Máig sokan a 007-es sorozat e darabját tartjuk a legjobbnak. Ennek számtalan oka van, de elsősorban mégis azért, mert ebben a filmben vált James Bond fogalommá, külön műfajjá. Ehhez azonban szükség volt a rendezőváltásra; az alapokat nagyszerűen lerakó Terence Youngot, akit az Oroszországból szeretettel forgatása végképp kimerített, már a Dr. No előkészületeikor szóba került Guy Hamilton váltotta le.

De miért is tett jót a rendezőváltás a sorozatnak? Rájövünk, ahogy elindítjuk a filmet, ugyanis az első igazi főcím előtti minitörténetben nyilvánvalóvá válik, hogy a Goldfinger nem veszi igazán komolyan magát. Mert ugyan ki nem mosolyodna el azon, hogy a hidegvérű brit titkosügynök még a búvárruhája alatt is szmokingot hord? 

A főcím maga elég egyszerű, de rendkívül jól sikerült; aranyozott szobrokon, női lábakon filmrészleteket láthatunk, miközben a Shirley Bassey által előadott emlékezetes dal szól. A történet kezdetén Bond kétszer is bolondot csinál ellenfeléből, a film második felére mégis végig az ő fogságában lesz. Ráadásul ezúttal a főhős kissé esendőbbnek tűnik, folyton leszólják, és cseszegetik, még az itt először komolyabb szerephez jutó Q is. Később pedig, amikor a főnöke és kollégái bíznak a sikerében, valójában csak a gonosz csapdájában vergődik, amivel az éppen kialakuló szuperhősszerűség felé akartak görbe tükröt tartani. Az ilyen bátor lépések, a nagyszerű irónia és a legendás jelenetek tették ezt a filmet minden idők legjobb Bondjává. Vajon ki tudná elfelejteni a kalapot dobáló csatlóst, Oddjobbot, Goldfinger híres mondatát a lézerkínzókamrában, a tetőtől talpig bearanyozott lány legendás képét, vagy a világ leghíresebb autóját az Aston Martin DB 5-t?

Az a könnyedség, ami jellemzi a filmet, még ma is rendkívül szórakoztatóvá teszi, elég ha csak a géppisztollyal lövöldöző, mosolygós, öreg nénire gondolunk, vagy arra, ahogy Connery ,,elcsábítja” az őrt. Az autós üldözés sem vált azóta sem nevetségessé, az éjszakában felrobbanó autó képe szemkápráztatóan gyönyörű. Ez volt az első alkalom, hogy nem a SPECTRE nevű szervezet kapta a gonosz hálás szerepét, hanem egy megalomán őrült. A Gert Fröbe által alakított gonosz Mr. Goldfinger az első igazán jó főgonosz, aki olyan hitvány, hogy csal a kártyában, a golfban, ráadásul gyönyörű Rolls Royce-al furikázik csodálatos tájakon, mellesleg a világ minden aranyát a magáénak akarja tudni. A közte és Bond közt lejátszódó lézeres jelenet, mely bemutatta az akkoriban újdonságnak számító technikát, kellően feszült, és emlékezetes, melyben Bond még nem a kütyüit, hanem az eszét használva menekül meg. Mert ugyan ez a film nyitotta meg az utat Bond játékszereinek, élükön a máig legjobbnak számító Aston Martinnal, ezek mégse húzzák ki a bajból, az összes ilyen kísérlet kudarcba fullad a filmben, ami szerintem furcsa ellentmondás. Hiába van katapultülés és golyószóró az autóban, hősünk fogságba esik, ahogy hiába rejti el a gengszter zsebébe a jeladót, ha egyszer a gengsztert összezúzzák. Bond még eszének és vonzerejének köszönhet ebben a filmben mindent, illetve annak, hogy Goldfinger lebecsüli őt; ugyanis kb a történet felében az ő fogságában van, és akármikor megölhetné, de nem tartja komoly veszélynek az ügynököt.

Egyébként a film valóban tele van váratlan fordulatokkal és meglepetésekkel, remek példa erre a bosszúszomjas Tilly Masterson karaktere, akit Bond társának, és egyben a főhősnőnek hihetünk, mígnem 10 perccel a színrelépése utána Oddjob egy laza mozdulattal, véget vet szereplésének. Szerencsére, hiszen feltűnik a széria első erős női karaktere a leszbikus Pussy Galore.

Bond: "Who are you?
Galore: My name is Pussy Galore.
Bond: I must be dreaming…"

A Goldfinger könyvadaptációként is remek. Sőt, bár ilyen lenne minden könyv filmváltozata! A filmkészítők nagyjából megtartották az egész történetet, apró változtatásokat eszközöltek csupán, és éppen ezek az apró finomságok miatt lett nagyobb élmény a film, mint a könyv. Ilyen például a már említett Tilly korai halála, mely nem szerepel a könyvben, vagy a láncfűrészes kínzókamra lézerré alakulása. Illetve a dialógusok is jobbak, a történet is kicsit átgondoltabb, továbbá színre lépnek a kütyük, remek a zene, és nagyszerűek a színészek.
Persze nem feledkezhetünk meg a zseniális Ken Adam máig lenyűgöző díszleteiről, vagyis Goldfinger híres játékterméről, vagy Fort Knox kitalált aranyhegyeiről.
Emellett már csak hab a tortán az izgalmas finálé utáni geg az atombomba számlapjával, illetve Goldfinger fantáziadús halála.
Connery pedig elegánsabb, bondosabb és jobban néz ki, mint bármikor. És nem mellesleg ebben a filmben rendel először Vodka Martinit. Shaken. Not Stirred.

A DVD kiadás

A Goldfingert vettem meg először a sorozatból, gondoltam legalább a legjobb film legyen meg dvd-n igényes kivitelben, a többi jó lesz továbbra is VHSen. Amikor kibontottam, és megláttam a tetszetős csomagolást, már nem voltam ebben olyan biztos. Teljesen lenyűgözött ez a fajta, itthon ritkának számító színvonalasság. A szép, dombornyomott papírfekni, a jó mínőségű tok, a kis füzetecske, ráadásul kellemes illat lengte körbe az egészet, így hamar a dvdpolc egyik legelőkelőbb helyére került a kiadvány.
A kép- és hangminőség nem lepett meg, ha nem bíztam volna abban, hogy tökéletes, meg se vásárolom a filmet, bármennyire is szeretem, de előrelátóan kikölcsönöztem a Gyémántok az örökkévalóságnak-ot, ezzel letesztelve a várható minőséget, melyet majd’ minden dvd hozott is.

A legnagyobb benyomást azonban kétségkívül a tartalmas extrák tették rám. Két darab félórás dokumentumfilm található fő extraként, egyik a készítést, másik pedig a film hatását tárgyalja. Utóbbihoz hasonló egyébként ezenkívül csak a Tűzgolyó extra lemezén van. A Bond-mánia a Goldfinger után érte el csúcspontját, hosszú sorok kígyóztak a mozik előtt, néhány moziban folyamatosan vetítették megállás nélkül. Ezen kívül az is kiderül, hogy akkoriban akármit el lehetett adni Bond nevével a puzzle-tól kezdve az úszógatyáig. Ezek után próbálják bemesélni nekem, hogy a merchandise a Star Warssal kezdődött! A lényeg, hogy mindenki megőrült Bondért, Connery és az Aston Martin pedig fogalommá vált, a Goldfinger pedig máig népszerű kultfilm, és sokak szerint a legjobb az összes Bond közül. 

A másik érdekes extra a szokásos Így készült, melyben megtudhatjuk, hogy itt már háromszoros a költségvetés az első filmhez képest, illetve hallunk a rendezőváltásról is. Terence Younghoz hasonlóan Guy Hamilton is talpig úriember, nem csoda, hogy ilyen elegáns filmeket tudtak rendezni. Talán ez veszett ki mára a sorozatból. Az üvöltözve káromkodós Martin Campbellben (lásd Goldeneye extralamez) már a szikrája sincs meg az előkelőségnek, hogy is várhatnánk akkor el tőle, hogy elegáns mozit rendezzen? Viszont itt a másik kérdés, hogy egy Hamiltonhoz, vagy Younghoz hasonló úriember vajon elbírna-e egy 100 milliós szuperprodukcióval? Ma már ha nincs látvány, akkor nincsen siker sem.

Hamilton ráadásul előáll nekünk a sikeres film receptjével, amiért igen hálásak lehetnek neki a kezdő rendezők, producerek. Még perszer szóba kerül az Aston Martin, a trükkök, és Fleming halála is.

Szerzőnk és a Bond dvd-k rövid története:

Engem elképesztett annak idején a magyar feliratos extrák mennyisége, így mire sikerült befejeznem, már tudtam, hogy nem ez lesz az egyetlen Bond dvd-m, s nemsokára megvettem másik nagy kedvencemet az Oroszországból szeretettelt, majd a Dr. No-t harmadikként. Később úgy döntöttem, hogy a legjobbakat akkor már megveszem. Mivel teljesen más élmény volt ilyen minőségben látni ezeket a filmeket, és mivel sokkal inkább elnyerték a tetszésemet, úgy döntöttem az összes Bondnak adok egy esélyt.