A címével ellentétben nem egy tipikus maffiafilmről van szó, hanem az európai bűnügyi film egyik mesterművéről.

Henri Verneuil rendezte a mozit, akinek olyan kiváló munkákat köszönhetünk, mint a Két nap az élet, vagy az Ellenségem holtteste. A zenét pedig Ennio Morricone szerezte, ami bár nem ér fel munkássága csúcsteljesítményeihez, még így is egy nagyon kellemes, dallamos és emlékezetes muzsika, melyre bármely szerző jogosan lehetne büszke, ugyanis nagyon komolyan megtámogatja a filmet.

A főbb szerepekre pedig három nagyágyút szerződtettek: Jean Gabin játssza a kétszínű, idős bűnözőt, Alain Delon a kegyetlen, hidegvérű gyilkost, Lino Ventura pedig az erőszakos nyomozót. Érdekes, hogy a film és a történet egy pillanatig nem próbálja velünk megszerettetni, vagy szimpatikussá tenni egyik karaktert sem, mindenfajta kompromisszum nélkül olyannak ábrázolja őket, amilyenek, ennyire bízik a színészei népszerűségében. És hát kiben másban lehetne bízni, ha nem bennük? Mindazonáltal mégis egy-egy apró gesztussal képes emberivé tenni őket: megható például, ahogy Delon elbúcsúzik a húgától, aranyos, ahogy Jean Gabin a kisunokájával bánik, és vicces, ahogy Ventura próbál leszokni a dohányzásról.

Hasonló apróságok mentén halad halad előre a cselekmény, melyek általában a rendező ötletességének tudhatóak be; Delon kiugrása az ablakon, vagy a csókolózó pár elé gördülő színes labda, vagy éppen az ehhez köthető televíziós lebukás, mind remekül színesítik a történetet. Mégis a film igazi erejét a feszültségteljes jelenetek adják, mint amilyen Delon szökése rögtön a történet elején, vagy a repülőteres kalamajka a feleséggel. Folyamatosan szorítunk ezekért a hősökért, pedig úgy igazán egyikőjük sem szolgált rá. Ilyen szempontból sajnos épp a nagy repülőeltérítéses balhé jelenthet kisebb csalódást, de van annyira jó A szicíliaiak klánja, hogy mindezt megbocsássuk.

Mindemellett megtalálható benne mindaz, amiért a régi európai mozikat szeretjük: szép fényképezés, gyönyörű tájak és meztelen nők. A szicíliaiak klánja így egy igencsak ajánlatos darab mindenki számára, még annak ellenére is, hogy sajnálatos módon csak a legújabb szinkronnal hozzáférhető.