Viszont megérte. A polgárháborúról, vagy az ottani politikai helyzetről gyakorlatilag a világon semmit sem tudunk meg, de nem ez a filmben az igazán érdekes, hanem az egyén, a család, vagy ha tágabb értelemben vesszük, akkor az emberek nagyon erős drámája. Az a jelenet, amelyben a keresztény(!) katonák megtámadnak egy buszt, valószínűleg örökre beégeti magát a nézők agyába. Nagyon váratlan, elképesztően feszült és végtelenül kegyetlen képsorokról van szó, amelyekben mégis felbukkan az emberség szikrája, hogy aztán egy pisztolylövéssel véget vessenek bármilyen illúziónknak. Mindemellett egyfajta visszafogott líra jellemzi ezt a jelenetet, ami remekül megfér a már fentebb dicsért realista ábrázolásmód mellett. De hasonlóan hatásos még a cellájában a szörnyű kínzást hallgató asszony dalra fakadása, vagy az orvlövész vadászata – gyerekekre. Közben a hatásvadászatot messziről elkerülik az alkotók, azért pedig különösen hálás voltam a rendezőnek Denis Villeneuve-nek, hogy a sanyarú börtönéveket, illetve a megerőszakolás részleteit csak érzékeltette, nem pedig frontálisan bemutatta, ebben az amúgy is hihetetlenül nyomasztó filmben. A végkifejletről külön kell, hogy szóljak; a történet végén található egy meglepő csavar, amely egyszerre förtelmesen undorító, és kegyetlen, másfelől viszont rengeteg mindent elmond az emberi természetről azzal, ahogy az anya karaktere szeretettel és megbocsájtással feloldja az erőszak önmagába forduló, éppen ezért végtelennek tűnő körét. Ilyen katartikus végkifejletre pedig igazán nem számítottam.

Azért a film persze nem hibátlan, amennyire érthetetlenül zavaros az első fele, később annyira szájbarágóssá, túlírttá, és túlrendezetté válik a második fele. Ennek köszönhetően a Felperzselt föld elején túl hülyének éreztem magam, később pedig úgy gondoltam engem néznek hülyének. Nyilván vannak olyanok, akiknek ez nem fog feltűnni, sőt még örülnek is neki, de nekem nagyon nem tetszett. Erényei azonban messze felülírják a mozi hibáit, így mindenképpen ajánlottnak tekinthető a megtekintése, csak azt az első fél órát bírjátok végigülni türelemmel.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása